dobray
I 2009.11.09. 08:01
Az (egyik) első, aki sikerrel átjutott a készülődő berlini falon: Conrad Schumann.
A (136 fős listán szereplő, talán) első áldozat a 24 éves szabó, Günter Liftin volt. A legidősebb a nyolcvan éves Olga Segler, aki bérházból próbált a túloldalon ragadt családjához ejtőernyőn átugrani még 1961 augusztusában, de szeptemberben belehalt sérüléseibe. Ida Siekmann a Bernau utcai harmadik emeleti lakásából ugrott ki még a fal munkálatai alatt, de nem élte túl.
Kennedy berlininek vallotta magát, Reagen pedig felszólította Gorbacsovot, hogy bontsa le a falat.
Az utolsó áldozat a pincér Chriss Gueffroy volt, aki 1989. február hatodikán halt bele a határőrök halálos lövéseibe. Ha tudta volna, hogy pár hónap múlva mi történik... 1989. november kilencedikén este hét előtt pár perccel a kelet-német politbüró szóvivője, Günter Schabovski, akit nem inforrmáltak megfelelően a testület aznapi ülésén elhangzottakról - ahova késve érkezett -, bejelentette a határnyitást, úgy, mint azonnal életbe lépő döntést- habár az elméletileg másnap reggel négykor lépett volna életbe. Azonban a keletnémetek azonnal az átkelőpontokhoz siettek. Az NDK felsővezetése erről persze mit sem tudott, illetve kommunikációs káosz állt be és kicsúszott a kezük közül a dolgok irányítása. A Bornholmer strassei határátkelőnél felsőbb utasításra először csak a leghangosabbakat engedték át, de az útlevelükre tudtuk nélkül olyan pecsétet nyomtak, amely megfosztotta őket kelet-német állampolgárságuktól, így a visszatérés lehetőségétől is. Azonban az első visszatérő házaspárt, mivel a gyermekeik otthon várták őket, a határátkelő parancsnoka, a Stasi alezredese, Harald Jäger visszaengedte - kezdte ugyanis megelégelni a felsővezetés tájékozatlanságát. Végül teljesen a maga kezébe vette az ügyet, és éjjel fél tizenkettőkor megnyitototta a határt.
Aztán 1990. július 21-én egy, amúgy kibírhatatlan természetű nyugati rakenroller némi hezitálás után odament a Brandenburgi kapu és a Potsdamer Platz közti, egykorvolt senkiföldére, és katartikus koncertet adott. Roger Waters, The Wall, Berlin.
Harmincnyolc évig állt a fal. Hivatalosan 136 életet követelt. A valóságban talán sokkal többet is, főleg ha nem csak a rajta "illegálisan" átjutni próbálkozókat számoljuk. A kommunisták körbezárták Nyugat-Berlint, de mégis ez a "ketrec" számított a szabad világnak. Köszönet mindenkinek, akinek része volt a fal lebontásában.