doktor úr
I 2008.02.14. 23:36
Gabrilo nem érzett kedvet Orbán Viktor beszédének elemzéséhez, amit mélységes megértek. Ám akad a beszédben egy-két mondat, amely megütötte a fülemet, és elgondolkodtatott:
"A mi politikánk középpontjába is mindig az emberek állnak, és az a kérdés foglalkoztat bennünket, hogyan akarják leélni, hogyan akarják közösen, együtt leélni az életüket, és mi ebben hogyan tudunk nekik segíteni. Persze a közös életről és az emberi együttélés módjáról, az emberi együttélés kívánatos formáiról vannak eszméink és vannak ideáink, de mi soha sem engedünk annak a csábításnak, hogy egy politikai elmélet vagy dogma szolgálata helyettesítse az emberek szolgálatát. Ezt hívják néppárti politikának."
Ez lényegében egy többé-kevésbé korrekt definíciója a konzervativizmusnak - ti. elméletek és dogmák szolgálatának elvetése - de a mondatban finoman megbúvó populizmus aggódással tölt el. A gyakorlatban ugyanis azt kell tapasztalnom, hogy az emberek szolgálatának ideája kezdi átadni a helyét az emberek vágyai szolgálatának.
A "vox populi, vox dei" ideológiája fordítva mûködik mint a konzervatív észjárás. Vox dei, vox populi. Valahogy így hangozna helyesen, ha komolyan vesszük a tradicionalizmust, a tekintélytiszteletet és az egyenlôtlenség tanát, mint a konzervatív gondolkodásmód idevonatkoztatható attribútumait. Ergo a Fidesz, élén Orbán Viktorral fordítva ül a lovon. Arról az apróságról nem is szólva, hogy a plebs (ha már plebejus politikát emlegetnek oly elôszeretettel) mindig éppen aktuális igényét kiszolgálni, bizony rövidlátó gondolkodásmódra (micsoda paradoxon :) vall, még akkor is, ha a jelenlegi helyzetben van rációja egy olyan társadalmi bázis létrehozásának, mely két év múlva stacionárius alapot adhat egy esetleges kormányváltáshoz. Vagy a konzervatív jelzô csak egy hívószó, amely mellé felsorakoztatható mindenki, aki a múlt, egy számára idelisztikussá vált szeletét szeretné visszaplántálni a jelenbe? Vagy csak egy marketingeszköz? A jobboldal RTB-je (reason to belive) és USP-je? (unique selling proposal) Még nem tiszta számomra, hogy a jövôben melyik ideológia nyomja majd rá a bélyegét a legnagyobb jobboldali párt politikájára, és hoz-e majd pozitív változást egy esetleges kormányváltás, megszabadítva a Fideszt a teljesítménykényszer (szavazat-maximalizálás) terhétôl.
A konzervativizmus térhódításának lehetôsége ebben a pillanatban ti. kizárólag ebben a pártban manifesztálódhat, legalábbis a Marketing Centrum legújabb közvéleménykutatása alapján. (Heti Válasz. VIII. évf., 7. szám, 20. oldal)
A kutatás eredményei egyrész kiábrándítóak, másrészt elgondolkodtatók.
A megkérdezettek 30%-a szerint szükség volna új pártra, 10% nem tudja, és 60%! véli úgy, hogy minden úgy jó ahogy van. Mindehhez hozzávéve, hogy egy új politikai formáció irányultságainak elfogadottságát mérô skálán a konzervativizmus lett a leginkább közömbös (62%), akkor semmi okunk nem lehet örülni. De ha azt nézzük, hogy a rendpártiság (45%), a vallási értékek (32%), a jobboldaliság (31%) az elfogadottsági skála pozitív oldalának elsô harmadában szerepelnek, borongásunk mértéke legalábbis árnyalódhat. Mert bár a konzervativizmus úgy látszik nem bír magas társadalmi elfogadottsággal, de az általa képviselt alapértékek viszont igen. Egyértelmûen látszik, hogy a mai magyar társadalom nincsen tisztában a konzervativizmus tartalmával, értékeivel és céljaival.
És az eligazodást nem segíti a politika sem. Itt utalnék vissza Orbán Viktor szavaira, pontosabban a szavai és a cselekedetei között húzódó - ha nem is ellentétre, de legalábbis - feszültségre.
Ezen a blogon is téma volt a múltban, hogy betöltsön-e valamiféle társadalmi missziót, edukáljon-e vagy csak szabad teret biztosítson az értelmes véleménycserének. Nos, a fentiek ismeretében úgy vélem, a kérdés eldôlt.
(A citátumban foglaltaknak pikáns utóízt ad Csapody Miklós és Deutsch-Für Tamás konzervativizmus-értelmezési vitája.)
