Ugyan minden rendes embernek le kell néznie az olyan proli tobzódást, mint a Grammy-díjkiosztó, a Konzervatórium azonban megbirkózott a feladattal és értéket teremtett a silányság és a középszer diadalünnepe nyomán. Ebben az összeállításban olyan kategóriákat mutatunk be, amik valamiért elkerülték a reflektorfényt, viszont jók (a teljes lista itt). Ami nagyobb mennyiségben lesz: country, jazz és blues. Ami nem lesz: hiphap és Coldplay. A kategóriákban a jelöltek teljes névsora olvasható, gyéká album/dal-előadó sorrendben, kiemelve az arany gramofon nyertese. A címekre kattintva vagy az adott dal, vagy az album egyik dala hallgatható meg. Vagy nem. Azért higyjék el, igyekeztünk.
Hogy egy huszárvágással elejét vegyük néhány amúgy tök érdektelen kategóriának, röviden összefoglalunk, felháborodunk. Szóval aki kíváncsi, miért nincs Coldplay, hát azért nincs mert az énekese bonói mértékben idegesítő, a lemezborítójukon franciaforradalom van, meg azért, mert ők az utóbbi idők legérdektelenebb zenekara, akiken még tisztességesen unatkozni se lehet. Másrészt meg, ennél a józenében dőzsölő Angolhont többre tartjuk. Duffy-t betennénk, mert ez az a rádiókompatibilis popzene amit szívesen elhallgatunk, de a borzasztó versenytársak miatt kénytelenek voltunk kihagyni, főleg, hogy nem is nyert. Kid Rock Sweet Home Alabama-gyalázásáért majd a Lynyrd Skynyrd-rajongóktól kap, úgyhogy nekünk több dolgunk vele nincs. James Taylor sem szerepel a listán a Wichita Lineman feldolgozásával, mert az eredeti egyrészt jobb, másrészt mert van annak rendes feldolgozása is.
Best Traditional Pop Vocal Album
Tudják, ez az a nyálas sinatra-i hagyomány, ami ötven éve pezsgőzést és csajozást jelentett a helyi lokálban, de azóta a panamakalapok ideje lejárt. Maradt a White Christmas meg a Let it Snow. Annyira nem jó, de legalább régi.
Still Unforgettable – Natalie Cole
The Sinatra Project – Michael Feinstein
Noël – Josh Groban
In the Swing of Christmas – Barry Manilow
Rufus Does Judy at Carnegie Hall – Rufus Wainwright
Best Solo Rock Vocal Performance
Igazából Sir Paul-t elküldenénk már nyugdíjba, de legalább jó messzire, és Eddie Vedder-t se kívánjuk senkinek, viszont itt van Springsteen, akit meghallgathatunk. Meg Neil Young, aki talán kigyógyult már a bushozásból és nekiállt rendes lemezeket csinálni.
Gravity – John Mayer
I Saw Her Standing There – Paul McCartney
Girls in Their Summer Clothes – Bruce Springsteen
Rise – Eddie Vedder
No Hidden Path – Neil Young
Best Rock Performance by a Duo or Group with Vocals
Itt van a szokásos zakatolást prezentáló AC/DC, akiknél vagy húsz éve beakadt a lemez, meg az elnyálasodott Eagles, akiknek a lemezéről van használhatóbb dal is, egy jobb sorsra érdemes refrénnel. A Kings of Leon is látott már jobb napokat, főleg ilyen hülye dalcímmel, a Radiohead láttán viszont elégedettség tölti el a szívünket (bár arról a lemezről szintúgy van jobb dal).
Rock N Roll Train – AC/DC
Violet Hill – Coldplay
Long Road Out of Eden – Eagles
Sex on Fire – Kings of Leon
House of Cards – Radiohead
Best Rock Instrumental Performance
Dave Gilmour sajnos csalódás, itt már csak összevissza szólózik, mintha beleköltözött volna egy gerimúr. A Rush dala szerepel valami Ingyen Tibet! válogatáson, ami eleve cikivé teszi, titokban betehetik azért. Viszont nyert a Zappa-ivadékok zenekara. Az önkéntes Demszky-piár ugyan minősített esetnek számít, mégis meg kell említenünk, hogy Zappát anno ő hívta el Budapestre. Utána rögvest mehetett is volna a sóba. Mindegy, másról amúgyse fogunk emlékezni rá tíz év múlva.
Castellorizon – David Gilmour
Suicide & Redemption – Metallica
34 Ghosts IV – Nine Inch Nails
Hope – Rush
Peaches En Regalia – Zappa Plays Zappa
Best Rock Song
Ezek már nagyrészt voltak.
Girls in Their Summer Clothes – Bruce Springsteen
House of Cards – Radiohead
I Will Possess Your Heart – Death Cab for Cutie
Sex on Fire – Kings of Leon
Violet Hill – Coldplay
Best Alternative Music Album
Beck évről évre gagyibb, nem tudjuk vajon Xenu szipkázza el az erejét, vagymi, a My Morning Jacket is közepes, viszont itt is nyert a Radiohead. Juhú.
Modern Guilt – Beck
Narrow Stairs – Death Cab for Cutie
The Odd Couple – Gnarls Barkley
Evil Urges – My Morning Jacket
In Rainbows – Radiohead
Best R&B Performance by a Duo or Group with Vocals
Na, ezekből egyiket se hallgassák meg, csak azért tettük be, mert itt van az öreg Al Green, akit viszont de. A Ponyvaregényből ismerős lehet, ő jegyzi az egyik betétdalt.
Ribbon in the Sky – Boyz II Men
Words – Anthony David featuring India.Arie
Stay with Me (By the Sea) – Al Green featuring John Legend
I'm His Only Woman – Jennifer Hudson featuring Fantasia
Never Give You Up – Raphael Saadiq featuring Stevie Wonder & CJ Hilton
Best Traditional R&B Vocal Performance
Mint láthatják, válogatásunk R&B szekciója meglehetősen tendenciózus. Ezeket a régi dolgokat szeretjük, a kigombolt fehéringben a ventillátorba mutogató fukszos csokikat nem.
A Change Is Gonna Come – Wayne Brady
You've Got the Love I Need – Al Green featuring Anthony Hamilton
Baby I Know – Linda Jones with Helen Bruner & Terry Jones
Love That Girl – Raphael Saadiq
In Love with Another Man – Jazmine Sullivan
Best Female Country Vocal Performance
Ez egyébként nettó popzene, csak az ornamentika emlékeztet a countryra, és a buké sem juttatja eszünkbe az egésznapos csatakos csordahajtást. Mi szívesebben emlékszünk vissza Tammy Wynette-re, Bobbie Gentry-re vagy Loretta Lynn-re.
For These Times – Martina McBride
What I Cannot Change – LeAnn Rimes
Last Name – Carrie Underwood
Last Call – Lee Ann Womack
This Is Me You're Talking To – Trisha Yearwood
Best Male Country Vocal Performance
Cash halálával lehet, hogy ezt a kategóriát meg is szüntettük volna- azóta se akadt trónkövetelő. Megmaradtak viszont a csizmák, a pickupok, meg a jellegzetes hangszín. Meghallgatjuk, de annyira vehető komolyan, mint egy emberkedő herélt kovboj.
You're Gonna Miss This – Trace Adkins
In Color – Jamey Johnson
Just Got Started Lovin' You – James Otto
Letter to Me – Brad Paisley
Troubadour – George Strait
Best Country Performance by a Duo or Group with Vocals
Mint az előbbieknél, csak ezek többen vannak.
God Must Be Busy – Brooks & Dunn
Love Don't Live Here – Lady Antebellum
Every Day – Rascal Flatts
Blue Side of the Mountain – The SteelDrivers
Stay – Sugarland
Best Country Collaboration with Vocals
Robert Plant és Alison Krauss itt is nyert, meg még egy csomó más helyen is. Nem gondoltuk volna, hogy pont Plant fog minket meglepni, akiről a legutóbbi infónk az volt, hogy a Sziget világzenei színpadán lépett fel (párhuzam: Jimmy Page totál béna volt a pekingi olimpia záróizéjén a randalábú énekesnővel, akinek így a hangját se tudtuk megbocsájtani). Gyanítjuk amúgy, hogy a producer T-Bone Burnett nélkül nem ment volna, vagy nem így. T-BB amúgy maga is zenél időnként.
Shiftwork – Kenny Chesney & George Strait
Killing the Blues – Robert Plant & Alison Krauss
House of Cash – George Strait & Patty Loveless
Life in a Northern Town – Sugarland, Jake Owen & Little Big Town
Let the Wind Chase You – Trisha Yearwood & Keith Urban
Best Country Instrumental Performance
Béla Fleck nem magyar, Bartók tiszteletére Béla csak. A Cherryholmes lemeze egész jó, nem csupán instrumentális dalok vannak rajta és Jerry Douglas-szel is megvagyunk (ő Alison Krauss bandájában játszik amúgy).
Sumatra – Cherryholmes
Two Small Cars in Rome – Jerry Douglas & Lloyd Green
Sleigh Ride – Béla Fleck & The Flecktones
Is This America? (Katrina 2005) – Charlie Haden, Pat Metheny, Jerry Douglas & Bruce Hornsby
Cluster Pluck – Brad Paisley, James Burton, Vince Gill, John Jorgenson, Albert Lee, Brent Mason, Redd Volkaert & Steve Wariner
Best Country Song
Vegyesvágott a fentiekből.
Dig Two Graves – Randy Travis
I Saw God Today – George Strait
In Color – Jamey Johnson
Stay – Sugarland
You're Gonna Miss This – Trace Adkins
Best Country Album
Szintén. Innen a régenjobbvolt George Srait-et ajánljuk.
That Lonesome Song – Jamey Johnson
Sleepless Nights – Patty Loveless
Troubadour – George Strait
Around the Bend – Randy Travis
Heaven, Heartache, and the Power of Love – Trisha Yearwood
Stay tuned, hamarosan következik a második rész.
