A magyar politikusok annál, hogy eszement hülyeségeket csináljanak, csak egy dolgot szeretnek jobban: hogy eszement hülyeségeket beszéljenek. Nyilván a jobbik eset, ha csak beszélnek a hülyeségekről, és közben mégis vállalható lépéseket tesznek. Orbán Viktor esetében azonban különösen érthetetlen, hogy miért mondja azt, amit. Főleg, ha a gazdaságról van szó. Hiszen számos, szakmailag tényleg kiváló, elismert, ráadásul jobboldali, vagy a jobboldallal szimpatizáló közgazdászt, pénzügyi szakembert mozgósíthatna az ellenzék. De nem. Orbán Viktor valamiért úgy érzi, neki kell megmondania a gazdaságról a tutit: nem a kapitalizmus megmentéséről, hanem annak meghaladásáról szónokol. Nem, nem kellene!
A XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján a Fidesz elnöke megint hozta legrosszabb formáját. Csemegézés az index tudósításából:
Egy politikai és gazdasági mítosz uralmának a korszaka ért most véget, amelyben a mítoszok mellett tabuk és babonás hiedelmek éltek. Ennek a mítosznak az volt a lényege, hogy létezik egy nagy csoda, egy nagy varázslat, amely mindent megold. A "mindent piacosítani" politikájának elvét vallók azt mondták: a piac szent, morális és önszabályozó, aki pedig ebben kételkedik, az eretnek, maradi és szélsőséges.
...
Szerinte ma a "varázstalanítás" napjai zajlanak, mivel kiderült, hogy ez a nagy varázslat globálisan "befuccsolt". Orbán szerint kiderült, hogy a piac nem tévedhetetlen, sőt, megtéveszthető, félrevezethető és védtelen az emberi mohósággal szemben. Most pedig a bajba jutott globális gazdasági elitet az államnak kell kihúznia ebből azon a pénzen, amelyet mindannyian adó formájában befizetünk.
...
Az európai baloldal mintegy száz évvel ezelőtt azt a fontos célt tűzte maga elé, hogy a tőkével nem rendelkező embereket is megillessék az emberi, szociális jogok, a gyógyuláshoz, a tanuláshoz és a védett munkafeltételekhez való jogok. A polgári demokráciák negyven-ötven évvel ezelőtt szinte általánosan befogadták ezeket a baloldali indíttatású eszméket a saját rendszereikbe. Ezért a baloldal egy-két évtizeddel ezelőtt ideológiai űrbe került, meghasonlott, identitásválságba került, a baloldaliság pedig céltalanná vált.
...
A neoliberalizmus formájában megújult baloldal ma már azokat az értékeket és alapvető jogokat veszélyezteti, amelyeket éppen ő maga harcolt ki és emelt be valamikor az európai politikába - hangsúlyozta a szónok. Leszögezve: a piac önmagában csak a tőkével rendelkezők érdekeit óvja, a tőkével nem rendelkezők érdekeit tehát csakis a közjót megtestesítő állam védheti.
...
Orbán szerint a magyar baloldalt is felvásárolta egy neoliberális tőkés csoport, amely mindent elvett a magyarok közösségétől. Ez a csoport szétverte az ország egészségügyi rendszerét, az emberektől elvette a nyugdíj-megtakarításokat, felszámolta a szociális és családtámogatási rendszert, odalett a közbiztonság.
Próbáljuk meg egy pillanatig úgy olvasni ezt a szöveget, hogy eltekintünk attól, ki mondta, és főleg attól, hogy egy "új, jobboldali korszakot" akar ezzel beharangozni. Ha így nézzük, tulajdonképpen semmi újat és semmi különöset nem találunk benne: ez bizony a legtipikusabb baloldali, etatista, tőkeellenes és szabadpiac-ellenes szöveg. Ilyesmit bármelyik nyugat-európai, a baloldal megújulásáért küzdő politikus vagy értelmiségi mondhatna, és tulajdonképpen ma ez minősül a lehető legkommerszebb, legmainstreamebb álláspontnak. A beszédben nincs semmi felháborító: fogunk még ilyesmit hallani bőven idehaza is, mondjuk Szili Katalintól, Szanyi Tibortól, kicsit karcosabb formájában pedig Hegyi Gyulától. Ezzel a beszéddel az egyetlen, ám annál nagyobb gond, hogy mégiscsak Orbán Viktor mondta. Persze akadnak olyan európai jobboldali pártok, melyek szintén baloldali témák és szlogenek beemelésével próbálkoznak - így például a Cameron által vezetett toryk -, de eddig azért ők sem mennek el.
Mielőtt jobban belemennénk Orbán szövegébe, nézzük Nyakó István szokásosan ostoba reakcióját. Nyakó valamiféle szélsőjobboldali, ezoterikus, ködevő sámánnak akarja beállítani Orbánt:
Nyakó szerint Orbán Viktor szombaton Tusnádfürdőn, a Bálványosi Szabadegyetemen nem úgy beszélt, mint egy választott politikus, hanem mint egy szellemi vezető vagy törzsi varázsló. „Magyarországnak nem Óz, a nagy varázsló kell, hanem eredményes válságkezelés" - mondta Nyakó.
Az MSZP szóvivője hozzátette: Orbánnak régimódi, legendák ködébe vesző mondatai vannak, pedig ráolvasással, energiaküldéssel nem lehet kezelni a gazdasági válságot, megvédeni a devizahiteleseket és a munkahelyeket.
Nyakó közleménye egyszerű, ócska hazugság, és pont az ellenkezője igaz.
Orbán beszéde a legtipikusabb progresszivista, szekularista, aufklärista retorikát használta: a "mítosz uralmának korszakáról", tabukról és babonás hitekről, csodavárásról, a "nagy varázslat" hazugságáról és meghaladásáról beszélt. A felvilágosodás, a racionalista baloldal bármely követője, így bármelyik MSZP vagy SZDSZ-közeli értelmiségi szövegében könnyedén megtalálhatjuk ugyanezeket a kifejezéseket. Újdonsült vallásszociológiai érdeklődését bizonyítandó, előkerült még egy Max Weber kifejezésére, a "világ varázstalanítására" (Entzauberung der Welt) való utalás is - csak éppen valamilyen kicsavart-kifordított, aktuálpolitikai jelentést kapó értelmében. Nyilván Orbán nem a baloldali értelmiségnek akart megfelelni ezzel a baloldali értelmiségi világképet idéző szöveggel, hiszen azok soha, semmi pozitívat nem írnának róla - de akkor kinek? Régi, nyolcvanas évekbeli olvasmányok hatása, vagy egyszerűen csak rossz tanácsadók állnak mögötte? Rejtély.
Orbánt egyértelműen úgy értelmezi a huszadik század történelmét, hogy a baloldal különféle követelései és eszmei törekvései, így a kiterjedt szociális háló és a jóléti állam, helyesek és támogatandóak. A közös múlt és politikai hagyomány részét képezik. Többé nem célok (hiszen megvalósultak), hanem megőrzendő jelenségek. Orbán kedvelt szövege, hogy mind a liberalizmus, mind a baloldaliság elveszítette jelentőségét, hiszen követeléseik megvalósultak: ezt látjuk most is. A gond csupán az, hogy ez nem igaz - a baloldalnak és a baloldali liberálisoknak vannak még bőven követeléseik (ökologizmus, periferikus csoportok "felszabadítása", multikulti, a "kreatív osztály" támogatása, a bevándorlás megkönnyítése, nyugatellenes csoportokkal és államokkal való kiegyezés, európai hagyományok és intézmények rombolása stb.). Illetve, hogy Orbán saját pozícióját, és így a megoldást nem a konzervativizmusban látja. Hanem a "neoliberalizmus" előtti jóléti állam egyfajta feltámasztásában, valamiféle szociáldemokrata-konzervativizmusban, mely az eltűnőben lévő baloldali vívmányokat akarja megőrízni. Orbán egyáltalán nem kádárista, ahogy az egykor valóban kádárista baloldaliak próbálják elhitetni: hanem egy régi vágású szocdemnek tűnik.
Miért? Mi értelme mindennek? Kézenfekvő megoldás, hogy nem más, csak pusztán a szavaztszerzés, a széteső baloldal szavazóinak átcsábítása. Ismét két gond van: az egyik, hogy a baloldal szavazóit nem lehet, vagy nem így lehet megszólítani. A baloldal szavazóit tényleg a kádárizmussal lehet megfogni, arra pedig csak az utódpárt képes (majális, sör, virsli, Koós János). Hogy mi fán terem a gonosz "neoliberalizmus" - nem hogy megérteni nem képesek, már magát a szót sem tudják kimondani. Ahogy a szociáldemokrácia és a "jóléti állam" is értelmezhetetlenek a posztkommunista magyar baloldalon. A megcélzott MSZP-szavazók tehát fel sem fogják Orbán üzenetét. Vörös zászlókat kellene lengetni, a Kádár-rendszer sztárértelmiségijeivel haknizni - azt értenék meg. Nincs értelme taglalni, és nincs értelme felmagasztalni az európai baloldali törekvéseket és politikát, csak azért, hogy utána be lehessen bizonyítani, hogy a mai magyar baloldal azt elárulta. Hiszen a mai magyar posztkommunista baloldalnak ahhoz semmi köze sincs, így el sem árulhatta mindazt. És a szavazóik sem tekintenek nosztalgiával az egykori európai baloldalra, hiszen nekik sincs ahhoz közük. Szóval: rossz taktika.
A másik gond, hogy ez nem csak elméletileg, hanem gyakorlatilag sem működik. Ahogyan azt a 2006-os és 2009-es választóköri adatokat összevető elemzésünk is kimutatta: szocialista szavazókat a Fidesz 2006 óta nem, vagy alig volt képes elszívni. Orbán baloldali retorikájával egészen biztos, hogy nem tudja megnyerni az alacsonyabb iskolázottságú és idősebb baloldali szavazókat. Viszont arra remekül alkalmas, hogy a fiatal, iskolázottabb jobboldaliakat elriassza. Akik első blikkre is látják, hogy mindez értelmetlen handabandázás.
Abban igaza van Orbánnak, hogy a baloldal egy ellenségképet alkotott magának: ám ő is ugyanezt teszi, amikor egy gonosz neoliberális tőkéscsoportot vizionál, amely "mindent elvett a magyarok közösségétől". A magyar kapitalizmus valóban beteg, ám ennek egyáltalán nem az az oka, hogy azt az "idegenek" megrontották. És szintén az ellenségkép része a "piac mindent megold"-hívők emlegetése is: hiszen ilyenek szinte nem is léteznek, és ha mégis, teljesen periferikus figurák. Sem tőlük nem kell félteni a politikát, sem az állampolgárokat nem kell félteni a csakis a "tőkések érdekeit" képviselő piactól: és nem, az államnak nem az a feladata, hogy a piactól megvédjen minket. Ha valami ebben az országban működik, az az állam által békén hagyott piac, és ami nem működik, az éppen maga az óriásira nőtt, túladóztató állam. És a korrrupció, a baloldali progresszivizmusra támaszkodó kormányzás.
Ezekkel kellene leszámolni. És nem szabad belemenni az "állam versus piac"-vitába, hanem helyette izmos, hatékony államot kell teremteni. Egy jobboldali párttól és egy jobbboldali politikustól nem a baloldal elveinek és vívmányainak a dícsérgetése, nem a baloldali szavazókra való sorozatos kacsintgatás, hanem a jobboldali értékek és egy jobboldali gazdaságpolitika hirdetése volna az elvárható - a jobboldali szavazókra támaszkodva! A szociális háló leépítésével, a segélyezés megvágásával párhuzamosan radikális adócsökkentés kell; mindenféle "affirmative action", pozitív diszkrimináció, a periferikus csoportok dédelgetése helyett az adózó, aktív népesség, a vállalkozók, a középosztály és a tisztességesen dolgozó munkavállalók érdekeit kell képviselni. (És nem ártana a jobboldal és Orbán stratégáinak elolvasni azt sem, hogy a pápa új enciklikájában mit ír a gazdaságról és a válságról.)
És a nemzeti retorikával (2002) és a szociális demagógiával (2006) szemben, ezekkel akár még választást is lehetne nyerni. Ehhez azonban az kellene, hogy Orbán ne, de legalábbis ne így beszéljen a gazdaságról.
