Kissé késő első

vadnyul I 2007.11.04. 19:15

Nem fogok túl gyakran írni, és főleg nem olyan hosszan, mint más szerzők. Saját blogom politikai napló,  jobb-rosszabb gondolatok, reakciók sokszor esetleges gyűjteménye. Ez a helyzet változhat: ott marad a napi politika, ide általánosabb jellegű írományok kerülnek. Hát vágjunk bele!

A modern gondolkodás egyik jellemzője a számmánia. Mintha az, amit nem tudunk számokkal leírni, nem is létezne. Ezért aztán próbálkozunk, erősen. És lőn - lidércfény, nem világosság. A számosítással csak az a probléma, hogy elfelejtjük mi a szám, és mi az, amit le szeretnénk írni (itt elősorban társadalmi jelenségekre gondolok). A szám maga is elvonatkoztatás, de  még inkább általánosítások és különféle definíciók terméke egy-egy társadalmi jelenséget leíró szám. Éppen ezért hiba lenne a társadalomról kapott adatainkat egyszerű mérési eredménynek tekinteni. De ha túl sok az adat, nem leszünk-e hajlamosak beleveszni, és elsiklani a készítés körülményei felett? A méréshez, a számértékekhez, elég hibásan, az objektivitás képzete társul, mintha az emberi viszonyok mérése is olyan egyszerű és a megfigyelőhöz képest külsődleges volna, mint egy golyó tömegének, vagy röppályájának meghatározása. Mi van, ha a golyó visszakérdez?

Hagyjuk-e, hogy megvezessenek a számok?

folyt. köv. többek között arról, hogy a fentiek csak az igazság egyik fele.


(Még mielőtt törölnének, publikálás híjján. És persze elment még vázlatként. De majd belejövök.)

A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr52218320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc