A hagyomány védelmében

de Maistre & de Bonald I 2012.02.18. 07:20

Úgy tűnhet, mintha a konzervativizmus alapvetően inkoherens volna. A legtöbb konzervatív két forrásból eredezteti a tekintélyt: a természeti törvényből és a hagyományból. Mindkettő lényeges, ha a konzervatív meg akarja védeni a különböző kultúrákat, anélkül, hogy teljes kulturális relativizmusba süllyedne. Ugyanakkor nincs okunk a priori feltételezni, hogy a tekintély eme két forrása mindig konzisztens lesz. Ez nem csupán elméleti probléma – ezzel kapcsolatban a liberálisok fáradhatatlanul mutatnak rá a régi korok gonosz szokásaira: az ellenség rabszolgává tételére, a Taigetoszra kitett csecsemőkre, a kultikus prostitúcióra, a gladiátorjátékokra, a poligámiára, stb.

Hogyan ne védjük a hagyományt?
 
A hagyomány tekintélyét két módon szokás megvédeni. Az egyik érvet Burke használta, és Friedrich von Hayek gondolta tovább. Eszerint a társadalmak az idők folyamán átestek egyfajta természetes kiválasztódáson, aminek során azok az eljárások, szokások maradtak fenn, amelyek sikeresnek bizonyultak. A társadalom olyan komplex, hogy nem feltétlenül érthetjük, miként működik egy létező hagyomány, de az a feltételezés, hogy nincs feladata, és hogy az intézményeket akaratunk szerint áttervezhetjük, az tagadja az evolúciós logikát. A másik érvet úgyszintén Burke hangoztatta, legújabban pedig Roger Scruton mélyítette el. Eszerint az előítéletek és babonák valóban irracionálisak, de az általuk ápolt irracionális érzések racionálisan azonosítható célokat szolgálnak, mint például a közösség iránti lojalitás erősítését. Egyébiránt, az érzelmi manipuláció csak akkor tökéletes, ha végső célját elfedi a részesei elől a hagyomány függönye. 
 
Veszélyes megbízni az ilyen érvelésben. Mindkét következtetés a tudatlansággal kapcsolja össze a hagyományt, hiszen ha az emberek tökéletesen értenék a társadalmat, a tradíció felesleges volna (az első esetben), vagy épp nem volna hatékony (a másodikban). Az ilyen hagyomány ilyen védelme elveszítené jelentőségét, ahogy a társadalmi öntudat fejlődik. Ezeknek a sztenderd érveknek segítségül kell hívniuk a tudatlanságot, mivel hallgatólagosan elfogadják, hogy a hagyománynak végső soron utilitarista liberális elvek mentén kell igazolnia magát, ha egyáltalán igazolható. Ha azonban ejtjük ezt a feltételt, tovább védhetjük kedves szokásainkat.
 
Mi a hagyomány?
 
Tulajdonképpen a hagyomány védelmében vagy ellenében felhozott érvek többsége irreleváns, mivel nincs semmi közük ahhoz a dologhoz, amit hagyománynak hívunk. Mind a kritikák, mind a hagyomány mellett való érvek hagyományon régi időkre visszanyúló, akármilyen szokásokat értenek, amelyek létezése nem biztos, hogy nyilvánvalóan igazolható utilitarista alapon. Ugyanakkor senki nem érzi kötelességének, hogy fenntartson egy szokást csak azért, mert az régi. Csak a szokások egy része nevezhető szigorúan véve hagyománynak azok alapján a kritériumok alapján, amelyeket most használni fogok. A hagyományon ilyen értelemben olyan szokást értek, ami 1. erkölcsi igénnyel lép fel, 2. köteléket hoz létre azok között, akik megtartják, 3. általa a közösség tagjai elismernek valami objektíven jót, kulturálisan sajátos formában. A hagyományon át érzékelt és biztosított jót tökéletesen jól ismerik a hagyomány részesei. Azzal is tisztában vannak, hogy a hagyomány nem egyetemes. Attól, hogy a hagyományt egy csoport követi, az csoportjelzővé válik és képes lesz erősíteni a csoport tagjai közötti köteléket. A hagyomány hatékonysága pedig nem függ a tudatlanságtól, irracionalitástól vagy az elhomályosítástól. A belső résztvevő, nem pedig a kívülálló antropológus nézőpontja az, mely feltárja a hagyomány lényegi jelentését, amint azt láthatjuk majd a legfontosabb példákból.
 
Viselkedési kódok
 
Először is: vannak hagyományos viselkedési szabályok. Például minden kultúrában vannak szabályai a szemérmességnek, amely megköveteli, hogy a test bizonyos részei fedve legyenek a nyilvánosság elől, és hogy a házastársi egyesülést a magánélet függönye takarja el. Mindennek a lényege az, hogy elismeri a személyek méltóságát, mint az alanyiság különálló központjai. A szemérmesség által elismerjük, hogy minden egyes személy egy „titokzatos világ”, és hogy teste segítségével egyedülálló módon tudja magát feltárni a házastársi egyesülésben. Ironikus módon ez a lényege az elrejtésnek, ami arra tanít minket, hogy felismerjük a mélység dimenzióját minden emberben. A ruha arra emlékezteti a szememet, hogy igazából mennyire keveset láthatok a másikból. A szex lényege az, hogy megosszuk a másikkal az alanyiságunkat, ezért aztán a külső szemlélő nézőpontja természeténél fogva megalázó, amit ki kell zárni. Ezért zárjuk ki a külső szemlélőket.
 
A kultúrák létrehozták az udvariasság mintáit is, ami a személy méltóságát a társadalomban elfoglalt helyétől is függővé teszi. Az emberek felruházása címekkel (doktor, úr, hölgy, miss, sir) nyilvánvalóan teljesíti ezt a feladatot. Az olyan kifejezések, mint a „helló” és az „elnézést”, nem tartalmaznak más információt, mint hogy „felismertelek”. Amint Monstequieu megjegyezte, minden embernek megvan a maga elképzelése a szabadságról, a méltóság pedig, amit megadunk az embereknek, mint szabad akarattal rendelkező teremtményeknek, az erkölcsi törvényből származik. Ez a kultúrálisan meghatározott szabadság meglehetősen eltérhet a liberális autonómia-koncepciótól. Például egy katona az szabad ember, sokkal inkább, mint egy rabszolga – pedig besorozták, az életét percről percre szabályok határozzák meg, és kockára kell tennie az életét. Ami szabaddá teszi, ironikus módon, az az a kötelessége, hogy engedelmeskedjen. Parancsolni valakinek, aki felett elismert tekintélyünk van: az annyit tesz, mint erkölcsös cselekvőként tekinteni rá. Egy állatot csak betanítani lehet, egy rabszolgát pedig csak fenyegetni. A szabadság megkülönböztető jele megfigyelhető a bűnözőkkel való bánásmódban is. Egy szabad társadalom nem menti fel vagy tanítja be őket, hanem megbünteti. A büntetés ugyanis a szabad akaratra és az igazság általánosan elfogadott mércéjére alapoz.  
 
Az összes bemutatott kulturális viselkedési kód kultúráról kultúrára változik. Néhány ősi kultúrában a nők nem takarják el a mellüket, míg az araboknál sokszor még az arcukat is eltakarják. Ez nem botránkoztatja meg a tradicionalistát, legalábbis nem jobban, mint aki amiatt aggódik, hogy a különböző nyelvekben más szavakat használnak ugyanarra a dologra. A dolog maga mindig ugyanaz, de a sikeres kommunikációhoz egy közösségnek meg kell állapodnia egy szóban. Ugyanez igaz a tradicionális szokásokra is: objektív erkölcsi szabályokat fejeznek ki. Minden nő szent misztérium. A szerénység nem jelenti azt, hogy önkényes képtelenségekben higgyek: arra tanít, hogy felismerjek valami valódit. Ugyanakkor csak egy bizonyos sajátos kultúra szabályai mentén tudok válaszolni erre a realitásra. Ezen szabályok nélkül az olyan szavak, mint a „méltóság”, „tisztelet”, „becsület”, gyakorlatilag jelentésüket vesztik. Egy kultúrán belül azonban egyértelműen tudjuk, hogy mire utalnak, mit követelnek. És ezen a kultúrán belül a hagyomány követelményei magukkal hordozzák a természetes jog teljes fegyvertárát. 
 
Szertartások
 
A hagyományok másik osztálya a rituálékat jelenti – általános példái a házasság és a temetés. Egyre gyakoribbá válik, hogy valaki megváltoztatja a hagyományos formákat azért, hogy így fejezze ki a személyiségét – például amikor a párok maguk írják a házassági esküjüket. A konzervatív azonban csak sajnálhatja, hogy a szertartások így perszonalizálódnak, mivel a rítus formájának jelentősége nem csupán a szavakból származik, hanem abból a tényből is, hogy ezek azok a szavak, amelyeket az őseink is használtak és az ivadékaink is használni fognak időtől függetlenül, valamint hogy ezeket használják a kortársaink is, tértől függetlenül. Belépni egy rituális szerepbe azt is jelenti, hogy kilépünk a személyiségünkből, és a rítus eme deperszonalizációja teszi lehetővé az igazi, hiteles választ arra az eseményre, amire emlékezünk, amit ünneplünk.
 
Hogyan lehetséges ez? Egy ember hajlamos megfogalmazni azt az elképzelést a személyiségéről, ami hasonlít egy néhány jellemvonás által megrajzolható elképzelt karakterre: „Túl szégyenlős vagyok ezt megtenni.” „Nem mondanék ilyen ünnepélyeset. Csak egy hétköznapi fickó vagyok.” „Olyan fajta vagyok, aki mindig így csinálja.” Ez az önkép elrejti magunk elől a teljes szabadságot, és a „légy önmagad” felhívása gyakran bátorít rá, hogy elmélyedjünk ebbe a hiteltelen állapotba, amit Sartre „rossz hitnek” nevezett. Amikor részt veszek egy szertartáson, kilépek a személyiség illúziójából és mindenkivé válok. A szavakat pedig, amiket ilyenkor mondok, nem határozza meg az, amire úgy szoktunk utalni, hogy „mondanék pár dolgot”, hanem kizárólag abból a dologból származnak, amivel szembesülünk: így például a házasság vagy épp a halál valóságából. Ekkor megértjük, hogy amit átélünk, az nem csupán a saját kis életünk eseménye, hanem valami egyetemesben veszünk részt. Képzeljük el, hogy elmondom a megszentelt szavakat apám sírjánál, és felajánlom az áldozatot. Visszaemlékszem rá, hogy ő ugyanezt tette az ő apja sírjánál, és arra gondolok, hogy az én fiam is ezt fogja tenni a saját síromnál. Az idő összeomlik; minden kor és minden generáció, ami valaha bemutatta ezt a szertartást, jelen van a számomra. 
 
A szertartásokat – Mircea Eliade szavaival – a „szent időben” végzik – azáltal, hogy megismétlik az istenek archetipikus cselekedeit (például az első isten és istennő házasságát). Az istenség eredeti, mítikus időben véghezvitt cselekedete újra jelenvalóvá válik, és a szertartás résztvevői részesülnek az isteni hatalomban. Azzal, hogy a szertartásban kilépek magamból, jobban érzékelhetem azt, mint az emberi lét állandó jellegzetességét, és mint kapcsot köztem, valamint a múlt és a jövő generációi közt. Hangsúlyozzuk még egyszer: mindezeket a dolgokat nem nyilváníthatjuk illuzórikusnak csak azért, mert a hagyománytól függenek. Nincs rejtett, titkos funkció, ami a szertartások „valódi oka” volna. És azzal sincs probléma, hogy a különböző kultúrákban más-más módon kötnek házasságot vagy épp tisztelegnek a halott előtt. 
 
Befejezésül
 
A hagyomány elleni kifogások hibásak. Egy bizonyos hagyomány a természettörvény sajátos megtestesülése, és nem kerülhet ellentétbe ezzel a törvénnyel anélkül, hogy ne tagadná meg saját természetét, mint hagyomány. A „rossz hagyományok” történelmi példái általában olyan rossz szokásokra utalnak, amelyek nem voltak erkölcsileg kötelezőek úgy, ahogy a hagyomány az. Például sosem volt erkölcsi kötelesség rabszolgákat tartani,  rabszolgának lenni vagy egynél több feleséget tartani. Figyeljük meg, hogy az erkölcsi fejlődés mindig is a szigorodás irányába mutatott, sosem a lazításéba. A mostanában tapasztalható liberális erőfeszítések a hagyományos morál lazítására nem feleltethetőek meg az erkölcsi fejlődés múltbéli eseteinek. Egy hagyományt valóban meg lehet rontani, ha az emberek elvesztik érzékenységüket arra a jóra vonatkozólag, amit ez a hagyomány felmutat és szolgál. Ekkor valóban megújulásra, reformra van szükség. Ugyanakkor nem hagyhatjuk el magát a hagyományt, nehogy elveszítsük azt a jót, amit csak általa tarthatunk meg.  
 
 A Throne and Altar blog írását Szilvay Gergely fordította.
 

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!

 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr854119830

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csak a bunkók 2012.02.18. 11:09:43

Mostanság egyre többször van részünk abban az örömben, hogy magyar filmesekre figyel fel a világ. Tegnap óta Fliegauf Bence van soron: Csak a szél című, a 2008-2008-es romagyilkosságok által ihletett mozija a berlini filmfesztivál egyik esélyese. Lenne...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vidéki 2012.02.18. 09:23:26

„A múltat végképp eltörölni”

Énekelték lelkesen nemrégiben egy MSZP kongresszuson is, még milliárdos vagyonú legfelső pártvezetők is.

Ehhez képest nekem meggyőzőbb a híres tudóssal, Newtonnal kapcsolatos történet:

Megkérdezték tőle, hogyan volt képes ilyen messzire előre látni a tudományok birodalmában?

Szerényen ezt válaszolta: „Óriások vállán álltam”.

hacsaturján 2012.02.18. 09:47:08

@Vidéki:

utojjára eszt a dalocskát a munkáspárt brightoni kongresszusán hallottam mintegy 1996-ban cca. mán akkor levontam a követkesztetést, hogy magábul a büdös életbe nem lesz nyúton, valamint aszt is, hogy szkrutonbul előbb-utóbb lipsibolsi lesz heveny borfogyasztása után. asztán gyünnek a kopaszok, gyünnek a kopaszok!

hacsaturján 2012.02.18. 09:58:56

a posztra, izé:

isten nevit hejába a szádra ne vegyed! (vagy valami ijjesmi)

Vidéki 2012.02.18. 10:09:27

@hacsaturján:

Hol tanult meg így fogalmazni?

"magábul a büdös életbe nem lesz nyúton"

Szövegét elemezve arra a következtetésre jutottam, hogy magából pláne "nem lesz nyúton".

A gondolkodás önnek magas, "mint majomnak a zongora".

Vissza kellene talán iratkoznia az általános iskola alsó tagozatára, talán még megtaníthatják helyesen írni.

Erre kicsi lehet az esély, mert maga olyan lehet, mint az öreg elefánt:

"Nehezen tanul, de könnyen felejt":

hacsaturján 2012.02.18. 10:18:53

@Vidéki:

"Nehezen tanul, de könnyen felejt":

nem az elefánt, hanem az iglói diák. honnan veszi maga a bátorságot éngemet azzal gyanusitani, hogy valaha is iskolázottnak minősültem? no, mennyen mááá!

hacsaturján 2012.02.18. 10:25:22

@hacsaturján:

ezúton kinyilvánítom, hogy quintilianus sose vót a nagybátyám!

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2012.02.18. 13:40:51

Az evolúciós paradigma eszméletlen marhaság, és nem értem, miért nem mondja már ki valaki, hogy a király meztelen.

Az, hogy egy népcsoport, hagyomány stb. fennmaradhatott, azaz „sikeres”, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a mechanizmus, amely döntő módon segít a fennmaradásban, valóban az „evolúciós versenyben” álló mechanizmusok közül a lehető legjobb.

Egyszerű példa: egy olyan társadalom, ahol tízgyerekes család a norma, de a gyerekek közül csak kettő éri meg a nemzőképességi kort, pont annyira „sikeres”, mint az, ahol általánosan két gyerek van a családban, de gyakorlatilag nem létezik ifjúkori halandóság.

Hasonlóan: néprajzkutatók, antropológusok hada cáfolja azt a divatos tévhitet, hogy a generációkról generációkra hagyott tárgyi/szellemi kultúrát és tudásanyagot gyémántokká csiszolnák az évszázadok.

Részemről ennyit a hagyományokról.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2012.02.18. 20:04:05

Hogy mi a hagyomány, azt hovatovább e blog önmagában is bemutatja. Már rég nem funkcionális, már rég kívül esik a szellemi életen, már Vidékik kommentelik, de bezárni olyan szörnyű volna.

Hát akkor hagyomány. Nézzetek magatokba: rítus vagytok :-P

J.Ildiko 2012.02.18. 20:27:44

Hagyományidámat vs. igazságszeretet. Fontosabb az igazság keresése a hagyományhoz való ragaszkodásnál.

Mi a hagyomány a szerző szerint?

1. erkölcsi igénnyel lép fel, 2. köteléket hoz létre azok között, akik megtartják, 3. általa a közösség tagjai elismernek valami objektíven jót, kulturálisan sajátos formában.

Ebből mi képvisel értéket? Szerintem az első pont. A többi nem.
A második, a kötelék önmagában nem érték. Rossz, téves dolgok, rítusok mentén is lehet köteléket létrehozni, s az ilyesmi egyáltalán nem szolgálja a benne résztvevők valós érdekeit.
A harmadik pontra ugyanaz vonatkozik, mint a másodikra.

Tehát védjük -e a hagyományt? 2/3 arányban leszavazva :)

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2012.02.18. 21:42:54

@J.Ildiko: itt nem ön szavaz. :D Másrészt a cikk részben épp arról szól, amit ön ír. Pl. hogy a taigetosz nem egy védendő hagyomány, csakhogy nem is "hagyomány". A kritériumokat egymás fényében kell értelmezni, nyilvánvalóan. És ne keverjük össze a hagyományt a szokásokkal.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2012.02.18. 21:44:27

@kesztió: látom, sikerült nem elolvasnod a cikket. A szerző épp ezt mondja, hogy nem az evolúciós paradigma mentén kell védeni a hagyományt.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.02.18. 23:37:04

A baj, hogy ezt angolszász írta és náluk kicsit mást jelent pár dolog.

"Ami szabaddá teszi, ironikus módon, az az a kötelessége, hogy engedelmeskedjen."
Nem. A katonát az teszi szabaddá, hogy ott hagyhatja a sereget.
Illusztráció gyanánt volt katonai rabszolgaság is pl.: a mamelukok.

"Figyeljük meg, hogy az erkölcsi fejlődés mindig is a szigorodás irányába mutatott, sosem a lazításéba."
Ez marhaság. Nincs ilyen általános trend. Egyes területeken igen, de nem általánosan.

Egyébiránt pont azt nem szeretem a konzikban úgy általában, hogy imádnak misztifikálni.
A hagyomány a csoportkohézió miatt fontos. A csoportkohézió pedig az egyéni sikeresség miatt. Ugyanakkor az emberek azért idegenkednek a szokatlantól is, mert félnek, hogy a sikerességük veszélybe kerül. És tulajdonképp ennyi van az egész mögött. Erkölcsösség, kötelék, "jó" ugyanannak az ösztönnek a manifesztációi.

thebrutechoir 2012.02.19. 00:14:45

Eleg nehez ezt az irast komolyan venni, mivel igencsak nyilvanvalo, hogy a szerzonak bizonyos dolgokrol, amiket felhoz legfeljebb erintoleges fogalma van. Legjobb esetben egy nagy semmi az egesz cikk, rosszabb esetben egy gyomorforgato erkolcsi relativizalas. Lathato ugyanakkor, hogy nem teszed a kerdeskort tulsagosan bonyolulta a magad szamara. De legyunk oszintek egymas kozott: vegeredemenyben itt arrol van szo, hogy a csunya hagyomanyokat nevezzuk szimplan szokasnak, nehogy meg mi legyunk a kovetkezetlenek. Kivancsi vagyok, hogy evente 5 millio iszlam csaladba szuletett lanygyermek nemiszervenek generaciok ota torteno megcsonkitasa ez esetben minek szamit? Hagyomanyos szertartasnak vagy szintiszta barbarizmusnak? En az utobbira szavazok es eme undorito hagyomany szelesebb korben es a masik nemmel torteno gyakorlasaba nem is mennek bele...

A burka viselesenek meglehetosen osszetett problemajat is enyhen szolva lustan intezted el. Bizonyara a te vilagodban itt is valamifele hagyomanyrombolo armanyrol van szo, amikor annak a karnevalon kivuli viseleset sorra tiltjak be nyugati europai orszagok. Ha venned a faradtsagot, mielott leirsz egy ilyen feluletes blogbelyegzest irni es utananeznel a dolgoknak, lehet nekifutnal megegyszer annak hogy nok tomegeinek nindzsa szelemruhaba kenyszeritese valoban csodalatra melto hagyomany-e vagy sem?

thebrutechoir 2012.02.19. 00:18:58

"A mostanában tapasztalható liberális erőfeszítések a hagyományos morál lazítására nem feleltethetőek meg az erkölcsi fejlődés múltbéli eseteinek. "

Tudnal ezekre a liberalis erofeszitesek altal ostromolt hagyomanyos erkolcsokre peldat is mondani?

Vidéki 2012.02.19. 08:55:11

@thebrutechoir:


Tudnal ezekre a liberalis erofeszitesek altal ostromolt hagyomanyos erkolcsokre peldat is mondani?”
Például:

A Tilos Rádióban elhangozhatott büntetlenül ez a szöveg:

„kiirtanám az összes keresztényt”

A Népszava testvérlapjában az Amerikai Népszavában Bartus László szerkesztő elvtárs e szavakkal uszít:

Ezt írja az amerikai Népszavás főszerkesztő Bartus László hitéből fakadóan:

"A katolikus egyházat ki kell söpörni a politikából és az államhatalom bástyái mögül. Szent István a korabeli „politikai katolicizmus” felvételével csatlakozott Európához. Most a politikai katolicizmus kirúgásával lehet bent maradni Európában. Aki ezt megteszi, a legnagyobb magyar államférfi lesz.

Tiporjátok el a gyalázatost!"

Éppen a Népszava és testvérlapja az Amerikai Népszava akar olyan zsarnokságot bevezetni, ahol a vallásos emberek minden jogát megvonnák:

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.02.19. 10:33:37

@Vidéki:
A "kiirtanám" vélemény és mind olyan szabad, ergo az lenne baj, ha büntetnék.
Az "irtsátok ki" az felhívás bűncselekményre, ergo büntetendő és büntetik is.

"Éppen a Népszava és testvérlapja az Amerikai Népszava akar olyan zsarnokságot bevezetni, ahol a vallásos emberek minden jogát megvonnák"
1. Nem a Népszava, hanem az Amerikai Népszava
2. Még csak nem is ő, hanem az egyik publicistája
3. Nem a vallásos emberek jogairól beszélt, hanem az egyházról.
4. Nem zsarnokságról beszélt, hanem ignorálásról.
Egyébként stimmel az értelmezés.

Vidéki 2012.02.19. 10:54:04

@Lord_Valdez:

Valóban az Amerikai Népszavában jelentek meg a katolikus emberekkel szembeni alantas eszmék, de ez a Népszava testvérlap (állítólag az MSZP pártlapja) ingerküszöbét nem érte el.

Szemük sem rebbent, arcizmuk sem rándult, noha úgy tudom az MSZP-nek van „Hívő tagozata” is.

Hogyan fér meg egy akolban a farkas és a bárány?.

PR-küszöb 2012.02.19. 10:55:38

@dobray:

Mircea Eliade helyett Henri H. Stahl gondolatmenetét ajánlanám a figyelmébe, például a diffúz hagyományokon alapuló közösség elméletét. Továbbá Illyés Gyula máig zseniális Puszták népé-t. Persze csak abban az esetben, ha a poszt szerzője érvényes és nem csak tetszetős gondolatokat akar megosztani.
És mindenek előtt jó volna rögzíteni általános formában az érvényesség kritériumait...

Vidéki 2012.02.19. 11:03:08

@Vidéki:

Egyébként a katolikus egyház nincsen a politikában és az államhatalom bástyái mögött.

Nyugat-Európában is léteztek, léteznek kerszténydemokrata pártok a politikai életben, mégsem akarták magukat demokratának képzelő emberek "eltiporni a gyalázatost".

Bár volt rá eset, amikor Aldo Moro olasz miniszterelnök, akit a "Vörös Brigádok" elraboltak áldozatul esett a "véres vágyú varangyok hordájának".

Vidéki 2012.02.19. 11:05:19

@Vidéki:

Ez utóbbi hozzászólásomat valójában Lord Valdeznek szántam, csak eltévesztettem a címzést.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.02.19. 12:04:41

@Vidéki:
Ez továbbra se a katolikus emberekről szólt, hanem kimondottan az egyházról, mint szervezetről.

"Egyébként a katolikus egyház nincsen a politikában és az államhatalom bástyái mögött."
Dehogy nincs. A katolikus egyháznak sokkal nagyobb hatalma van, mint gondolnád. Nem csak különféle kereszténydemokrata pártok formájában, hanem közvetlenül a hívek befolyásolásában. Emlékszem, hogy a választások előtt az egyik templomon kint volt a hirdetmény, hogy kire kell szavazni és alatt, hogy ők tudni fogják, hogy ki nem szavazott oda.
Akkora a hatalma, hogy képesek voltak átverni az egyházi törvényt és a Vatikáni Szerződést Horn Gyulán és a kétharmadán. És ehhez azóta mert senki hozzányúlni. Volt, hogy felvetették az újratárgyalást, de mindig hamar lekerült a napirendről. Sőt, tovább megyek: Mussolini utálta az egyházat. Egy rákos daganatnak nevezte, de még ő se mert ujjat húzni velük, pedig nem volt egy gátlásos alkat.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2012.02.19. 12:11:32

@PR-küszöb: ne járassa le már magát poros marxisták propagálásával. :D

Vidéki 2012.02.19. 15:16:23

@Lord_Valdez:

Nemcsak Mussolini utálta az egyházat, hanem Hitler és Sztálin is.

Írod: A katolikus egyház közvetlenül képes a hívek befolyásolására.

Nemcsak a katolikus egyház képes erre.

Nézegesd az ATV-n vasárnaponként a "Vidám Vasárnap" című Hitgyülekezet műsort.

Emiatt még nem szabad olyant mondani, amit az Amerikai Népszava:

"Tiporjátok el a gyalázatost!"

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.02.19. 15:29:50

@Vidéki:
A kettő mérete közt van pár nagyságrend. Az egyik 100 milliókban mérhető, a másik pár tízezer.

Ez egy Voltaire idézet volt: „Écrasez l'infâme!” és ugyanebben az értelemben használta.

PR-küszöb 2012.02.19. 17:23:24

@dobray:

Az említett két szerzővel nagyon szívesen lejáratom magam. Főleg értő ismerőik színe előtt.
Ami a port illeti, Hérakleitoszig és Empedoklészig visszamenőleg van egy pár szerző, akit ismételten le lehetne porolni. Akkor talán többet megértenénk a neikosz és a philia, valamint a palintónia természetéről.
Ami meg a marxizmust illeti, az általunk megismert művelőinek körülbelül annyi közük lehetett Karl Marx műveihez, mint a mai keresztény-demokratáknak az Evangéliumokhoz. :-)

komment1 2012.02.19. 19:10:29

@PR-küszöb: Ez OK, de szerinted mi a gond ez esetben Eliade emlegetésével?Az ő in illo tempore értelmezése szerintem nemcsak korrekt, hanem mondhatni zseniális :) Az más kérdés persze, hogy konkrétan hagyományok kapcsán praktikusabb lehet folkloristák vagy antropológusok emlegetése.

PR-küszöb 2012.02.19. 19:32:17

@komment1:

Kedves Komment1. Eliadet én is nagyon szeretem. A szentségről, mint archetípusról talán ő tette a legérvényesebb megálapításokat. És szép az örök visszatérés mítosza is. Ám ő nem a durkheimi vonalat folytatta szervesen. (Stahl ugyanis Dimitrie Gusti tanítványa volt.)
Eliade a nagy átfogó összefüggések mestere, de azért alapvetően szobatudós. Stahl viszont a terepen szerzett élő tapasztalatokból vont le sajátosan a mi régiónkra érvényes következtetéseket a közbirtokos-szabadparaszti társadalmak élő éthoszából kiindulva. Többek közt arról az eleméről a hagyománynak, amit ma mi 'demokratikus kontroll'-nak nevezünk.
Pusztán fel akartam rá hívni a figyelmet. Hogy jó volna olvasni, ismerni úgy, ahogy mondjuk ő ismerte és tisztelte az ugyanabban a régióban ugyanúgy gyűjtő Bartókot.

PR-küszöb 2012.02.19. 19:42:44

@komment1:

A cikkben pedig vannak konkrét melléfogások. Pl: "Például minden kultúrában vannak szabályai a szemérmességnek, amely megköveteli, hogy a test bizonyos részei fedve legyenek a nyilvánosság elől, és hogy a házastársi egyesülést a magánélet függönye takarja el."

És az eszkimóknál? Ők nem alkotnak 'kultúrát'? Vagy egyes afrikai kultúrákban? Vagy a zárt hegyi közösségeknél - pl. Romániában is a közelmúltig? A közösség genetikai állományának a hogy is mondjam, karbantartása érdekében a nagyonis ritka vendégnek kötelessége volt az asszonnyal hálni.

Az éthosz mindig célszerű és racionális, ha a közösség fennmaradása a tét.
De ez hosszabb mese, nem untatlak.

komment1 2012.02.19. 20:21:22

@PR-küszöb: Sejtettem, hogy erre célzol, de így világos, mire gondoltál. Egyetértek, hogy Eliade alapvetően a nagy, átfogó elméletek embere. Azért szerintem nemcsak egyszerűen szobatudós, hanem más tudományt művel, a vallástörténet más tudomány, mint akár a kulturális antropológia, vagy a szociológia, vagy folklór kutatás stb. De ez is hosszú :)

Egyébként a cikk olvasásakor nekem is pont az általad említett résznél ugrott be, hogy itt némi bibi van. Eszembe ötlött pl pár római ünnep, Lupercalia (épp aktuális), Floralia, ilyesmi - masszív ellenpéldák, pedig még csak "barbárok" sem voltak. Hát erről is kisregényeket lehetne írni :)

PR-küszöb 2012.02.20. 19:47:31

@komment1:

Kisregény helyett én egy koherens, a mi vidékünk kulturális antropológiai megállapításait is figyelembe vevő etikára szavaznék, az Éthosz eredeti értelmében. Számtalan helyen és számtalan formában próbálom mondani, hogy az Úristenért (és most nem hívságos e név szájra/klaviatúrára vétele): EGYEZTETNI kéne végre a fogalmainkat és kirostálni közülük azt, ami érvényét veszítette, mint a Tízmilliárd Billpengős bankjegy.

komment1 2012.02.20. 20:27:02

@PR-küszöb: Hú de szigorú :) Most pont nem értekezést írtam, csak egy kommentet. Arra céloztam, hogy sokat lehetne írni. Egyébként magam részéről éppen kelet-közép-európai, sőt kifejezetten magyar anyagot is szívesen használok, és tudományos szövegben nagyon fontosnak tartom a terminológiai pontosságot.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása