Hódolat Oakeshottnak

Konzervatorium I 2010.12.21. 11:20

„Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről: melyik a jó út? És azon járjatok! Akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát.” (Jeremiás 6,16)
 

Húsz éve halt meg (és tavaly volt születésének százéves évfordulója) a múlt század legjelentősebb brit politikafilozófusa, Michael Joseph Oakeshott. Gondolkodása meghatározó a brit politikai gondolkodásban. Tőle származik Margaret Thatcher ismert és a szocialista szociológusok botránykövének számító kijelentése, miszerint: társadalom pedig nincsen!

Molnár Attila Károly írása

Gazdag életművének bármilyen összefoglalása néhány sorban reménytelen, és ellentétes lenne Oakeshott gondolkodásával, aki minden tömörítést ellenzett. Ezért most csak egy, de talán fontos és a rendszerváltás utáni magyar konzervatívok számára megfontolandó gondolatát mutatom be. Ez pedig az értelmes, helyénvaló politikai cselekvés értelmezése, ami nem utópiaépítés, nem tudományos tervezés, nem a status quo görcsös védelme, mivel ezek lehetetlenek, mind valamilyen félreértésen alapulnak. A konzervatív politikai cselekvést nem a tartalma, „értékei” jellemzik, hanem a módja.

A politikában semmi sem szükségszerű, sőt maga a politika sem az. A kontingencia a politikában is elkerülhetetlen, ezért a legfőbb politikusi erény az intelligens készenlét arra, hogy megbirkózzunk az élet fordulataival, esetlegességeivel. A politika nyitott tevékenység, és csak a racionalista eszmény kívánja a politika nyitott, bizonytalan kimenetelű tevékenységét átalakítani az ideológia szabályait, receptjeit követő, reménye szerint biztos eredményű tevékenységgé. A kontingencia elismerése a konzervatív politikai gondolkodás és cselekvés lényege. A mindig esetleges helyzet emberi választások, cselekedetek eredménye, s mindez értelmezést kíván. A megértés ezért minden értelmes cselekvés előfeltétele. A politikában épp annyira nem lehetséges a szabályok követése, a tudományos módszer alkalmazása, mint a gyakorlat más területein sem. Nem tudjuk felhalmozni és elraktározni a sikeres döntéseinket. A múltbeli sikeres döntés nem biztosíték a jövőbeli sikeres döntésre, amit megnyerünk, azt folytonosan elvesztjük.

A lehetséges művészete

Oakeshott nemcsak a végleges, biztos és univerzális tudás megtalálásában kételkedett, de kételye még jellemzőbb a cselekvés, az erkölcsi és politikai gyakorlat terén: nincs sem tökéletes erkölcs, sem tökéletes politikai megoldás, politikai társulás. A politikai társulás nem szünteti meg a gyakorlat inkoherenciáját, összefüggéstelenségét, az evvel társuló akarást és cselekvést, és nem szünteti meg sem az esetlegességet, sem a cselekvők közti konfliktusokat.

A kívánatos politika a béke megtartása, az állam hajója felborulásának megakadályozása. A Burke által megfogalmazott módszer szerint „ha a hajó egyensúlyát, melyben utazik, az egyik oldal túlságos megterhelése veszélyezteti, szeretné, ha érveinek csekély súlyát áthordhatná arra az oldalra, ahol az egyensúlyt megőrizné”. Ugyanez a kép tűnik Oakeshott eszményének. Ez a cselekvési „középút” annak képessége, hogy politikai szótárunk szavait ne a szélső jelentésükben használjuk. Az egyensúlyozó fő célja, hogy meggátolja az állam hajóját, a politikát a szélsőségtől, azaz a felborulástól. Elismeri, hogy szükségszerűen mások más irányba néznek, mint ő maga, nem tagadja annak értékes voltát, amit ellenez, csak alkalmatlan, nem helyénvaló voltát állítja. Ugyanis mindennek megvan a maga ideje és helye, a gyakorlat-hagyomány kontextusában értelmes cselekvés a „helyénvaló” cselekvés, amelyet középútnak nevezett: „a cselekvési középút politikája a helyénvalóságé”. Az egyensúlyozás nem azt jelenti, hogy „mindenkitől egyforma távolságot tart”, hanem a helyénvaló cselekvés, a mindig helyi értelem megtalálását, és ezzel óvja a hajót a felbillenéstől, a politikai gyakorlatot az értelmetlenségbe hullástól. Oakeshott az egyensúlyozást olyan intellektuális-érzelmi teljesítménynek, közös értelmezésnek tartotta, amely arra vonatkozik, hogy miképpen lehet az állam hajóján együtt utazni, amely utazásban nem a megérkezés a fontos, mivel az lehetetlen. Ez politikai írásainak állandó témája.

A politika hajózás, végcél nélkül. Ha a politikának lenne végcélja, akkor remélhetnénk, hogy egyszer elérjük, s akkor véget érne a politikai tevékenység. De a „politikai tevékenység során az emberek parttalan és feneketlen tengeren hajóznak; itt nincsen menedéket nyújtó kikötőöböl és nincsen mederfenék, ahol horgonyt lehetne vetni, nincsen sem hazai kikötő, sem megjelölt célkikötő. A vállalkozás lényege az, hogy borulás nélkül a felszínen kell maradni; a tenger barát is és ellenség is; és a tengerésztudomány abból áll, hogy kihasználják a hagyományos viselkedésmód minden lehetséges tartalékát, hogy minden egyes ellenséges helyzetben találjanak legalább egy barátot”. A gyakorló politikusnak nem tanra van szüksége, hanem a helyzete korlátainak és lehetőségeinek belátására. Noha a politikust az örök igazság és béke földi megteremtésének vágya félrevezetheti, ennek ellenére a „politika az államférfi művészete (annak művészete, hogy a legkevésbé ártalmas eszközt válassza ki a rendelkezésre állók közül), és nem a társadalommérnök racionalizmusa, a társadalomtökéletesítés állítólagos tudománya... A politika az erkölcsileg és fizikailag lehetséges művészete.” A politika nem a véglegesen tökéletes kormányzat megalkotására való törekvés, hanem a hagyományban rejlő irányzatok, tendenciák kutatása. Soha nem rögzített, sem végérvényesen befejezett, soha nem teljesen koherens.

A teoretikus és absztrakt gondolkodás, a racionalizmus irreleváns a politikában, mivel irreleváns a gyakorlati ítéletalkotásban. Oakeshott nem hitt az abszolút mércékben vagy az egyetlen racionális módszer univerzális alkalmazásában. Támadta a politika elméleti meglapozására irányuló törekvést, és a szcientizmust, mely szerint a politikai döntés egy olyan rejtvény megoldása, aminek egyetlen jó megoldása van. Szerinte a kormányzás nem kíván előzetes víziót, a politikus tevékenységét nem politikai elméletalkotással kezdi. Minden tevékenység, így a politika esetében is, a gyakorlat megelőzi az elméletet, az elmélet a gyakorlat mellékterméke és nem vezetője. Az értelmes politika forrása nem lehet csak a felmerülő vágy, de általános elvek sem, hanem csakis a viselkedési hagyományok.

A hagyomány sugalmazásai

Azzal, hogy Oakeshott elutasította az univerzális és absztrakt mércéket, az embert és a politikai társulást kiszolgáltatta volna a szeszélyes, önkényes akaratnak. A célja azonban az volt, hogy mércét találjon az emberi cselekvés és a politika számára. Burke ezt az egyéni önkénytől eltérő mércét az előítéletben, az ősök bölcsességében találta meg, Oakeshott a hagyomány sugalmazásaiban. A konzervatív politika nem tervek, modellek, ideológiák, „koncepciók” és „projektek” alkalmazása, hanem a gyakorlat-hagyomány sugalmazásainak keresése: „nem az a cél vezérli, hogy elképzeljen egy újfajta társadalmat, vagy átalakítson egy létező társadalmat, hogy az megfeleljen egy elvont eszménynek; az a cél vezérli, hogy kiderítse, mit kell tenni azért, hogy még inkább kibontakozzanak a létező társadalomban rejlő sugalmazások.”

Oakeshott szerint a politikai társulás elkerülhetetlen kényszereket helyez a politikára, lehetőségeit, feltételeit a hagyomány szabja meg. E felfogás kizárja a forradalmi töréseket, és az esetlegességhez igazodó politikai stílust igényel. Mivel nincsenek a politikában vezérfonalat jelentő végső és univerzális igazságok, megoldások, ezért az értelmes politikai döntések mindig csak ideiglenesek, a hely és a kor koherenciakövetelményeihez igazodnak. A sikeres politika egy társalgás: egy nyelv vagy erkölcsi gyakorlat hagyományának nem tervszerű kibomlása. A politika a tevékenység koherenciájának keresése, és a politikai érvelés e koherencia felmutatása. Oakeshott nem az értelmes, hanem a racionalista, ideologikus cselekvést bírálta. Értelmes cselekvés az, amely megfelel a hagyománynak, amely cselekvés a sugalmazás keresésén alapul.

A politika is a hagyomány sugalmazásainak keresése. A hagyomány nem valami rögzült és befejezett, nincs iránya. A hagyományban sok hang van, amelyek sok irányba húzzák. A hagyomány alapelve a folytonosság, a tekintély megoszlása a múlt, jelen és jövő között, az új, a régi és az eljövendő között. Semmit sem veszít el teljesen, ami valaha hozzátartozott. A gyakorlat-hagyomány öröksége nem szükségszerű, mindig vegyes, inkonzisztens, tele ellentmondásokkal - amelyek kijavításából erednek értékeink, akarásunk, azaz cselekvésünk. A hagyomány sugalmazása az „ahogyan a világnak lennie kellene”, az értékelés, a legyen megfogalmazása. Minden szándékosság, akarat valamilyen inkoherencia felismeréséből ered. Mivel a politikában a cselekvés következménye és sikere kétes, és a koherencia csak ideiglenesen állhat elő, ezért a gyakorlati (és a politikai) tevékenység folytonos és szakadatlan. „A politika nem egy, a gondoktól tartósan védetté tett társadalom kialakításának tudománya, hanem az a tudás, amelynek birtokában el tudjuk dönteni, merre haladjunk tovább egy már létező hagyományos társadalom lehetőségeinek feltárása során.”

Romboló racionalizmus

A hagyomány sugalmazásainak keresése nem a logikai következtetések vagy szükségszerű következtetések keresése. A sugalmazás keresése társalgás, a társalgással ellentétes az érvelés, a társalgás végtelen, konklúzió nélküli és nem versengő. Inkább utazás, mint megérkezés. A társalgás és sugalmazás rugalmassága és nyitottsága szemben áll a racionalista politikával, amely előre meghatározott célokat akar elérni, engedmények, kitérők nélkül. „Ez a társadalom nem tegnap keletkezett, hanem már meghatározott jellemzőkkel és tevékenységi hagyományokkal rendelkezik. Ilyen körülmények között pedig társadalmi teljesítmény az, ha felismerjük a következő lépést, amit a változó viszonyokra reagáló társadalom jellemzői diktálnak vagy sugallnak, s oly módon tesszük meg e lépést, hogy ettől ne támadjon törés a társadalomban, illetve a jövőbeli nemzedékek előjogai ne szenvedjenek súlyos csorbát. Az előre kitűzött cél helyett tehát egy efféle társadalomban a folyamatosság elvét (ami azt jelenti, hogy a hatalom megoszlik múlt, jelen és jövő között) és a közmegegyezés elvét (ami azt jelenti, hogy a hatalom megoszlik a jelen különböző legitim érdekei között) tekinti irányelvnek.”

A hagyomány sugalmazásai keresésének nincs tökéletes módszere, sőt semmilyen módszere sincs, hiszen a társalgás nem módszer. A sugalmazás keresése értelmezés, és nem lehet végleges, hanem folytonos konzisztenciára törekvés a társalgásban. A politika azért a hagyomány sugalmazásainak keresése, mert minden értelmes tevékenység az. És semmilyen módnak és semmilyen tevékenységnek nincsen „valamilyen szilárd, változatlan és független útmutatója”, „ilyesfajta útmutató nem létezik; nem áll rendelkezésünkre semmi a saját viselkedésbeli hagyományaink töredékein, emléknyomain és relikviáin kívül...”

A racionalizmus, az ideológiai politika nemcsak a gyakorlatot, a hagyományt, de a vele társuló kollektivizmus a társalgást is megszüntette. Oakeshott azt állította, hogy a politikának és minden értelmes cselekvésnek a gyakorlaton, azaz a hagyományon kell alapulni, hogy sikeres és értelmes legyen, és ezzel azt is állította, hogy a racionalizmus az elmúlt évszázadokban szétzúzta - részben szándékosan, részben szándékolatlanul - a gyakorlatot, azaz a hagyományt. Így a gyakorlat-hagyomány szükségességéről írva a racionalizmus előtti gyakorlatra és hagyományra gondolt, mert hogy jelenleg ilyen csak alig található a racionalizmus miatt. És ha az értelmes (konzervatív) politika a gyakorlat-hagyomány sugalmazásainak keresése, akkor csak ennek az egykor volt, de ma már csak romjaiban létező hagyománynak a sugalmazásait lehet keresni.

A cikket, amely eredetileg a Heti Válaszban jelent meg 2009. december elsején, a szerző és a lap engedélyével közöljük. A szerző eszmetörténész, egyetemi oktató.
 

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr242529864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

magichorze 2010.12.21. 11:45:37

tiszta robert de niro

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2010.12.21. 17:41:59

a politika hajójáról Paul Waczlavik könyvében látott kép ugrik be, ahol két ember feszített vitorlaköteleket a víz fölé átellenesen, és ez állt alatta
"két matróz kétségbeesetten igyekszik egyensúlyban tartani egy stabil csónakot"

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.12.22. 16:29:28

Ez sehogy sem áll össze.
Tetszőleges időpillanatban végtelen sok cselekvési lehetőség áll előttünk, plusz az, hogy nem teszünk semmit.
Nem értem, hogy ezek közül hogy lehet választani anélkül, hogy előre tudnánk, mi a jó és a rossz. Ugye semmilyen szél nem jó annak, aki nem tudja, merre hajózik.
Egyébként az a dolog, ami nem valahonnan megy valahova, az nem hajó.
Még egyébként: a hagyomány se csak úgy van: azt mindig kitalálta valaki, és megtetszett/bevált/fennmaradt. Szerintem olyan ez, mint amikor kihajózik a hajó a létező kikötőből.
Egy sehova sem tartó hajót nem lehet megkülönböztetni egy nemlétező hajótól.

wes_montgomery 2010.12.22. 16:57:50

Konzervatórium, ja. A nap híre, a hét hírei. Hiteltelenek vagytok. Őszintén sajnálom, cinizmus nélkül.

wes_montgomery 2010.12.22. 17:35:15

Két napja elfogadtak egy olyan törvényt amiről egy konzervatív gondolkodónak kellene legyen némi véleménye, és bátorsága hogy ezt kinyilvánítsa. Nyilván nagyon fontos, hogy merre tart az mszp, meg ki született 20 éve is, csak azt gondoltam volna, egy írástudó másképp mérlegel.

wes_montgomery 2010.12.22. 17:37:58

Nyugati konzervatív orgánumok, akiknek ez nem is életbevágó, hanem külügy, valahogy vették ehhez a bátorságot.

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2010.12.22. 18:20:16

@wes_montgomery:

Nem mintha ez önmagában erény lenne, de ezen a honlapon épp elég, a kormány politikájával szemben megfogalmazott kritika jelent meg. Hát erről épp nem írt még senki.
Ott a kis nete, van lehetősége blogot nyitni, nosza, írja meg.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2010.12.22. 23:56:05

@wes_montgomery: ok, mondana párat?

A sajtószabadság libi cucc. De maga biztosan ismer konzerv alapítóatyákat is, akik nagyon küzdöttek érte a saját országukban.

@peetmaster: "Egy sehova sem tartó hajót nem lehet megkülönböztetni egy nemlétező hajótól." - ez csacskaság. A valami és a semmi közt nincs különbség? Ezt mondja a fuldoklónak, akit felvesz a hajó.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.12.23. 11:19:21

@tölgy: az a hajó ugyanúgy fuldoklókból áll, csak kevésbé látszik.
Épp a valamiről meg a semmiről van szó. Ha a végtelen tengeren levő hajó jó metafora, akkor a létezés pusztán öncél, és "egyensúlyi" cselekvés az, ami a létezést meghosszabbítja. De ha valaki felteszi a kérdést, hogy mégis mi lenne, ha felborulna a hajó, akkor nincs válasz.
Ahogy minket nem érdekel, ha a marslakók kihalnak, hisz semmi közünk hozzájuk. Egy ilyen hajó utasai senki mást nem érdekelnének. Ebben az értelemben mondom, hogy nem különbözik egy nemlétezőtől. Mások számára nem létezik. Ha nincsenek is mások, akkor, ahogy mondtam, a létezés(ünk) öncél. Erkölcs stb. nincs.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2010.12.23. 12:55:58

@peetmaster: én már sokféle hajón ültem, utaztam, evezte, és senki sem fuldoklott. Ezen a szálon ne menjen tovább :)

na most, hogy a kép érthető legyen: ha lenne kikötő, akkor lehetséges lenne kiszállni a partra, megszűnne az állam/politika. Nem mondom, voltak és vannak ilyen utópikus remények, de Oakeshott láthatóan nem szereti ezeket. (Eddig neki lett igaza. De igazi ballib, legalább pr és identitás okokból ragaszkodik valami aktuális utópiához.)
Természetesen az egyensúly csak múló, mint a bicajon. Dülöngélünk rajta, de ha ügyesek vagyunk sosem bukunk el, bár az egyensúly csak ideiglenes. De ha nem törekednénk rá, el is buknánk.
Visszatérve a kikötőhöz: ha van egy ilyen cél (legyen pápista mindenki, emberi jogok, gdp növelése, stb.), akkor a célnak mindenki és minden tevékenység alárendelendő. És elértünk modern politikához. Nem tudom mennyire látja, de a kép pont a tevékenységek szabadságát védi a modern (XVII. sz. után eluralkodott) politikai gondolkodástól.
Természetesen a mai magyar állam nem ilyen, elvárják tőle a gdp növelését, emberi jogokat, és amíg ezeket - főleg az első elvárást - kielégíti a kormányos, addig egy csomó korlátozást elfogadnak az utasok. Pl. az egyetemi képzés fő mércéje a hasznosság, a munkaerőpiaci eladhatóság. Na ettől mondjuk Humboldt lemenne hídba.

Nem a hajósok, hanem a hajózás az öncél. Mint a foci vagy a tánc. Szokott focizni vagy táncolni?

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.12.23. 14:33:02

@tölgy: igen, azt akartam én is mondani, hogy a hajózás az öncél.
De akkor honnan van sok efféle konzervatívban a transzcendens gondolata? Meg az erkölcsé?

(Szoktam focizni, sajnos nem eleget. Tényleg szórakoztat. De az élet értelmének megtenni... hm...)

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.12.23. 14:38:08

próbálom körbeírni, hogy mit is gondolok, mert tényleg nem egyszerű a kérdés.
Szóval ott vagyok ezen a hajón, ami a végtelen tengeren lebeg (nem "halad", mert azt valahonnan valahova lehet). Továbbá tudom, hogy némi sikeres egyensúlyozás után meg fogok halni, mint mindenki. Továbbá úgy veszem észre, hogy ha leszarom a hajó szempontjait, akkor a többiekre terhelem az egyensúly fenntartásának munkáját, és én potyautaskodhatok nyugodtan.
A legrosszabb, ami történhet, hogy megunják, és még azelőtt kidobnak, hogy magamtól meghalnék. Na most ezt nem lehet minőségi különbségnek nevezni, csak mennyiséginek, az meg nem filozófiai szempont.
Ehhez képest önök határozottan állítják, hogy van egyfajta erkölcsiség a hajózásban.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2010.12.23. 14:58:35

@peetmaster: "De akkor honnan van sok efféle konzervatívban a transzcendens gondolata? Meg az erkölcsé?"
Hál Isten nem a kormányostól. Merthogy, nem csak hajósok vagyunk.

"De az élet értelmének megtenni" - egy fityiszt, a hajózás nem az élet értelme. A politika másodrendű tevékenység. A fontos, hogy megdaráltam a mákot, elmegyek az ebbel a tölgyesembe járni egyet, aztán diót pucolok. Ezek a fontosak.

Potyautaskodhat, a többiek, a kormányossal igyekszenek rávenni, hogy legalább ne zavarja a hajó egyensúlyozását. Elvárják, hogy betartson szabályokat, adózzon, ha kell menjen meghalni a hajóért. A kormányos felelőssége, hogy rávegye magát, a viharban is másszon fel a kötélzetre. Az egyik angol klasszikus történet az agincourti csata.
Ennyi. De különben mindenki kapálgathat hobbitfalván.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.12.23. 18:37:10

@tölgy: Tulajdonképpen ön nem válaszolt a második kommentemben feltett kérdésekre.
A diópucolás nem fontos dolog, mert semmi nem történne a világ önön kívüli részével, ha nem tenné, vagy ha mákot venne helyette. Az lehet, hogy önnek jólesik, de az senki mást nem érdekel.
És ha nem engedelmeskedem a kormányosnak? Nem tartom be a szabályokat? Kárt okozok a hajóban? Akkor mi van?
Maximum elsüllyedünk. De engem ez nem érdekel, amúgy is meghaltam volna, mielőtt odaérünk a nemlétező kikötőbe.
(Sőt, szerintem a tengert se érdekli, hogy a hajó mit csinál.)

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2010.12.23. 19:14:54

@peetmaster: a világot nem érdekli az én mákom, és?
Csak a Pojáca olyan extrovertált barom, hogy mindig a világ szeretetét keresse. Elsősorban bejglit sütünk, csajozunk, gyereket nevelünk, házat építünk. Hogy ebben ne akadályozzon meg minket néhány rossz arcú alak, libsi és komcsi, szükségünk van államra.

Ha nem engedelmeskedik a kormányosnak, akkor lázad. A lázadókat meg tengerbe hajítják. A kormányos felelőssége, hogy több ember legyen mellette, mint lázadó kedvű. Így az utóbbiakat az előbbiek megfékezik.
Azért van magántulajdon, mert a többségünk helyesli azt, és támogatja annak védelmét az uborkatolvajokkal szemben.
Ha pedig mindenki fellázad, akkor elsüllyed a hajó, és a túlélőket felveszi egy másik, ahol rendet tart a kormányos.

A hajón vannak utasok, matrózok. A kormányosnak tekintetbe kell venni az erkölcsi megfontolásaikat, ha rendet akar tartani. (Pl. ez egy abortusz kultúra, és bármennyire is elítéli egy kormányos az abortuszt, nem tilthatja be.) És néha rumot is kell osztani. Legkésőbb 2012 végétől.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.12.23. 20:25:34

@tölgy:
"Csak a Pojáca olyan extrovertált barom, hogy mindig a világ szeretetét keresse."

Azért ez lehet, hogy túlzás. Ugyanis ha nem törődünk a világ szeretetével, akkor nem lesz különbség aközött, hogy bedobnak-e engem, önt, a pojácát vagy bárkit a tengerbe vagy nem.
Úgy tűnik, hogy ön még mindig nem érti, hogy nekem az a bajom, hogy nem látom, hogy miért lenne baj, ha az egész hajó (a többivel együtt, ha vannak más hajók is) a tengerbe veszne.
Maximum nem élvezkednénk a mákon meg a nőn, de mivel ez rajtunk kívül senkit nem érdekel, mi meg halottak leszünk, tehát nem panaszkodunk, nem is lenne semmi gond.

Nevezzen rosszarcú libsinek, de pl. nem látom, hogy egy ilyen hajón minek kéne - a kormányos erőszakjától eltekintve, de az nem filozófiai vagy erkölcsi kategória - visszatartani engem attól, hogy feltételezett erőfölényemmel visszaélve kitegyem önt a házából (kabinjából), háljak a nejével, és megegyem a bejglijét. Úgyis mind meghalunk itt a semmi közepén, nem? Akkor meg?
Ha nincs kikötő, ahol a parti bíróság halálra ítélhet gonosz tetteimért, akkor nincs akadály sem. Csak el kell kerülnöm a kormányost.

Hopp, most látom, hogy én, mint fő ateista, látszólag abszolút túlvilági, transzcendens ítész után kívánkozom. Egyébként nem, csak próbálok találni valami célfélét, amihez képest van jó és rossz. Mert ha ilyen nincs, akkor rend sincs. Ugyanis ragaszkodnék ahhoz, hogy saját belső érték- és rendfelismeréseim alapján viselkedjek helyesen. Na most ha ilyeneket nincs mire építeni, akkor ugye nem is lesz rendes viselkedés. A metafora szavaival: a kikötő mégoly távoli ígérete egy cél, amiért érdemes betartani a kormányos vagy a saját szabályaimat, a végtelen semmi nem az.

A hajózás öncél, mondta ön, amit élvezni kell. Továbbra is fenntartanám, hogy ez a nézet lehetetlenné tesz mindennemű erkölcsöt, és még a legalapvetőbb transzcendens gondolatot is. (A legalapvetőbb transzcendens gondolat a "cél" szó, ennek a lehetetlensége triviális egy végtelen, tehát változhatatlan tengeren.)

HaKohen 2010.12.23. 21:49:46

@tölgy:

"A politika másodrendű tevékenység. A fontos, hogy megdaráltam a mákot, elmegyek az ebbel a tölgyesembe járni egyet, aztán diót pucolok. Ezek a fontosak."

Na ez volt az a mondat, amikor kezdtem magát megszeretni. Hátha maga is emberből van - ha igyekszik is titkolni. Kutya és dió, tényleg ezek a fontosak.

De ne bízza el magát, eggyel lejjebb ki is húzta a gyufát nálam: "Hogy ebben ne akadályozzon meg minket néhány rossz arcú alak, libsi és komcsi, szükségünk van államra." Hozzátenném: néhány konzi és álkonzi és műkonzi és zsigerből gonosz és egodiasztoléban szenvedő stb. És még így sem biztos, hogy ezért van szükség államra. Na de hagyjuk az elméletet ily késői órán. A metaforagyűjteménye pedig nekem nagyon közhelyes. De hát ez lehet, hogy az én nézőponti torzulásom (brrr).

HaKohen 2010.12.23. 21:52:07

@peetmaster:

Hajózás mint öncél és diópucolás ügyben hallgass tölgyre. Nem butaság, amit mond.

Tudod, mi vagy te? Egy vén cinikus. Lehet, hogy nálam nem vénebb, de cinikusabb.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2010.12.23. 22:57:01

@tölgy:
Szerintem azt nem érted, hogy őt nem érdekli sem a hajó, sem a saját élete.
Ilyen esetben tényleg nincs mit tenni.

@peetmaster:
Tudod, mihez képest van jó és rossz? Ahhoz képest letépik-e a töködet érte, vagy sem. A közösség, amiben tartózkodsz igen világosan definiálja a jót és a rosszat. Jó az, amit elvár tőled, rossz az, amit nem tűr el. Ehhez nem kell semmilyen cél, csak hétköznapi interakciók és a biológiai ösztöneid.
Oké, ez nem valami hű, de transzcendens, de gyakorlatban ez történik.

@HaKohen:
Én inkább ifjú nihilistának nevezném. Egy útkeresőnek.

HaKohen 2010.12.23. 23:27:14

@Lord_Valdez:

Nihilista? Lehet. Anarkista? Lehet. És még mijen ista?

És mijen ú-t keres? Nincs olyan a klaviatúráján?

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2010.12.24. 09:34:13

@HaKohen:
Mivel, ha jól emlékszem boldog párkapcsolatban él, alighanem mázlista is :)

Az biztos van, láttam a kommentjében.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.12.24. 09:50:36

@HaKohen: valóban, úgy tűnik, cinikus vagyok. Ha ugyanis @Lord_Valdez: -nek van igaza, akkor elég eccerű a zélet :)
Nem is kell ilyen emelkedett fogalmakkal vacakolni akkor. Csak ezek a konzik minek erőltetik :)
Mondjuk ez a festékkatalógus téma (már) nem stimmel, de ha az számít, az önmagában cinizmus.

rakovszk 2010.12.27. 00:10:17

Szerintem ez egy olyan hajó, amely egyszersmind színház, és színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében. Az úticél nélküli hajón játsszák a vég nélküli színdarabot, a kormányos pediglen arra figyel, hogy a színjáték meg ne szakadjon.

(és ily módon sikerült e két képet ötvözve tetszetős modelljét alkotnunk a világmindenségnek)

Iustizmord 2010.12.31. 00:44:30

olvtársak, néha oly absztrak szintre tudjátok juttatni a beszélgetést, higy mint nemmművelt disznóradiátorosnak, leesik a zállam, és felteszem a kérdést:

de a gyakorlat?????

(okés ez egy köldöknéző poszt és arról dikskurál hogy van-e végtelen, s ha igen hol ér véget) de gyakorlati szemszögből kissé ijesztő.

(kb: agyonvág-e az elektromosság, s ha igen, akkor mikor nem?)

márha érthető

BUÉK mindenkinek

( ja meg szebb jövőt is)

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc