"Most természetesen egy kicsit regényes változatban tárgyaljuk ezeket a dolgokat..."
"...ennek más magyarázata végeredményben nincsen"
"...megint csak pontos hivatkozásokkal rendelkezünk"
/Szántai Lajos/
A sok nehéz ünnepi étel után a Konzervatórium egy kis reggeli agyzsibbasztásra invitálja olvasóit, mégpedig az Echo TV Pörzsölő című műsorának egy adásával. Igazából nem tudok ehhez mit hozzáfűzni. Nemrég megtudhattuk, hogy a századfordulón épült Hősök tere az egy szakrális, szent tér, ahol nincs ám akárkiknek keresnivalója, lassan viszont már az egész világ félhet, amiért el merészelik lopni a Karácsonyt a magyaroktól. Szántai Lajos lehengerlő monológja (vö. "Attila király nemzetségének a belső lelki megnyilatkozását kifejező szárnyaló erő") után, Pörzse Sándorhoz hasonlóan, csak annyit tudok mondani: ez óriási!
Íme a felvezetés, majd maga a sztori, végül mindez videón. Saját felelősségre!
Pörzse Sándor: Nem tudom, tudják-e a kedves nézők, de a Karácsony az tipikusan - maga a szó is - magyar dolog.
Azok a szláv népek vették csak át ezt a szót, és nem a Christmas szónak valamilyen változatát, akik itt, a Kárpát-medencével a magyarokkal valamilyen kapcsolatban voltak, vagy vannak. (...)
Szántai Lajos: Most természetesen egy kicsit regényes változatban tárgyaljuk ezeket a dolgokat. Tehát amikor Szűz Mária őt a bölcsőben ringatja, egyáltalán nem mindegy, hogy közben, mikor dúdolgat neki, akkor mit mond neki. Na most nagy valószínűség szerint a Karácsony, vagyis Kerecsen, az a név, amit maga Mária adott Jézusnak.
Pörzse Sándor: Tehát nem azt mondta neki, a kisfiának, hogy Jézuska, Jézuska...
Szántai Lajos: Mondhatta, valóban mondhatta, de ez egy annyira belső...
Pörzse Sándor: De lehet hogy mondhatta neki, hogy kis Kerecsenem?
Szántai Lajos: Így van, így van, így van. Annyira belső ez a névhasználat és annyira jellegzetes magyar nyelvterületen és a magyarság kereszténységén belül, hogy ennek más magyarázata végeredményben nincsen. Tehát van egy titkos neve, ma így mondanánk, Jézusnak, azon túl, hogy nevezik Jézusnak, keresztelés után hívják Krisztusnak, tehát ezáltal válik ő Jézus Krisztussá.
De van egy olyan személyes, belső, csodálatos, lényegi sugárzó neve, amit végeredményben senki más nem tud, csak az édesanyja és ő. És nálunk a kereszténység erről a vonalról származik, és ennek a Karácsonynak a változatai között, névváltozatai között megtaláljuk a Kerecsent. Na most ha én keresem a turul, a koronás fejű turulnak az eredettörténetét - tehát ez az Árpád-ház, pontosabban Turul-nemzetség, más változatban Attila király nemzetségének a belső lelki megnyilatkozását kifejező szárnyaló erő -, akkor már ott vagyunk a koronásfejű turulmadárnál, ez egy fénymadár, és ennek a legközelebbi alakváltozata lehet a kerecsensólyom.
És a Kassai kódexből tudjuk, megint csak pontos hivatkozásokkal rendelkezünk, hogy az ősöknek még az Árpád-korban is, tehát úgymond a Szent István-i térítésfordulat után is, téli napfordulta alkalmával az egyik legősibb ünnepük éppen az a Kerecsen-Karácsony ünnep volt, amikor a fiatal kerecsensólymokat röptették az újjászülető nap felé.
Pörzse Sándor: Ez óriási! (...) Hát ez olyan érdekes összefüggéseket vet föl, hogy most a hátralévő két percben ezt már nem is tudjuk végigbeszélni. De hát tényleg, hogy ha belegondolunk, Karácsony-Kerecsen, turulmadár...
Kapcsolódó írások:
New Age, vagy amit akartok
Gondolatok vallásokról és szekularizmusról
