A Lehet Más a Politika 2012 végén nehéz döntés előtt állt. Az októberben zászlót bontó, Bajnai Gordon fémjelezte Együtt 2014 leterítette az ökopárt elé a mozgalmukba vezető vörös szőnyeget. Az LMP tavaly év végén minden kétséget kizáróan útelágazáshoz ért. A kérdés az volt, hogy apellálva a bizonytalan, mind a bal-, mind a jobboldalból kiábrándult választók sokaságára egyfajta különutas politikába kezdenek, avagy betagozódnak a baloldai-liberális politikai konglomerátumba. Utóbbi megoldás mellett érvként főleg a megváltozott választási rendszer kényszerítő hatásait szokták felhozni ellenzéki körökben, miszerint a kétfordulósból egyfordulóssá váló rendszerben nincs lehetőség a politikai aktoroknak két forduló között megegyezni, egymás javára visszalépni, hanem e rendszer előzetes szövetségkötéseket feltételez.
Matits Kornél írása
A Lehet Más a Politika XX. pártkongresszusa szűk többséggel a külön indulás mellett foglalt állást, ezzel – véleményem szerint – ékes bizonyítékát adva annak, hogy valóban: lehet más a politika. Létezik olyan politika, mely nem kizárólag arról szól, hogyan lehet legnagyobb eséllyel bejutni a húsosfazekat jelentő parlamenti padsorokba, bársonyszékekbe, hanem szilárdan kiállva, emelt fővel, elveik mentén harcol a politikai küzdőtérben.
A döntés után az egész pártra jellemző volt némi zavarodottság, nehezen tudták újra rendezni soraikat. A leszavazott álláspont mellett érvelő képviselők nem törődtek bele az eredménybe és a párton belül platformot hoztak létre (Párbeszéd Magyarországért Platform).
A párt XXI. kongresszusán, januárban, a kisebbségben maradt platformisták újra felvetették a kérdést, melyre bő két hónappal azelőtt szűk többségű, de egyenes és világos választ adott a kongresszus. E döntéséhez januárban is ragaszkodott a küldöttek gyűlése, megerősítve a különutas politika mellett érvelő Schiffer Andrást és egyúttal leszavazva a Bajnai Gordonnal együttműködni kívánó Jávor Benedek vezette platformistákat.
Ezt követően szánták el magukat Jávorék az LMP-ből való távozásra és egy új párt létrehozására. Ezen a ponton kezd érdekessé válni az LMP története az alkotmányjoggal, illetve szűkebben a frakciójoggal foglalkozó ember számára.
A parlament működésének rendjét – véleményem szerint egyébként vitatható módon – jelenleg nem egy, hanem két jogforrás, az országgyűlési törvény és a Házszabály határozza meg. A témánk szempontjából fontos, lényeges kérdéseket a Házszabály tartalmazza. E jogi dokumentum rögzíti, hogy frakciót tizenkét, azonos párthoz tartozó országgyűlési képviselő alakíthat, amennyiben pártjuk országos listát állított az országgyűlési képviselők előző választásán és mandátumot szerzett. E definíciónak minden eleme releváns az LMP-frakció ügyének megítélése szempontjából.
A Lehet Más a Politikának 15 fős frakciója volt, a házszabály kimondja, hogy amennyiben ez a szám 12 fő alá csökken, a frakció megszűnik. A pártoknak anyagi és politikai érdekeik fűződnek ahhoz, hogy képviselőcsoporttal rendelkezzenek az Országgyűlésben, így érthető, hogy a két szárny tárgyalásba kezdett a közös képviselőcsoport megmentése, fenntartása érdekében.
A képviselők a szakadáskor egy frakciószövetség létrehozásán kezdtek el gondolkodni. Ez közjogilag több szempontból abszurd ötlet. 2006 óta létezik a magyar országgyűlésben frakciószövetség, melynek tagjai a Fidesz és a KDNP. Gyakorlatban ez annyit jelent, hogy két önálló frakció (önálló frakcióvezetővel, stb.) megállapodást köt az együttműködés bizonyos irányairól, közös frakcióüléseket tartanak, összehangolják politikájukat. A Fidesz és a KDNP 2006-ban nyugat-európai példákat követve hozta létre frakciószövetségét. A szövetségkötéshez tehát két frakcióra van szükség, azaz a magyar házszabály alapján legalább 24 képviselőre. Az, hogy Schiffer és Jávor lepapírozza a frakciónak járó pénzek, alkalmazottak és felszólalási időkeretek elosztását, finoman szólva sem lett volna nevezhető frakciószövetségnek.
A következő probléma e megoldással az lett volna, hogy a Házszabály kimondja: frakciót létrehozni csakis pártalapon lehet. Magyarul, ha megvan a szükséges létszám, tehát összeáll 12 képviselő, nem hozhatnak létre képviselőcsoportot, csak akkor, ha a köztük lévő kohéziót egy mögöttük álló közös párt teremti meg. A Házszabálynak ugyan van egy passzusa, mely szerint párthoz tartozónak kell tekinteni azt a független képviselőt, kinek képviselőcsoporthoz való csatlakozását a frakció elfogadta, azonban véleményem szerint ez nem alkalmazható arra az esetre, ha hét LMP-s (Ertsey Katalin nélkül, aki felfüggesztette párttagságát, csak hat) és nyolc (Ertseyvel kilenc) független ülne a frakcióban. Hasonló kérdést boncolgatott Schiffer András is, „közjogi nonszensznek” nevezte azt a megoldást, hogy máshogy hívjanak egy frakciót, mint amely párt hivatalosan mögötte áll.
Az LMP-ben maradt képviselők az ilyenkor szokásos forgatókönyv szerint felszólították a kilépőket mandátumuk visszaadására. Ennek kikényszerítésére – lévén, hogy az Alaptörvény rögzíti a mandátum szabadságának elvét (bővebben itt) – természetesen Schifferéknek nem volt jogi lehetőségük.
Jávor Benedek csoportja belekezdett Párbeszéd Magyarországért néven önálló pártjuk megalakításába és nyolc képviselő távozott az LMP frakcióból. Ezzel az utolsó szög is helyére került az ökopárti képviselőcsoport koporsójában.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
