(Erről jutott eszembe.) Hogyan lesz egy-egy cég részvényéből (vagy akár az olaj vagy a réz árából) tőzsdei buborék? Úgy, hogy a buborék elején sokféle részvényes van: van, aki szerint fel fog menni, van, aki szerint le, van, aki nem tudja. Tehát vannak, akik az adott céget optimistán értékelik, vannak, akik pesszimistán, vannak, akik semlegesen.
Aztán a pesszimisták eladják, ugye, az optimisták meg megveszik. Azaz már a buborék viszonylag elején is a részvények már csak az optimisták kezében vannak és ők cserélgetik egymás között: a céget pesszimistán értékelők már rég kiszálltak. Ahogy cserélgetik egymás között az optimisták, úgy megy fel az ár, megy fel a buborék. Ez nagyon fontos. Nem maga a piac egésze hülyül meg - csak a nemhülyék kiszállnak időben, a hülyék meg tolják tovább a buborékot.
Időközben az óvatos optimisták is kiszállnak, és gyakorlatilag nem marad más, mint egy csapat lángoló szemű idióta, akik egymást közt cserélgetik a részvényt és stenkerölik egymást felfele, hogy ez a tuti befektetés, nyomjuk, tesókám, gyerünk, a határ a csillagos ég!
Mindenki más, a józan többség meg áll és néz, mint az állatkertben a majomház előtt: normálisak ezek? Mit csinálnak ezek, hát ez a felét sem éri?! Csakhogy ők alapesetben nem tudnak mit csinálni: nekik már rég egy darab sincs a birtokukban az adott részvényből, már rég csak az idióták cserélgetik egymás között, nem tudnak beavatkozni.
Namost, a shortolás pontosan arról szól, hogy a normálisak be tudnak avatkozni: eladhatják az adott részvényt (az idiótáknak), anélkül, hogy az a birtokukban lenne: arról van szó, hogy azt később kötelesek megvenni (az idiótáktól). Természetesen, abban bíznak, hogy a buborék ki fog pukkadni, tehát ma eladják a részvényt a hülyegyereknek 20 dollárért, azt ő kifizeti, de egyelőre nem adják oda, nem szállítják le a részvényt, hiszen nincs belőle egy darabjuk sem, ám később azt majd megveszik (a hülyegyerektől, nyilván) 5 dollárért, mert közben lement az ár, és majd akkor leszállítják neki a saját részvényét, amit ő előre kifizetett.
Ez eléggé bizarrul hangzik, de működik: olyan, mintha eladnék neked egy használt kocsit, amit kifizetsz, de nem szállítom le egyelőre, hanem kötelezettséget vállalok rá, hogy X idő múlva majd az akkori piaci áron megvásárolom a te saját, meglévő, használt kocsidat, és a saját, frissen megvásárolt kocsidat fogom az előre kifizetett szerződés értelmében leszállítani neked. Azaz, lényegében ez semmi más, csak egy fogadás, hogy az ár fel fog-e menni, vagy le, hosszú távon a kocsi marad kábé ugyanott, ahol volt, csak fogadást kötünk, hogy fel fog-e menni közben az ár, vagy le. A shortos arra fogad, hogy le.
Ha kevesen shortolnak, nem történik semmi. De ha sokan, akkor pontosan ők pukkasztják ki a buborékot, mert lenyomják az árat, értsd, a sok shortolástól mindenki rájön, hogy ez nem buli többé és vége a dalnak, és mindenki elkezd eladni, a buborék kipukkan, az ár lezuhan.
Azaz: a shortolás nagyon hasznos dolog, mert segít abban, hogy a buborékok korábban, relatíve alacsonyabb szinten pukkadjanak ki, ne nőjenek az égig, segít abban, hogy a normális többség "fegyelmezni" tudja az überoptimistákat, akikkel nagyon elszaladt a ló.
Kapcsolódó írások:
Pénzügyi gyorstalpaló válság idején I. rész: A pénz keletkezése
II. rész: A betét teremt kölcsönt - vagy inkább a kölcsön betétet?
III. rész: Mi tartja kordában a bankokat?
IV. rész: A modern jegybankok működéséről
