Az írás a tökéletes tanácstalanságot tükrözi. Először - helyesen - megállapítja, hogy a multikulturalitás mint elv és mint államilag és a mainstream értelmiség által támogatott magatartásforma kudarcot vallott, majd kitér az erre adott radikális jobboldali válasz helytelenségére, ezután néhány liberális-kapitalista lózung és - semmi.
Miből gondolja bárki, hogy a magukról gondoskodni nem tudó - nem is akaró - csoportok szelíden éhen halnak, ha abbahagyjuk az etetésüket? Ellenben , ha, mint a szerző írja, az állam nem vonulhat ki a szociális szférából, akkor mi változik? Ha az eltartandók egészen egyszerűen túl sokan vannak - és egyre többen lesznek - az erőforrások elfogynak, katasztrófa lesz vagy hitelfelvétel, semmi sem módosul.

Az, hogy "azon kellene munkálkodnia, hogy a polgárok felnőjenek" vajon mit jelent? Konkrétan mi is legyen ez a "munkálkodás"? Átnevelő-tábor? kiirtás és/vagy száműzetés? avagy az "iskolai nevelés", 20 éve egyre rosszabb helyzetet eredményező, a mindennapi frusztráció (iskolai erőszak) fő okaként megnevezhető programja? A jobboldali radikalizmus ellen folytatott kampány értékéből sokat levon, hogy az általuk favorizált erőszakos megoldásokon kívül senkinek sincs semmiféle épkézláb elképzelése a helyzet kezelésére.

A nyilvánvaló megoldás - a középút a nyers és egyoldalú erőszak és az úgyszintén egyoldalú "megértés és tolerancia" között - azért elképzelhetetlen, szinte mindenki számára, mert a középutat konstituálni hivatott végletek egyike kiátkozásra került. Az erőszakos kényszer - a félrenevelt galamblelkű értelmiség számára - még mint EGY eszköz a sok közül, sem fogadható el. Márpedig, így, nehéz lesz.

Irásod harmadik harmadával teljesen egyetértek, bár nekem úgy tűnik, hogy ez egy félbehagyott gondolat.
Az első kettővel viszont vannak fenntartásaim.
A modern liberalizmus (sajnos) már régen feladta az egyenlőséget. Sem az "Az idegen szép" (MELLesleg az MELLékelt képen látható idegen bizony nem csúnya :) ), sem a multikulturalizmus nem egyeztethető össze az egyenlőséggel, hisz különböző elbírálást engedélyez. Ez tulajdonképpen a modern liberalizmus nyomora (, már ha nevezhető annak, mert pl. Hayek vagy épp Friedman szerint csak bitorolják a kifejezést).

A kultúrák egyenrangúsága nem azt jelenti, hogy nem fogom lebombázni a másikat, ha megtámad, ő ugyanis a megtámadásommal megsértette az én egyenrangúságból adódó jogomat a létezésre.
Nem hiszem, hogy a nyugati államokat meglepetésként érte volna, hogy minden jog, csak annyit ér, amennyi kikényszeríthető belőle.

Ezzel tulajdonképpen azt is mondod, hogy a szekuláris államok kompatibilisek, de az iszlám világ nagy része szekuláris. Ami egyébként igaz, de nem biztos, hogy ezt szeretnéd mondani :)

Azt írod, hogy "konfliktusai tárgyalásos úton automatikusan rendezhetők volnának", szerintem ebben soha nem is hitt senki. A tárgyalás sosem automatikus, az mindig erőfeszítést jelent mindkét fél részéről és kompromisszumot.

@aristo:
Nem, nem halnak szelíden éhen. Lázadni fognak, tüntetni, zavarogni, aztán szép lassan munkába állnak és szánsájn és hepinessz. Addig viszont egy igen fájdalmas időszak lenne, ezt pedig senki nem merte és meri vállalni a radikálisokon kívül, de ők is csak azért, mert nem gondolták végig.
Ugyanakkor nem feltétlen kell ezt jó szociáldarwinista módjára egyik-napról a másikra tenni, hanem lehet fokozatosan is. Teszem azt, pl. a segélyek nominál értéken történő befagyasztásával, de ezzel nem fogsz túl sok szavazatot szerezni.

Érdekes írás - leginkább azért, mivel egyes elemei elutasítják a liberális sablonokat, mások viszont éppen arra építkeznek, azokat veszik alapul.

A kultúrák összeütközésére vonatkozó részt inkább nem piszkálnám, de nagyon erős leegyszerűsítésekkel, a szokásos "mindenre húzzuk rá Huntingtont" sablonokkal operál néhány meglátása ellenére.

Ami a magyar helyzetet illeti, engem nagyon meglep, hogy a jelenlegi újbaloldali és neolib emberekhez hasonlóan a szerző szerint is elsősorban a válság hozta felszínre a roma-magyar ellentétet, vagy a cigánybűnözés kérdését. A szerep kétségtelenül nem lebecsülendő, de az érintett kistelepüléseken bizony már egy évtizeddel ezelőtt is gyakori kérdés volt ez, legfeljebb az országos média nem repült rá.

Kétszeri elolvasás után sem tudom azonban, hogy most a szerző milyen súlyt tulajdonít az etnikai elemnek a konfliktusban - az első rész teljes egészében erre épül, majd hirtelen váltással tagadja ezt és az állampolgári közösség mellett érvel. Ezek szerint Magyarországnak van valami különutas lehetősége, hogy az első részben felvetett multikulti bukását mégis elkerülje az állampolgári közösség építésével? Számomra abszolút nem világos, hogy a cikk elemei hogyan kapcsolódnak a végkövetkeztetéshez. (Amellyel mellékesen egyetértek, de azért ez ma már eléggé közhelyes megállapítás, és a liberális lózungohoz hasonlóan konkrét javaslat nélkül hangzik el mindig.)

A cikk nagyrészt jó, és a benne felvetett gondolatok adták az alapját egy régóta meglevő elméletemnek, miszerint az embereknek arra kéne fókuszálniuk, ami közös bennük, mert az sokkal több, mint amiben különböznek.
Sajnos én se nézem ki egy iszlám-hívőből, hogy bennem, ateistában is meglássa az embert (vagy csak agymosott volnék, hogy iszlám = intoleráns terrorista?)
Ennyiben azonban nem vagyok liberális értelmiség vagy mi: én nem zárom ki az erőszakot sem ennek a nevében. Antiszélsőséges erőszak.
(A szélsőséges kirekeszt. Én egyesítenék. Kerül, amibe kerül.)

@peetmaster:
Idézlek: "az embereknek arra kéne fókuszálniuk, ami közös bennük, mert az sokkal több, mint amiben különböznek."
A cikk multikulturizmusról ír, és nem vesszük észre, hogy ezt a szerepet igyekszik átvenni egy kreált műfaj, az ideológia. A kultúra egy belső, lélekből fakadó műfaj, ami közösségeket összeköt. Az ideológia ennek mentális megfogalmazása az utókor számára. Elsőre talán, de működését illetően már nem meglepően a vallások is nagyobb százalékban mentális ideológiák, mintsem ősi, belső lelki kultúrák.
Tudom, sokaknak profán, és nem megérthető, ha a tegnapi eseményt csak műfaji és médiaszempontból értékelik. A zene, a ritmus viszont az egyik legősibb műfaj, ami közösségeket megmozgatott, összekötött, és kifejezte lelkiségüket. A beszédet megelőző kontaktus volt emberek között.
Szakadjunk el attól, mi tesz valakit a XX. századtól kezdve sztárrá, és csak a lenti paramétert vizsgáljuk meg, hiszen ezt a hatást politikusok, világpolitikai események és vallások is élvezik, és egyikük sem ér el ilyen egyöntetű hatást, pedig valahol ezt keressük az ideológiákban, amiket gyártunk.
Adva van egy ember, Michael Jackson. Még mindig ne szisszenjen fel senki. Egyetlen olyan vallást, modern ideológia vagy demokratikus politika képviselőjének a nevét várom, aki olyan és egyforma hatást vált ki a világra, mint ő. Számomra nem is a személye, hanem az a kultúra érdekes, ami rám lélekben és zsigerileg hat, mert túl ősi a zene ahhoz, bármi más elv belekeveredhetne.
Az országok sora, kiemelve a legérdekesebbeket vallás vagy politikai színteret illetően, akik FELTÉTEL NÉLKÜL ELFOGADJÁK EZT A KULTURÁLIS ELVET:
Kína, Vietnam, Indonézia, Nepál, Ukrajna, Irak, Ciprus, Algéria, Dél-Afrika, Kolumbia - na és számos más, általunk demokratikus és elfogadó elveket valló pontja a világnak.
Sokan legyintenek, és profánnak gondolják, téma-idegennek talán. Ettől függetlenül működik. És ez kétségtelen. Szerintem minimum elgondolkoztató, miért keres, kreál egyre nehezebben működő elveket a világ. És miért működik ez, bármi is történt előtte a világban.
KULTÚRA = azt jelenti latinul: gondozás. A lelkünket, a társadalmunkat.
És hogy legyen földhözragadt vélemény: sokkal nagyobb hangsúlyt kéne fektetni a kulturális értékekre, bemutatásukra, és képviselőik bevonására a folyamatba, mert ha valaki azokat megismeri, és megszereti, belülről fakadóan képes elfogadni másokat, nem azért, mert az political correct. Ez lesz az elsődleges megítélési elv, akár egy hazai roma-kultúra alapján, és akik csak társadalmi konfliktusok szintjén jelennek meg ebből a csoportból, a kultúrájuk által elfogadott réteg érdekében lesznek remélten felzárkóztatandóak a szemében. Ehhez, ha nehéz is, de el kell szakadni az elfogadás idejéig az azt hátráltató ideológiától, legyen az akár politika, akár vallás. Utóbbiakban is a közös: a lélekápolás.
A politika elemi emberközi szituációkban egy sikertelen társadalmi köteléknek bizonyult, ideje, hogy tanuljon nála sokkal ősibb elvektől, és abból módszereket beillesszen működésébe.

@Dirky:
Konfliktus-kezelés, idézlek:
"a szerző szerint is elsősorban a válság hozta felszínre a roma-magyar ellentétet, vagy a cigánybűnözés kérdését. "

Kultúrák, közösségek közti ismerkedés és elfogadás az általam fent leírt módon történik: megismerik egymásét, magukévá teszik azt, ami közös benne, ami szerethető, és szeretnék átadni sajátjukból is a másik számára ilyennek tekinthető elemeket. Ez egy elemi működés, ha csak kultúrák vagy nációk közti keveredésre is gondolunk.
A konfliktus vagy a saját kultúra felettessé tétele akkor jelentkezik, ha a folyamatot az adott közösség létét bizonytalanabbá tévő szituáció áll fenn. Vagy a két találkozó kultúrától független, harmadik szituáció, vagy épp a másik közösség eleve romboló, hódító szándéka.
Az ideológiai alapú gondolkozásunk szintén arra ösztönöz, hogy megítéljük, melyik kultúra értékesebb, helyesebb, melyik közösségi elv jobban védendő. Eközben elvesztjük azt az elemi képességünket, hogy alapvetően legyünk nyitottak a másik kultúrájára, és ha egy támadásmentes kapcsolat jön létre, a két kultúra már a kialakult egyensúlyi állapotnak megfelelően fog viselkedni, figyelemebe véve többségi és kisebbségi természetes hatáselveket, kultúra felett érvényesülő politikai szituációkat.
A modern ember olyannyira levetkőzte elsődleges kulturális ismérveit, és új öltözetként kezeli a kreáltakat (politika, társadalmi ideológia, vallás), hogy képtelen elhinni, működne az alapvető kultúrális elfogadás, ha nem erőltetett elvek és ismérvek szerint próbálná azokat megítélni.
Függetlenül attól, párhuzamosan hat egy roma-soron élő ember életkörülményeiből adódó szociológai hatás, és az, ami ennek a negatív hatás hiányában alapból működne egy roma és nem roma között, a kezelés érdekében kénytelenek vagyunk szétválasztani a kettőt. Az alapvető emberi értékek és kultúra érdekében kell megjavítani a társadalmi, politikai kapcsolatot is.
A két hatás (alapvető kultúra és negatív társadalmi hatás) modellezésére egy profán párhuzam: ha szennyessé válik egy ruha, a ruha érdekében, nem törődve kosszal, kimossuk azt, és viseljük, nem pedig kidobjuk. A ruha a kultúránk. A szenny, amit kreáltunk rá viselés közben: politika és ideológia.

www.liveleak.com/view?i=216_1207467783

Geert Wilders: Fitna

A kép gyönyörű, az irás korrekt, helyenként túlságosan is, emiatt uncsi. Meg egy kicsit amiatt is, h hozza a szokásos közhely PC-ket, mindammellett végig érezni a túlzott óvatosságot, a "jajjj, csak nehogy rámhúzzák, h libsi vagy épp ellenkezőle, rasszista vagyok".

A dolog már ott tart, h lassan kiürül a közép, nincs higgadt megközelítés. te próbáltad, de belemeredtél az általános és ismert közhelyekbe.

Sajnos ez nem lesz jó válasz a Jobbikra. Most már nem írni kell, cselekedni. Törvényeket írni az emberek, a becsületesen élő és élni akaró emberek érdekében, miközben vissza kell térni a valódi liberalizmushoz, ahol sem az idegen nem szép, sem a büszke nemzettudatú nem lesz gyomorforgató, hanem mindez természetes, nem felróni való egyiknek sem.

Egyébként Kovi tehetne legtöbbet az ügyért:
jó sok olyan pornót készít, amiben különböző etnikumúak szeretgetik egymást;-)))

na jó, ez csak vicc, és olyat ugysem néz egy konzerv:-))

"A roma lakosság jórészének nyilvánvaló "mássága" senkit sem zavart akkor, amikor nem csak rendben mentek a dolgok, de a bizalom korszakát éltük."

STOP! Mi a rták az, h "másság"?
Ki nem székrekeszti le, h más zenét hallgatnak, vagy hogy más ételt esznek, vagy más a nyelvezetük?
De attól hadd másszak már a falra, ha azt a másságot akarják megkajáltatni velem, mint amivel a Szögi-ügyben védekezett a vádlott ügyvédje, miszerint:

"a cigány elkövetők az értelmetlen pusztításra igencsak hajlamosak, és ha sok cigány van együtt, rendkívül bátrak".

Nos, a legsürgősebben ignorálni kell a cigányságnak azokat a morális és vérmérsékletbeli különbségeket, amik miatt bizonyos bűncselekményeket (pl. tanárverés, terménylopás, közúti vendetta, stb...) nagyobb arányban követnek el.

És ebben óriási felelőssége lenne a felelős, és hatni képes roma vezetőknek!

Üdv.

@Májkonzerv: Egy kiegészítő referelás, mielőtt bárkiben annyi maradna meg, elfogadáshoz popsztár és/vagy folklór elég. Valahol igen, de akkor kicsit idealsiikus és világi alapon összefoglalom, mert ehhez szoktunk hozzá.
Véleményemben elegánsan elsikkadtam a vallások felett, miközben én állítom, azok szintén tartalmaznak ideológián túl, elsődlegesen spirituális, magunkból fakadó kulturális értéket. Az viszont tény, főleg a nyugati alapú, világkarriert befutott világvallások - beszélek itt hangsúlyosan kereszténységről és az iszlámról, és most csak működésüket illetően őket kiemelve, nem rangsorolva - spirituális szerepükön túl társadalomformáló erejük van, ennek minden előnyével és hátrányával.
Elfogadás esetében a társadalom-, közösségformáló, így azok határait és elveit megfogalmazó erő bizony hátrány. Épp ilyenek a politikai ideológiák, legyen az akár egy demokrata elv is. Multikulturizmus esetében el kell tudnunk jutni egy olyan szemléletig, hogy egyenlő félként kezeljük a szemben álló vagy szóban forgó kultúrákat, és SEMMILYEN ELV ALAPJÁN NEM RANGSOROLUNK. Mint ahogy két gyümölcs közt sem lehet azonos ismérvek alapján relációt állítani, ízlésbeli különbségek jönnek elő, de az egy egyéni preferencia, rangsorolás.
Amikor pl egy demokratikus elv alapján elvetendőnek tartunk egy fejkendőt egy muszlim nőnél, az épp olyan intolerancia, mint aminek egy nem muszlim érzi azt, ha valaki demonstrálja hitét egy közösségben. A tolerancia viszonossági műfaj rangsorolás nélkül.
Ettől nem kell megijednünk, hogy netán légüresnek kell tekintetni eddig egyetemes emberi jogokat, csak azért, mert valaki tolerálni akarja a sariát, vagy azt, egy roma közösség a többségi, demokratikus együttéléstől idegen, több esetben támadó módon is viselkedik.
A levezetés arra az elfogadási elvre irányul, ami felette áll bármilyen közösség határon belüliségét hangsúlyozó elvnek (így emberjogi, náció és vallás is tud működni), ezt az elvet egyedül csak az ezektől a kizárást erősítő elvektől sokkal ősibb, kizárólag spirituális közösséget létrehozó kultúra, legfőképp zene és tánc tud mentes maradni, mert ezek a nonverbális területek. Ezek nyelvvel már nem torzíthatóak ideológiává. Nem véletlen, ez az a két terület, ahol minden esetben konfliktus nélkül működik interkulturális kapcsolat. Már irodalomban sem.
Valahol érdekes, ami kiemelt minket az állatok közül - beszéd és gondolkozás, az tett minket egymás ellenségeivé is párhuzamosan.
Nem azt jelenti, ezek káros dolgok, de túlságosan elnyomták azt a képességünket, hogy társként tudjunk kezelni bármilyen közösségbeli társunkat, és különbözőségét megismerve megszeressük azokban, cserébe átadva a mi sajátságunkat.
Ha politika, ideológia, bármilyen szabadságeszme és vallás erősíti kommunikációjában azt, ami nem saját maga meghatározásáról és a másiktól való elkülönítésről szól, hanem arról, mitől működik ember és ember közt elfogadás, az a helyes út.
Akinek pedig követhetetlen, hogy működik spiritualizmus politikában, az álljon hátrébb egy lépéssel, és engedjen teret azok képviselőinek, vagy vonják be őket, de csak azokat, akik nem elvekről, hanem saját értékeik átadásával foglalkoznak.
Megfogható példa: Snétberger Ferenc, hazai születésű, világhírű roma gitáros, eddigi nk-i kapcsolatai és saját neve erejével Felsőörsön nem csupán magyar roma gyerekek számára egy tehetséggondozó campust hoz létre nagyon komoly nk-i művészek bevonásával.
Ez nem 2 nap alatt számolja fel a roma-sorokat, de egy újabb, még erősebb modell lesz az ott élőknek, és egy még hangosabb érv nem romáknak megismerni vágyásra, milyen egy roma, ha nem a 20-as rajtkőről indul, és európai kultúrához igazodik. Másképp nem megy. Még mindig kevés az ilyen példa. A roma értelmiség és átlag között iszonyú a szakadék. Sokkal nagyobb, amely társadalmi ellentét minket, nem romákat az utcára visz.

@sün!malac69 a fegyelmezett renitens:

"a cigány elkövetők az értelmetlen pusztításra igencsak hajlamosak, és ha sok cigány van együtt, rendkívül bátrak."

Értelmetlen pusztítás ott erősebb, ahol a pusztító közösség nem részese az általa rombolni szándékozott értékeknek, illetve hódító szándékai miatt a sajátjait felettesnek érzi, ezek együttesen hatnak.
Abban megállapodhatunk, a romák helyben vannak elég régóta, szándékuk nem hódító, és nem is annak kimondása, a roma-kultúra legyen a helyi felett. Inkább végleg izolálva nagy részük ejt a legitim társadalmi rendre, ahogy mi is ejtünk egy legitim politikai elitre, ha úgy tetszik, ez ugyanaz az elv. (A média által kiemelt esetek miatt ne hidd, bűnözési intenzitásunk elmarad az övékétől, a módszereink mások.)
Az a réteg, aki élvezi az adott közösségi értékeket, a társadalom elfogadott tagja, meg is őrzi azokat, mert vigyáz sajátjára.
Az a karakter, ami hangosabb, másfajta, főleg közösségen belüli hatalmi rendszereket él meg, integráció esetén simán letompul egy közösségi karakterré, miszerint egy francia erősen kézgesztikulál, vagy egy olasznak első a társadalmi rendjében az anyja. El kéne ezekhez a közhely szintű közösségi szinthez jutnunk romák esetében is. A cigány-vicceink - a régebbiek - ezeket őrzik.
Nyugodtan emlékezz azokra az időkre, amikor Mo is a sötét Balkán része volt, vagy rólunk mondták, lopunk, satöbbi.
A roma értelmiség felelőssége is nagy, igazad van, és van formálódóban jó kezdeményezés: a sokadik, de végre elsőként minden romában gondolkozó szervezet egyesíteni óhajtja elveiket, és a Jobbikkal is le akar ülni.
Megkérdeztem roma mozgalmistát erről: az volt a véleménye, elveti, mert ez legitimálja a Jobbikot mint politikai véleményt.
Ismerős szófordulat? Átvették tőlünk a baromságot.
Ez a politikai legitimizáció a fent általam kifejtett, ideológiai maszlag arra, ami alapján szintezünk csoport és csoport között. A Jobbik létezik. Létezik a romaellenesség. Tehát legitim. Ha jogellenes lenne, akkor is létezne.
Nincs más út, hagyatkozni kéne politikai szólamoktól leginkább mentesen arra, mit hoz fel emberközi szituációban és elvárásban két közösség egymással szemben.
Abban bízzunk már a józan eszünk alapján, ma Mo-on senki nem jelentheti ki főleg EP-tagként publikusan: "én meg akarlak ölni", "én pedig szét fogom verni a te társadalmadat."
Most itt tartunk pedig a média és politikai által megfogalmazva.
Ha végre valóban egymás szemébe megfogalmaznánk, mit várunk el a másiktól, és CSERÉBE mi mit adunk, hasznos lenne.
Szóval az elvárásod csak párhuzamos elfogadással és pozitív szándékú, segítő integrálással működik, módozatát lásd fent.
A tolerancia KÖLCSÖNÖS műfaj.

"a szerző szerint is elsősorban a válság hozta felszínre a roma-magyar ellentétet, vagy a cigánybűnözés kérdését. "

Először is, ez nem így van.
A politikailag korrekt wikipedián is utána lehet nézni a cigányok történetének Európában. Az európai népek már a XIV. század óta próbálják integrálni a cigányokat, mindenki ítélje meg maga mennyire sikerült.
A probléma nem újkeletű, mindig is megvolt, legfeljebb csak a munkaintenzív foglalkoztatási ágak eltűnése fokozta. (Bár MAgyarországon sem ismeretlenek a cigányokat szidó szövegek a XIX. században sem).

A Kádár rendszer az egészre búrát borított, a kapun belüli foglalkoztatással és a hamis egalitariánizmussal a felszín alá száműzték a problémát. Holott úgy a hajléktalan, ahogy a cigányprobléma is jelen volt, csak más formában (munkásszállókon, putrikban stb.). A múlt rendszerben történt az a híres eset, amikor komfortos lakásba költöztettek cigányokat, akik felszedték a parkettát és eltüzelték.

A megoldás ismét nem az a nyálas maszlag: "szeressük egymást gyerekek", amit a cikk végén tanácstalanul ír a szerző.

A cigány integráció felgyorsítására alapvető eszköz lenne a segélyek feltételekhez kötése:
1. Mivel a közmunka nem mindenütt megvalósítható, ezért nagyon sok mindent lehetne még tenni. Háztartási alapismeretek oktatása a cigányasszonyoknak, iskolába járatáshoz kötés stb.
2. Azonnal át kell alakítani a CSP rendszerét. A cigánygyerekek számát ilyen eszközökkel családonként 2-3-ra lehetne csökkenteni. Ez azért fontos, mert ha a társadalomban az underclass szaporodik, számaránya nő, akkor az kilátástalansága, képzetlensége miatt csak növeli a társadalmi megosztottságot.
3. Ez sokaknak úgy fog tűnni, hogy elveszünk a cigányoktól és rövid távon valószínűleg ezt is jelenti. Azonban ezt a pénzt vagy oda lehet adni más úton (képzési lehetőségek fejlesztése stb.).
4. El kellene gondolkodni azon, hogy a segélyezésben jegyrendszert vezessenek be. (így kevésbé fordulna elő az, hogy a kilenc kiskorú éhen marad, míg Józsi negyedikén elissza az egész segélyt a kocsmában).

A megoldásokban közös, hogy az érintett társadalmi réteg ellenkezését és hisztijét vonják maguk után. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet fenntarthatatlan és ha nem történnek ilyen lépések, akkor az erőszak már nincs messze.

@MEDVE1978: A múlt rendszerben történt, hogy a cigányok lakást kaptak és eltüzelték a parkettát. - Felhomályosítalak, hogy ez majdnem naponta történik ma is. És nemcsak nálunk, hanem az összes európai országban csinálnak ilyet!

Amúgy egyetértek, de több száz évnyi sikertelenség után csak a tv-ben látok némi integrációs reményt. Ami másokat lehülyít, őket még felhozhatja egy szintre. Ezért kellene némi cenzúra (igen cenzúra) és a munka dícsérete a tv-ben az összes ripacs sorozatban és hulladék show-ban!

@MEDVE1978:
Az általam korábban írt új romaszervezet - ismét részben a média felelősségét látom abban, hogy nem tudom a nevét, mindamellett, hogy a sokadik romaszervezet - nyugalmazott, kriminalisztikával foglalkozó rendőrtiszt tagja mondta el, céljuk egy olyan átfogó romaprogram az állam bevonásával, ami egészen mélyen, már az óvodai, iskolai szinten kezdődik a szülők bevonásával. A kriminalisztika azért jött itt képbe, mert ez a tudományág foglalkozik - az elnevezésében sokat vitatott - romákra jellemző bűncselekményekkel és azok OKAIVAL. Bűnüldözésben a jellemző elkövetési mód ismerete lényeges, megelőzésben az OKAI. Ez utóbbi lényeges most nekünk, előbbi a rendőrség fő feladata.

Önmagában, első lépésben a családi pótlék (CSP) rendszerét alapjaiban (x számú gyerekig adva) megváltoztatni katasztrófát is okozhat, mert nem fog egyik napról a másikra egy társadalmi réteg mély hagyományokra épülő élete megváltozni, tehát most elivás nélkül is simán éhen halhat a még mindig 4-6 gyerek. Azt a folyamatot nem tudod egy csapásra megváltoztatni, amit egy most serdülő kapott örökségként minimum nagyszülői-szülői kettős hatás által. Így egy folyamatos és tudatos roma társadalomnevelés nagyon lényeges dolog.

Részünkről meg - bármilyen nehéz is - a türelem elsődleges. Szélsőségességgel annak a vékony, alsó sorból kitört cigányság lába alól húzzuk ki a talajt, aki mintát adhat nekik, és aki támadás hiányában fel is vállalna segítséget az eddiginél nagyobb mértékben, ha érzi, ehhez állami támogatást és ösztönzést kap.

Nagyon lényeges lenne a szélsőségesek és romák aktív, emberközeli kommunikációja, nem a szólamokon és extrém eseményeken keresztüli üzengetés, és a médiában kizárólag ezek előtérbe helyezése. Lényeges lenne a romaértelmiség az elsősorban nem megélhetési bűnözés és társadalomromboló viselkedés nyílt ignorálása saját társadalmuk felé, még ha azok védekezési pozícióban is fejlődtek ki. Nem csupán az ellentámadásra kellene reagálni, hanem alternatívát kell felmutatni.

A médiának mindezekben óriási felelőssége van. Kezdeményező és szervező szinten is fel kéne vállalniuk azt a társadalmi igényt, itt a két szélső félnek elvárási megegyezésre kellene jutnia, mielőtt nem késő. Nevezetesen aktív párbeszéd megszervezése és mind gyakoribb bemutatása a médiában az extrém esetek folyamatos taglalásának hanyagolásával.

Másik: létezik olyan ország, ahol a parlament eleve meghatározott számú képviseletet biztosít kisebbségnek, és pl nőknek is. Meglepő módon ez az ország Pakisztán, pl. Ezzel kihúzható lenne a pártok lába alól az a talaj, ami érdekpolitizálásra nevelte ki a romákat hozzánk hasonlóan, és már most nem egységesek, amikor a bőrükre megy a vásár.
A többi párt számára is egy kötelező elvárási elemmé kéne tenni a világos kisebbségi - alapvetően roma - politikát, mert anélkül minden arról szól, egy jelentős része az országnak nem állampolgár. Ezt nem lehetne évekig szőnyeg alá söpörni, mert "most kell metró, most gazdasági válság van", stb. A romahelyzet jelenlegi szintjén egy olyan területe életünknek, ami nagyon komoly kihatással lesz mindannyiunk hosszú távú jövőjére, és ebben belátással kéne lenni más kisebbségeknek is, mert mindenki tisztában van azzal, nem egyenértékű a helyzetük azzal, van-e valahol görög kisebbségi művelődési központ vagy sem. Egyébként utóbbi szint bármelyik nemzetiségi kisebbség esetében nem katasztrofális.

Valahol a romák helyzete nem egy klasszikus kisebbségi politikát követel meg, mert a hangsúly nem egy létszámban kisebbséget jelentők etnikai, kulturális képviselete, hanem egy létszámában a problémát tekintve markáns szintű, nagyon válságos társadalmi szituációban élők képviselete. Az ő helyzetük inkább hasonlít egy nyugdíjas- vagy pl. hajléktalan-politikához, mintsem egy kisebbségi politikához. Függetlenül attól, a szélsőség ezt etnikai szinten kezeli, vagy sem.

@ikaljan:
Nem csupán a szerzőt, hanem a jelenséget védve, inkább magyarázva:
az általad jól leírt folyamat, lássuk be mi is, nem egy előre megfontolt és személyes (személyes alatt bármekkora számú, de akaratlagos és tudatos szándékot értek) elv alapján született meg. Ez az általad "diszkréten" sugallt zsidó hit mai társadalmi szituációhoz való viszonyának ellentmondásaiban rejlik. Intervallumát és hatását tekintve nem tekinthető tudatosnak és személyesnek. Még az abból eredeztetett cionizmus sem feltétlen, legfeljebb egyoldalúnak egy cél érdekében. Ezt most ne ecseteljük (etnosz és/vagy vallás, integráció, emancipáció, üldözés, megőrzés, stb), nem ez a téma.
Épp ilyen - az általad bírált - módon társul hazai szinten a kisebbségi témához a homoszexuálisok köre, akik publikus megnyilvánulásaikban meggyőződésből, és nem vallási-etnikai alapon keverik a hazai sláger zsidó- és romahelyzetet. Ennek megfelelően a szélsőségesek is egy kalap alatt kezelik ezt a három csoportot. A tojás és tyúk szerepe nehezen meghatározható, hiszen a másság és többség ellentétéről van szó.
A párhuzamok keresése egy ismert emberi gondolkozási mód: sémák alapján tájékozódunk. Az azonosságok sok vetületben segítenek. Abban igazad van, jelen szituációban egyúttal fel is erősítik azt, ami minden kisebbség egy "téves", de érthető reakciója, nevezetesen bezárás, sértődés, ellentámadás felszíni reakciókra figyelve csak.

Ugyanazon meglátással, ahogy te bírálsz hibás reakciókat szülő (etnikai/vallási) azonosságok céltalan kiemelését, ugyanilyen alapon lásd be kommunikációdban a szintén hibás, alapvetően visszatámadás célzatú, szintén etnikai/vallási alapú reagálást.

Többség és kisebbség csak úgy fog tudni problémát kezelni, ha a két fél által nyerhető előnyökről és a számára pozitív elvárásról beszél.

Ugyanazt a csontot (megkülönböztetés módja) rágjuk mindkét oldalon, pedig csak mindkét félnek el kéne azt engednie. És ne próbálj egyszerre két dolgot (zsidó, roma kisebbség) megoldani (bírálni), külön-külön kéne hozzálátni. Épp úgy, ahogy te javasolod, ha leveszem a szólamokat belőle.

@ikaljan:
Igazából a saját önellentmondásodat ez a mondatod tükrözi hűen:

"Goebbels óta azt is tudjuk, hogy jól műxik, ha Mórickához hasonlóan minden témában ugyanaz (az ellenség) jut eszünkbe."

A tökéletes paradoxonod abban rejlik, hogy Móricka - mára sokak által nem tudva, hogy zsidó kis srácot jelöl csak nevében - egy pozitív társadalmi folklór alakja a mindent furfangosan és életszagúan megoldó fiúról, aki bárki számára vonzó, ezért nevet rajta mindenki. Így Móricka a zsidóintegrációt elősegítő társadalmi jelenség terméke, szemben a megszületését követő (!) goebbelsi kommunikációval, aki e mögé egy tudatos és romboló szándékot tudott be, így az ellenségképet ő fogalmazta meg először sokak számára szintén elfogadhatóan, azzal a lényegi különbséggel, hogy a szándék nem az integráció volt.

Épp így nem ismered fel magadban sem az ellenségkép építési rutint, miközben húdefelelősen és érzékenyen akarsz romahelyzetet megoldani.

Neked egy romapolitkát taglaló cikkben is a zsidók jutnak eszedbe, és nem csak azért, mert erre netán a párhuzam miatt bármely szándékból is utalt a szerző.

@Májkonzerv: "Nagyon lényeges lenne a szélsőségesek és romák aktív, emberközeli kommunikációja, nem a szólamokon és extrém eseményeken keresztüli üzengetés, és a médiában kizárólag ezek előtérbe helyezése."

Ez az, ami definíció alapján elképzelhetetlen - mindig is lesz egy szélsőséges réteg, amely képtelen az ilyen kommunikációra, ahogy a romák egy része is. Esetükben az emberközeli kommunikáció kifejezés legfeljebb egy bikacsök, netán egy rugóskés képét idézi fel. Nagyon szép premissza az, hogy a társadalmat racionális, egymással kommunikációra bármikor képes rétegek és személyek alkotják, de sajnos irreális. A média felelőssége ettől függetlenül valóban létezik, de csupán sokszorozó, a létező problémákat erősítő jelleggel bír, magát a problémát sem megteremteni, sem megoldani nem a média felelőssége.

"Lényeges lenne a romaértelmiség az elsősorban nem megélhetési bűnözés és társadalomromboló viselkedés nyílt ignorálása saját társadalmuk felé, még ha azok védekezési pozícióban is fejlődtek ki."

Én a problémát elsősorban abban látom ezen a téren, hogy a romaértelmiség igen kevés befolyásoló erővel bír azon rétegek felett, amelyek a problémákat okozzák. Személyes környezetem megfigyelése alapján is csak azt tudom mondani, hogy a romák társadalmi integrációja csupán az egyén, nem pedig csoportszinten valósult meg eddig. Azok a romák, akiknek egyénileg sikerült kitörni a szegénységből, illetve nem követik a jól ismert potyautas életmódot, legtöbb esetben magából a roma közösségből is kiszakadnak. Ebben talán lehet némi túlkompenzáció is, de egyik fő oka mindenképpen az, hogy az ismerősök/család elkezdenek rá is pénzforrásként tekinteni, innen pedig adott a konfliktus.

Ami a problémák kulturális hátterét illeti, némileg szkeptikus vagyok. Habár a politikailag túlkorrekt "nincs cigánykérdés" liberális álláspontja nehezen tartható, de nagyon nehéz a szociológiai és a kulturális-etnikai tényezőket elválasztani. Kevés szó esik pl. a kérdés ama vetületéről, hogy "magyar" rétegek is követik ezt a cigánynak nevezett életmódot, valószínűleg mindenki hallotta már a "magyar, de olyan fajta, hogy a cigánynál is rosszabb" megjegyzést. Ez is arra utal, hogy a kulturális-etnikai háttér, a szociális helyzet, illetve a legális és illegális megélhetési lehetőségek közti preferencia, az erőszak kultúrája együttesen hatnak. Mindezt csak újabb problémahalmazzal tetézi a szélsőséges csoportok és a médiafigyelem miatt "magyar" és cigány részről is észlelhető kölcsönös, csoportszintű félelem.

"meghatározott számú képviseletet biztosít kisebbségnek"

Néhány kivételtől eltekintve ez az az elem, amit liberális PC abszolút hülyeségeinek tartok - arról már nem is beszélve, hogy az általad említett Pakisztán nem kifejezetten a legjobb példa, ha már a célkitűzés az etnikumok közti nyugalom és béke. Nem vagyok benne biztos, hogy egy egységes roma párt feltétlenül a legnagyobb haszonnal járna a cigányság számára - egyébként látható például most az MCF nem túl meggyőző támogatottságán is, hogy jelenleg a roma lakosság sem.

@Dirky:
Amennyiben számodra futurisztikus egy szélsőséges - mondjuk ki - Jobbik párt és egy (több) roma politikai szervezet egy asztalhoz, nyilvánosan leülve (ezt egy parlamenti jelenlét pótolná, de egyelőre ez így nem áll fenn, és ott is mellébeszél mindenki), épp ilyen alapon non-szensz maga a parlamentáris demokráciánk.
Újra elismétlem, ereszkedjünk le demokráciánk rögös talajára: sem a szélsőség, sem a romák nem viccből alakultak párttá: hivatalosan szeretnék képviselni elveiket, bármilyenek is azok. Bármit is kommunikál - szeretne elhallgatni, vagy torzítani - a média, el ne hidd már, itt bármelyik fél nyíltan demokrácia- és alkotmányellenes dolgokkal érvelhetne egymással szemben. Akkor nem parlagfűirtásról szólna a Gárda, nem tagadná TomCat teli szájjal, antiszemita, nem jönne a zsidó barátnőjével, miközben a blogján ordít a tény.
Ezt mindaddig megtehetik, amíg mindenki a saját táborát gyűjti és szólítja meg
Le kell ülni, és nem mellébeszélni, és nagyon jó, hogy politikai párt lett a Jobbik, sőt, külön örülök, ha már létező a szélsőséges elem, kénytelen betagozódni nem csak hazai, de európai értékrendbe, nevezetesen az EP-be. Lesznek korlátai és működésének feltételei.
Te miért nem vagy kíváncsi, valós lépésekben ki mit hogy oldana meg? Meddig nézzük az üzengetéseket, és meddig keni szét a szitut szólamok szintjén a magukat toleráns (jelen esetben eredményt illetően impotens) pártoknak vallók?

Romaértelmiség befolyásoló ereje. Igen, kevés. Ez nem azt jelenti, elvetendő. Hangsúlyt kell neki adni, mögéjük állni, sőt, belátás alapon megkövetelni tőlük, nincs más mód. Lassú folyamat. Ehhez kell az általam írt türelem. A fenti párbeszéd ezt gyorsítja, mert óhatatlanul tompul a misztifikált ellentét, (misztifikált abban, szólamok és extrémitások erejéig ismerjük), ez pedig hatással lesz mindkét félre.

A kulturális háttérről megfogalmazott problémádat nem értem. Ez létező, akár megfogalmazod, akár nem. Józan ember tisztában van azzal, amit leírtál. Amennyiben fenti programmal elindul végre egy lassú, de mégis tendenciózus javulás, már pedig a mérhetetlenül felgyülemlett düh tompulása az lesz már, meg fog indulni egy roma társadalmi átalakulás is.
Ezekhez kell párhuzamosan mind az oktatási, mind a támogatási, legfőképp, társadalmi integrációt elősegítő intézkedéseket bevezetni.
És ha a médiának különös ingerenciája van elhallgatni valamit, tegye meg olyan különösen szelektív támogatási rendszerekkel, ami azért lesz lényeges, mert anélkül nem lesz mód integrálni egy ilyen mélyre csúszott réteget, és a közvélemény ne azért csámcsogjon, az ő rendes gyereke miért nem kap, pedig nem bűnöz.
Léteznek ilyen szociális rendszerek pl határon túliak számára is, amikről szintúgy keveset tud a közvélemény.
Sokkal többet költünk negatív hatások orvoslására, mint végre egy valós javulást előidéző, produktív, ösztönző és egyben szankcionáló támogatási rendszerre.

Hmm, ezek szerint egy paradoxon, kétélű - igen, abszolút nem ülő, hiszen paradoxon - mondaton túl képes vagy átfogóan megfogalmazni a mondandót. Erre reagált a sallangokat nem elfogadva első, alapjaiban téged elfogadó válaszom. Ami pedig az átlagolvasóra, -politizálóra hat az ezt megelőző szólamodból, arra második válaszom.
Utóbbi üzenetedet alapvetően a témában (cionizmus) üdvös megfogalmazni, mert a cikk nem Novákról szól, még ha ő is írta. Hiszen épp te fogalmaztad meg, nem egy, de még csak nem is 3 személyben képviselik a zsidóságot. (Ha vki ovas minket, a téma: a romapolitika, a látszat ellenére :P )
Nem egyszerű dolog, de valahol logikus: ha a kritikád tárgya két abszolút más típusú társadalmi réteg helyzetének, elfogadásának megoldása anélkül, az egyik (vélt vagy valós akaratlagossággal) hangsúlyosan saját érdekében mosson össze elveket, épp ezen az elven te a kritikádban se alkalmazd ezt az összemosást, mer a vita mindig arról szól, amihez egy ilyen komment is hozzájárul: társadalmi történések, megnyilvánulások-e az alapjai a szegregációnak, vagy ab ovo etnikai/vallási ellentét?

Ahhoz képest, a cikk tartalmi arányát kritika tárgya alá veszed, ha megnézed, a mi kommentjeink aránya is kezd vészesen távolodni attól az elvárt aránytól, amit a téma megkövetelne.

Miután előszeretettel szoktam kisebbségeknek is azt javasolni, okosabb enged és gondolkozik, és megnézni, nem (viszont)támadás esetén mi történik (-ne), ezt az elvet mi is követhetjük. Meddig lesz szempont átmosás, ha valóban mi is külön kezeljük a két ügyet?

Ettől még cionizmus témában bőven lecsaphatsz sas módjára. Ahogy szemlélem a hazai közösséget, a legnagyobb kétkedés akkor állna be, mit is hogyan, merre, ha megfeledkeznénk róluk vagy 20 évre. Ez persze utópia, meg hát ez lenne a totális szegregáció.

Szóval romapolitika. :)

www.youtube.com/watch?v=6-3X5hIFXYU
barikad.hu/node/9948

„A XXI. század elején az európai szocialista pártok mintha pontosan ezt csinálnák: új népet választanak. A hidegháború után valószínűleg az volt a baloldali pártok legravaszabb húzása, hogy multikulturális bevándorlást támogató pártokká váltak és elkezdték importálni a szavazókat külföldről. Mitöbb, még azt is elérték, hogy az ellenzéket rasszistának, bigottnak, szélsőségesnek tekintsék. A baloldaliak és a muszlim bevándorlók között egy új, kényelmes szövetség kezd kialakulni Európában. Az alku úgy néz ki, hogy a baloldali pártok új klienseket, vagyis szavazókat kapnak, ezért cserébe támogatják és privilégiummal látják el a muszlimokat, valamint viszonylag nyitva tartják a határaikat az új muszlim bevándorlók előtt. Mint ahogy egy muszlim mondta, "azért a szocialistákra szavazok, mivel több pénzt kapok tőlük". A baloldal alapjában véve egy új népet választ, lecseréli a már létezőt egy olyanra, amelyik jobban rokonszenvez az irányelveikkel.

Természetesen ebben semmi új nincs, úgy vesznek szavazatokat és "klienseket", hogy megígérik nekik, majd hozzáférhetnek mások pénzéhez. Végülis ez a baloldaliság alapja. Végzetes hibája a demokratikusnak nevezett rendszernek, hogy a demokrácia továbbra is működött a stabil nemzetállamok határain belül. Ez a hiba persze kezd nagyon veszélyessé válni, amikor masszív immigrációval kombinálják, amikor bizonyos politikai pártok egész egyszerűen más országokból importálnak embereket, időnként olyanokat, akik ellenségesen viselkednek. Mindezt azért, hogy rövidtávon feltornázzák a támogatottságukat a választásokon. Ez idővel haragot fog kiváltani az eredeti lakosságból, akiket ezáltal arra kényszerítenek, hogy a saját gyarmatosításukat finanszírozzák. Európa szemszögéből nézve a muzulmán bevándorlás a demokráciát egy saját magát legyőző rendszerré fogja átalakítani, ami idővel össze fog omlani, mivel az eredeti európaiak úgy fogják érezni, a demokrácia már nem szolgálja az érdekeiket.”