smalladam
I 2009.04.04. 09:59
Novemberben lettem huszonnégy éves. A szocializmus utolsó évtizedében születtem, épp lemaradtam az úttörőségről, együtt nőttem fel a kapitalizmussal és egymást szocializáltuk a kétezres évek elején kifejlődő online nyilvánossággal. A Szekfű Gyula-i értelemben vett kilencedik nemzedékbe tartozom, a rendszerváltás után felnőttkorba kerülő mai húszas-harmincasok generációjába.
Azt hiszem, nem csak a saját magam nevében beszélek, ha azt írom, hogy ennek a nemzedéknek generációs élménye a növekvő kiábrándultság, sőt kétségbeesés. Az, hogy amit tanítottak, amire neveltek, amit példaként hoztak fel a jobb tanárok, amit az interneten lehet látni és olvasni, ami külföldön tapasztalt érték, módszer és cél, az a magyar valóságban pont nem úgy van. "Nem tudom azt, ami kell nekik. Amit tudok, az nem kell nekik. Ha kellek is valahol, nem itt" - írja Diplomázás című versében Gát Anna, és bizonyosan nem csak ő érzi így.
Az írás a Konzervatórium.hu-n olvasható.
Kapcsolódó írások:
Az ételmiségi diskurzus nyomora