A Konzervatórium munkatársa bajban van. Egyfelől bloggertudatától fűtve azt gondolja, tájékoztatni kell a Kedves Olvasót a kézközelben lévő, témába is vágó fontos rendezvényekről. Másfelől nem tudja, a ma délután, a PPKE jogi karán megrendezett konferencia fontos volt-e. Vagy konferencia volt-e egyáltalán.
Nos, egy dolog meghirdetni valamit, amit a szervezők (mondják) meg is tettek a PPKE plusz a Károli és az ELTE megfelelő karain. Azért érdemes elgondolkodni, vajon a zemberek olyan hülyék tényleg, hogy egy ilyen programnak a csúcson is csak félházzal kell futnia, vagy valami gebasz történt. Az értelmezést felfüggesztjük.
Itt a link, kik-mik voltak*. Varga Csaba megnyitója után egy hosszú elővezetés következett, ez elég unalmas volt, tehát térjünk is rá Horkay-Hörcher Ferenc előadására. Hadd mondjuk azért, hogy Horkay-Hörcher Ferenc munkásságából inkább a tanulmányait kedveljük, jobban áll neki az eszmetörténet, mint a kurrens magyar valóság. Nos, "A társadalmi ellenállás újkori eszmetörténete" címmel meghirdetett előadása masszívnak ígérkezett, de aztán laposra sikerült, sajnos. Értjük, hogy a társadalmi ellenállás nem kapcsolódik közvetlenül a politikai gondolkodáshoz, de nem hisszük, hogy Thoreau és Deák Ferenc lettek volna azok, akiket ezzel kapcsolatban ki kellett volna emelni. Izgalmasabb lett volna, hogyha az amúgy zárásként kifejtett kérdések felől közelít: Megkülönböztethető-e állam és társadalom? Mi adja az ellenállás jogosságát? Erőszakos-e az, vagy nem? Stb, Stb.
Sajnáljuk, hogy Babarczy Eszter végül nem jött el, pedig az elején még úgy volt. Volt viszont a fel nem tüntetett Balázs Zoltán, aki a rend problémájáról adott elő. Némiképp Tocqueville kérdése köszönt vissza: nem az a kérdés, milyen a rend, hanem hogy van-e egyáltalán. Balázs tehát a rendetlenség és a rendezetlenség fogalmának körülírásával közelítette meg a rend fogalmát. A politikában megkülönböztethetünk rendet és anarchiát. Az anarchia, a káosz, megelőzi a rendet, de a rendben mindig benne foglaltatik potenciálisan az anarchia is. A rend elvárás, amit létre is hozhatunk. Ilyesmik voltak.
Karácsony Andrásról tudni véltük, hogy bármilyen témában is ad majd elő, Luhmann ígyisúgyis előkerül. Karácsony a legalitás-legitimitás fogalmakat járta körül. Legalitás az, ami jogszerű. A legitimitás fogalma a jogból került át a politikába, eredetileg az uralkodó rendelkezett, vagy nem, legitimitással. Egy rövid Luhmann-kitérő után ismertette a weberi legitimitás-elképzelést, aztán jött a Weberre is építő Carl Schmitt, akiről nem tudtam, hogy a jogászok ennyire szeretik. Schmitt mostmár magyarul is megjelent könyve a weimari alkotmányról véletlenül Legalitás és legitimitás címmel íródott. Megkülönböztette az alkotmány formális és materiális elemeit, de ez mindegy volt, mert a moderátor azt bírta ebből kihozni Karácsony előadása után, hogy Magyarország analóg Weimarral, érvényesek-e ezért itten Schmitt megfigyelései. Najó, ezt mégse kommentáljuk.
Nem kell elhinni, de Molnár Attila előadása volt ő szerinte meg szerintünk is a leginkább eszmetörténeti megközelítésű. Előadását arra alapozta, hogy a nyugati gondolkodásban a zsarnokság, a rossz hatalom összefonódott a gonosz fogalmával. Hobbes gondolkodásában egyébként sem a Káoszt megtestesítő Behemoth sem a Rendet megtestesítő Leviathan nem túl kedves lény, mégis egyszerre adott mindkettő. I. Gergely pápa Jób könyvéhez írott kommentárjaiban említi a perplexus vagyis a döntésképtelenség fogalmát, ami a Behemoth uralmát eredményezheti. Az meg szívás. Mit lehet tenni a gonosz uralkodóval?
Szerződhetünk vele és akkor ő szeg szerződést, ha gonosz. A szerződéselmélet azonban a döntéshelyzetet mégsem tudja kiküszöbölni, erre alkalmatlan. Párhuzamosan a szerződéselmélettel létezik a retorikai hagyomány, ami Cicerot és Arisztotelészt veszi alapul. A retorikai hagyomány az elmélet és gyakorlat különbözőségét hangsúlyozza: kijelentéseink mindig konkrétak, temporálisak. Felhívja a figyelmet a normatív gondolkodás korlátaira: döntéseink mindig egyéniek.
Padovai Marsilius a békét tette meg a legfontosabb politikai céllá. Mivel az igazság feszültségforrás, meg kell szelídíteni. Egyébként azt sem tudhatjuk, az igazságigénnyel fellépő valaki őrült vagy filozófus. Vajon a Sátán szól-e általa? Amennyiben viszont elvetjük a transzcendenciát, akkor, ahogy Platón mondja, a "disznók államába" jutunk. A Jó Rendnek éppen ezért számolnia kell ezekkel az eldönthetetlen dilemmákkal. (További Molnárigényét a Kedves Olvasó itt elégítheti ki).
No. Eközben harapófogóba szorultam Bogár László és Baráti Köre által, akik zümmögő-bongó alaphangot biztosítottak Molnár előadása alá. Közben egy érdektelen beszélgetésre is sor került ismét ("Molnár előfeltételei keresztények!"), majd amikor a konferencia második részét beharangozták, a szerző elpilledő tekintete sweatshopban gyártott ADIDAS cipőjére tévedt. Lelkiismeretére hallgatva Bogár Lászlót így sajnos már nem volt alkalma meghallgatni. Tamás Gáspár Miklós hiánya is figyelmeztetőleg hatott rá, a Nouvelle Droite-ról inkább majd olvas valamit. Ezért Gerő András liberális perspektíváját is már meleg odvában kényszerült rekonstruálni.
* Adósok vagyunk. Amint fel tudjuk tölteni, megtesszük.
