Immár sokadik éve (2004 óta különösen) van abban az érthetően kínos helyzetben az MSZP vezette kormány, hogy a nemzeti ünnepek alkalmával újra-és újra valahogyan pozitív módon viszonyulnia kell a "nemzeti kérdéshez". Ebből rendre valamiféle bűntudat érthető túlkompenzálása lesz, szörnyűséges eredménnyel. Szociéknál valamiért úgy gondolják, hogy nemzeti ünnepek alkalmával az oldschool darutollas horthystáknak kell engedményeket tenni. Kombinálni azt a "progresszív kultúrát", ami a kőszadeszosoknak is ciki, valami olyannal, ami már Torgyánnak is gáz. Oláh Ibolya a Lánchíd tetején aug. 20-án, emlékszünk még? (Geszti huszáros prodzsektje, a Szent Korona is lehet cool, megvan?)
Az "önmarcangoló" nemzetieskedésben természetesen a miniszterelnök jár az élen, rendre túltéve retorikájában Orbánon. A Gyurcsány nyilvános fellépéseit rendszeresen kísérő völkisch-kereplős keménymagtól az évek során egyfajta Stockholm-szindróma alakult ki a min.elnökben, mással különben nehezen lehetnének magyarázhatóak az olyan kijelentések, miszerint pl. a magyar történelem a normális kerékvágásból 1945-ben billent ki...
Ezek csak azért merültek fel bennem, mert tegnap éppen a nemzeti Múzeum előtt sétáltam, és a holnapi állami ünnepség valamelyik korai próbája ment. Vigyázat, spoiler!
Holnap lesz:
-bazi nagy vörös, fehér és zöld zászlók lengetése (A próbán az összhang nem nagyon volt meg, talán majd holnapra begyakorolják... Már látom is a holnapi főcímet a kurucinfón, miszerint vörös komcsi zászlókkal gyalázták meg a nemzeti ünnepet...)
-nagyon elszánt hangon való szavalás, miközben a táncosok(?) csapkodják a combukat (uh...)
-három-négy balettos mozdulatból álló táncmozgás, teljes aszinkróniában a témával, zenével, szövegekkel, stb.
-népiesch-hegedűs nép-és műdalok, a hallgathatatlanabb fajtából
-világoszöld mezőn sötétrózsaszín pipacsokról készült fotó egy rohadt nagy drapériára nyomtatva, amivel betakarják a múzeum lépcsőit. Ezen mászkálnak a statiszták. (Talán ők a méhecskék, akik pipacsról pipacsra szállva megtermékenyítik a nemzeti ünnepet?)
- felhangzik a "Tavaszi szél vizet áraszt", majd ennek hatására lecserélik a pipacsosat egy sötétkék drapériára, ami alá bebújik a kábé száz statiszta-táncos, és elkezdik hullámoztatni (Ennél már csak az lenne jobb, ha a "Föltámadott a tenger" következne utána... Esetleg be lehetne még vinni egy koporsót is, amiből valaki kikel, és akkor a föltámadás is illusztrálva lenne...)
-kosztümös kislyányok és ifjak, mint szokás
-valamelyik sztenderd forradalmi vers szavalása közben aláfestéseként egy seprűnyéllel (bár lehet, hogy élesben majd valami műanyag puska lesz helyette) bohóckodva a statiszták először a puskával való célzást imitálják, majd rögtön utána azt, hogy mellkasi lövést kaptak. El lehet képzelni, hogy ha párszáz ember csinálja egyszerre ezt, annak milyen hatása van a nézőre (röhej).
(Eddig bírtam nézni, pedig biztos lesznek még jobbak is...)
Szóval az egész csak méreteiben különbözik egy szokásos általános iskolai, tornatermi megemlékezésről, ahol a szerencsétlen iskolásokat a lakkcipő-és lábszag, meg a csokornyakkendő fojtogatja. Na meg abban tér még el, hogy a produkciót valahogyan összhangba kell hozni majd a "Gyurcsány, takarodj!" ritmusával. Az állami/intézményi megemlékezések kulcsszavai: kínos és kötelező.
