Mi folyik az Indexben? – tette fel a kérdést a Kreatív Online, próbálván válaszolni is a kérdésre. Ennek kapcsán érdemes kicsit szemügyre venni a Fidesz médiához való hozzáállását. Vajon kivel van az erő? Akinek szüksége van a napi kormányellenes vagy -párti publicisztika-adagjára, hadd kapja meg, hátha függő, és az elvonás súlyos tünetekkel jár.
A Fideszben meghatározó vélemény, hogy az Index az egyik legfontosabb véleményformáló felület, ezért annak jobboldali tulajdonosát vegzálják a sok kormánykritizáló tartalom miatt, konkrét cikkek ügyében is. Azaz nyomást gyakorolnak rá. A tulaj és az egyre fogyatkozó „menedzsment” közti feszültség eddig bírta, ezért távoznak sorra a hírportál meghatározó szerzői és végül a főszerkesztő is az Index éléről. Minket most nem a belháború érdekel, hanem a fideszes vélekedés. A belháborúval kapcsolatban egyszerűen idéznénk a Kreatív utolsó kérdését: Ha az Index kiadójának gazdasági érdekei ellentétesek a szerkesztőség tevékenységével, az újságírók munkájával, akkor miért nem adja el a kiadót?
Sokkal fontosabb most a mi szempontunkból, hogy a Fideszben úgy látják, az utóbbi időben „balra tolódott” az Index. Ez alatt a sok kormánykritikát értik, gondolom én. Mi lehet a kijelentés hátterében. Nyilván az, hogy az „előző nyolc évben” (értve ezalatt a szocialista kormányokat) ugyancsak egyre markánsabban kormánykritizáló hangvétele volt a portálnak. Olyannyira, hogy többek közt a Népszava, egy blogger és Bolgár György is „jobbra tolódó” Indexről értekezett.
Az Indexben meg, amennyire el tudom képzelni, szarrá röhöghették magukat a munkatársak ezeken a spekulációkon. Valószínűleg az indexesek világnézete nem sokat változott az idők folyamán, maximum egy csipetnyit nyárspolgárosodtak az idő múlásával, életkori sajátosság gyanánt. A jobbra tolódás azt jelentette, hogy kormánykritizálók. Most is ezt jelenti a balra tolódás. Mi történt? Az, hogy akkor balos kormány volt, most meg jobbos. Azaz: az Index mindig kritikus módon viszonyult a kormányhoz. A sajátunkkal ellenkező világnézeti alapokat magáénak valló kormányt mindig könnyebb kritizálni, ugyanakkor vannak a hatalom környékén világnézet-függetlenül felbukkanó jelenségek, amelyek míg világ a világ, munkát fognak adni az újságíróknak és publicistáknak, akárcsak az orvosoknak a betegek és a rendőröknek a bűnözők.
A meglehetősen oldalfüggő magyar sajtó számára pedig az, hogy az Index, alapvetően liberális irányultsága mellett is tényleg magáénak vallotta azt az alaptételt, hogy „a média alapvetően ellenzéki”, ezek szerint nehezen emészthető (a Népszava számára mindenképp). De úgy tűnik, hogy ezt a Fidesz is nehezen emészti meg.
Valóban, az Index intézmény lett, meghatározó tájékozódási pont (azért mondjuk nem valószínű, hogy a tévéadóknál meghatározóbb). Biztos, hogy fontosabb, mint a jóval százezer példány alatt elkelő, nyomtatott közéleti napilapok. Mit tud tenni ilyen esetben az ilyen meghatározó hírportál által kritizált kormány? Tud kedves lenni az újságírókkal, hogy ne mindig gyomorgörccsel és rossz érzéssel menjenek a kormány sajtóeseményeire. Ez erőst személy- és kapcsolatfüggő dolog, de profi politikus igyekszik kedves és udvarias, nem elutasító lenni a világ összes újságírójával szemben. Persze ez nem mindig megy, de jó sorvezető (antitézis: Veres János vs. HírTv).
Próbálhat médiaellensúlyt teremteni. Régi jobboldali tétel, még a rendszerváltás idejéből, a baloldali médiatúlsúly. Egy baj van vele, ma már nem igaz. Vagy ha esetleg százalékosan ki is mutatható ilyesmi, akkor sem meghatározó. Közel azonos a sajtó és a tévéadók meg a rádiók „eloszlása” a jobb- és baloldali irányultság szerint. Ezt a régi jobboldali görcsöt tehát oldani kéne, és értem én, hogy az Index és az Origo is, mind a két meghatározó magyar hírportál erőst szokta kritizálni a kormányt, de akkor sem az egyik, jelen esetben az Index bedarálása a megoldás. Az Indexet ugyanis azért olvassák sokan, mert olyan, amilyen. Ha nem ilyen lesz, nem fogják sokan olvasni. Persze lehet, hogy ez a cél. Kérdés, megéri-e ez az időt és energiát.
A részemről mindig is jó ötletnek tartottam, amíg meg nem teremtődött, a „jobboldali médiaellensúly” kialakítását. Magam is azok közé tartoztam, akik, ellentétben Debreczeni Józseffel, akinek ezen időre és többek közt ezen ügyre datálódik az általa tanácsokkal ellátott Orbánnal való konfliktusainak kialakulása, ami végül a Gyurcsány oldalán való kikötéséhez vezetett, úgy vélték, az első Orbán-kormány nem lépett fel elég tökösen a jobboldali médiaellensúly megteremtése érdekében. Hogy jól láttam-e, ma már tulajdonképp lényegtelen. Van HírTv-Lánchíd Rádió-Magyar Nemzet (más kérdés, hogy a hármas második két tagja elég sok minőségbeli kívánni valót hagy maga után, hogy enyhén fogalmazzak, a HírTv viszont szerintem jól végzi dolgát, egyértelmű kötődései mellett is), meg van egy hát, fogalmazzunk úgy, kissé karcosabb stílusú (értsd: gáz) Echo Tv-Magyar Hírlap páros.
Nem értek egyet azokkal, akik szerint a Fidesz az egész média „lenyúlására” játszik, akik szerint a kormány maga alá akarja gyűrni az egész bagázst. Ugyanakkor azért nem mondhatni, hogy teljesen elegánsan viselkednek ezen a téren. Mindenesetre: a médiát erővel lenyomni nem nyerő ötlet. A Fidesz is jobban tenné, ha kétharmadához és kezdeti kijelentéseihez hűen nagyvonalú lenne, és tudna legyinteni is a kormánykritikákra – ne adj’ Isten, számolna velük, figyelembe venné őket. És a helyükön kezelné: nem kell minden blogposztra meg indexes, akármilyenes publicisztikára, csipkelődésre ugrani. Félre kell tudni tenni mindezt, és dolgozni. Hadd tegye mindenki a dolgát a maga játszóterén. Az állami, közszolgálati adók központosítása például elég balul sül el éppen, például ugye a sokkal prudensebb Duna tv szmsz-e helyett az MTV-jét veszik át, holott az előbbiben teljesítménybérezés folyt... hát így nem lesz spórolás. Az egy hírközpont ötlete pedig nem ördögtől való, de a folyamatos vészhelyzetben dolgozó újságírók munkáját nagyon lelassítja.
Mert vajon ki hinne egy olyan lapnak, ami a kormány minden lépését adorációval fogadja, esetleg csupán néha ereszt meg egy-egy tessék-lássék kritikát, a rend kedvéért, hogy kevéssé lógjon ki a lóláb? Mert attól az még kilóg. Akinek meg szüksége van a napi kormánykritizáló publicisztika-adagjára, hadd kapja meg, hátha függő, és rossz következményekkel járna az elvonás (ugyanez igaz kormánypártiban is).
Itt jelezném, hogy a probléma nem az új médiatörvénnyel van. Az se nem jobb, se nem rosszabb elődjénél. Főbb kritizált pontjai pedig nem szolgáltak rá a kritikára. Mégegyszer szükségesnek tartom lejegyezni: a kiegyensúlyozottság nem gumifogalom, tulajdonképp az előző törvényből lett átemelve, és megsértését a hiedelmekkel ellentétben nem vizsgálhatja magától a médiahatóság, csak bejelentés esetén. És a hiedelmekkel ellentétben bírságot sem róhat ki a kiegyensúlyozottság megsértéséért elmarasztalt médiatermékre, csupán helyreigazításra kötelezheti – ahogy korábban is. Ez a szabályozás része volt az 1996-os médiatörvénynek is, amit az EU átnézett csatlakozásunk előtt, és nem emelt ellene kifogást. Az internet sem volt fehér folt a törvényesség terén, a Ptk-t és Btk-t, de a sajtótörvényt is eddig is meg tudta sérteni, és sajtóperek is indulhattak, indultak is, például internetes hírportálok ellen. Nothing new. A gumifogalomnak kikiáltott megfogalmazásokra (emberi méltóság) pedig vonatkozik eddigi jogi, alkotmánybírósági, ORTT-s gyakorlat, értelmezés, nem jogi űrbe fogalmazták bele ezeket a mondatokat, tehát nem lehet őket akárhogy értelmezni. Nem mondom, hogy a médiatörvény olyan hű de jó volna, de mondom, hogy nem rosszabb elődjénél. Egyes pontokon még jobb is: tévés reklámozási lehetőségek, újságírói forrásvédelem (igen, ezen a ponton kedvezőbb az új szabályozás a réginél, nem pedig rosszabb, mivel most csak meghatározott esetekben kell kiadni a forrást).
A probléma a médiához való fideszes hozzáállással van. A zsigeri elutasítással, félelemmel, legyűrni akarással. No persze azért ennek a kialakulásához erőst hozzájárult az előző húsz év balos paranoia-dömpingje is, és a baloldali kormányok sem voltak jobbak a médiához való viszonyulásuk területén. Gondoljunk csak a Gyurcsány-féle egyeztetésekre a balos lapokkal, és a Magyar Nemzet, HírTv számos balos eseményről való kitiltására, a balos nyilatkozatstopokra, amelyek mellett elmondták, hogy ezek a médiumok „kiegyensúlyozatlanok”. Hát, balos nyilatkozatstoppal nehéz kiegyensúlyozottnak lenni…
És azért a média sem szent tehén: elég undorító, amikor munkatársai érinthetetlen szabadságharcosoknak hiszik magukat, akik felette állnak a törvénynek, egyfajta új feudális elitként. Hogy őket csak tisztelni és szeretni lehet. No nem. Csapásokat adunk és csapásokat kapunk, ha pedig valaki beszáll az iszapháborúba, ne csodálkozzon, ha, miután ő is elhajított egy-két jól irányzott iszapadagot, az ő arcán is csattan néhány. Ez ilyen műfaj, nem kell nyávogni. Főleg, ha oknyomozás, riportkészítés helyett csak véleményt írni tud valaki, ami nem is igazi újságírás, csak hab a tortán. Véleményből megélni akarni, hát, nem túl szimpatikus. (A vélemény- és szólásszabadság pedig nem korlátlan, amint azt egyébként a gyűlöletbeszéd-törvényeket erőltető baloldaltól is tudjuk.)
Szóval értem én a fideszes frusztrációt, de kétharmadosan túl kellene lépni rajta. Hagyni kritizálni a kritizálókat, nagyvonalúnak lenni. Meg alázatosnak. Ahogy ígérték. Mert erő van itt is, ott is, és felesleges egymás legyűrésére pazarolni.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
