A szurkolói támogatás fontosságának megértéséhez nem kell élsportolónak lenni és átélni, milyen az, ha figyelnek rád és drukkolnak neked. Ha kevesebb a szurkolód, mint az ellenfélnek, akkor ők a hangosabbak, és ez általában rossz érzés. A szurkolói támogatás keményen visszahat a motivációra, teljesítményre.
De ha a szurkolói támogatást nem a szurkolók mennyiségében, hanem minőségében akarjuk megközelíteni, akkor, kérdem én, van-e annál nagyobb támogatás, mint hogy a nemzet egészét és a nemzeted évezredes történelmét megszemélyesítő királyod szurkol neked?
Persze bármilyen állam legfelsőbb méltóságainak jelenléte a stadionban nagy dolog. De azért mégis más az, amikor párton belüli és pártok közötti háttéralkuk által pozícióba juttatott, igencsak megkérdőjelezhető tekintélyű állam vagy kormányfő csápol neked, vagy pedig egy király. Arról nem is szólva, hogy a királlyal mindenki kezet fog, és a király is kezet fog mindenkivel; a királyt nem fütyülik ki az alattvalói. Hiába: legfelsőbb állami pozíciót lehet szerezni demokratikus úton, tekintélyt és tiszteletet nem.
Ha mondjuk egy miniszterelnök van kint szurkolni a csapatnak, akkor a fél ország, aki nem az ő pártjára szavazott, húzza a száját. Ha egy sportoló egy miniszterrel vagy egy miniszterelnökkel mutatkozik, az ellenoldali publicisták rögtön nekiesnek, hogy "elárulta sportot", "bevitte a pártpolitikát a sportba". A drágabolgárúr/kedvescsintalanúr-típusú műsorokban az addig fetisizált sportolónőből büdös fasiszta/kommunista szuka lesz. Így megy ez.
De térjünk akkor rá az ígéret földjének lakóira, és királyukra. A király ott van, ahol most a legfontosabb lennie.
És ott van a fess trónörökös és csinos felesége is; amikor itthon a Cervantes Intézetet avatták - lássuk be, a magyar Cervantes Intézet avatása azért nem egy világraszóló esemény - , akkor meg itt voltak. Jobban mutatnak, mint a kopaszodó, szarukeretes szemüvegű miniszterek, nem?
Persze népszerűséget és tekintélyt egyszerűen örökölni sem lehet. János Károly, aki hol a Grand Slameken drukkol Nadalnak, hol Fernando Alonsóval kocsikázik, tökös király. Szenvedélyes, érzelmes, van tekintélye, karizmája. Ám nem szükségszerű, hogy ez így legyen. Gondoljunk csak Károly hercegre vagy fiaira, mekkora töketlen lúzerek.
Nincs is kint az angol válogatott az EB-n!:D
Hajrá Spanyolország!
