Nehéz néha eldönteni, mit gondoljunk, amikor ilyen sorokat olvasunk:
„A Magyar Nemzet kifogásolhatónak tartja, hogy a hallgatókat bizonyos „közösségszervezők” támogatják. Szeretnénk tájékoztatni a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy a közösségszervező, mint egyetemi szak és munkakör tőlünk nyugatra (nem, Azerbajdzsán a másik irányba van) egy jól ismert és alkalmazott gyakorlatot jelent. A közösségépítők megállapítják egy adott közösség igényeit, felmérik annak állapotát és a rendelkezésükre álló eszközökkel projektet terveznek a kitűzött célok elérésének érdekében. Közösségépítőket Magyarországon is divatos alkalmazni, főként nagyobb szervezeteknél, ahol a tagságot nem csak koordinálni, de motiválni is kell. Ilyenkor tréningeket és coachingot (személyreszabott képzést) biztosítanak a szervezetnek.
Különösen elkeserítőnek tartjuk, hogy a Magyar Nemzet kitér arra, hogy a katolikus egyház eljárást indított Saul Alinsky ellen, aki egy radikális-liberális önjelölt közösségszervező volt, mert saját programjának népszerűsítésére szervezett be embereket a katolikus egyházból; illetve, arcpirító kommentárjait is nehéz feledni, amikor a melegek jogaiért próbált kiállni. Számunkra ez, illetve már maga a cikk bevezetője (a Hallgatói Hálózat az Egyesült Államokból kap segítséget) felháborító.”
Vajon őszinte naivitásról vagy nettó cinizmusról van szó? Saul D. Alinskyt egyszerűen melegbarát emberjogi aktivistaként bemutatni vagy tudatlanság, vagy hazugság.
Az, hogy „közösségszervezés” címén oktatják az alynskista módszereket, és hogy Obama elnök és Clintonné is Alinsky akoljában érlelték politikai világképüket, aligha menti Alinskyt és módszereit. Ahogy az sem menti, ha esetleg a Rózsadomb tarkabarka hippijei csak lagymatag utánzatát fogják előadni annak, amire egy hatvanas évekbeli chicagói nyomornegyed szegényei képesek voltak.
Kezdjük a végén. Az Alinsky-féle „közösségszervezés” nem azonos a céges összetartás-hétvégékkel, ahol van elég bor meg villásreggeli; nem „tréning” meg „coaching”. Alinsky „közösségépítése” a vér nélküli szocialista forradalom megvalósítása – veszélytelen céges tréningként feltüntetni nagyjából olyan, mintha azt mondanánk, Uljanov elvtársat „közösségépítés” céljából küldték vissza Oroszországba biológiai jellegű tömegpusztító fegyverként. (Ha nagyok leszünk, összegyűjtjük az összes modern politikai eufemizmust, és Alinsky „közösségszervezése” biztos köztük lesz.)
Nem kezdjük el sorolni Alinsky „érdemeit”, a Fent és lent blog jóvoltából bárki betekintést nyerhet a páratlan gondolkodó-aktivista „közösségszervező” módszereibe (különösen a tizenkét szabályt ajánljuk meleg szívvel). Akinek pedig ez nem elég, és van elég ideje, olvassa el a Mester radikálisoknak szóló receptkönyvét.
A történet csak azért ironikus, mert a – hivatkozott blogon is megjelenő – jelenlegi ellenzéki bírálatok zöme a kormánnyal szemben morális természetű: a kormány nem tartja be az írott és íratlan szabályokat, stílustalanul és erkölcstelenül viselkedik, alapvető emberi normákon gázol át. A Machiavellinek tulajdonított közhely kérdés, illik-e magára Machiavellire, ám Alinskyre bizonyosan. Szerinte ugyanis valóban mellőzni kell mindenféle morális megfontolást és kételyt, amikor a forradalmár cselekszik: a hazugság, a megtévesztés, az erőszak teljesen legitim eszközei a radikális forradalmárnak. Bezony: Ron Werber Alinskyhez képest buddhista pap.
Élete alkonyán egy interjúban azt is kifejtette, hogy ezek közé a legitim eszközök közé tartozik az emberölés is – ami nem véletlen, hiszen Alinsky kiváló baráti viszonyt ápolt a chicagói maffiával. Sőt: mivel a maffia példa volt számára arra, hogyan szereznek a nincstelenek hatalmat, kifejezetten javasolta a maffia modelljének alkalmazását.
Így szervezz közösséget.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
