„Kezdetben egész kótyagos voltam, és nem is tudtam, hogy zuhanok.
Megzavarodott érzékeim egymásnak ütköztek, mint macskák a zsákban.
Nem tudván, hogy zuhanok, nem féltem a zuhanástól. Csak émelyített
a zűrzavar. Aztán hozzászoktam. A megszokás unalmat szült. Unalmamban
az unalom okát kerestem, és megállapítottam, hogy azért unatkozom,
mert hozzászoktam. De mihez szoktam hozzá? A zűrzavarhoz, természetesen.”
(Sławomir Mrożek: Zuhanás közben)
Bizonyára tudják, hogy az LMBT-mozaikszó végére legújabban (jó két-három évtizede) odaillesztett Q-betű mit takar: queer. Mi, bőgatyás, provinciális reakciósok eddig azt hittük, a queer az a meghatározhatatlan vagy „csúszkáló” nemi identitású egyén, aki egyszer heteró, másszor meleg, aztán biszexuális, majd transznemű. Tévedés, régen nem erről, hanem másról és sokkal többről van szó. A queerből elmélet lett, ami részben függetlenedett a gyökereitől. A queer, ez a kilencvenes évek környékén kitalált-felkapott valami az értelmetlenség csócsálása. A queer olyan, mint a lidérc. Bizonyára sokszor találkoztak a lidérc fogalmával. De valószínűleg nem tudják, mi is az pontosan. Ez nem csoda, ugyanis a lidérc sok minden lehet.
tovább
A párizsi terrortámadás messzire csapó médiahullámai számos érzékeny kérdést vetettek fel. Olyanokat, amelyek mellett nem lehet elmenni, amelyekre minden magára valamit is adó értelmiséginek reflektálnia kell. Mik a szólásszabadság határai, létezik-e kultúrák közötti párbeszéd vagy épp párharc, és mi is a szerepe a vallásnak világunkban, milyen is legyen az iszlámhoz való viszonyunk. E kérdéseket sokan fel is tették a napokban, ám meggyőződésem, hogy a rájuk adott kategorikus válaszok, merev morális ítéletek nem segítették a közös gondolkodást.
Constantinovits Milán cikke
tovább
Elgurult a gyógyszer tegnap éjszaka némelyeknél. Vagy újjáéledt a Pártélet rovat. Megpróbáljuk röviden elmondani, mi a probléma ezzel az állásponttal. Mármint Bencsik Andráséval, aki szerint „Amerika nem a barátunk és még csak nem is a szövetségesünk”, aki a háborúban érdekelt a béke helyett.
Először is, a dühöt persze megértjük. Zsigerileg irtózunk az erőszakos külső beavatkozási kísérletektől. És akik azt mondanák, mi balgák, hiszen ez csak ostoba összeesküvés-elmélet, azoknak azt üzenjük, vigyázó tekintetüket Olaszországra és Görögországra vessék. Minden további nélkül leszednek megválasztott kormányokat, politikai vezetőket, hogy a helyükre helytartókat tehessenek. Sokatmondó, hogy ezekre az apró európai gyarmatosításokra a demokrácia és a szabadelvűség felkent hívei teljesen érzéketlenek. Sőt: a honi, főleg online liberális médiában nem annyira ritka a nyílt beavatkozás utáni nyavalygás.
tovább
Húsz évvel ezelőtt, 1994. április 19-én hunyt el Russell Kirk, a huszadik század közepi amerikai konzervatív reneszánsz talán legmeghatározóbb személyisége. Ebből az alkalomból rendeznek konferenciát pénteken, 2014. szeptember 19-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika-kampuszának szenátusi termében. A program:
9-9:30.: Pogrányi Lovas Miklós (doktorandusz, szervező): Megnyitó;
9:30-10.: Lánczi András (professzor, tanszékvezető, Corvinus): Leo Strauss és a politikai realizmus;
10-10:30.: Csák János (londoni nagykövet): Gazdaság- és kapitalizmusfelfogás az amerikai konzervatív gondolkodás(ok)ban;
10:30-11.: Karácsony András (professzor, rektor-helyettes, ELTE): Molnár Tamás: szekularizáció és vallási hagyomány
11:30-13.: Mezei Balázs (professzor, tanszékvezető, PPKE): „Kirk and the Hungarians…”;
Vita, szünet, ebéd
13-13:30.: Tóth Zoltán József (doc., NKE): Russell Kirk és Molnár Tamás konzervatív szemlélete Magyarországon;
13:30-14.: Egedy Gergely (professzor, tanszékvezető, NKE): Russell Kirk Amerika brit kultúrájáról;
14-14:30.: Békés Márton (vezető történész, Terror Háza; szerkesztő, Jobbklikk): Törzsek harca: Az amerikai konzervativizmus szerkezeti vitái;
14:30-15.: Frenyó Zoltán (MTA, BTK): A konzervativizmus, katolicizmus, jobboldaliság Molnár Tamás gondolkodásában;
15-15:30.: Turgonyi Zoltán (MTA BTK): Az ellenforradalmiság mint paradigma;
15:30-16.: Hoppál Bulcsú (adjunktus, NKE): Molnár Tamás katolicizmusa és konzervativizmusa. Fél évszázaddal a II. Vatikáni Zsinat után;
16-16:30.: Szilvay Gergely (doktorandusz, PPKE; szerkesztő, Mandiner, Konzervatórium): Végzet vagy szabadság? Egy amerikai vita a liberális demokráciáról;
16:30-17.: Pogrányi Lovas Miklós: Kirk és Burke;
17-18.: Vita, befejezés.
„When the war of the giants is over the wars of the pygmies will begin.”
Winston Churchill
Idén július 28-án az első világháború kitörésének centenáriumához érkeztünk. A nagyszabású megemlékezések és rendezvénysorozatok jól mutatják: a 21. század emberét még mindig foglalkoztatja a 100 éve kirobbant első nagy világégés és azok következményei. Érthető is, hiszen hatásai mind a mai napig meghatározzák életünket. Az évforduló lehetőséget nyújt, hogy újragondoljuk, esetleg újraértelmezzük az első világháborúval kapcsolatos ismereteket. Jelen írás a „nagy háborút” és az azt követő 1923-ig tartó fegyveres konfliktusokat vizsgálja, aszerint, hogy lehetséges-e azokat egy nagyobb periódus értelmezésében elhelyezni.
Kovács Dávid írása
tovább
dobray
I 2014.07.01. 16:59
A német parlament betiltotta a nácipornót. Az ilyen anyagok előállítása és terjesztése után a birtoklását is. Legfőbb ideje volt! A világ összes többi fejlett országában már rég megtették ezt. Az utóbbi években riasztó hírek érkeztek a nácipornográfia viharos terjedéséről Németországban. Az eredeti törvénytervezet betiltotta volna a náci eszmék hirdetését is. Ezt a pontot a szólásszabadságra hivatkozva kivették a törvényből. Egyesek szerint ez „tátongó lyuk” a törvényen, mivel sérti a demokráciát és a nácizmus célpontjába került embercsoportok méltóságát.
Szerintem pedig példamutató döntés. Ebben a szellemben kellene mindig és mindenhol meghúzni a szabadság határait. Ehhez a döntéshez való viszonyulás teszteli, ki mennyire veszi komolyan az alapelvet, hogy mindenki szabadsága addig terjed, amíg mások jogait nem sérti. Eddig a határig nem vonhatjuk kétségbe senki jogát arra, hogy a náci eszmék iránti vágyait úgy élje ki, ahogy akarja, függetlenül bárki ízlésétől és erkölcsi felfogásától.
tovább
Megjelent a Kommentár folyóirat 2014. évi 1. száma.
Benne Mindszenty bíboros kerülgeti a későkádári diktatúra Black Sabbath-koncertjét, Jancsó Miklós az endékás vallástudóst. Továbbá Bereményi Géza-interjú, és konzervativizmus fejjel lefelé (Ausztrália és Új-Zéland), Lánczi András-tanulmány, Lemberg-portré és kíméletlen könyvszemlék.
A számot Czope Anna varázslatos, posztindusztriális felvételei illusztrálják a Kelenföldi Hőerőműről.
tovább
dobray
I 2014.04.26. 07:01
Is It Racist to Date Only People of Your Own Race? Rasszizmus-e, ha csak a saját fajtáddal randizol? – teszi fel a kérdést Reihan Salam a Slate-en. A válasza tömören: „igen”. Magyarán: randizz a haladás szolgálatában! Tegyünk egy-két gondolatkísérletet a felvetés kapcsán! Példaként állítják-e elénk majd a dinasztikus házasságokat a progresszívek? Kötelező lesz-e azonos neműekkel, illetve melegekkel randizni?
tovább
Olyan helyzet állt elő, hogy a jobb- és baloldalnak egyaránt szüksége van egymásra. A jobboldalnak rendszere legitimációjára, a baloldalnak pedig a túlélésre. Lépéskényszerben mégis az MSZP van, a konszolidáció elsősorban a szocialisták érdeke.
Szolomayer Balázs írása
tovább
Még két éve írtunk Frank Karsten és Karel Beckman Beyond Democracy című művéről a blogon. A könyv most teljes terjedelmében elolvasható és letölthető EPUB, MOBI és PDF formátumban. Kapható az Amazon boltjában is (pl. itt), ha valaki ilyen módon szeretné letölteni az olvasójára (bár a MOBI állomány közvetlenül is felmásolható a készülékre). Nyomtatott formában az Ad Librum kiadónál lesz kapható hamarosan.
A szerzők szerint a demokráciát az emberek túlnyomó többsége a lehető legjobb politikai rendszernek tartja. Nem túlzás azt állítani, hogy a demokrácia egyfajta világi vallássá, a Föld legnagyobb politikai hitévé vált. Könnyen a civilizált társadalom ellenségének nyilváníthatják azt, aki kritizálja a demokráciát.
Azonban mégis ez az a feladat, amire Karel Beckman és Frank Karsten vállalkozott. Rendkívül olvasmányos, provokatív könyvükben vitába szállnak az utolsó fennmaradt politikai tabuval, miszerint üdvösségünk kulcsa a demokrácia.
tovább
Éppen megörültek volna az életüket a rendszeresen bekövetkező kampányidőszakok kényelmesen eligazító rendjében élő, a közéleti vitákat egy közepesen jó akciófilmhez illő átéléssel figyelő hír- és politikafüggők, amikor a múlt héten kiderült, hogy a tengerentúli Kim Lane Scheppele alkotmányjogász, a magyar demokrácia távoli de kitartó őre öt részes elemzés-sorozatot készül publikálni a közelgő országgyűlési választásokhoz kapcsolódóan. Az előbbiekben jellemzettek ilyenkor – politikai preferenciájuktól függetlenül – nem bírnak magukkal az izgalomtól, rögtön posztolják, e-mailezik, whatsappezik a hírt, újra és újra rákattintva a forrásul szolgáló weboldalra várják a fejleményeket, reménykedve kicsit abban is, hogy az újabb és újabb dózisok között eltelik azért néhány nap, ami újra és újra lehetőséget ad a tengeren túli és inneni demokrácia-szakértőknek az ország (persze Magyarország) múltja, jelene és jövője, hányattatásai vagy éppen sikerei megvitatására.
Farkas Anikó írása
tovább
Az ukrán válságról elhamarkodott, meglapozatlan, inkább lelkesedő, semmint megfontolt vélemények születtek a honi sajtóban és a pártok közleményeiben.
tovább
Az elmúlt négy év, az évértékelő beszédek, a parlamenti felszólalások megannyi témát, szakpolitikai kérdéseket felvetettek és a kormány illetve ellenzék kompetenciáját kétségbe vonó retorikától harsogtak. Természetesen a kampány során ugyanezeket ömlesztve viszont halljuk, a másik oldal lejáratása ebben az időszakban még nagyobb szerepet kap. Ha szemfülesek vagyunk, és a botrányok uralta rövid távú politikai csatákon keresztül megpróbálunk átfogóbb képet alkotni az ellentétek valódi gyökeréről, az eldugott százmilliókon, a másik erkölcsi romlottságán túl, egy nagyszabású, merőben gyakorlati megfontolású egymásnak feszülést figyelhetünk meg.
Kóré András írása
tovább
Kísértet járja be Kelet-Európát: a naiv sületlenség kísértete.
Rousseau szerint az ember alapvetően jó, csak a kultúra, intézmények rontják meg – ez a bűnök, bajok, szenvedések forrása. Mára ez a tétel sokkal specifikusabb lett, eszerint az ember alapvetően demokrata, rajong az emberi jogokért, és csak a diktatúra, a rossz rezsim az, ami megrontja. Ha szabadjára engedhetné demokratikus hajlamait, minden rendben lenne.
Talán ez a politikai-teológiai megfontolás az, ami a nyugati vezetők egy jelentős részét jellemzi. Sőt: még a honi szerzők intelligensebbik fele is zokszó nélkül benyalta a „szabadságukért harcoló bátor demokraták” vs. „gonosz, posztkommunista szovjet-ukrán oligarchák” mesét a mostani ukrán válsággal kapcsolatban. Mi sem áll távolabb a valóságtól.
tovább