tita
I 2008.06.26. 07:03
Szívesen időzöm elmúlt idők eseményei között. Elbűvöl a múlt, a sok szépség, a várak, kastélyok, templomok világa. Foglalkoztat a bennük élt emberek sorsa, de szívesen barangolom be képzeletben lakóhelyeiket is. Egy sorozatot bocsátok útjára, kalandozásra hívlak benneteket, fedezzük fel együtt újból ezt a világot.
Ismered-e, kedves Olvasó, Kandra Kabos nevét? Több, mint száz évvel ezelőtt jelent meg tollából tudományos igényű tanulmány a Mátrafüred felett épült várról, melynek neve és egykori elképzelt formája az utóbbi másfél évtizedben a várkutatás szimbóluma lett. Kandra Kabos ( 1843-1905) emlékét régészeti kutatásai, a pogány magyar ősvallás kutatási eredményei, valamint egyháztörténeti munkái őrzik. Az ő tanulmányai szolgáltatnak ma is információs anyagot az útikönyvekhez, egyéb idegenforgalmi ismertetőkhöz.
A Mátra déli peremének egyik legjelentősebb középkori vára Bene vára volt, romjai a ma Gyöngyös városához tartozó Mátrafüred nevű településtől kb 1 km-re északra találhatóak egy andezitbérc tetején. A várbérc keleti lábánál a Csatorna-patak, a nyugatinál a Somor-patak folyik, a vár helyétől délre egyesülnek Bene-patakká . Szent László csodatételét, a Hármas-forrás fakasztását - melyből a Szár-patak, ma Bene-patak ered - egy szép monda meséli el.
"Szent László éppen külellenség ellen készült vezetni győzedelmes seregét, midőn hírül veszi, hogy a kúnhadak ismét betörtek országába s már is nem csupán Erdélyt, hanem a szomszédos magyar földet is ellepték rabló hadaik. Visszafordult azért, hogy Kopócs kúnvezért megtörje, s országából kiűzze. A kún sereg Fügeden alul táborozott. Szent László a Mátra-hegység alá, Bene vidékére vezette seregét. Az ég csatornái, már jó ideje, hogy megtagadták a termékenyítő esőt; hosszas szárazság, aszály uralkodott. A cseplyés erdőségben, hol László hős magyarjaival tábort ütött, hiányzott az ivóvíz, s ha kutakat ástak is vagy épen nem találtak vizet, vagy pedig az annyira rossz és posványos volt, hogy a jó víz hiányában különféle ragályos betegségek kezdtek lábrakapni." Ezért aztán a király bevetette magát a hegyekbe, a magas bércek közé, ahol a szűk völgyek egyikében egy sziklához ért. Imára kulcsolta kezeit. Kisvártatva felkél, s kardját hüvelyéből kihúzva, a sziklafalon három szúrást tesz. A szikla puha földként enged a kard hegyének, meghasad, s íme, csudálatos módon forrásvíz bugyog nagy erővel a nyílásokon." Feltört tehát a hármas forrás, hogy életet adjon a Bene- pataknak, ellássa bő vízzel a várat és környékét, a Mátra erdőit.
A honfoglaláskor Árpád egyik vezérének Edömérnek a Mátra erdejében nagy földet adott, unokája Bene vitéz lehetett az első birtokosa annak a nagy kiterjedésű pogányvárnak, melyet róla Bene várának, Benevárnak neveztek. A tatárjárás során elpusztult várat 1243-1250 között az Aba nemzetséghez tartozó Csobánka comes építette újjá és tette a nemzetség székhelyévé. A birtokot később két fia, János comes és Péter között úgy osztotta fel, hogy János kapta Gyöngyöst tartozékaival, így Péter Visontát a hozzá tartozó birtokrésszel.
Jánosnak három fia volt, László, Sámuel és I. Dávid. László mester 1298 július 31-én fegyvereseivel Kakaton - valószínűleg a Kenderes és a Kunhegyes közötti Kakaton - Rafain bánnak, Debrecen urának jobbágyaira támadt, akik közül hármat megölt, hatot megsebesített és mintegy 200 márka zsákmányt szerzett. Ezért a tettéért 1300 január 15-én III. Endre király által is jóváhagyott alországbírói ítélettel fej - és jószágvesztésre ítélték. Az ítéletet azonban nem hajtották végre, így a család 1301-ben az egri káptalan előtt Gyöngyöst, Bene helységet és Bene várát akadálytalanul oszthatta fel egymás között úgy, hogy a vár közös költségen maradt.
Erről az eseményről igen részletes leírás maradt az utókorra, egy 1301-ben keltezett oklevélben, amely a tulajdonrészeket írásban rögzíti, említést tesz a várról és az annak tövében elhelyezkedő faluról is. Magyar fordítása a következő: „…továbbá várukat felosztották három egyenlő részre, amelyből az egyik rész az északi oldalon található palota harmadrészével és három fatoronnyal valamint egy házzal és a keleten levő kisebb helyiségekkel Sámuelé. Továbbá ugyanezen palota középső harmada a nagy szoba felével és más kisebb épületekkel ugyanezen oldalon László mesteré; ugyanennek a palotának a harmadik, déli része pedig az említett nagy szoba felével ugyanazon oldalon Dávidhoz került. Továbbá az említett vár kapuja mögötti kisebb rész, amely keletről ugyanettől a kaputól egészen addig a helyig terjed, ahol a fal végződik, ugyanezen László mesteré; azonban a másik részből, tudniillik a nyugati területről bizonyos kisebb rész ugyanezen vár közepén lévő fatorony felével Sámuelhez került; a harmadik kisebb rész pedig - az említett palotának azon részénél, amely tudvalevőleg Dávid osztályrészéül jutott – ugyanezen torony maradék felével Dávidhoz került, és utódaira szállnak örök birtoklásra; az említett várban lévő kápolnájuk azonban és ugyanezen vár kapuja közös birtokukban maradtak…”
László 1304-ben büntetlenül halt meg, birtokait Sámuel ragadta kezébe. Károly Róbert király 1322-ben azonban javainak egyharmadát elfoglalta, a megmaradt részt pedig Sámuel gyermekeinek hagyta. I.Dávid Csák Mátéhoz csatlakozott és 1312-ben részt vett a rozgonyi csatában, ahol életét veszthette, mert többé már nem említik.
A Csobánkák sorsát véglegesen az 1327. május 21-én kiadott királyi oklevél döntötte el, melyben a családot minden vagyonától megfosztották és birtokaikat, köztük Bene várát is a Kacsics nembeli Farkas fia Tamás, a Széchényi család őse kapta. Tamásnak két fia volt: Miklós, kit Kónya bánnak is neveztek, és Mihály. Valószínűleg közös tulajdonukban volt a vár még 1394-ben is. 1411-ben a Kónya fiak és unokák, így Simon, egykori királyi főajtónállómester és László, néhai Frank vajdának fia osztozkodtak, de a vár továbbra is közös maradt. 1424-ben Széchényi Miklós ellentétbe került Luxemburgi Zsigmonddal és hamis pénzverés címén elítélték, a várat elkobozták. Zsigmond királyé lett, aki 1430-ban Borbála királynénak, majd 1438-ban Albert király a Rozgonyiaknak adományozta.
Bene várát valószínű, hogy a szomszédos Pata várában meghúzódó husziták rombolták le, mert 1497-ben már elhagyott várhelyként "locus castri in territorio possessionis Bene" mint a Kanizsai család birtokát említik. Régen a vártól délre, a Kőporos-tető 400 méter magas fennsíkján volt Bene falu, ahogy említettem már, első írásos említése 1301-ből származik. A települést Benepusztának, Beneváraljának is nevezték. 1713-ban a pestisjárvány elkerülte Benét, a lakosok hálából építették 1767-ben a barokk fogadalmi kistemplomot, amely előtt 1833-ban állított kőkereszt található. A 19. század elejéig a Bene-patakon posztóverő kallómalmok sora működött, melyeknek köszönhetően iparvidék alakult a környéken, és a benei posztó igen híressé vált. A régi kallók azonban nem vehették fel a versenyt a gyáriparral, így Bene a 19. század második felében teljesen elnéptelenedett.
Újabb fellendülést csak a turizmus elterjedése hozott, amit turistalétesítmények kiépítésével az 1887-ben megalakult Mátra Egylet indított el. A Bene feletti hegygerinceken kilátók, a völgyekben forrásfoglalások, menedékházak, pihenőhelyek épültek. Mátrafüred mai nevét 1893-ban kapta hideg vizű fürdőjére utalva. A vagyonosabb és előkelőbb osztály kedvelt nyaraló és mulató helye volt az északi szelektől védett, néhány díszes magánvillával büszkélkedő Bene vagy új nevén Mátrafüred.
A vár régészeti feltárása 1982-ben kezdődött Gyöngyös Város Tanácsa anyagi támogatásával. Felszínre hozták a falmaradványokat, konzerválták azokat. A vár ma is jól látható erős külső védelmi rendszerrel volt körülvéve. Keleten és nyugaton csak egy, míg az északi és déli oldalon két sáncárok is húzódott, kellő védelmet biztosítva ezzel a várlakóknak, mert az enyhe lejtő miatt itt könnyű lett volna a vár megközelítése. A vár szabálytalan ötszög alakú területét magas kőfal vette körül, maradványa az északi oldalon végig előkerült. Bejáratát az említett oklevél a keleti oldalra helyezi, ahol feltártak egy sziklába vágott gödröt, amely farkasveremként szolgálhatott, felette egy kaputorony is épült.
A nyugati oldalon előkerült épület középső részén lehetett az egykori nagyterem. Feltártak egy, a vár északnyugati sarkában lévő, a palotához közvetlenül csatlakozó, kőből épült tornyot, amelyről az okirat nem tesz említést. Szerepel viszont az oklevélben három, valószínűleg kisebb méretű fatorony, ezeket nem találták meg az ásatások során. A további terek, így a közös tulajdonban lévő kápolna helye egyelőre ismeretlen, talán az északnyugati oldalon elhelyezkedő lakóépület emeletén lehetett, esetleg magában a saroktoronyban.
Az ásatások során főleg cserépedények darabjai kerültek elő, ezek főként a 13.-14. századra jellemző fehér anyagú csigavonalas díszítésű fazekak lehettek. Előkerültek vastárgyak, szegek, nyílhegyek, patkók és csikózablák töredékei is. A legkülönösebb lelet talán egy Szíriában készült pohár töredéke, amely sötétkék üvegből készült , arannyal szegélyezett arab írással díszítették. Kor a 13. század elejére tehető, hazánkba valószínűleg II. András keresztes háborúinak során jutott el.
Bene vára tehát egy olyan kisméretű nemesi magánvár volt, amely a Csobánkák uradalomszervező tevékenységének köszönhette létrejöttét a Mátra egyik legszebb pontján, és amely ma is látogatott hely a szép tájakat, régmúlt időket idéző köveket, gazdag élővilágú erdőket kedvelő természetjárók körében.
