(
Fülszöveg:)"A Sokszínű kapitalizmus sokszínű életútjait olvasni olyan, mint amikor egy régi szekrényben kutatva egyszercsak a családi örökség különlegesen szép darabjaira bukkanunk. Olyan kiemelkedő emberek és családok alkotó pályáját találjuk a könyvben, akik jelentősen hozzájárultak Magyarország látványos fejlődéséhez a reformkortól a kora huszadik századig terjedő időszakban.
Történelmi csillagóra volt ez, amikor kibontakozhatott a tehetség és teret kapott a vállalkozói kedv. Gyárak, kereskedőcégek, iparvállalatok, bankok, szakmai testületek jöttek létre, s a gyors fejlődés további fejlődésre, növekedésre sarkallt. S mindazok, akik ennek fő hajtóerői voltak - és szerencsére jóval többen, mint ahányan ebben a könyvben szerepelnek -, a saját és családjuk felvirágoztatásán túl maradandót akartak létrehozni. Ösztönösen tudták, hogy saját fejlődésük csak akkor biztosított, ha a tágabb környezetük prosperitásához is hozzájárulnak. Sokan közülük a jól képzett szakemberréteg létrehozásában és a szociális gondoskodás terén is példát mutattak. A nagypolgári kultúra kialakításával és ápolásával, a mecenatúra nemes hagyományának továbbvitelével az ország általános kultúráját emelték.
A könyv „hősei”,
Kner,
Ganz,
Zsolnay,
Darányi,
Wahrmann,
Lánczy és társaik (
Gregersen,
Haggenmacher,
Hatvany-Deutsch, Havel,
Károlyi,
Kornfeld,
Krausz,
Neuschlosz - kieg. tőlem,
Sztájktörő) értékes anyagi és szellemi örökséget hagytak az országra. Bárhogyan is alakult a történelem, jó érzés, hogy erős vállalkozói hagyományt tudhatunk magunk mögött, van mit merítenünk belőle, szellemi és emberi téren egyaránt. Ez a gyűjtemény minden bizonnyal segít abban, hogy ezúttal ne azt nézzük, mi minden veszett el, hanem hogy, mint kései örökösök, örömmel és büszkén valljuk magunkénak ezeket az eleddig jobbára rejtett kincseket."
(Gyáni Gábor: Előszó. Az újra felfedezett polgári múlt:) "Az a múltbeli világ, amiről e kötet fejezetei színes és ismeretekben gazdag képet tárnak az olvasó elé, arról tanúskodik, hogy Magyarországon is létezett egyfajta polgárság, és méylen meggyökeresedett a sajátosan polgári miliő. Ezt a polgári múltat azonban csak az utóbbi évtizedekben kezdték feldolgozni a történészek, és vált imigyen láthatóvá a magyar tőkés fejlődés aranykorának sokszínűsége. A 20. század végére lett igazán vonzó, sőt legitim történeti témává a 19. századi "színtelt" kapitalizmus, és kivált az a nagyvállalkozó és menedzser réteg, amely a gyáripari fejlődésen nyugvó gazdasági-társadalmi modernizáció fő motorja volt. Ennek közelebbi oka a magunk mögött hagyott "rövid 20.század" politika-és eszmetörténetének az alakulásában rejlik. A "hosszú 19. század", amely az első világháborúval és az azt lezáró békével ért véget, gyorsan utat engedett a hangos antiliberalizmusnak és harcos polgárellenességnek. Egyik oldalon találjuk az idővel nácizmusba és különféle fasizmusokba torkolló jobboldali totalitarizmust, a másik oldalon pedig a bolsevizmus és más kommunizmusok által képviselt szélsőbaloldali eszmerendszer és politikai gyakoralt áll. Ezek együtt felelősek azért, hogy a "polgár" és a "polgári" majdnemhogy szitokszóvá lett az idők során, miután a baloldalon a társadalom többségét nyomorba döntő "here" réteg szinonímájaként használták, a jobboldalon pedig a zsidó élősködővel azonosított "kártevő" fogalmát vetítettél rá. A heves polgárellenesség azonban több volt puszta szólamnál és holmi pártideológiánál: a gyakorlata is átkerült azt követően, hogy Európa számos részén, leginkább Közép-és Délkelet-Európába országaiban fizikailag is likvidálták a "tőkés osztályt".
(...) A polgári világ és a polgári értékrend harmincas évek végén megindult szétverése (zsidótörvények), majd a kommunista berendezkedés állandósulásával véghezvitt maradéktalan likvidálása, a nyomában járó nyilvános emlékezetvesztés sem temetheti teljesen maga alá a múlt egykori tapasztalatát, és máig fellelhető megannyi tárgyi, akárcsak archivális emlékét. Ennek a múltnak a kívánatos újra felfedezéséhez, a rá való emlékezés képességének a regenerálódásához járul hozzá a mostani kötet, amely egy igazán polgári (mondhatnánk: régi szabásúan liberális) életszemlélet bölcsességére is figyelmeztet bennünket: '
Régi törvény, hogy minden forradalom annyit ér, amennyire át tudja menteni a múltból a használható értékeket.' (Márai Sándor: Napló 1943-44. Akadémiai-Helikon, 1990. 276. o.)"
(Ez most nem egy hagyományos bejegyzés, "csupán" egy könyvajánló. A könyv 2004-ben jelent meg. Igényes, szép kiadás, egyszerre közérthető és alapos. Tanulságos olvasmány, főleg az 1%-os gazdasági növekedés korában. Az idézetek a fülszövegből és a bevezető tanulmányból vannak. Azt hiszem, nem igényel kommentárt. Talán csak annyit, hogy ez az a bizonyos folytatható és folytatandó magyar hagyomány, amiről mi itt beszélünk...)
Sokszínű kapitalizmus. Pályaképek a magyar tőkés fejlődés aranykorából.
szerk. Sebők Marcell, HVG-KFKI, 2004. 256. oldal
