Sokszínű kapitalizmus

Hiller Haver I 2008.01.12. 18:55

(Fülszöveg:)"A Sokszínű kapitalizmus sokszínű életútjait olvasni olyan, mint amikor egy régi szekrényben kutatva egyszercsak a családi örökség különlegesen szép darabjaira bukkanunk. Olyan kiemelkedő emberek és családok alkotó pályáját találjuk a könyvben, akik jelentősen hozzájárultak Magyarország látványos fejlődéséhez a reformkortól a kora huszadik századig terjedő időszakban.

Történelmi csillagóra volt ez, amikor kibontakozhatott a tehetség és teret kapott a vállalkozói kedv. Gyárak, kereskedőcégek, iparvállalatok, bankok, szakmai testületek jöttek létre, s a gyors fejlődés további fejlődésre, növekedésre sarkallt. S mindazok, akik ennek fő hajtóerői voltak - és szerencsére jóval többen, mint ahányan ebben a könyvben szerepelnek -, a saját és családjuk felvirágoztatásán túl maradandót akartak létrehozni. Ösztönösen tudták, hogy saját fejlődésük csak akkor biztosított, ha a tágabb környezetük prosperitásához is hozzájárulnak. Sokan közülük a jól képzett szakemberréteg létrehozásában és a szociális gondoskodás terén is példát mutattak. A nagypolgári kultúra kialakításával és ápolásával, a mecenatúra nemes hagyományának továbbvitelével az ország általános kultúráját emelték.

A könyv „hősei”, Kner, Ganz, Zsolnay, Darányi, Wahrmann, Lánczy és társaik (Gregersen, Haggenmacher, Hatvany-Deutsch, Havel, Károlyi, Kornfeld, Krausz, Neuschlosz - kieg. tőlem, Sztájktörő) értékes anyagi és szellemi örökséget hagytak az országra. Bárhogyan is alakult a történelem, jó érzés, hogy erős vállalkozói hagyományt tudhatunk magunk mögött, van mit merítenünk belőle, szellemi és emberi téren egyaránt. Ez a gyűjtemény minden bizonnyal segít abban, hogy ezúttal ne azt nézzük, mi minden veszett el, hanem hogy, mint kései örökösök, örömmel és büszkén valljuk magunkénak ezeket az eleddig jobbára rejtett kincseket."

(Gyáni Gábor: Előszó. Az újra felfedezett polgári múlt:) "Az a múltbeli világ, amiről e kötet fejezetei színes és ismeretekben gazdag képet tárnak az olvasó elé, arról tanúskodik, hogy Magyarországon is létezett egyfajta polgárság, és méylen meggyökeresedett a sajátosan polgári miliő. Ezt a polgári múltat azonban csak az utóbbi évtizedekben kezdték feldolgozni a történészek, és vált imigyen láthatóvá a magyar tőkés fejlődés aranykorának sokszínűsége. A 20. század végére lett igazán vonzó, sőt legitim történeti témává a 19. századi "színtelt" kapitalizmus, és kivált az a nagyvállalkozó és menedzser réteg, amely a gyáripari fejlődésen nyugvó gazdasági-társadalmi modernizáció fő motorja volt. Ennek közelebbi oka a magunk mögött hagyott "rövid 20.század" politika-és eszmetörténetének az alakulásában rejlik. A "hosszú 19. század", amely az első világháborúval és az azt lezáró békével ért véget, gyorsan utat engedett a hangos antiliberalizmusnak és harcos polgárellenességnek. Egyik oldalon találjuk az idővel nácizmusba és különféle fasizmusokba torkolló jobboldali totalitarizmust, a másik oldalon pedig a bolsevizmus és más kommunizmusok által képviselt szélsőbaloldali eszmerendszer és politikai gyakoralt áll. Ezek együtt felelősek azért, hogy a "polgár" és a "polgári" majdnemhogy szitokszóvá lett az idők során, miután a baloldalon a társadalom többségét nyomorba döntő "here" réteg szinonímájaként használták, a jobboldalon pedig a zsidó élősködővel azonosított "kártevő" fogalmát vetítettél rá. A heves polgárellenesség azonban több volt puszta szólamnál és holmi pártideológiánál: a gyakorlata is átkerült azt követően, hogy Európa számos részén, leginkább Közép-és Délkelet-Európába országaiban fizikailag is likvidálták a "tőkés osztályt".

(...) A polgári világ és a polgári értékrend harmincas évek végén megindult szétverése (zsidótörvények), majd a kommunista berendezkedés állandósulásával véghezvitt maradéktalan likvidálása, a nyomában járó nyilvános emlékezetvesztés sem temetheti teljesen maga alá a múlt egykori tapasztalatát, és máig fellelhető megannyi tárgyi, akárcsak archivális emlékét. Ennek a múltnak a kívánatos újra felfedezéséhez, a rá való emlékezés képességének a regenerálódásához járul hozzá a mostani kötet, amely egy igazán polgári (mondhatnánk: régi szabásúan liberális) életszemlélet bölcsességére is figyelmeztet bennünket: 'Régi törvény, hogy minden forradalom annyit ér, amennyire át tudja menteni a múltból a használható értékeket.' (Márai Sándor: Napló 1943-44. Akadémiai-Helikon, 1990. 276. o.)"

(Ez most nem egy hagyományos bejegyzés, "csupán" egy könyvajánló. A könyv 2004-ben jelent meg. Igényes, szép kiadás, egyszerre közérthető és alapos. Tanulságos olvasmány, főleg az 1%-os gazdasági növekedés korában. Az idézetek a fülszövegből és a bevezető tanulmányból vannak. Azt hiszem, nem igényel kommentárt. Talán csak annyit, hogy ez az a bizonyos folytatható és folytatandó magyar hagyomány, amiről mi itt beszélünk...)

Sokszínű kapitalizmus. Pályaképek a magyar tőkés fejlődés aranykorából.
szerk. Sebők Marcell, HVG-KFKI, 2004. 256. oldal

A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr18294837

Pista 2008.01.12. 20:23:28

Kafa. Már kezdett hiányozni a konzervatív életérzés.

Hiller Haver · http://www.konzervatorium.blog.hu 2008.01.12. 21:09:09

linkelem ide szejler kommentjét egy másik poszttól, mert ide is nagyon idevág (ld. Gyáni-rész):
konzervatorium.blog.hu/2008/01/09/magyar_zsido_tarsadalmi_szerzodesrol#c1266578

Oli bácsi 2008.01.13. 05:13:49

Visszautalással a korábbiakra. (konzervatorium.blog.hu/2007/11/22/konzervativizmus_jobboldal_es_kollektivi#comments)

Khm. Károlyi Sándor polgári liberális, az általad annyira kedvelt fenntartások nélkül elfogadható hagyomány?

Egy rokonszenvező vélemény:
www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=573&lap=0

Egy kevésbé rokonszenvező:
www.regiofolyoirat.hu/newspaper/1991/2/01%20Karady_Victor.doc

Az általa vezérelt agráriusok nyomtak keményen antiszemita dumát is. Félreértés ne essék, a könyv jó, a poszt is, csak látod: bármibe bele lehet kötni, az élő fába is. Ha elkezdjük a hagyományt szétszálazni, a végén csak a parizer marad vállalható.

Hiller Haver · http://www.konzervatorium.blog.hu 2008.01.13. 09:37:03

Oli bácsi: A könyvben szereplő urak jónémelyike ellentmondásos személyiség, satöbbi, mint mindenki, persze, bárkibe bele lehet kötnei. Ez a poszt - meg a könyv - persze szól az egyes emberekről meg a családjukról, de tágabban arról a korról, amiről az ide citált szövegek szólnak: a tőkés fejlődés aranykoráról, a polgári múltról, a gazdasági-kulturális virágzásról. Ezért hoztam ide.

Hagyomány és szétszálazása: a hagyományról majd posztolok egyet még. Addig is annyit, hogy ez az a hagyomány, ami megszakadt a forradalommal, a kommunnel, Horthyval. (Persze ebbe is bele lehet kötni a nemzetiségekkel, világháborúval, satöbbi, tudom.)A Monarchia szabadelvű jogállama áll a legközelebb azoknak az eszményekhez és politikai elveknek a megvalósulásához, amit szerintem itt a konzervatóriumon jópáran vallunk. A Horthy-rendszer egyáltalán nem áll azokhoz közel, sem a kommun, stb. Igen, vagyunk egy-ketten (többen), akik erőteljesen szimpatizálunk az OMM-mel.Gondolom ezzel azért valamennyire te is így vagy.:)

Hiller Haver · http://www.konzervatorium.blog.hu 2008.01.13. 11:30:59

Egyébként én is inkább Karády álláspontját vagyok hajlamos elfogadni.

steal.this · http://vaningyen.tumblr.com/ 2008.01.13. 19:42:39

"Ez a poszt - meg a könyv - persze szól az egyes emberekről meg a családjukról, de tágabban arról a korról, amiről az ide citált szövegek szólnak: a tőkés fejlődés aranykoráról, a polgári múltról, a gazdasági-kulturális virágzásról."

Közben kivándorolt másfélmillió ember amerikába. Aranykor, az...

Hiller Haver · http://www.konzervatorium.blog.hu 2008.01.13. 22:13:54

Akik kivándoroltak, szerinted miért mentek el, és miért pont Amerikába, hm? Megsúgom: nem a kapitalizmus kibontakozása miatt, ezért mentek egy még kapitalistább országba.

steal.this · http://vaningyen.tumblr.com/ 2008.01.14. 01:27:24

Nem írtam, hogy miért mentek el -nyilván nem is tudhatom, max gondolhatok róla valamit- csak jeleztem, hogy nem biztos, hogy aranykornak lehet nevezni az időszakot, bár polgári szempontból még akár ezt is megteheted, elvégre nem a polgárok mentek el.

szejler 2008.01.14. 09:58:23

steal.this

"..nem a polgárok mentek el."

Right. Azt azért ne feledd, két-három évtized alatt feudalizmusból manchesteri kapitalizmusba léptünk át, nem a jóléti piacgazdaságba. Az a következő század.

Minden ilyen átalakulás szerves velejárója a társadalmi kettészakadás népességrobbanás&iparosodás esetén.

Aranykor: szerves, dinamikus fejlődés mellékesen akkor a 6-ik legmagasabb GDP-vel a világon. A kor színvonalán, környező országokhoz(világhoz) mérd, ne a 21.-ik századhoz.

Hiller Haver · http://www.konzervatorium.blog.hu 2008.01.14. 10:28:52

steal.this: Oké, értem, mire gondolsz. Természetesen nem 'mindenkinek' volt aranykor, ugyanakkor talán ez volt az az időszak, ami a 'legtöbb' embernek az volt. Az 'aranykor' megjelölés alatt nem valami abszolút paradicsomi állapotot értek, hanem viszonyításként, a magyar történelem többi kroszakához képest érvényes ez a megjelölés.

A kivándorláshoz egyébként azt is vedd hozzá, hogy ehhez az kellett, hogy egyáltalán ki lehessen vándorolni. Azért ez egy elég nagyfokú szabadságot jelent, ami szintén dícsérendő. (Valszeg a magyar történelem évszazadai során igen sokan akartak volna még kivándorolni, ha lehetett volna, és nem lett volna röghözkötés, pl.) Ráadásul a korszakban nem csak Mo.-ról vándoroltak ki sokan, de keletről hozzánk is jöttek, nem is kevesen.

Egyébként értem a fenntartásaidat, és bizonyos szinten természetesen osztom is. De még egyszer hangsúlyozom, nem abszolút értelemben használtam az 'aranykort', hanem csak a magyar történelem korszakaira vonatkoztatva.

csati 2008.01.14. 17:35:47

Sztrájktörő, a kapitalizmus annyira volt aranykor, hogy elég volt belőle 50-100 év, és az emberek úgy söpörték el, hogy máig nem talál magára szinte sehol a világban.

Ez a könyv a korlátok nélküli verseny győzteseiről szól (gondolom), viszont ha valós képet akarunk arról a korról, akkor nem lehet kihagyni a nyomorgó tömegeket sem, amelyekkel a kapitalizmus nem tudott - nem is akart - mit kezdeni. Így végül fordult a kocka, az inga átlendült a másik szélsőségbe, ami miatt máig temérdek bajunk van.

Én is a versenyben hiszek, azt vallom, hogy a szocialista/kommunista egyenlősdi idegen az emberi fajtól, de a verseny nem lehet korlátlan, ha a vesztest az éhhalál szélére löki a társadalom, akkor bizony nem fog szép csendben megpusztulni. És "az" a kapitalizmus bizony erről szólt. Nem volt az aranykor, nagyon nem. Ezt be kéne látni Nektek, konzervatívoknak.

szejler 2008.01.14. 17:49:01

Csati

Ez : "a kapitalizmus annyira volt aranykor, hogy elég volt belőle 50-100 év, és az emberek úgy söpörték el, hogy máig nem talál magára szinte sehol a világban."

elég furán hangzik. A kapitalizmus köszöni, jól megvan. Több ember él ma piacgazdaságban mint valaha. Ez a "nem talál magára" meg teljesen értelmezhetetlen, nem úgy néz ki, hogy támolyogna.

A globális gazdaság kritikusai gyakran élnek a fejlődő piacgazdaságok nyomorával, ami önmagában rettenetes, de azt mindíg kifelejtik, soha nem élt annyi ember jólétben pl Kelet, Dél-Kelet, Dél-Ázsiában mint ma, és a megalázóan alacson órabérek alternatívája ott jobb esetben egy marék rizs, rosszabb esetben éhhalál.

Hogy nem lehet egy-két évtized alatt ezt mindenkinek biztosítani? Nem lehet.
Mi sem értük el 18 év alatt Ausztria életszínvonalát.

csati 2008.01.14. 20:01:25

Ami ma van, az nem kapitalizmus. A (néha túl nagy) redisztribúció, szociális, jóléti kiadások miatt én azt mondom, hogy európában szinte szocializmus van. A XIX. századi kapitalizmusban nem volt nyugdíj (először 1890 körül), segély, közegészségügy, társadalombiztosítás, stb. És az emberek metalitása is más, mindent az államtól várnak.

Az USA-ban ez mondjuk más, de ami ott van, az is valahol félúton van a hagyományos, korlátlan versenyes kapitalizmus és a szocializmus közt. Mondjuk emiatt szimpatikusabb is a rendszer (ott például nem tekintenek úgy egy hajléktalanra, mint egy szerencsétlen, semmiről nem tehető áldozatra, azt mondják, hogy ha ennyire béna , nem bírja kihasználni a lehetőségeket, akkor meg is érdemli a nyomort.)

Ha Kínát vesszük, ott ma is olyan körülmények közt élnek, dolgoznak az emberek, ami bizony megfelel a legmélyebb nyomornak. De igen, ott az a típusú kapitalizmus van, mint amit ez a könyv dicsőít. Nem érzem úgy, hogy okkal...

A szociális vívmányok nem ördögtől való dolgok. Az ember nagyjából akkortól ember, amikor nem hagyja a legszerencsétlenebbeket, az öregeket megpusztulni. Már csak azért sem szerencsés ez, mert az ember már csak olyan, hogy nem fogja magát hagyni, hanem szépen elveszi az ételt, ha másképp nem maradhat életben. A világon mindenhol proletárforradalmakba torkolltak a korlátlan versenyt hozó kapitalizmusok.

Ettől függetlenül nem vagyok baloldali, sőt, úgy látom, az európai országok (köztük mi is) már fulladoznak a szocializmus maradványiatól. De a megoldás nem az, hogy akkor mostantól mindenki pusztuljon, aki nem kerül a nyertesek közé. Meg kellene határozni, hogy mi az, amit az állam hajlandó adni maximálisan. Mert az elég borzasztó, hogy segélyből sok helyen jobban élni, mint a munkából.

mr. pharmacist 2008.01.14. 21:10:59

"A világon mindenhol proletárforradalmakba torkolltak a korlátlan versenyt hozó kapitalizmusok."

pl. hol?

szociális segítséget nem csak az állam adhat: rengeteg, államtól független módja van a segítségnyújtásnak.

steal.this · http://vaningyen.tumblr.com/ 2008.01.15. 05:14:40

"A globális gazdaság kritikusai gyakran élnek a fejlődő piacgazdaságok nyomorával, ami önmagában rettenetes, de azt mindíg kifelejtik, soha nem élt annyi ember jólétben pl Kelet, Dél-Kelet, Dél-Ázsiában mint ma, és a megalázóan alacson órabérek alternatívája ott jobb esetben egy marék rizs, rosszabb esetben éhhalál."

A technológiai fejlődés eredményeit a kapitalizmusnak tulajdonítani szerintem csúsztatás. Meg mintha egyéb problémák is lennének a kapitalizmussal:
www.guardian.co.uk/g2/story/0,,2047888,00.html

csati 2008.01.15. 11:41:05

Pharmacist: oké, túloztam a proletárforradalmakkal, de azért az látható, hogy majdnem minden totálisan kapitalista rendszerben megtörtént egy ellenreakció. Van, ahol véresen, volt, ahol kezelhetőbben folyt. De a végeredmény mégis az lett, hogy ma a jóléti államoknak igen kevés közük van "ahhoz" a kapitalizmushoz.

"szociális segítséget nem csak az állam adhat: rengeteg, államtól független módja van a segítségnyújtásnak."

Elméletben igen, gyakorlatban ez nemigen működött anno. Egyébként nem lett volna égig érő nyomor.

mr. pharmacist 2008.01.15. 12:13:47

ha túloztál volna, az azt jelentené, hogy legalább egy mégis volt valahol. egyszerűen csak nem igaz.

a szockóknak is pont az volt a nagy problémájuk, hogy feltűnt nekik, a proletárt a forradalomnál jobban izgatja a még egy zsíroskenyér.

valóban, az egyház vagy a civil kezdeményezések kevésbé hatékonyak az államnál. viszont igazságosabb módi (höhö).

csati 2008.01.16. 10:32:10

Ha most arra akrsz kilyukadni, hogy a proletárforradalom nem az éppen legjobban szenvedő, éhező tömegek felkelése, hanem egy begőzölt csoporté, akik ürügyként felhasználják őket, akkor mondd ki, ne nyúzz ezzel!

A kapitalizmus a nyomor egy olyan formáját teremtette meg, amely például nem volt meg a feudalizmusban. A jobbágyokat kihasználták, majdnem az éhenhalásig, de mégsem addig, mert az uruk is függött tőlük. Viszont a gazdag kapitalistának semmi oka nem volt arra, hogy ne rúgjon ki egy munkást, mert rögtön felvett helyette egy másikat. A kírúgott pedig akár valóban a pusztulás szélére került.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása