Jan Slota (a koalíciós Szlovák Nemzeti Párt vezetője; partnere a kormányban: Robert Fico szocialistái és a "nagy demokrataként" ismert Meciar "Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom" Néppártja) a mai borús vasárnapon, egy sokadik kettőskereszt-állításakor a Magyar Köztársaság kormányának külügyminiszterét, egy hölgyet, Göncz Kingát "kócos asszonyságnak" és "nyomorultnak" nevezte.
Pont, mondat vége. És akkor kicsit gondolkozzunk el ezen az egészen. Az európai szocialisták némi tépelődés után úgy gondolták, hogy a Slotával és Meciarral bratyizó szlovák elvtársakat mégiscsak keblükre ölelik. Hogy a "demokratizmus" és az "antifasizmus" baloldali szlogenjeit látványosan semmibe vevő párt is a szocialisták nagy nemzetközi családjának a része lehet. Gondolkozzunk el azon is, hogy különösebb ellenállást az említett szlogeneket szívesen hangoztató magyar elvtársak sem tanúsítottak. Ellentmondást érzékelünk retorika és tettek közt? Igen, mi az hogy!
Úgy tűnik, mások a prioritások. Emlékszünk még, az Orbán-kormányt a szocialisták a külpolitikai "keménykedés" és a határon túliak "túlszeretése" miatt is kritizálták. Ezek szerint: ha arról van szó, hogy választaniuk kell a "merjünk kicsik (és beszariak) lenni" és az antifasizmus/demokrácia-védelem között, akkor az előbbit választják. Hogy miért, nem tudom, de én ezt nem tartom jó dolognak. Saját hitelességül szempontjából sem (ami engem teljesen hidegen hagy), és ami ennél jóval fontosabb, Magyarország érdekei és tekintélye szempontjából sem.
Én a minél kisebb állam híve vagyok, akárcsak a szocialisták. De velük ellentétben én nem úgy, hogy államunk kicsinységét nemzetközi téren azzal bizonyítsuk, hogy mindent meg lehet tenni velünk...
Tudom, hogy vulgárjobboldali fórumokon miket gondolnak és mondanak Göncz Kingáról - körülbelül azt, mint Slota. (Én körülbelül azt gondolom róluk is, mint Slotáról, de ez nem tartozik most ide.) Míg egy sokadik szerencsétlen frusztrált netbunkó véleménye vajmi keveset kell, hogy számítson, egy kormányon lévő frusztrált bunkótól az ilyesmit nem szabad elnézni. És ne csapjuk be magunkat: mint a frusztrált bunkók általában, ő (és közönsége, akinek "játszik") is csak az erőből ért. A nyílt, bátor, határozott kiállásból. Amíg beszariak vagyunk, addig azzal őt igazoljuk. És ne legyenek illuzióink, a Szlovákiában élő kisebbségek számára ez nem egy tét nélküli játszma.
Optimista vagyok és jóhiszemű. Ez a sokadik sértés volt, mindenféle jóízlés, etikett és norma áthágása - az ilyesmit a köztársaság kormánya nem hagyhatja szó nélkül. Talpra, magyar, mondanám...
