Gabrilo
I 2009.02.13. 13:40
Komolyan gondolkodóba ejtő, hogy vajon a radikálisok, és zászlóvivő árokásói röhögtek-e már jót életükben. Röhögtek-e egyáltalán? Ismerik-e az irónia fogalmát? És ha mégsem, akkor miért nem veszik fel végre végérvényesen a citrom-pózt és bábozódnak be?
Kiváló demonstrációja ennek a neurotikus citrom-kórnak a Barikád.hu Lovas Istvánnal készült interjúja. Lovas ebben elsírja bánatát, a Fidesz nem úgy táncol, ahogy ő fütyül, Navracsics Tibor nem hajlandó palesztin sálban ugrálva forradalmárkodni, nem linkeli a méltán népszerű Demokratát, viszont a mocsadék "neokon" orgánumot igen. És ez bizony tragédia, mert mi lesz így a fröcsögő szektákkal?
A besavanyodás legbiztosabb jele az, hogy sem Lovas, sem a Barikád szerkesztői nem képesek egy szöveget annak kontextusában értelmezni, és tisztességes fundamentalistákként mindent szó szerint "értelmeznek" - a politikai puritanizmus legbiztosabb jele ez. Most épp a Tirpákbokrétás-blogot szemelték ki maguknak, mint a ballibsi fertőnek és összeesküvésnek a mételyét és KGB posztjából idézik, hogyaszongya:
„Itt van a Magyar Hírlap, az a fostemető. Volt neki fénykora, amikor én is írtam bele, de nem, Szélesnek nem kellett a Pulitzer-díjam, neki olyan sötét idióták fröcsögése kellett, mint a bayerzsóti. (...) Bazdmeg, szélesgábor, most megnézheted magad, nem kellett az általam képviselt minőség, most szívhatsz a bayerzsótival. Magadnak kerested a bajt, hülyegyerek. Hirdetőidnek annyi."
Ha Lovasnak, vagy Barikádéknak lenne finom értelmező-műszerhez hasonlatos ketyeréjük (nincs nekik), horribile dictu humorérzékük (pláne), akkor (igaz, keserves, kemény agymunka árán) megfigyelhették volna, hogy a Tirpákbokrétás kvázi Tóta W. Árpád görbe tükre, az ő stílusának és mondanivalójának keserédes szatírája. A fenti idézet szintén TWÁ-n élcelődik, az ő szájába adja virtualiter ezen szavakat. Természetesen, így, elmagyarázva, mint a csökkent értelmi képességű társainknak a gimiben, az egész elveszíti a varázsát, és vicc-jellegét (ezért előre is elnézést kérek KGB kartárstól). Na ezért nem lehet a puritánokkal viccelődni. Ami náluk megmaradt, az egy keserves szürkeség. Íztelen, szagtalan, színtelen. És ezért nem lehet politikai radikalizmussal csajozni se.
