Néha nekünk is lehetnek jó napjaink. Dolgozóként nemsokára – május 20. – eljön a nap, amikortól már nem csak az államnak fizetendő járulékokat termeljük ki, hanem magunk boldogulását. A hosszú hétvége napsütéses lesz, 20-25 fokkal, csak időnként szakítják azt meg záporok, lehet kirándulni. És – hogy még fokozzuk – a következő örömhírrel örvendeztetett meg bennünket a mindig örömmel hallgatott Klub Rádió: A miniszterelnök szerint a kormány már elvégezte „a szántás és a vetés igen nehéz munkáját", és most az „aratás" időszaka következik. Mint mondta, eddig csökkentek a jövedelmek, de az év második felétől már azt érezhetik az emberek, hogy nőnek a jövedelmek, nő a fogyasztás, folytatódnak a nagy beruházások, kezdődnek újak, így 2008 a trendforduló éve lesz.
Éppen nagy nevetések között nyitottuk ki a második üveg kiskunsági, cirill címkés pezsgőt, amikor csöngettek. Mire kinyitottuk az ajtót, csak azt láttuk, ahogy elviharzik egy robotfutár, fején antennák, felszáll és gömbvillámként eltűnik. Az ajtó előtt egy csomag várt bennünket. Benne Gyurcsány Ferenc 2010-es, Balatonőszödön elmondott beszédét leltük, egyenesen a jövőből. S bár optimista lelkünk alig hiszi el, hogy a beszéd leirata valódi is lehet, rövidítve közzétesszük. Kedves Barátaim, Elvtársak, Támogatóim, kedves Ildikó!
Most bezzeg örül a fejetek, mi? Azt az Orbánt vertük meg, akitől 2008-ban még féltetek. Nem kicsit, nagyon. Ismét miénk a parlamenti többség, kigolyóztuk az SZDSZ-t a parlamentből, a Fodorék most könyörgik be magunkat hozzánk. Azt hiszitek könnyű volt?
Hát, lószart, mama! Nélkületek és Mikola kampányteljesítménye nélkül ismét nem sikerült volna.
De hogy őszinte legyek, tele vagyok kétségekkel! Egészen biztosan tudom, hogy amit csináltunk, az nem volt tökéletes. Újra el kellett hitetni a néppel, hogy van pénz, hogy rendben a gazdaság, egyedül, koalíciós partner nélkül, pocsék nemzetközi környezetben. Nyilván trükkök százaival. Ezekről nektek nem kell tudni,
Veres Jani is elfelejtheti. Szerencsénk van, mert a politikai tanácsadók elvtelen liberálisokból állnak, és kilóra megveszem őket akciós Motim-áramból. Azt gondoljátok, hogy ez elég lesz 2014-ben is?
Hát ne higgyétek, hogy ez így menni fog. Az a kurva nagy helyzet, hogy nyolc évig nem csináltunk semmit! El lehet így baszni az időt, el lehet. Kényelmes a bársonyszék, de kell is valamit csinálni ebben a kurva országban, mert Fehéroroszország éppen most aláz minket szarrá gazdasági mutatóival. A többit pedig,
ahogy eddig. Végigmegyünk rajta, együtt, közösen. Egyszerre kell megpróbálni előre vinni ezeket az ügyeket, fölkészíteni a Népszabadság, a Népszava és a Zoom.hu legbefolyásosabb vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mit
kell írniuk rólunk. Az ő együttműködésükre is szükségünk van. Mert egyébként egyedül vagyunk! Még Ibiék is kiestek, a kurvaéletbe.
Lemaradtunk. Seholsem vagyunk! Az egyetlen dolog, amit 2008 óta csináltam, az az, hogy a szarból hoztam vissza a kormányzást. Hogy nem Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt! Előtte meg egy visszavont pénztártörvényt, basszátok meg. Ez volt a kurva nagy reform, meg távhőáfa Hagyó Miklóssal! Ennyi! Mégis kire számíthatok? Rátok, Jani? Internetadóval a EP-kampányba, te agyatlan? Bőhm Andrisra az SZDSZ-ből? Kapolyira? Még ezt a hülye Medgyessyt sem tudtátok elhallgattatni! Nekem kellett kinevezni
kubai nagykövetnek, hogy kussoljon. Imádkozzunk, hogy haza ne jöjjön, mert akkor megint kurva sok munkája lesz a tanácsadóknak. Ti tarkónlőnétek engem, mint a szovjetek a lengyel tiszteket Katynban. Az SZDSZ meg belémbaszta volna a Zuccumot!
Láthatjátok, mi történik azokkal, akik nem állnak mellém,
nézzétek meg Kókát Hodorkovskij mellett!
Már nem olyan bátor az elnök úr! Végighazudta az elmúlt 8 évet.
A maradék rehabilitált rendszerváltó meg mehet a Jobbikba közös listáért kuncsorogni. Nem csináltunk semmit, csak ugattunk. Még Szíjjártó Péter is nagyobb reformer nálunk. Mégis mi vagyunk még itt. Nosza, hát, el kell kezdenünk építeni az új Magyarországot. A Mi Magyarországunkat. Ezt a kurva országot!
2006-ban feltettük a kérdést: reform vagy bukás. Nem csináltunk reformot, de nem is buktunk el. Nem változott semmi. Viszont nyertünk valamit, amit azelőtt sosem: hitet, a rohadt életbe, hitet. Nem szabad tovább játszmáznunk. Tennünk kell a dolgunkat. Előre kell mennünk, amíg mehetünk. Én meg írok majd
kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról.
Gyurcsány Ferenc lelép a tribünről. Először néma csönd, Dobrev Klára örömkönnyeivel küzd. És ekkor az újranyitott OPNI dísztermében felhangzik a tapsvihar.
