A „mamelukok” védelmében

Raoul Duke & Dr. Gonzo I 2011.09.19. 07:12

Sokat nevetünk, esetleg (vérmérséklettől függően) átkozódunk Szijjártó Péter egy-egy nyilatkozatán (nemrég például azon, hogy nem kíván foglalkozni az amerikai szórakoztatóipar napról-napra megjelenő, újabb fejezeteivel), a kormányzati sajtósok, sajtóosztályok botladozásain, és állami alkalmazottak, diplomaták megszólalásain, közleményein.  Nem csak most. Hajlamosak vagyunk az ilyen feladatok ellátóit mameluknak, zsoldos talpnyalónak tekinteni. Pedig nincs éppen könnyű dolguk. Az engedelmesség és a hallgatni tudás is nagy erény lehet.

A felsoroltakon túl ott van az államigazgatás és a hatalmi ágak számos munkatársa, akiknek tilos csak úgy nyilatkozgatnia a médiában. Le kell nyelnie mindent, megbeszélheti a munkatársaival, a családjával, ha nem ért egyet. Fokozottan így van ez a rendvédelmi szerveknél, a katonaságnál, rendőrségnél, ahol még tüntetni sem lehet. A véleményét pedig mindenkinek meg kell tartania magának és környezetének. Persze a támadásoknak inkább a megszólalók, a hivatalos álláspont hivatali védelmezői vannak kitéve.
 
Persze nyilván a végrehajtó hatalom, az államapparátus, a köztisztviselők, minisztériumi munkatársak és sajtósok megítélése oldalfüggő is: ha a szívünkhöz közelebb álló világnézetet való politikai alakulat van kormányon, könnyebben elfogadjuk, hogy nekik ez a munkájuk. Fordítva már nehezen. Jó példa erre Szent-Iványi István esete, akit árulással vádoltak a baloldalon, mikoron ljubljanai nagykövetként kiállt a magyar kormány mellett például médiatörvény-ügyben. Pedig, ahogy a kolléga meg is írta, nagykövetként ez a dolga. Most például érdeklődéssel figyeljük Giró-Szász András szerepváltását.

Az a ballib, jászioszkári elképzelés, hogy kint is vagyok és bent is vagyok, pártom is van, esetleg állami alkalmazott vagyok és ugyanakkor független értelmiségi, véleményközlő, nem működik, ebbe Jászi is tönkrement. Azért az államnak mégsem feladata, hogy a független értelmiségiek véleménynyilvánítási kényszerét anyagiakban támogassa (a demokrácia védelmében, ugye). Az állam igenis, megválogathatja, hogy mire ad pénzt, és meglehetősen immorális, ha biankó csekkre fizet: adok pénzt, te meg azt csinálsz vele, amit akarsz, na, ez nem megy.

Persze bárki blogolhat álnéven, vagy szivárogtathat ki információt, ha meg tudja ezt tenni úgy, hogy abból nem jönnek rá, ő volt a ludas. Azonban a véleménynek a személyes nyilvánosságon túli közzé tételére nem igazán van lehetősége. Ilyen szempontból szerencsés(?) helyzetben vannak a bloggerek, publicisták. Persze a médiában sem korlátlan lehetőség a publicisztikai tevékenység. Határa például a munkaadó érdeke (nicknév-alapú hobbiblogolásnál ilyen nincs, hacsaknem valaki úgy blogolja ki webnaplójában a munkahelyi szennyest, hogy rájönnek, ő volt az).
 
 És ebben a megmondóemberi helyzetben van a modern értelmiséginek állított legnagyobb csapda is, a felelősség nélküli pofázás (hübrisz). Ugyanakkor nyilván azért mindenki érzi a vállán a közírással járó informális felelősség súlyát. És ha mástól nem, megkapja a magáét a szakmától, a kollégáktól, a kommentelőktől, levélíróktól, ellenfelektől.
 
Kialakult a vélemény kultusza, a légy a magad ura, mondd meg a magadét felmagasztalása. Részint persze jól is van ez így, legyen meg a magad véleménye, légy önálló gondolkodású… A szólásszabadság fontos és védendő érték. (Ugyanakkor a huszadik századi diktatúrák előtt sem volt éppen kihalva annyira, amennyire azt gondoljuk, de ez most más lapra tartozik). Határai persze vannak, hogy hol, arról megoszlanak a vélemények.
 
Pedig egyáltalán nem biztos, hogy például kormánysajtósnak, szóvivőnek (Szijjártó Péternek) menni önnön magunk elárulása, eladása. Az ember – gondolom – két tűz között van, egyrészt szorítják felülről, másrészt kérésekkel, kérdésekkel bombázzák alulról. Kényes, követelődző újságírók, magyarázatot követelő riporterek, és a médiához nem feltétlenül értő, azt sokszor lekoptatni akaró főnökök. Nem egyszerű munka, és bár az újságírás sosem volt nyugis meló, a sajtóosztályok munkatársainak egyáltalán nem valószínű, hogy a napjaik egy kis tengeri sziget nyugalmához lennének hasonlíthatók. Stresszes dolog ez.
 
Szép dolog, ha világgá kürtöljük a véleményünket, de azt hiszem, sokkal nagyobb belső függetlenség és távolságtartó lelki nyugalom („szent közömbösség”) szükséges ahhoz, hogy az ember olyan közleményeket tegyen közzé, olyanokat nyilatkozzon, amivel számos esetben maga sem ért egyet. És ezt tudja úgy tekinteni, mint szó szerint szó-vivői feladat, azaz ne kösse saját magához, hanem tényleg úgy lássa, ő adott intézmény, szervezet hivatalos véleményét közli az érdeklődőkkel.
 
Mondjuk ahhoz, hogy mindezt jó szívvel, belső meghasonlás nélkül csinálja valaki, legalább alapvető egyetértés, összhang kell, hogy legyen a munkaadó (kormány) és a sajtós világszemlélete, célkitűzései között, még ha a napi részletekben nem is tökéletes minden. Ha ez nincs meg, könnyen jöhet a meghasonlás, úgyhogy jobb lemondani. És vannak olyan klasszikus lelkiismereti határok is, amikor az ember inkább kilép a munkaköréből.

Tegyük hozzá, nyilván vannak, akik tényleg lefizethetőek és munkáért, pénzért bármit megtesznek, de had legyek annyira optimista, hogy ez nem általános az emberek körében. Szokás például a jobb- és baloldalon a másik oldalhoz közelebb álló újságíróinak le bértollnokozása, ami talán egy-egy esetben igaz is lehet, hogyne, de azért mégiscsak arról van szó, hogy ezek a „bértollnokok” olyan lapnak dolgoznak, amelynek világszemlélete ha nem is teljesen passzol az övékével, mégis közel áll hozzá. Az igazi bértollnok az volna, aki fizetési ajánlattól függően egyszer mondjuk a Magyar Nemzetnek, aztán mondjuk a Népszavának ír, és így váltogatja a nézeteit is. Ezt nevezik köpönyegforgatónak.
 
Persze kérdés, hogy hol van az engedelmesség és a szolgalelkűség határa. De ezt nem most fogjuk megvitatni. Mindenesetre:

engedelmesség (lat. oboedientia, az obaudire, 'odahallgat' igéből): 1. erkölcsi erény, mely készségessé teszi az akaratot a parancsoló akaratának teljesítésére. Ellentétes víciumai a→szolgalelkűség és az →engedetlenség. (...)
 
szolgalelkűség, szervilizmus: az →engedelmességgel ellentétes vícium, mely által az ember a nála hatalmasabbnak feltétlenül és meggondolás nélkül engedelmeskedik, akkor is, ha a parancsolt dolog önmagában rossz. - A ~ rombolja az objektív erkölcsi rendet és az emberi kapcsolatokat, mert a felettessel szemben megalkuvóan hajlongóvá, a vele egyenrangúval vagy aláredeltjével szemben kegyetlenné teszi az embert. - Beszámíthatóságát csökkentheti a megfélemlítés, rosszaságát növeli a tudatos önzés
 
engedetlenség: 1. általános értelemben egy akarat (törvény, parancs, rendelet stb.) megtagadása. - 2. pol. értelemben jogállamban polgárok védekezési eszköze a hatalom túlkapásai ellen (→polgári engedetlenség). - 3. teol. értelemben az →engedelmességgel ellentétes →vícium, mely egy akarat tudatos elutasítására késztet. Morális megítélése az elutasított akarat birtokosától és tárgyától, ill. a tudatosság fokától függ. (...)
 
polgári engedetlenség: az →erkölcsi rend követelményeivel ellenkező elvárások megtagadása lelkiismereti szempontok szerint. - A polg. hatóságokkal szembeni engedetlenséget, amennyiben a hatóságok követelései ellenkeznek a helyes lelkiismerettel, az Isten szolgálata és a pol. közösség szolgálata közötti megkülönböztetés igazolja. (...) Amikor a hatalom túllépi a hatáskörét, a ~ megengedett, ha az alábbi feltételek együtt megvannak: 1. az alapvető emberi jogokat bizonyosan, súlyosan és huzamosan megsértik; 2. megkíséreltek már minden más megoldást; 3. a ~ nem okoz súlyosabb zavart a társad. életében; 4. megalapozott remény van a sikerre; 5. jobb megoldásokat ésszerűen lehetetlen elvárni.


Nem valószínű, hogy a polgári engedetlenséghez elég kívánalmak felmerülnének az átlag államapparátusi dolgozó, esetleg sajtós, szóvivő életében, és ma már a lelkiismereti indok sem olyan objektív dolog, mint régen volt, ma már bármi lehet az, és így a lelkiismeretre előszeretettel hivatkozók relativizmusa relativizmusánál fogva húzza ki a talajt önnön érvelése alól (mivel nincs hivatkozható, objektív erkölcsi rend, éppen a lelkiismereti szabadság nevében). Na de ezt az elszállásnak indult gondolatmenetet zárjuk is le itt gyorsan, mert nyárvégi dögmeleg van.
 
Szóval azt hiszem, a véleményeket felmagasztosító korunkban kicsit abba is bele kell gondolnunk, hogy nem csak az önálló gondolatok megfogalmazása és közreadása, hanem azok elhallgatása, magunknak való megtartása is komoly erény tud lenni, amit ráadásul sokkal nehezebb megvalósítani. Engedelmeskedni, elfogadni, hogy nem mindig számít a véleményünk, vagy hogy ha jobb is a mi elképzelésünk, nem az fog megvalósulni, na, ehhez is kell lelki tartás. Emellett az ilyen engedelmesség szükséges ahhoz, hogy ne bénuljon meg az ország, vagy akármely intézmény, szervezet működése.
 
Szóval, az dobja Szijjártó Péterre és más (akár egykori) szóvivőkre (például Budai Bernadettre), sajtósokra, minisztériumi és kormányalkalmazottakra az első követ, aki tudná mindezt a helyükben csinálni, és például Péterünkhöz hasonló módon állná meg, hogy ne röhögjön, amikor nyilvánvaló baromságokat kell optimista vélekedéssel előadnia, és aki nem csak világgá kürtölni tudja a véleményét, hanem meg is tudja tartani magának. És aki van olyan kreatív, hogy Szijjártóhoz hasonló gyakorisággal tud az amerikai szórakoztatóipar napról-napra megjelenő, újabb fejezeteit idéző magyarázatokkal előállni. Ez is egy szakma, baloldali technokratáknak egy szava sem lehet ellene.

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!

 


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr43236663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jack Torrance 2011.09.19. 09:45:39

Az a baj, hogy Szíjártó helyében nem a röhögés, hanem a hányás kerülgetne. És bárki bármit mond, igen, a pénzért csinálja. És igen, ez egy szakma, és amikor ekkora hazugságokat kell mondania, akkor egy undorító szakma. És nem, nem tudom tisztelni meg becsülni azért, hogy ilyen remekül csinálja.

Ezzel az erővel a profi csalókat és zsebtolvajokat is becsülhetném, ha jók a szakmájukban. Ne mentegessünk már mindenféle csúszómászókat csak azért, mert felsőfokon űzik a csúszást meg a mászást.

agymosott 2011.09.19. 10:16:08

mindenkinek lehet véleménye = a vélemény szart sem ér = értékesebb az, akinek nincs véleménye, hanem másét szajkózza pénzért.

bingó

agymosott 2011.09.19. 10:20:59

bede márton meg kéri a jogdíjakat a cikkért.

"... (Szíjjártó Péter) egyetlen feladata csupán a tettek és a vélemények képviselete, akkor is, ha ezek egyik nap éppen ellenkező előjelűek, mint az előzőn. Magyaráz, kioktat és ködösít, ha kell, akkor csak a nyegle magyar újságírók, ha meg az kell, akkor a még nyeglébb európai politikusok előtt. Szörnyű munka az övé, és csak tátott szájjal lehet figyelni a férfit, aki kellően szörnyű annak elvégzéséhez. "

Avatar 2011.09.19. 10:34:02

És akkor írjunk be szépen egy nagy piros, vagy inkább narancs pontot az EzoTV "Jósok, látók, médiumok!" műsora marketingeseinek is, hiszen nyilván ők is tudják, hogy amit hirdetnek, az egy hatalmas átverés, de meg tudják tartani maguknak a véleményüket, és minden nap képesek reményt adni a betelefonálóknak.
Szóval, az dobja rájuk az első követ, aki tudná mindezt a helyükben csinálni, és például hozzájuk hasonló módon állná meg, hogy ne röhögjön, amikor nyilvánvaló baromságokat kell optimista vélekedéssel előadnia (Kérje a pénzenergiát, és élete jobbra fordul!), és aki nem csak világgá kürtölni tudja a véleményét, hanem meg is tudja tartani magának.

Hattory Hanzo 2011.09.19. 10:49:53

Szijjártóval nem (csak) az a baj, hogy hiperminimalista kommunikációs eszköztárral rendelkezik, de amíg tavaly májusban heti hétszer tartott sajtótájékoztatót "Senki sem kereshet többet 2 milliónál az állam szolgálatában" tárgykörben, addig a saját számlaegyenlegét 8 hónapig nézegette, mire megértette, hogy biza' ő többet keres. Azért ez így elég piti.

Adolf Eichmann Bizottság 2011.09.19. 11:28:57

Szobrot ennek a párás tekintetű mártírnak!

Vidéki 2011.09.19. 11:38:25

A két lábon járás is egy nagyon instabil művelet, mégis nap, mint nap minden erőfeszítés nélkül képesek vagyunk megtenni.

Izmainknak a parancsot a szinergista és antagonista beidegződések adják. Ezek egyensúlya biztosítja a normális izomtónust. Ha ez megbomlik, testünk görcsbe rándul.

A hasonlat valamennyire érvényes lehet egy jól működő társadalomra is.

Azt hiszem civilizált társadalom nem létezhet hierarchia nélkül.

De szükségesek olyan tendenciák is, amelyek a hierarchia korlátlan uralma ellen hatnak, de ha korlátlanul érvényesülnek, egy másik kóros, görcsös állapot, az anarchia győzedelmeskedik

A szerző nagyon lényeges fogalmakra mutat rá, amelyek között a határ nem vonható meg elég élesen:

engedelmesség / szolgalelkűség,

engedetlenség/polgári engedetlenség

Az Index egyik blogján (Vastagbőr) olvasható ez a szöveg, amelyik az újságírók korlátlan szabadságára utal:

„Nem alkalmazható a munkajogi jogszabályokban meghatározott, illetve a megbízási jogviszonyból eredő joghátrány a tartalomszolgáltató munkavállalójával, illetve vele munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személlyel szemben amiatt, mert megtagadta a szerkesztői és újságírói szabadságát csorbító utasítás végrehajtását."

Ebből szigorúan véve az következne, hogy a tulajdonosnak semmi szerepe nem lehetne abban, hogy tulajdona miként működik. Akármire rá lehet fogni, hogy a tulajdonosi utasítás „szerkesztői és újságírói szabadságát csorbító utasítás”.

A szerző nagyon jól látja: „Az a ballib, jászioszkári elképzelés, hogy kint is vagyok és bent is vagyok, pártom is van, esetleg állami alkalmazott vagyok és ugyanakkor független értelmiségi, véleményközlő, nem működik,”

„Kialakult a vélemény kultusza, a légy a magad ura, mondd meg a magadét felmagasztalása. Részint persze jól is van ez így, legyen meg a magad véleménye, légy önálló gondolkodású.”

Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy sok vélemény nem a valóság talaján keletkezik, ezért kifejtése, ahelyett, hogy segítené megvilágítani „az érem mindhárom oldalát”, csak növeli a homályt.

A kormányszóvivői munkával kapcsolatban a cinikus, felsőbbséges megítélés helyett nem árt az alábbiakból kiindulni:

1. Tételezzük fel, hogy a választók akaratából létrejött kormány nem rosszakaratú, vagy szakértelem hozzáértés híjával rendelkező ember emberekből áll.

2. A kormány van döntési helyzetben és ők nem tehetik meg azt, hogy karosszékeikben hátradőlve, a felelősség súlyát nem viselve ötletelhetnek.

3. A versenysakk csúcsán is ismert, hogy a legjobbaknak vannak szekundánsaik, akik segítik a felkészülést és a verseny után a tanulságok levonását, de a verseny alatt csak a nézőtéren izgulhatnak és a szekundánsok a nézőtéren másként ítélnek meg egy-egy döntést, mint a versenyző, akinek az adott helyzetben az időkorlátokat is figyelembe véve kell dönteni és nyerni akar.

4. A kormányszóvivő feladata, hogy ismertesse a kormánydöntések logikáját.

5. Az ötletelők funkciója az ötletelés.

6. Régen a kávéházakban, ahol játékosok tétre játszottak, voltak olyanok akik nem vettek rész felelősen a játékban, de beleszóltak és másképp látták a szükségszerű döntéseket. Kibiceknek hívták őket. Nem bizonyítható, hogy okosabbak lettek volna a játékosoknál.

7. Ezért nem felesleges a kormányszóvivői funkció. Így lehetőségünk van arra, hogy nemcsak „kibicek” véleményét ismerhessük meg, amikor kíváncsiak vagyunk az érem mindegyik oldalára.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.09.19. 11:42:16

@Raoul Duke & Dr. Gonzo:!

Ez egy aljas poszt! :-( A konformizmust, alamusziságot és korrupciót próbálja ideológiailag megalapozni (ha ironikus célzattal teszi, az sem sokkal jobb, mert azzal, ha kineveti, a veszélyességét is jelentékteleníti).

Pedig ez egy komoly kérdés:

magyarido.blog.hu/2008/09/06/hol_a_hatar_2

ü
bbjnick

nevetőharmadik 2011.09.19. 11:57:16

Ilyen csodálatos erkölcsi relativizmust! Ez a poszt egy gyöngyszem! Szarból. Mellesleg remélem, hogy ez igazából csak annak az erkölcsi relativizmusnak a parodizálása, amit a konzervatórium a ballib sajátjának képzel.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2011.09.19. 13:32:28

@bbjnick: @nevetőharmadik: mit vársz a nevadai sivatagban beszívott drogosoktól? :) Amikor arról tárgyaltunk, hogy írjanak nekünk, akkor is be voltak állva. Alig bírtak aláírni.

tarackos 2011.09.19. 15:16:02

Szóvivőre szükség van, ez nem is vitás. Egy infantilis, folyamatosan és teljesen gátlástalanul hazudozó szóvivőre viszont nincs szükség. És erre mentség sincsen. Muszáj feltenni a kérdést, mégis miért alkalmazzák? Ezt a hívőknek kellene megválaszolni, értük szól a harang...

(Megjegyzem továbbra is várom a cikket arról, hogy a ME ma is azt mondja, nem számít amit mond. Részemről a héten a jobbos új nemzedék is a ballib apologéták szintjére süllyed. A mocsárba. Mert néma maradt a témában...)

nevetőharmadik 2011.09.19. 15:38:48

@tarackos: igazad van, de tévedsz is. Pont azért van szükség gátlástalanul hazudozó szóvivőre, mert ez az Orbán-kormány utolsó mentsvára, különben Orbánnak ki kéne állnia, és elmondania az elkúrtuk-beszédét. Egy nem, vagy csak kicsit hazug szóvivő ebben a kormányban eleve szóba sem jöhet, ahogy vak sem lehet festő. Bár ez utóbbi még inkább.

józan' 2011.09.19. 16:45:38

Őh, izé. Donshimoda/benei újra itt?

Avatar 2011.09.19. 18:06:32

@Vidéki: Te mindig felvidítasz...

"1. Tételezzük fel, hogy a választók akaratából létrejött kormány nem rosszakaratú, vagy szakértelem hozzáértés híjával rendelkező ember emberekből áll."

OK, szeretem a scifit, a fantasyt és a hagyományos meséket is...

"4. A kormányszóvivő feladata, hogy ismertesse a kormánydöntések logikáját."

Igen, ezt várnánk tőle, de a tapasztalat azt mutatja, hogy mindegyik csak össze-vissza beszél, olyanokat mond, amiről maga sem hiszi el, hogy bevesszük, de be kell érnünk ennyivel.

"Kibiceknek hívták őket. Nem bizonyítható, hogy okosabbak lettek volna a játékosoknál."

Sőt vannak, akik 8 éven keresztül kibicként folyamatosan a játékosok fülébe ordibáltak, minden lépést fikáztak, mindent jobban tudtak. Most odaültek az asztalhoz, és csodálkoznak, hogy nem dermedt tiszteletteljes csendben nézik a mostani kibicek az ő játékukat, hanem elejtenek pár megjegyzést, szívják a fogukat. Tized akkora zajt sem keltenek, mint a játékos kibic korában, de játékosunk a játék helyett leginkább azzal foglalja el magát, hogy őket próbálja csendre inteni.
És valóban nem bizonyította be az egykori kibicünk, hogy okosabb lenne, mint akiket elzavart az asztaltól, sőt a parti rosszabbul áll, mint valaha.

"7. Ezért nem felesleges a kormányszóvivői funkció."

OK, tehát azért kell Giró-Szász András (a kormányszóvivő), mert régen a sakkot nézték kibicek is, így már érthető, logikus. Akkor már csak azt kellene megmagyarázni, mi szükség Szíjjártó Péterre, az orbánszóvivőre. Minek kell a miniszterelnöknek egy külön szóvivő a kormányszóvivő mellett?

Vidéki 2011.09.19. 19:03:49

@Avatar:
Próbáld meg kibírni, hogy nem mindenki osztozik véleményedben, amikor a valóság égi mását festegeted.

Nincsen konszenzuskényszer, létezik felelős kormányzás. A balliberális kormány eredményeit saját döntései alapján kell megítélni és az eredményeket össze lehet hasonlítani a mostani kormány teljesítményével.

Ha most bánatos vagy, gondolj arra, hogy a 2012-re prognosztizált 1,5 % GDP növekedés is sokkal jobb, mint a Balliberális kormányzás utolsó teljes évében elért 6,7 %-os csökkenés és még a 2007-es 0,8 %-os, és a 2008-as 0,8 %-os GDP növekedésnél is sokkal jobb.

„Ha nem lép be a svájci frank erősödésének problémája, akkor valóban erősödhetett volna a lakosság fogyasztása, ami húzhatta volna a növekedést, ám a frank kiszívta a pénzt az országból,” mutatott rá Demján Sándor.

A belső fogyasztást, a GDP növekedés egyik motorját, kikapcsolja a lakosság hatalmas eladósodottsága svájci frank alapú hitelben és az elképesztően szárnyaló svájci frank árfolyam miatt a lakosságnak a törlesztés növekvő gondjaival kell megküzdeni.

Ahelyett, hogy a pillanatnyi fogyasztását növelné, ami a GDP növekedést segítené, az elmúlt évek előre hozott fogyasztásával birkózik amit nehezít a svájci frank elképesztő szárnyalása.

Kormányaink korábban a kereslet élénkítéssel próbálkoztak.

A kereslet megugrása egy időre megnöveli a nemzeti jövedelmet.

Ám ha a kereslet növekedését hitel finanszírozza, akkor ez egy halasztott ügylet lesz, hiszen később jön a kereslet élénkítés böjtje. Ilyen hatása lehetett a lakosság és az önkormányzatok korábbi hatalmas mértékű svájci frank alapú hitelfelvételeinek, valamint az államadósság hatalmas arányú növelésének.

„Pártunk és kormányunk” a „túlzott bátorságot”, a mértéktelenül bátran előrehozott fogyasztást, szimpátiával nézte, mert ez növelte a GDP számszerű adatait és így egy ideig lehetett a „Pannon Puma” virgoncságára hivatkozva önmagukat fényezni.

Napjainkra jött el az eladósitási taktika böjtje.

Ha az eladósítás eszközét nem lehet már alkalmazni és mégis növekedni tudunk, az egy tiszteletre méltó teljesítmény a korábbiakhoz képest.

Czelder Orbán 2011.09.19. 20:16:40

@józan': Kétlem, nagyon más a stílus.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2011.09.19. 21:03:19

Odáig rendben van, hogy valaki valamit képvisel, addig a hivatalos véleményt mondja, de ennek van határa.

Én nem tudnám utánacsinálni, de én erre speciel büszke vagyok.
Az én személyes (tehát relatív) értékrendemben ugyanis nem fér bele a szervilizmus. Tehát az én személyes (relatív) értékrendem alapján elítélem, amit tesz.
Nekem is van egy professzionális életem és egy magán. Nem is feltétlen egyezik meg a véleményem az elvárttal. Viszont abban a pillanatban, amikor a személyes és professzionális integritásomat kérdőjelezné meg az elvárt viselkedés, akkor azt megtagadom. Ha ez nem fér bele a munkaadónak, akkor elválnak útjaink, viszont vannak dolgok, amikhez nem adom a nevem.

Mellesleg igazság szerint az államnak egyáltalán nem feladata a független értelmiségiek véleménynyilvánításának támogatás. Sőt, kimondottan kerülendő a függetlenség megőrzése érdekében.

Bloodscalp 2011.09.19. 22:44:35

Persze bárki blogolhat álnéven, vagy szivárogtathat ki információt, ha meg tudja ezt tenni úgy, hogy abból nem jönnek rá, ő volt a ludas. Azonban a véleménynek a személyes nyilvánosságon túli közzé tételére nem igazán van lehetősége. Ilyen szempontból szerencsés(?) helyzetben vannak a bloggerek, publicisták. Persze a médiában sem korlátlan lehetőség a publicisztikai tevékenység. Határa például a munkaadó érdeke (nicknév-alapú hobbiblogolásnál ilyen nincs, hacsaknem valaki úgy blogolja ki webnaplójában a munkahelyi szennyest, hogy rájönnek, ő volt az).

Itt most ugye KKTT elvtársatokra gondoltatok?
Alapból szar az egész, hogy SZP is csak ember, mert ha igen hát rohadtul átjön h gerinctelen féreg inkább, aki csak annyira képes amit elmondanak neki 5-10 perccel korábban, azt visszamondja. Budaihoz hasonlítani? nemigazán emlékszem h érte volna támadás bettikét valamiért is, de hogy nem ért a dolgához ...akár daróczi vagy a többi, petike hülye. így, ennyi... lenyomott pár évet a politikában ez látszik de ettől még hülye marad, nem ő az első tisztviselő aki hülye-nem is az utolsó, a hiba ott van hogy ha az első vonalba tolják nagyon kijön:) és még mentegetitek is? :)))

Avatar 2011.09.20. 18:06:44

@Vidéki: A keresletélénkítés politikáját épp Matolcsy honosította meg nálunk, mikor Chikán helyébe lépett 2000-ben.
Lehet mutogatni a CHF hitelre, de vajon a forinthitelek nem ugyanúgy előrehozott fogyasztást generáltak a jobb pillanatnyi adatok érdekében? És az Orbán kormány a kamattámogatási rendszerével kimondottan ösztönözte a lakáshitelek felvételét, jelentős máig fennálló terhet rakva a költségvetés vállára. Elérte egyben, hogy a lakásárak korábban irreálisnak gondolt szintre ugorjanak, ahol aztán az árak lefelé rugalmatlan tulajdonságának megfelelően be is ragadtak, hiába szűkítette a fenntarthatatlan támogatott lakáshitel rendszert a következő kormány. Ez után kényszerből fordult a lakosság a deviza alapú hitelek felé, mert a forint kamatokat az MNB (élén ekkor Járaival) magasan tartotta, mert ő meg az infláció leszorítására gyúrt.
Mellesleg a CHF se lenne most 240 (csak kb 220), ha a kormány az eurohoz képes tartani tudta volna a kormányváltáskor érvényes ~265 Ft-os árfolyamot, és nem ment volna fel megint 290-ig a nemortodox kapkodás miatt.

De ennek vajon megint mi köze Szijjártóhoz, aki ugyebár nem kormányszóvivő, viszont te a kormányszóvivő szükségességét próbáltad megmagyarázni...?

gGyuri0 2011.09.21. 03:15:21

@Vidéki:

Kedves vidéki,
úgylátom te „érvelős” tipus vagy ott jobbra, nekem lenne kérdésem:

Én úgy gondolom, ha megkülönböztetünk jobb és bal(inkább:ba-lib) oldalt, és megpróbáljuk eliminálni a mindkét oldalon előadódó löttyös indulatokat, akkor a bal-lib értékek nagyjából a “fönnálló” meghaladásaként(megkérdőjelezés, kigúnyolás, megváltozatatás, reform, új utak) foglalhatók össze, a jobboldali értékek viszont a “fönnálló” elfogadásaként(tiszteletben tartás, megőrzés, hagyomány és tekintély ).
Még a saját életemet tekintve is, időben is változik a mentalitásom e tekintetben, az időbeli változástól eltekintve még téma szerint(általánosított tér(?)) is bizonyos esetekben konzervatív vagyok: művészeti ízlés pl., de mondhatnék mást is

A lényeg az, hogy ahogy sztem minden ember a jobb és a bal-lib között terül el, és ugyanígy az egyének sokaságát tekintve ez egy egészséges társadalomban statisztikailag is egyenlően oszlik meg, nagyjából a várható érték 50-50%.
Ha tehát egy választáson egy demokratikus erő nyer, akkor első teendője végiggondolni, hol korlátozhatja saját túlhatalmát, és ez annál inkább így van, minél nagyobb arányban nyer. Az 50-50 %-os megoszlástól való eltérés oka három féle: 1 statisztikus hiba; 2. az adott helyzetben néhány alapvető kérdésben az egyik irányzat népszerűbb(divatosabb); 3. az adott társadalom nem egészséges: löttyös indulatokkal fertőzött(irigység, gőg, bosszúszomj, harciasság, hazugság rettegés, gyűlölet butaság).
Tehát ha egy politikai erő pl legalább 60:40 arányban kerül fölénybe egy bármilyen testületben, akkor ez már éppen elég torzított ahhoz, hogy gyanú ébredjen: Mi a fene? Ennyire nem lehetünk jobbak! Ugyanis valóban nem lehetnek (amennyiben az adott tárdsadalom egészséges).

Mindebből két dolog is következik. 1. Általában is, de főleg ilyes fajta politikai vonatkozásban a legelső számú emberi erény a szerénység; 2. A demokrácia egyáltalán nem a többség uralmát jelenti, hanem azt, hogy minden kisebbségnek vannak jogai, értelem szerűen a legnagyobb kisebbség a hatalomra kerülő többség.

Na, és persze, melyik politikai oldal mutatott eddig példaszerű hajlandóságot az önkörlátozásra?
Úgy van , a bal-lib! A Horn-kormány idején.

Alapvető hazugság, olyasmiről, amiről sajnos mindenki megfeledkezik:
A legutóbbi orszgy-választási eredmények:
A választásra jogosultak 64.20%-a szavazott, ezeknek 52.73%-a a FideszKDNP-re, 16.67%-a a Jobbikra.
Két szorzás után: a két jobboldali pártra(FideszKDNP és Jobbik) a szavazati joggal rendelkezők 33.85%-a ill. 10.70%-a, ez együtt(a teljes mai jobboldalra) a lehetséges szavazatok 44.55%-a. Kevesebb, mint 50%+1
A mi választási törvényünk jóhiszeműsége okán lett ebből 2/3-os parlamenti többség, de a nagyhangú agresszív böfögést ilyen-olyan forradalomról, fölhatalmazásól, elsöprő népakaratról ennek figyelemben tartásával érdemes meghallgatni.

Szóval mit mond erre egy értelmes, gondolkodó jobboldali?

Vidéki 2011.09.22. 17:01:17

@gGyuri0:

Itt a konzervatóriumon korábban már foglalkoztak a parlamentáris demokrácia fogalmával, amivel kapcsolatban a te érvelésedben súlyos fogalomzavar uralkodik.

Szerintem a kérdést a legtömörebben és legjobban akkor Shenpen nevű hozzászóló világította meg, amit figyelmedbe ajánlok:

Nem konszenzusos demokráciában élünk, hanem parlamentáris demokráciában.

„A konszenzuskényszer kvázi vétójog. Egy döntést meg kell vitatni, de jó vagy rossz nem a többpárti vagy széleskörű egyetértéstől lesz. Ideje leszámolnunk a konszenzus mítoszával.

Egy kicsit máshogy fogalmazva, a parlamentáris demokráciának két gyökere van: a parlamentarizmus és a demokrácia.

A parlament megbeszélést v. tárgyaló küldöttet jelentő francia szóból származik, a lényege a megbeszélés, alku, konszenzus, kompromisszum.

A demokrácia meg ugye többségi uralmat jelent.

A parlamentáris demokrácia tehát olyanféle rendszert jelent, ahol a kérdéseket először vitára bocsátják, megbeszélik, igyekeznek kompromisszumra, konszenzusra jutni, majd ha ez nem sikerül, marad a többségi döntés. (Shenpen, konzervatórium)”

A felelős kormányzás nem azonos a mindenáron konszenzuskényszeres kormányzással.

Ha többségi döntés születik,.csak pihent agyú propagandisták fantáziálnak diktatúráról

Ha annak idején Nagy Britanniában (ahol demokratikus államberendezés van régóta) Margaret Thatcher miniszterelnök is a konszenzuskényszer dogmájával kábította volna el magát, és nem mert volna a hatalmas közegellenállás ellenében racionális döntéseket hozni, nem sikerült volna az országát kihúznia a gödörből.

A soha létre nem jövő teljes konszenzusra várva, ezért cselekvés képtelenségre kárhoztatva, végig nézhette volna, hogyan megy tönkre országa vezetése alatt.

A konszenzuskényszer teóriája egy abszurd drámára emlékeztet (Godotra várva)

Vidéki 2011.09.22. 17:15:18

@Avatar:

" mi köze Szijjártóhoz?

Lehet hogy nem pontosan az a titulusa , hogy kormányszóvivő, de valami hasonlót tesz, amikor ismerteti a kormánydöntések logikáját.

Ezzel valóságról alkotott képünket tökéletesíti, megvilágítva az érem másik oldalát is.

Akik a valóság jobb megismerésére és nem prekoncepcióik dédelgetésére törekszenek, így jól járnak.

gGyuri0 2011.09.24. 18:39:09

@Vidéki:
Köszönöm válaszod.
Természetesen maradtak kérdések.
1. Először is a legutolsó: Miért pont a „Godotra várva”? Lehetne akár a „Kopasz Énekesnő” is, mostanában tapasztalható politikai helyzet engem inkább arra mlékeztet.

2. Nem gondolom, hogy amit én hiányolok, az konszenzuskényszer lenne. Persze, az neem megy, hogy a hatalmon lévők egy konszenzuskeresési folyamatot nekik tetsző(érdekeiknek megfelelő) ponton önkényesen megszakítanak és kijelentik: vagy elfogadva az ő álláspontjuk, vagy konszenzuskényszer, amit ők persze nem fogadhatnak el és ettől a pillanattól diktátumnak nevezhetjük,ami jön. Erre remek példa a Fidesz alkotmányozási bohózata(mondom: Kopasz énekesnő!)

3. „Nem konszenzusos demokráciában élünk, hanem parlamentáris demokráciában”
Nem az a visszatetsző gyakorlat fogalmazódik-e itt meg, hogy a „demokráciát” különböző jelzőkkel látják el, amelyekkel lényegében magát a fogalmat kiherélik pl. ”népi”?
Számomra egy válasz lehetséges erre az állításra:
minden demokrácia konszenzusos(ami nem jelenti, hogy konszenzuskényszer alkalmaz(hat/and)ó), a „parlamentáris demokrácia” az általad sugallt értelemben ugyanúgy nem demokrácia mint a „népi demokrácia” nem volt az.

4.Ráadásul az általad fölvetett kettősség: „konszenzusos” és „parlamentáris” nem is áll: hiszen a parlamentáris” szerinted is „megbeszélés, alku, konszenzus, kompromisszum”, akkor miben különbözne a „konszenzusostól” ezt csak úgy tudod föloldani, ha a konszenzusost minden áron konszenzus-kényszeresnek tartod.

4. „A demokrácia meg ugye többségi uralmat jelent”
Nem, a „demokrácia” népuralmat jelent.
És itt jön az, amit én mondtam: nem a többség uralmán kell lennie a hangsúlynak. hanem a kisebbségek jogán.
Ez azért lenne népuralom, mert a nép nem a „többség”, hanem „kisebbségek” együttese, másrészt a nép minden egyes tagja egy vagy több kisebbséghez is tartozik.

5. „Ha többségi döntés születik,.csak pihent agyú propagandisták fantáziálnak diktatúráról”
Szerintem viccelsz, ha én nem akarok lemondani szerzett jogomról, az előnyugdíjról, de megszavazzák a parlamentben, és ha tetszik, ha nem, elveszik tőlem az állami monopolizált terror eszközeivel, az nem diktátum? Nem diktatúra, ha ilyen és ehhez hasonló döntésekből áll az egész közélet?
(egyébként ne értsd félre, személyesen nem vagyok eben az ügyben érdekelt).

6.” Egy döntést meg kell vitatni, de jó vagy rossz nem a többpárti vagy széleskörű egyetértéstől lesz. Ideje leszámolnunk a konszenzus mítoszával.”
Ez aztán igencsak aktuálpolitizált mondásnak tűnik, akár Rákosi elvtárs is mondhatta volna 60 éve.

7.A Margret Thatcher–es példa elgondolkodtató. Érdemes utánagondolni, mi a különbség a Thacher-i Nagybritannia és a jelenlegi hazai helyzet között.
Sztem kultúrális és morális. A demokráciát úgy kezelitek(mai jobboldal!) , mint ha egy logikusan fölépíthető jogszabály- és intézményrendszer lenne. Ez még magában nudli, morállal szociális hagyománnyal kell kitölteni.
Hogy ne mondjam, bölcsességgel, amely nem létezhet az általam említett demokratikus és ösztönös önkorlátozás és szerénység nélkül.
Sajnos kevés konkrétumot ismerek a Thatcher-kori angol eseményekből. Egészen biztos vagyok, hogy megtürtőztette magát a mostani és itteni fideszes tempótól.
S ezért lett sikeres. ezer százalék, hogy a konszenzusokat sokkal tovább elfogadta, sokkal később sikkantott konszenzuskényszert mint a Fidesz.

Mint a helyzetből is láthatod, számomra minden fölmerülhető aktuálpolitikával kapcsolatos kérdés pillanatokon belül ide vezet, lám Szíjjártóról is ez jut eszembe. Itt toporgok, mint aki a táncot a kályhánál tudja csak elkezdeni, s elítélem, ellenzem a mostani rezsimet, mert az alapvető emberi tisztesség és elemi logika kombinációjából adódó egyszerű követelményeknek nem bír megfelelni.

gGyuri0 2011.09.24. 18:56:58

@gGyuri0:
Na,jó, csináljunk rendszert:
A demokrácia a kisebbségek jogainak az érvényesítése, ez szélső esetben többségi uralom(mert a többség a legnagyobb kisebbség, tehát nekik is van joguk)
A demokráciához hozzátartozik az ügyek intézése, demokratikusan, azaz, önkorlátozással és szerényen, maximális igyekezettel keresve a konszenzust. De nem engedve a konszenzuskényszernek. Ez csak úgy elképzelhető, hogy egy konszenzuskényszerhatárt kell figyelembe venni(ezt akár némi ügyességgel számszerűsíteni is lehetne pl. 0és 1 közé, és ezzel mérni lehetne a demokráciát – persze ennek nincs igazán jelentősége, legföljebb elméletileg. Játszadozás.)
Na, de ezért nekem a kutya nem fizet, ennyi elég is volt, keressen megoldást, akinek érdeke s fontos neki.

gGyuri0 2011.09.25. 14:37:30

@Vidéki:

Kedves. . .

Beírtam a Google-ba, hogy "shenpen konzervatorium", ki is írt egy olyan címet, hogy "shenpen írásai .konzervatorium", amire kattintva viszont azt a szöveget kaptam, hogy "Sajnos, nincs megjeleníthető írás"

Vagy olyan archiv-rendszerben lehet, amelyet én nem tudok kezelni(most is próbálkoztam keresni ezen a honlapon, amin vagyunk, még keresést sem találtam.
Vagy shenpen hozzászólása(i) vissza lett(ek) vonva, esetleg a "szerkesztők" esetleg ő maga visszavonta. Vajh miért? Lehet, hogy olyannyira okos dolgokat mondott, hogy titok?

gGyuri0 2011.09.25. 19:01:05

@Vidéki:
Úgy gondolom, hasznos kiegészítenem tegnapi viszontválaszomat.
Ha ennek a kiegészítésnek címet kellene adnom, azt adnom, hogy

Nem KON, hanem KOM

Én arról beszéltem, hogy szükséges a demokratikus önkorlátozás és szerénység, ezzel a demokratikus vezető(k) szükséges emberi minőségeit érintettem. Természetesen ezek a dicséretes tulajdonságok ahhoz szükségesek, hogy sikerrel lehessen konszenzust keresni. Arról, hogy konszenzuskényszer én egy árva szót sem ejtettem. Kétségtelen, hogy elvárnám a konszenzus sokkal vehemensebb keresését, mint ahogy az jelenlegi pártunk&kormányunk gyakorlatában tetten érhető.
Persze, hogy egyik lehetőség a lehengerlésemre, lerázásomra(nem személy szerint az enyémre, hanem az általam megszólaló ellenvéleményére), hogy a konszenzuskeresés követelményét abszurdumig kifejtve a konszenzuskényszer csapdahelyzetét helyezed kilátásba. Már is lehet példálózni Margaret Thatcherrel, sőt előhozakodni az abszurd ”konszenzus mitoszától” való “megszabadulással” egészen Rákosi elvtársi stílusában.

Helyetesítsük azonban a “konszenzuskényszer” retteget fogalmát rendre a “kompromisszumkényszer” fogalmával. Én szívesebben vállalom, hogy kompromisszumkényszert alkalmaznék és nem konszenzuskényszert.

Egyébként akár egy alkotmányt is el tudnék képzelni amely formálisan kompromisszumkényszert ír elő a politikai ágenseknek, akár a kompromisszumra való hajlandóság hiányát szankcionálhatná is. Azaz, hogy dehogy tudnék ilyet elképzelni, nem vagyok alkotmányjogász, de mindenesetre tudnám lelkesen támogatni.

Megjegyzem, hogy a játékelmélet szerint (a moderern matematika egyik ága) igen kötetlen feltételek mellett (azaz majndnem minden esetben) egymással küzdő(vitázó ), “játszó” játékosok jobban járnak együttesen és átlagosan, ha megegyeznek eredeti álláspontjuk módosításával, mint ha valamelyik fél akarata “győzelemmel” érvényesül.
Tehát akár úgy is mondhatnám, igen, legyen konszenzuskényszer, de a konszenzus tárgya kompromisszum útján álljon elő, mint közös akarat.

Nincs módomban megvizsgálni a Margaret Thatcher-i Nagybrittannia politikatörténetét, nem is az én szakterületem tkp. olyan nagy mértékben nem is érdekel, de látatlanban lefogadom, hogy az ő sikerei nem nélkülözték a kompromisszumok elérésénk momentumát(föltehetőleg, nem annyira ő kényszerült kompromisszumokra, inkább ellenfelei)

Arra fölkészültem, hogy amennyiben válaszra méltatsz, vagy bárki a jobboldalól, akkor legalább akkora ódzkodást fog a válasz tartalmazni a kompromisszumoktól, mint a konszenzus mitoszáról való abszurd.
Ha tekintem ugyanis jelenlegi pártunk&kormányunk ügyvitelét, a kompromisszumoktól(tárgyalástól) legalább annyira beteges rettegést tapasztalok, mint a konszenzustól(érdekegyeztető tanács, szakszervezetek, EU-közgyűlés).

gGyuri0 2011.09.26. 12:43:20

@Avatar:
Köszönöm, megpróbáltam

gGyuri0 2011.09.30. 22:56:22

@Vidéki:
Kedves vidéki, vagy bármely más jobboldali vitatkozó társam!
(Már főbb vonalakban válaszoltam(2011.09.24. 18:39:09 ), úgy látszik a termékeny, gondolatgazdag vita várat magára, shenpen-nek küldtem e-mailt, föltételezem, talán külföldön van, köszönettel olvasgattam shenpen írásait visszamenőlgesen is, tényleg sajnálom, hogy nélkülöznünk kell. Most egy más szemléletű választ küldök)

„(. . . )a te érvelésedben súlyos fogalomzavar uralkodik.”

Ezt az állítást akkor lehetne értelmezni, ha azonos koordinátarendszerben lennénk.
Pl egy valami féle államtudományi főiskolán lennénk évfolyamtársak s én vizsgára készülve tételeket dolgoznék ki, s véleményezésre s segítségkéréssel bemutatnám neked. Ekkor figyelmeztethetnél, hogy vegyem figyelembe a tananyag olyan részleteit, amelyekről szted nekem is tudnom kell.
Itt nem erről van szó, tkp egyetlen fogalomról lehet szó, amiben eltér az álláspontom, más fogalmat a gondolatmenetben nem használok, csak ezt az egyet: a demokrácia fogalmát. Erről azt írod, hogy:
„A demokrácia meg ugye többségi uralmat jelent.”
Ahogy volt szerencsém megjegyezni, ez nem így van, a demokrácia nem „többségi uralmat” jelent, hanem a nép uralmát görögül a nép: démosz, demokrácia pedig a démosz uralma.
Ezt én jó régen tanultam, az általános iskola 5. osztályában. Csak nem, hogy neked az a stáció kimaradt?
Mint ha nem én lennék, akinek fogalomzavarral kell küzdenie.

gGyuri0 2011.09.30. 23:02:21

@Vidéki:
Kedves vidéki, vagy bármely más jobboldali vitatkozó társam!
(folytatás)

Akkor tempósan végigkövetném a gondolatmenetem, kérlek tarts velem, s az első adandó alkalommal szólj, ha fogalomzavart orrintasz:
Abból indultam ki, hogy politikai vitáknál az ember szeretne objektíven ítélni, az általános, hogy mostanában a politkai vitatkozások indulattal telítődnek. Ha tárgyilagosan szeretnénk látni, ki kell vonni a vitatkozó álláspontokból a „löttyös indulatokat”, meg kell próbálni ézelem- és indulatmentes fogalmakkal „dolgozni”, úgy vélem, az általam fölállított ismérvek jól választják el egymástól a bal-lib és a konzervatív, jobboldali mentalitást: az utóbbi a meglévő, fönnálló állapotok alapos ismeretére, kihasználására, tiszteletben tartására irányul, az előbbi pedig ezek megváltoztatására, kicserélésére, jobbítására. Ebből kiindulva szinte valamennyi bevett állítás levezethető úgy a bal- mint a jobboldalra nézve, akár indulatos megfogalmazások is: a fönnálló rend ellen irányuló bal-lib mentalitásból pl. levezethető a mindenkori rend által elnyomottak iránti balos szolidaritás, de a tekintélyek kigúnyolása, ha tetszik az istentagadás, a lázadás, a tagadás is. A másik oldalon a kétely nélküli tekintélytisztelet is, a rendpártiság, a bigottság, a szervilizmus is a szabályok összefüggések óvásából megtartásából.

Tényleg bárki önvizsgálatot tartva rájöhet, hogy bármennyire is konzervatívnak, vagy szabadelvűnek gondolja magát, saját személyében is szinte fele-fele arányban osztható a személyisége, időben is: az élet folyamán, de egy időpillanatban is: ha a világról alkotott képzeteit egyszerre vesszük figyelembe.
A következő lépés annak belátása, hogy egy sokaságot adó független személyek ugyanúgy fele-fele arányban oszolhatnak meg. Ehhez semmi fogalom tisztázás eddig nem kellett szerintem, nem volt minek „zavarosnak” lenni.

Kétségtelenül szükséges némi kiváncsiság elkötelezettség az objktivitás felé és bizonyos statisztikai szemlélet. Én bevallom, matematikus vagyok, de abban is biztos vagyok, hogy nincs szükség mindehhez „felsőbb” matematikára.
Világos, hogy általában egy sokaság, társadalom, fifty-fifty oszlik meg a jobb és a bal között.
Az is szinte elemi, hogyha az elvárt egyenlőség nem jön be, akkor „torzul” olyan értelemben, hogy a társadalom nem teljesen természetesen működik, még hozzá annál kevésbé természetesen, minél jobban eltér a várható fifty-fiftytől.

A következő lépés az önkorlátozás szükségessége, itt mondhatnék nagy szavakat, szószt az igazságról, akár a szeretetről, pedig nincs itt senmmi varázs, azért kell belépnie az önkorlátozásnak, mert a rendszer logikájából az következik, úgy működőképes, Egész kevés etikai alapelvre van csupán szükség, de tkp. egész mérsékelt formában:
Igyekszem nem ártani, a lehetséges tisztességgel elvégezni a feladatomat; Nem lopok, hazudok erőszakoskodok, ha nem muszáj. Tkp. csak ennyi.

gGyuri0 2011.09.30. 23:06:26

@Vidéki:

(folytatás)
Hálás lennék, ha megjelölnéd, hol gondolod hibásnak iménti gondolatmenetem, ha meg nem gondolod hibásnak, mi a válaszod a kérdésre, állításra?
A jelenlegi hatalmon lévő politikai erő nem tesz eleget az itt említett igazán nem maximalista etikai és logikai(gondolkodás beli) alapelveknek. Ezt indulatosabban kifejezve, ha már ilyen soká kivontuk a követett eljárásban az indulatokat:
A jelenlegi kormányzóerő morálisan és intellektuálisan silány.
Éppenséggel tovább haladva az indulatok visszaengedésében: Meggyőződésem, hogy a jelenleg regnáló hatalom az egész jobboldali gondolkodást és ideológiát korrumpálja, nagy mértékben felelős annak szánalmas és elképesztő mélyrepüléséért.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása