Levelek Teleki Pál miniszterelnökhöz a második zsidótörvény időszakában
A Magyar Országos Levéltár viszonylag kevés személyes iratot őriz a volt miniszterelnökről, akinek személye, tevékenysége, a tiszteletére állított szobor jelentős közéleti vitákat kavart a közelmúltban. A K37-es jelű fond (Teleki Pál miniszterelnök félhivatalos iratai) 3. csomójában húzódik meg az „n” jelű dosszié, amely Teleki Pálhoz és feleségéhez, Bissingen-Nippenburg Hannához címzett leveleket tartalmaz.
A néhány tucat magánlevél – névvel, név nélkül – a miniszterelnököt akarja befolyásolni a második zsidótörvény (hivatalos nevén: 1939. évi IV. törvény a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról) ügyében. A második zsidótörvény története ismert, számos történeti feldolgozás olvasható róla. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, szükséges megjegyezni: ez a Teleki Pál közreműködésével készült törvény (preambulumát maga a politikus írta) folytatta a magyar zsidóság numerus clausus-szal megkezdett, az 1938-as első zsidótörvénnyel folytatódó kirekesztését a magyar közéletből, a kulturális és gazdasági színtérről.
Az alábbiakban közölt válogatás néhány tipikusnak mondható levélmintát mutat be az említett dosszié tartalmából. Ha csoportosítani kellene a levélírókat, nagyjából három magatartásformát különböztethetünk meg.
Az értetlenek rendszerint nem tartoznak már a zsidósághoz, ők vagy a szüleik kikeresztelkedtek. Származásukról esetleg csak a zsidótörvény által megkövetelt hivatalos dokumentumokból szereztek tudomást, s rendszerint a kormányfő általuk vélelmezett jó szívére apellálnak. Hivatkoznak hazafias érdemeikre, és egyéni vagy törvényi mentesítést kérnek, mert a zsidósággal való intézményes, esetleg hitbéli kapcsolataikat elveszítették, s nem érzik magukat a közösség részének. Sőt, néha kifejezetten pejoratívan nyilatkoznak a zsidóság kulturális-társadalmi hagyományairól.
Ablonczy Balázs írása a Szombatban olvasható, ajánljuk!
