/kép:
NÉGYmadár/
Törpöltem egy kicsit azon, hogy mit lehetne kezdeni a MÁV-val, BKV-val és a hasonló állami "csodákkal". A privatizáció rövid távon nem segít, túl gyakran lesz lenyúlás (és aztán elkótyavetyélés, rossz, nem hatékony erőforrás-felhasználás) belőle. Jobb lenne először rendbetenni őket, és csak utána, évek múlva majd törpölni egy sort azon, hogy akkor most privatizálni-e vagy sem.
A következő receptre jutottam. Fogj egy, azaz 1 csúcsvezetőt. Hozd át a versenyszférából, nem feltétlenül szükséges, hogy magyar legyen, de ismerje azért valamennyire a viszonyokat. Fizesd meg brutálisan, annyira, hogy ne érje meg neki kavarni, kenést elfogadni, havert tanácsadónak behozni, satöbbi.
Mivel ezek a cégek közszolgáltatást látnak el, az elvárt közszolgáltatások szintjét határozd meg neki pontosan, mutatószámokkal: nem emelhet jegyárat 15%-nál többet, nem ritkíthat járatot 10%-nál többet, satöbbi.
Ezeken a kereteken belül viszont legyen nyereségérdekelt, illetve hát veszteségminimalizálás-érdekelt, az említett brutális fizetést is ennek arányában kell meghatározni. Tegyél alá egy csapatot, akik ellátják információval, ellenőrzik, hogy döntései végrehajtásra kerültek-e, ezeket szintén hozd kívülről, a versenyszférából, szintén igen jó fizetéssel, és ők is olyanok legyenek, akik a BKV, MÁV, Posta stb. meglévő "brancsainak", kéz-kezet-mos köreinek nem tagjai.
Ez igen fontos. Kisebbik baj az, ha nincs elég iparági tapasztalatuk, mint az, ha olyanok, akik a lenyúlós hálózatok részei. Bár, mindkettő baj, ezért talán a legjobb az, ha külföldi iparági tapasztalatuk van, akár, adott esetben maguk is külföldiek, bár persze mindenképpen kell oda legalább néhány olyan ember is, aki ismeri a magyar viszonyokat.
Ami fontos: vérbeli kis diktátor legyen, aki tűzzel-vassal végigveri a szükséges döntéseket. Olyasvalaki, mint pl. Mayer Tamás, aki az ONV magyarországi leányvállalátát rekordidő alatt tette nyereségessé. Napi 16-18 órát dolgozott és a legkisebb döntéseket is maga hozta meg. Hihetetlen képességű és munkabírású ember, ma Bulgáriában vezeti az ONV-t. Na, ilyenek kellenek.
Az ötlet nem tökéletes. A mutatószámokban meghatározott közszolgáltatások sohasem tükrözik pontosan az emberek valódi igényeit, a kisdiktátorokkal meg az a baj, hogy nem nevelnek ki hatékony középvezetőket, akik aztán később, a konszolidáció után egy kevésbé "megszállott" (és olcsóbb) csúcsvezetőről le tudnak venni egy csomó terhet. Szóval, bele lehet ebbe kötni.
De tud-e valaki jobbat javasolni, figyelembe véve azt, hogy az első számú szempont az, hogy lenyúlás lehetőleg több már ne legyen, mert az egyrészt az erőforrások pazarlásához, másrészt jogos erkölcsi felháborodáshoz, társadalmi nyugtalansághoz vezet?