„Budapest, Budapest, szeretlek téged!” (Kisangyal: Túrista; 1987)
Utálom Budapestet – halljuk nap mint nap nem csak vidéki, de budapesti ismerősöktől. Mostanában mind a Mandineren, mind a Komment.hu-n jelentek meg Budapestről szóló cikkek. Beállunk a sorba mi is. Budapest koszos, büdös, sok benne a dugó, a BKV lassú és tömeg van a metróban, nem jön a busz, sok idő eljutni a város egyik végéből a másikba, és nincs benne zöld, lélektelen betondzsungel, ahol az emberek nem köszönnek egymásnak az utcán – szólnak a vádak. De mi lenne, ha körülnéznénk, és nem csak Demszky félresikerült életművére gondolnánk Budapest kapcsán?
Szilvay Gergely írása
Azt is emlegetni szokás, hogy rossz a város marketingje, például a Prága című regény Budapesten játszódik, csak reklám szempontjából ajánlatosabb volt Prága nevével eladni. Hát igen, mindig Prága a referenciapont, pedig a cseh főváros kisváros Budapesthez képest: megmaradt a középkori belváros, ékszerdobozként húzza meg magát a város a folyó két partján. Ezzel szemben Budapesten csak a várban vannak középkori maradékok, egyébként monumentális klasszicista építészet jellemzi alapvetően.
Ezzel szemben mit mondanak például évek óta itt élő spanyolok (Cervantes Intézet)? Hogy Budapest lélegzetelállítóan gyönyörű, a tömegközlekedés átlagos, a belvárosban kifejezetten gyors (persze külvárosokba nem nagyon járnak), dugóból és koszból pedig Madridban több van. Hogy több-e, azt nem tudom, de hogy nagyjából legalább annyi, mint nálunk, azt alá tudom támasztani. Ráadásul Budapest van olyan látványos, sőt látványosabb, mint Madrid (Demszky húsz éve ellenére). És akár gondolhatnánk az athéni dugókra is valamint a római közlekedési szokásokra.
Persze ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk, a négyes metró, a BKV, a Margit híd, a BKV-ellenőrök, a felszedetlen kutyaszar és még számos dolog elég bajt okoz nekünk, tényleg lehetne sokkal tisztább a város (lásd Berlin) de ne csak a lábunk elé nézzünk, amikor Budapesten sétálunk, hanem néha a fejünk fölé is!
Ilyen panoráma, ami a Duna-partról nyílik a Várra, vagy ami a Gellért-hegyről és a Várból nyílik a városra, kevés helyen van, ahogy ilyen monumentális belváros is! Ami egyrészről talán sajnálatos, hogy lebontották a középkori Pestet (szívesen sétálgatnák egyet az utcáin), az másrészről üdvözlendő is lehet: így tiszteletet parancsoló, monumentális belvárosa van Pestnek. Bécs és Varsótól idáig nincs ekkora város Közép-Európában! Tele vagyunk érdekességekkel, látnivalókkal, csak nem figyelünk rájuk, pedig rengeteg izgalmat rejt a város! A józsefvárosi palotanegyedben például kellemes kis utcák és terek váltogatják egymást. Apropó, terek! Kevés Budapesten a zöldfelület – halljuk sokszor. Ha az okos urbanológusok így gondolják, biztos így is van, ugyanakkor azért sok kis terecskénk van Budapesten. A probléma inkább ezek kertészeti elrendezésével van. A legtöbb terecskén nyáron zöld fák és zöld fűcsomók láthatóak, egy-egy színes virágokból álló ágyás elvétve található rajtuk. Pedig mennyire lenyűgöző nyáron a színes virágoktól rikító, sűrű növényzetű szatmárnémeti főtér! Ha példát vennénk az alföldi városról, és minden kis terünket felvirágoznánk, hogy ne csak zöld legyen, hanem más színek is (és más illatok is) pomázzanak rajta, azzal még izgalmasabbá tehetnénk a várost. Olyasmire gondolok, mint a Károlyi-kert.
A másik talán konstans probléma az utcabútorok ötletszerűsége és nem egységes volta. Egyik kerületben, egyik utcán ilyenek, a másikon olyanok, leginkább semmilyenek, a semmilyen alatt a kommunizmusból ránk maradt törött deszkájú, ütött-kopott betonpadokat és betonvirágtartókat értve. Persze nem kell az egész várost egységesíteni, de kellenének attribútumok, amelyek mindenhol ugyanolyanok. Ezek „tartják össze” a várost (és ezek lehetőleg ne a szoci városépítészet és köztéri vandalizmus esztétikáját képviselő izék legyenek). Ilyenek voltak jó eséllyel a régi postaládák, amelyeket aztán a posta jellegtelen dobozokra cserélt. A régi, díszes kandeláberek, a régi, díszes padok, korlátok, kerítések szinte biztos, hogy növelik a városiak komfortérzetét, modern és kortárs építészet ide vagy oda. Az egyszeri városlakó a közérzete alapján ítéli meg, milyen a város, nem pedig magasztos építészeti elméletek alapján, és nem érdeklik sztárépítészek egyénieskedő (vagy épp jellegtelen) ide-oda dőlő épületei, amelyek az illető nagy eszméit hivatottak kifejezni. Főleg nem a belvárosban.
Budapestet nem lehet megunni, mindig tartogat meglepetéseket, ha egyszer-egyszer felfedező túrára indulunk, biztos rácsodálkozunk a város egy-egy ismeretlen pontjára. Eldugott, középkori eredetű dűlők, utcácskák Budán (Gül Baba utca), a Viziváros zeg-zugai, pesti árkádok, amelyek segítségével rövidíteni lehet utunkat; a Józsefvároson végigvezető séta; A tyúklopó srác szobra a Baross utcánál, a körúton, szemben a Krúdy sörözővel, Lord Rothermere szobra a Szabó Ervin Könyvtárnál; a török kori fürdők (a legújabb a Budai Irgalmasrendi Kórház udvarán nyílik meg, kívülről nem látható, de szabadon látogatható); a Király fürdő és a Fő utcai görög katolikus templom közti kis terecske; körséta a várfal mentén; a belvárosi templom Erzsébet híd alatt rejtőző oldala a középkori kapuzattal; a Károlyi-kert, a Kamermayer Károly tér; megannyi, a buszról, a metróból, a villamosról, az autóból nem látható részlet.
Valahol élettel teli lakótelep, máshol komoran felénk magasodó klasszicista paloták, megint máshol középkorias utcácskák, mintha másik települések járnánk; valahol meg szinte falusias utak, épületek fogadnak minket, itt nyakát behúzó kisfiúhoz hasonlóan szorulnak egymásnak a házak, ott tágasan terpeszkednek el a térben. Nem is beszélve az erdős-ligetes villanegyedekről, budai hegyekről.
Az emberek persze nem köszönnek az utcán, mert nem ismernek minden budapestit, és tömeg van a metrón, ahol elnézünk egymás mellett vagy az újságba temetkezünk, de azt hiszem, ezt érhető. Minek beszélgessek ismeretlenekkel a metrón? Inkább olvasok. Viszont ott a nyüzsgő éjszakai élet, a romkocsmák, a kávézók, a szabadtéri és a Dunán ringatózó, vagy gyárakban meghúzódó szórakozóhelyek.
Legyünk büszkék Budapestre! Azt hiszem, ideje lenne abbahagyni a morgolódást, hogy utáljuk Budapestet, és ideje mindenkinek, aki még nem tette meg, elkezdeni felfedezni a várost! Abbahagyni úgysem lehet soha! Ideje rácsodálkoznunk Budapestre!
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
