Az egészségügyi rendszer szociális reformja azt az alapvető kérdést veti fel, hogy az eddig individualista, versenyképes USA el fog-e mozdulni egy szociális, európai típusú jóléti állam irányába.
A vasárnapi képviselőházi szavazás egyik tétje az volt, hogy több tízmillió, eddig egészségbiztosítás nélküli ember az állam révén komoly egészségügyi ellátáshoz jut-e. A reformtervezet ugyan nem helyez kilátásba általános, mindenkire kiterjedő betegbiztosítást, de azt kiterjesztenék 32 millió amerikaira, vagyis a népesség 95 százaléka biztosított lenne. (…) Egy másik fontos eleme a reformnak, hogy megtiltaná a biztosítóknak, hogy szolgáltatásaikat megtagadják a betegektől, ha fennállnak bizonyos körülmények.
Forrás: Index, Inforádió
Barack Obamának – komoly harcok árán – sikerült keresztülvernie azt a történelmi jelentőségű stratégiai döntést, amelyet eddig 7 demokrata elnök nem tudott: a szociális alapú egészségügy megteremtését. Obama azt mondta, a reform révén nem a biztosítók, hanem az átlagemberek, a szegények járnak jól. A republikánusok tiltakoznak, és – többségbe kerülésük esetén – a törvény visszavonását helyezik kilátásba.
Első olvasatra meglepő lehet, hogy a törvény elfogadása vagy elutasítása mellett nagyon kis mértékben hangzottak el egészségügyi szakmai érvek, azonban ez koránt sem az. A szakmai kritikusok sokkal inkább azt róják fel az egészségügyi rendszernek, hogy a korai diagnosztikára, a megelőzésre, valamint a hosszabb távú kezelést, terápiát igénylő betegségekre (mint az USA polgárainak jelentős részét sújtó kóros elhízás) nem fordít elég hangsúlyt. Mivel a rendszer pénzügyileg erre alkalmas, bevált gyakorlat volt a biztosítással nem rendelkezők sürgősségi ellátása. Nagyon erős demagógiai hajlandóságot kell mutatnia annak a politikusnak, aki az amerikai egészségügyi rendszer számlájára akar írni halálozást.
Az egészségügyi rendszer szociális reformja azt az alapvető kérdést veti fel, hogy az eddig individualista, versenyképes USA el fog-e mozdulni egy szociális, európai jóléti állam felé. A kérdés nem mai, és alakulása alapvetően rendezheti át az európai erőviszonyokat és érvrendszert.
Az Európai Parlamentben erősen elkülönül a jellemzően versenyképességi súlyú politikákat szorgalmazó szövetségek, valamint az európai hagyományoknak megfelelő, nagy, jóléti, szociális biztonságot nyújtó államokat képviselő erő.
A versenyképesség-párti Európa a kis állam, kevés adó, alacsony szociális biztonság célrendszerét azzal magyarázta, hogy az EU legnagyobb versenytársa, az USA pont ezért sikeres. Európa pedig nem veheti fel vele a versenyt, amíg az EU-n belüli átlagos elvonás jelentősen több, mint az USA-é. A szociális Európa hívei pedig ,,versenyezzünk, de ne minden áron"-elv mentén érvelnek. Ha a health care reform eredményeképpen az USA kiszáll a versenyből, Európa viszonyítási pontja szűnik meg.
Az USA márpedig az első lépést megtette.
