Az ausztrál zöldek olyanok, mint a dinnye: kívül zöldek, belül vörösök – írta George Pell bíboros, Sydney érseke a közelgő, augusztus 21-i ausztrál választások alkalmából megjelent cikkében, amelyben arra figyelmeztetett: a zöld etikát arra találták ki, hogy lecseréljék vele a judeo-kereszténységet. A Magyar Kurír beszámolója szerint a bíboros az érsekség honlapján is megjelent cikkében kifejti: természetesen mindenki aggódik a környezet miatt, köztük ő is. Azonban az ausztrál zöld párt elnöke, Bob Brown egy 1996-ban megjelent, Peter Singer filozófussal együtt írt kötetében azon nézetének adott hangot, hogy az emberek is csak állatok, maximum okosabbak a többinél, de tudatosság tekintetében ugyanazon vagy hasonló szinten vannak, és nem magasabb rendűek; valamint hangot adott abortusz- és eutanáziapárti gondolatainak is. A zöldek támogatják az azonos neműek „házasságát”.
Sok zöld ráadásul úgy gondolja, meg kellene tiltani, hogy a közéletben megjelenjen a vallás. Természetesen következetlenek e témában, mert a katolikus egyház szociális szerepvállalását üdvözlik, például a menekültügy terén is, de hogy a vallásos jellegű érvelés bárhol is megjelenhet a közéletben, azt tagadják.
George Pell szerint a zöldek egy csoportja olyan, mint a dinnye: kívül zöld, belül vörös. Egy részük ráadásul sztálinista volt, és támogatta a Szovjetuniót. Ellenzik a felekezeti iskolákat, és elvennék azok jogait. A canberrai Calvary kórház ellen is támadást intéztek, mert az intézmény nem hajlandó abortuszt végezni.
A sydney-i érsek leszögezi: szükség van egészséges társadalomra, de a zöldek politikája nem praktikus, drága, és nem segít a szegényeken. A zöldpolitika édességnek álcázott méreg – vonja le a következtetést az ausztrál bíboros.
Az érsek cikkére Bob Brown, az ausztrál zöld párt elnöke úgy reagált a Sydney Morning Herald híradása szerint: George Pell az ausztrál szélsőjobb retorikai eszközeivel él, és az ő zöld nézeteik szerinte sokkal közelebb állnak az ausztrálok és az ausztrál katolikusok többségének gondolkodásához, mint a bíboroséi. Úgy véli, az aranyszabály etikáját elvesztette Pell, és az most a zöldeké. Szerinte az egyneműek „házasságát” a katolikus többsége is támogatja, valamint Pell nézetei a házasságról elfogultak és diszkriminatívak. Brown szerint a bíboros saját "választóitól" is eltávolodott. Végül megjegyzi: szerinte a zöldek politikája keresztényibb, mint maga George Pell.
Viszontválaszában Pell úgy fogalmazott, hogy Brown a katolikus hitet is újra akarja alkotni, és rámutatott a zöldek programjának számos egyházellenes pontjára (például hogy a felekezeti iskolák nem tehetnének különbséget a felvételin hívők és nem hívők közt), és megint leszögezte, hogy az ausztrál zöldek politikája oda vezetne, hogy megdrágulna az élet, elsősorban az energia és az élelmiszer, ami épp a szegényeket sújtaná a legrosszabbul.
De miért is tartjuk fontosnak, hogy egy ausztrál bíboros és az ottani zöldek vitáját megemlítsük, amikor Ausztrália olyannyira messze van? Miért érdekesek az ottani zöldek? Mi köze Közép-Európának az angolszász világ ezen eldugott pontjához?
(Pell bíborosnak egyébként nincsenek választói, mivel az érsekeket kinevezik, és teljesen mindegy, hogy az ausztrálok vagy az ausztrál katolikusok többsége miként gondolkodik a házasságról, a katolikus hitet, tanítást nem a hívek többségének aktuális kedve és véleménye szabja meg, hanem a római tanítóhivatal. A katolikus egyházban hál'Istennek még nincs demokrácia.)
Az, hogy a vita tulajdonképpen kiváló példázata annak, mi a bajunk a zöld-séggel, mármint a nyugat-európai értelemben vett zöldekkel, akinek jelen állás szerint Daniel Cohn-Bendit az egyik vezére. Részemről régen jóhiszeműen szimpatizáltam a zöldekkel, hiszen ki nem tartja fontosnak a természet és a környezet védelmét, meg lehetőség szerint a szennyezés csökkentését, ki nem szeret kirándulni, és ki nem háborodik fel, ha szemetet lát az erdőben?
No igen, csakhogy a nyugati zöldek (és Ausztrália a nyugat része) a természetvédelmet nyakon öntötték egy jó nagy adag balos öntettel, vagy ha úgy tetszik, csatolt fájlként kapjuk mindazt tőlük, amit Pell bíboros kifogásol. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos a természetvédelem, meg a környezetvédelem, és nem is csak azon a szinten, hogy szedjünk szemetet az erdőben (de ez magától értetődik). Ettől még szükség van környezetpolitikára, és nem kell elutasítani mindent, ami környezetvédelemről szól, zsigerből. Ezzel amúgyis csak azt a látszatot erősítenénk, hogy a konzervatívok nem foglalkoznak a környezetvédelemmel. De, kell vele foglalkozni, csak hát nem olyan ideológiai alapon, mint a nyugati zöldek. A környzetvédelem tulajdonképpen teljesen értékkonzervatív dolog. Persze, a zöldeknek nem csak a körítését lehet kritizálni (vagy a dinnye belsejét), hanem a környezetvédelem mikéntjét-hogyanját is, de ezt hagyjuk meg a hozzáértőknek.
Pell bíboros nem csak a saját meg a hardocore katolikusok véleményét fejtette ki, mivel általában a konzervatívok is ugyanígy gondolkodnak a zöldekről, amint ő azt kifejtette cikkében. Mi köze van a homoszexuálisok és más, khm, alternatív szexuális irányultságú (vagy identitású) emberek jogainak, az abortusz- és eutanáziapártiságnak és a vallás elleni küzdelemnek a természetvédelemhez? Miért kell a környezetvédelemhez panteistának (mélyökológia), Földanya-imádónak lenni,vagy mondjuk ökofeministának? Miért kell figyelmben kívül hagyni az ember és a természeti környezet közti alapvető ontológiai különbséget? Enélkül nem lehet szelektíven gyűjteni a szemetet?
Én úgy gondolom, távol kell tartani magunkat a radikális antropocentrizmustól, ami a természetet csak a jelen nemzedék haszna szempontjából nézi. Figyelembe kell venni gyermekeink érdekeit is, és el kell ismerni, hogy a természetnek, benne minden egyes lénynek önértéke is van. De nem lehetünk ökocentrikusak sem, az ember nem csupán a természet része, és nem egy a sok állatfaj közül. Például az állatok védelméért folytatott kívánatos és tiszteletreméltó küzdelmek sohasem helyezhetőek a humánembrió védelme és tisztelete elé. Egyébként nem értem, hogy lehet egy zöld abortuszpárti, ha az életet amúgy védeni való értéknek tartja. És hogy lehet állást foglalnia az egyneműek "házassága" mellett, ha látja, hogy az állatoknál csak fiú lánnyal, lány fiúval... Mi legyünk csak relatív vagy puha antropocentristák: az ember ontológiai, etikai, biológiai szempontból különbözik a természettől, magasabbrendű, de ugyanakkor egységet is alkot vele, és már csak emiatt az egység miatt is (meg a teremtés önértéke miatt is) védenie kell a természetet, környezetetét.
Persze nyilván, akárki akármilyen nézeteket is vall, egyes ügyekben természetesen lehet alkalmi szövetségeket kötni, tehát ha egyes természetvédelmi kérdésekben konzik és zöldek céljai azonosak, és ráadásul azonos módon is óhajtják azt elérni, akkor lehet egymást alkalmilag támogatni (ez most eléggé hipotetikus helyzetleírás).
Fontos a környezettudatosság, amennyiban ez a környezetünkre való odafigyelést, annak védelmét és a pazarlás ellenzését jelenti, de ha ez sajátos zöld vallást, balos zöld ideológiát, akkor nem kérünk belőle. Szóval ne vegyünk ebből az édességből, inkább vegyünk dinnyét és együk meg (persze csak a szép piros húsát, a zöld héját ne) - az egészségesebb.
