Mirkóczki Ádám szociológus, a Jobbik parlamenti képviselőjének törvényjavaslata és a rendőrségnek a Meleg Méltóság Menetét elutasító határozata kapcsán, mint minden évben, újra előtérbe került a homoszexualitás témája. Sokat gondolkodom a homoszexualitásról: többek között egy barátom, Csongor kapcsán, aki meleg. Ő azt mondja, ez vele született adottság, és nem azért lett meleg huszonhárom évesen, mert nem sikerültek a lányokkal a párkapcsolatai, és nagy szerelme sose vette komolyan, valamint az sem igaz, hogy egyik csoporttársa csábította volna el, ő mindig is meleg volt. Így született. Ezen egy kicsit vitatkozni szoktunk, aztán mindig oda lyukadunk ki, hogy egy csomóan voltak homoszexuálisak a „nagy” emberek közül, és ez a normális. Csongor meggyőződése, hogy a homoszexualitás „adottság”, a melegmozgalom sikereinek alapját is jelenti, hiszen így a homoszexualitás megtámadhatatlan, vitatkozni felesleges róla. A minap kezembe akadt a katolikus Andreas Laun a témában írt kis könyve (Homoszexualitás katolikus szemmel), és ez alapján úgy tűnik, Csongornak nincs teljesen igaza. Eddig nem tudták bizonyítani, hogy a homoszexualitás örökletes lenne.
Konkoly Edit írása
Az angol Simon Le Vay (1991) és és a német Ryke Geerd Hamer (1998) ez irányú kísérletei szerint nincs rá tudományos bizonyíték. Viszont korábban a legtöbb orvos és terapeuta azt állította, hogy a homoszexualitást gyermek- és ifjúkori traumák okozzák. „Senki sem születik homoszexuálisnak” – vallja Mark R. Cohen, amerikai terapeuta, aki maga is meleg volt. A homoszexualitás szerinte nem szexuális probléma, hanem fejlődési rendellenesség a saját énképben, amelynek kialakulásában az egyik legfontosabb az apa-kapcsolat.
„A homoszexuális ember képtelen arra, hogy férfi voltát bensőjében találja meg, ezért azt biológiai-szexuális szinten keresi” – mondta C. G. Jung. E. Ringel, osztrák pszichiáter is úgy gondolja, hogy „a homoszexualitásnak semmi köze sem örökléshez, sem adottsághoz, sem hormonális kisikláshoz, sokkal inkább neurotikus tünet…”, „mintapéldája az olyan szexuális tünetegyüttesnek, amely mögött valójában személyiségzavar húzódik meg”.
A férfi homoszexualitás fejlődési modellje
Hogy a fiúgyermek megtalálhassa nemi önazonosságát, késznek kell lennie az anyától való elszakadásra és az apával való azonosulásra. Az apának melegszívűnek, szeretettelinek és elfogadónak kell lennie, és ezáltal segíteni a fiát, hogy szoros kapcsolatba kerüljön vele. Számos homoszexuális hajlamot érző férfi állítja, hogy családjában inkább semleges neműként kezelték, mintsem fiúként. A nőiséggel szemben a férfiasságot leghatékonyabban a közös tevékenység közvetíti a gyermek számára. A fiúnak szüksége van az apjával való testi kapcsolatra, az egymással való birkózásra, a közös tevékenységre, a közös élményre és a különböző „veszélyek” közös és játékos leküzdésére.
Amennyiben azonban az apját visszautasítónak, ridegnek, érzelmileg megközelíthetetlennek, érdektelennek, hűvösen elutasítónak vagy durvának és szándékoltan sebeket okozónak találja, megtörténhet, hogy a fiú megbántottan és sértődötten visszahúzódik – ebben az esetben narcisztikus sérülésről és „defenzív elszakadásról” beszélhetünk. Ez a fajta belső, az apa elől és ezzel a férfiak világától való visszavonulás jelenti az egyik döntő váltó-átállítódást a homoszexuális fejlődés irányába.
Joseph Nicolosi pszichoterapeuta így írja le az ilyen fiúgyermeket: „Legyen a neve ’Konyhából leselkedő’, mert az ablak előtt áll, és onnan figyeli, hogyan fociznak a többiek, ő maga azonban bent marad édesanyja, lánytestvére és nagynénje társaságában. Irigyli a fiúkat, akik kint játszanak, de nem tudja, hogyan vegye fel velük a kapcsolatot. Testiségük, energiájuk, önbizalmuk izgatja őt. Ha azt kérdezik homoszexuális irányultságú férfiaktól, hogy mi az, amit olyan vonzónak találnak más férfiakban, akkor gyakran azt válaszolják: ’magától értetődő és öntudatos testi férfiasságuk’ – és pontosan ez az, amit ők önmagukban nem tudtak kifejleszteni.
Különböző tanulmányok rámutatnak arra, hogy a homoszexuális hajlamot érző férfiak, a heteroszexuális irányultságú férfiakhoz képest jóval nagyobb arányban voltak kitéve gyermekkorukban nemi erőszaknak. Bár a nemi erőszak önmagában még nem vezet homoszexualitáshoz, amennyiben azonban a tettes ezzel egy időben időt szán áldozatára és törődik vele, az ifjú pedig magában hordozza a férfi törődése utáni mély és betöltetlen vágyat, akkor megtörténhet, hogy az ifjú ezt szűri le: ha azt akarom, hogy egy férfi törődjön velem, akkor szexuális kapcsolatba kell lépnem vele. (forrás: MOSEN, NOEL B.: My Story, hrsg. von Lion of Judah Ministries, 242 Coast Rd., Wainuiomata, Eastern Hutt 6340, Neuseeland.)
A homoszexuális irányultság megváltoztatható
Akik egy bizonyos okban keresik a magyarázatot a homoszexualitásra, nem járnak helyes úton, hiszen minden eset más és más. A gyógyulás akkor könnyebb, ha a kezelés idejében elkezdődik, még mielőtt az azonos neműekkel folytatott szexuális kapcsolat megszokottá válna (és természetesen csak ha az érintett is akarja). És a gyógyulás nem biztos, hogy a heteroszexualitásra való áttérést jelenti. Sokan maradnak homoszexuális hajlamúak, ám többé nem élnek szexuális életet. Sok homoszexuális szenved, ami szintén azt feltételezi, hogy a homoszexualitás betegség, és mögötte valószínűleg nem csupán az empátiára érzéketlen környezet, az elutasítás van.
A gender-elmélet normálisnak tartja a homoszexualitást, amikor azt mondja, hogy a férfi és a női lét pusztán egy társadalmi szerep, amely felcserélhető. Ha ez tényleg így lenne, akkor mindent szabadna. Érdekes, amit Jeffrey Burke Satinover, a zsidó orvos észrevett, miszerint az ortodox, vagyis a hagyományokhoz ragaszkodó, hívő zsidók körében alig létezik homoszexualitás.
Végső soron akár vannak veleszületett homoszexuálisok, akár nincsenek, és akár normálisnak, tekintjük a homoszexualitást, akár nem, a homoszexuális irányultság megváltoztatható, amit igen nehéz kétségbe vonni, tekintve, hogy számos példa bizonyítja. Például
Richard Cohen amerikai pszichoterapeuta, aki egykoron maga is homoszexuális volt, könyvet írt
Hogyan értsük meg és gyógyítsuk a homoszexualitást? címmel. Cohen nem betegségről beszél, hanem érzelmi sebek gyógyulásáról. Persze műve
kiváltotta az LMBT-szervezetek haragját. (Említhetnénk még a londoni exmelegek kampányának
esetét és a katolikus
Courage-mozgalmat is.)
Egy 1997-ben készült kanadai tanulmány szerint a homo- vagy biszexuális életet élő férfiak várható életkora 8–20 évvel kevesebb, mint a kanadai férfiak átlagos várható életkora. Egy 2001 januárjában végzett, reprezentatív holland kutatás arra az eredményre jutott, hogy az aktív homoszexuálisok határozottan gyakrabban szenvednek pszichés betegségektõl, mint azok a személyek, akik heteroszexuális életet élnek. (forrás: SANDFORT, T. et al.: Same-Sex Sexual Behavior and Psychiatric Disorders, Findings from the Netherlands Mental Health Survey and Incidence Study (NEMESIS), Arch. Gen. Psych. 58, 2001.)
De mi is történik Isten által a Bibliában?
Az Újszövetségben Pál a homoszexualitást Istentől való elfordulásként határozza meg: „Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmények előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Ámen. Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi a férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét” (Róm 1,24–27).
Ez azt jelenti, hogy nem a konkrét ember bűnének a következménye a hajlam, hanem az eredendő bűnnek. Persze, ettől függetlenül az is lehet, hogy valaki kíváncsisága, vagy csábítás miatt lesz homoszexuális, de hogy valójában miért is, ez tényleg a pszichoterapeutákra tartozik.
Isten egy nőt teremt a férfi mellé, aki kiegészíti őt, aki illik hozzá, akivel a lét teljességét élheti át, aki „csont a csontomból és hús a húsomból”. Egy másik férfi nem oldhatta volna fel ezt a magányt. Ha mégis, akkor biztosan férfit teremtett volna mellé, aki „férfiúi hús”, hogy „hús lehessen az ő húsából”. Az embert Isten valamiért „férfinak és nőnek” teremtette.
Bármit is tesz egymással két férfi, szexuális együttlétük terméketlen marad, nélkülözi az értéket. Mert az egyik legnagyobb érték az életünkben a gyermek. Sokan azt mondják, két férfi is tud szeretni, tehát igenis szeretetteljes lehet egy homoszexuális aktus is! De a szexuális aktus a heteroszexuális kapcsolatokban is csak bizonyos lelki és fizikai feltételek mellett válik a teljes önátadás testbeszédévé. Szükséges hozzá, hogy felvállaljuk a másik életét és a gyermeket, aki esetleg megfogan. Kell még hozzá a hűséges, kitartó szeretet, és férfi és nő testi különbözősége.
Férfi homoszexualitás és szexuális hűség
A Family Research Council Washington a házasságon, illetve a férfiak homoszexuális kapcsolatán belüli szexuális hűségre vonatkozóan az USA-n belül széles körben elvégzett tudományos kutatás eredményeit állította össze az alábbi táblázatban. Az adatok mind személyes nyilatkozatokból származnak. A nyolcvanas években két észak-amerikai kutató külön tanulmányt szentelt annak, hogy igazolják, a homoszexuális férfiak is képesek tartós kapcsolatot kialakítani. Hosszas keresés után 156 homoszexuális párkapcsolatot találtak, akik 1–37 év óta együtt éltek. A 156 párkapcsolat közül azonban csak hetet jellemzett szexuális hűség, ezek között pedig egy sem akadt, amely több mint 5 éve fennállt volna. Más szóval: a kutatók egyetlen homoszexuális párt sem tudtak találni, akik több mint 5 éve szexuális hűségben éltek volna együtt. Így a következő eredményre jutottak: „A szoros kapcsolaton kívüli szex jellemzője a homoszexuális partnerkapcsolatoknak, a heteroszexuális kapcsolatok esetében viszont kivételt képez.” A kutatók szerint sok homoszexuális pár már a kapcsolata korai szakaszában rájön arra, hogy kapcsolatukra nézve óriási veszélyt jelent „a szexuális birtoklás kifejeződésre juttatása”. (forrás:Zusammengestellt von Dailey, T., in: Comparing the Lifestyles of Homosexual Couples To Married Couples, Timothy J. Dailey 2004.)
Ha jó esetben mindez megvan, akkor képes az emberi test a termékeny szerelem szexuális nyelvét beszélni. Akkor a szexuális egyesülésük akár szent cselekedet is lehet. Ha két (homoszexuális) férfi jó barátságban van, akkor sem biztos, hogy szexuális aktusukban a szerelem fejeződik ki, hiszen nem kötelezték el magukat egymásnak teljesen, és lehet, hogy képesek egymást szexuálisan izgatni, azonban úgy gondolom, szexuális együttlétük inkább baráti segítségnyújtás lehet a másik szexuális kielégüléséhez. Persze, ez még mindig jobb, mint úgynevezett „szaunákban”, ismeretlenül egymásnak esni, mint az Csongorral sokszor megesik Nyugat-Európa különböző nagyvárosaiban.
„Minden ember heteroszexuális, egyesek esetében azonban a heteroszexualitást beteges módon elnyomják a homoszexuális érzések: heteroszexualitásunkat ezer félelem fojtja el” – mondja C. Cook, aki maga is homoszexuális volt. Sok más rendetlen hajlamot is hordozunk magunkban: a büszkeség, sértődés, ítélkezés, gőg, hiúság, irigység, a másik házastársa iránti vágy, a birtoklásvágy, a hatalomvágy, gyermekek iránti szexuális vágy. Hogy miért vannak bennünk ezek a hajlamok, vagy miért születnek például fél lábbal, vagy vakon gyerekek, az a Teremtő örök titka marad. Egyébiránt: attól még, hogy valaki meleg, természetesen lehet igen kiváló politikus (akár
konzervatív színekben), művész, akármi más, akit kedvelhetünk, akire szavazhatunk. Nem nyerő ezen egy tulajdonsága alapján megítélni bárkit is.
Ma a konzervatívok közül sokan erkölcsileg ítélik el a homoszexuálisokat, másrészt közönyösen állnak a szenvedésük mellett, vagy csak nem tudják, hogyan segíthetnének. A liberálisok a homoszexualitást normálisnak tartják, sőt valamilyen módon vidám életformának láttatják. Az egyház tanítása szerint maga a homoszexuális aktus továbbra is súlyos bűn, de az embert Jézus soha nem ítélte volna el, és ma már az egyház sem teszi ezt, hiszen látja azt a sok szenvedést, amelyet az érintetteknek viselniük kell.
Szép, hogy Mirkóczki Ádám aggódik a világ mai folyása miatt (vagy csak a népesedési ráta aggasztja), de ha megelőzésen gondolkodik, akkor nem annyira a büntetést kellene szorgalmaznia. Inkább olyan intézkedéseket kéne támogatnia a parlamenti pártoknak, amelyek segítik a családokat egyben tartani, olyan munkát adnak, amellyel normálisan lehet keresni, ami egy családapa önbecsülésének is egyik alapja.
És nem értem azt sem, miért nem engedélyezte a Meleg Méltóság Menetét a rendőrség (utána persze
felülírta döntését a Fővárosi Törvényszék). Legyen nyugodtan melegfelvonulás, hiszen demokratikus államban élünk. Bár szükség lenne az Apák Nélkül Felnövő Generáció Menetére is, hiszen ők is küzdenek a méltóságukért. Merthogy szerető apa nélkül felnőni, úgy tűnik, egyre kilátástalanabb.
A szerző a Talita.hu keresztény női portál főszerkesztője.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!