Párkányer
I 2008.06.12. 12:10
Szlovákiai összefoglalónk után jöjjön egy rövid csehországi konzervatív-libertariánus kitekintő. Az előző poszttól kissé eltérően, nem csak think-tankokról lesz szó.
Noha Csehország nem rendelkezik akkora think-tank állománnyal, mint Szlovákia, szellemi befolyásuk mégis jelentős: elsősorban fordítási és könyvkiadási aktivitásukat emelném ki, mely minőségi muníciót szolgáltat a szlovák tankok eszmei csatáihoz is. Ebben az igyekezetben élen jár a Liberální Institut, mely a „nagy mesterek” ( pl. Rorthbard, Bastiat, von Mises vagy Eucken) aktív fordítója és kiadója. Ezek a könyvek bármelyik nagyobb cseh könyvesbolt polcain megtalálhatóak – ellentétben sajnos a magyarországiakkal, ahol ezeket az auktorokat ennek a posztnak szerzője sokszor hiába keresi. A Liberální Institut szakembereit gyakran idézik a napi sajtóban, továbbá ott vannak a jelentősebb csehországi közgazdasági és társadalomtudományi karokon is.
A komunizmus bukása után létrejött Občasnký Institut ideológiai profiljába tartozik a baloldali liberalizmus kemény kritikája, Bush és az iraki háború támogatása (kissé provokatívan hirdetve, hogy ha az ideák helyett a valóságos tettek lennének értékelve, akkor 1945 óta az amerikai hadseregnek adták volna az összes Nobel-békedíjat). Óvszerhasználat és posztmodernizmus-ellenesek, szimpátiával viszonyulnak a kreacionizmushoz és a hagyományos értelemben vett családmodellhez. Ezekkel a nézeteikkel a legateistább európai nemzet szívében a pusztába kiáltott szó képviselői.
Érdemes még megemlíteni a jelenlegi belügyminiszter, Ivan Langer alapította CEVRO-t (mely talán a legközelebb áll a jelenleg kormányzó ODS párthoz), továbbá a konzervatív és keresztény értékeket felvállaló brünni Centrum pro demokracii a kulturu intézet, melynek jelenlegi elnöke a legnagyobb csehországi egyetem rektora.
A libertariánus eszméknek megvannak a maga keresztes lovagjai a bíróságokon is. Példaként említeném a Legfelsőbb Államigazgatási Bíróságot, ahol az állam és egyén viszonyát (adózás, versenyjog, stb.) legfelsőbb szinten szabályozó ítéletek születnek. Egy-két bírói szenátus a statisztikák szerint inkább az egyén pártját fogó döntéseiben számos alkalommal idézi Hayekot, egy adóügyi döntés indoklásában pedig Smith adókánonját említik.
Nem hagyhatjuk ki a kitekintőből a jelenleg köztársasági elnököt, Václav Klaust, aki közismerten az osztrák iskola nagy híve. A politikában 1989-ban kezd, mint szövetségi pénzügyminiszter, 1992-1997 között miniszterelnök, a sokat dicsért és ugyanúgy elátkozott vagyonjegyes privatizáció „atyja”. Az ekkor zajló cseh transzformáció kulcsfigurája, ebbéli szerepe azonban még vita tárgya. 2003-tól köztársasági elnök, nemrég választották újra. Ezek mellett gyakran hívják a Cato Intézetbe, különböző libertariánus összeröffenésekre, továbbá a Hayek által alapított Mont Pelerin Társaság akcióira.
Elnöki profiljához hozzátartozik az is, hogy megvétózta az egyneműek regisztrált partnerségről szóló és a diszkriminációellenes törvényt. Nincs hasraesve az európai integráció jelenlegi irányától sem, álláspontja a brit konzervatívokéhoz közeli. Az utóbbi napokban például az Alkotmánybírósághoz juttatta el a lisszaboni szerződéssel kapcsolatos véleményét, kérve a talárosokat, hogy vizsgálják meg, mennyire van a szerződés összhangban a cseh alaptörvénnyel.
Ezzel kapcsolatban egy kis kitérő: számomra úgy tűnik, hogy a cseh társadalom valamivel gyanakvóbban viszonyul az EU-s dolgokhoz, mint a többi posztkomcsi EU-tagország, bár jelen van egy hangos européer értelmiségi kórus is. Ezt a gyanakvást ugyanúgy megtaláljuk Václav Klaus és a legnagyobb kormánypárt, az ODS, vagy számos think-tank kommunikációjában is. Nemrég például a „cseh HVG”, azaz a befolyásos Euro hetilap a „Bürokraták királya” címlappal jelent meg, eléggé szkeptikusan viszonyulva a bevezetendő EU-s elnöki intézményhez.
Visszatérünk Klaushoz, aki már lassan világhírnévre tesz szert a globális felmelegedés-hisztériával szembeni következetes álláspontjával. Az amerikai Kongresszushoz írt levelében többek között kifejti, hogy szerinte a globalwarming mögötti eszme, az environmetalizmus (ami nem környezetvédelmet jelenti!) egy új, a kommunizmust felváltó ambiciózus baloldali ideológia, mely a régi marxistákohoz hasonlóan igyekszik az emberiség szabad, spontán fejlődését felcserélni a világ valamiféle központi, (hangzatosabban, „globális”) tervezésével. A témáról könyvet is írt, számos ezzel kapcsolatos írása a személyes weblapján olvasható.
Klaus rendkívül kritikusan áll az úgynevezett „NGOizmushoz”, ami szerinte olyan kis létszámú csoportok ideológiai irányultsága, melyek a saját politikai programjukat a demokratikus államberendezkedés klasszikus szabályait (parlament, választások) kikerülve igyekeznek megvalósítani. Ezeket a programokat standard módszerekkel ugyanis (pl. választásokon való megmérettetésen és győzelmeken keresztül) képtelenek lennének elérni. A NGOizmus alatt elsősorban a feminista, egyenlőségpárti, radikális zöld non-profit szervezeteket érti, melyekben a kollektivista, szoci kísérteteket látja továbbélni.
A poszt szerzője számára azonban eléggé zavaró Klaus Beneš-dekrétumokat hős partizánként védő álláspontja. Ez ugyanis nehezen összeegyeztethető az osztrák iskolának a magántulajdon szentségéről vallott nézeteivel: köztudott, hogy a dekrétumoknak „köszönhetően” 1945-48 között rengeteg csehországi németet és szlovákiai magyart fosztottak meg a vagyonától, legalapvetőbb emberi jogaikról nem is beszélve...
Klausnak is van egy think-tankje, az 1998-tól működő CEP, mely elsősorban a libertariánus eszmék terjesztését tűzte zászlajára.
Kapcsolódó írások: Szlovák banzáj
Praxeológia konziknak I. - a praxeológia története
