Gabrilo
I 2008.04.08. 17:40
Természetesen most nagy az összeborulás, mindenki szeret mindenkit, egység, barátság, sör-bor, miegymás. És nem akarom ezt az örömöt elrontani, hiszen a tegnapi események fölött érzett öröm érthető, és teljesen rendben van. Ebben az örömben mindenkivel osztozom.
Még a szépséghibákkal együtt is: azzal együtt, hogy a teli torokból üvöltött "nácik haza"-epizód maximum valami nyugati szélsőbalos tüntetésre emlékeztet, ahol palesztin sállal és sörösüvegekkel felfegyverkezett forradalmárok zúzzák be a kirakatokat. Akárhogy is, ez mindenképpen kiábrándító volt - szerencsére sokáig nem tartott.
Ugyanilyen "szépséghiba" az is, amit
Turul kolléga említ: a kabátráncigálósdi.
Félreértés ne essék: megértem az ottani lakosokat, és másokat is, hogy elszakadt a cérna. Sokáig senki sem tűri, hogy megalázzák, vagy fenyegessék. Ez is oké. De a kulturált viselkedés minimumát minden ilyen esetben be kell tartani (kiemelt önuralomra van szükség, elismerem).
Huh, elmondtam. Ennyit a minimálsirámaimról, az esemény rendben volt, részletesebben mindenki olvashat róla
itt,
itt, és
itt (többek között).
Visszatérve az eredeti gondolathoz, először is Shadait kell, hogy idézzem:
"De a megjelent emberek köre jóval túlmutatott az “újlipótvárosi és/vagy zsidó” körön. Más kerületekből is érkeztek sokan, baloldaliak és jobboldaliak, liberálisok és konzervatívok is. A Vanillin cukrászda előtt egymás mellett álldogált Fidelitas és Új Generáció tag, “Reakciós” és “Zöfis”. Spontán JP és Konzervatóriumos találkozók alakultak ki." Jelen esetben mindenkinek örülök. Inkább egy másik írás az, ami elgondolkodtatott, méghozzá
ez.
Mert ha valakinek, neki aztán semmi köze ehhez az egészhez. Ha valaki, ő csak nehezebbé tette azt, hogy normális közbeszéd legyen Magyarországon, hogy egy nyelvet beszéljünk. Ha valaki a hazugságot átkereszteli igazsággá, az ne károgjon arról, hogy mi micsoda, mi szélsőséges fenyegetés, és hogy milyen nyelvet használnak a "fasiszták". A "fasiszták", kedves miniszterelnök úr, azt a nyelvet használják, melynek létrehozásában és fenntartásában Önök tevékenyen részt vettek és részt vesznek.
Persze most nem annyira szószátyár, mint a
Szent Szövegben (
copyright by Ablonczy B.) és nem említi meg hogy mind a szervezésben, mind a "részvétel" tekintetében azért jelen voltak a gaz fidesznácikok. Értem én a szűkszavúságot, miniszterelnök úr helyében én sem említeném. De ez csak egy dolog, és nem is olyan fontos, hiszen valóban nem bal-jobbról szólt a dolog (csak akkor ezek után kéretik differenciáltabban nácizni össze-vissza a gonosz jobbosokat, mert begurulunk, és a képébe vágjuk a linkeket egy csokorban).
Az csak természetes, hogy a kiszes nagyöreg némi forradalmi nosztalgiával épp a "nácik haza" skandálását emeli ki. Ez amolyan "újpolgári" dolog, vagy tudja a tököm, hogy milyen (még mindig nem tudok újbeszélül). Megérintette a szívét. Megható.
Mindenesetre, kedves miniszterelnök úr, a relativizálás veszélyes játszma. Persze a játszma közben sokat lehet mosolyogni, nem komolyan venni, és nem problémának tekinteni azt, hogy a hatalom megtartása érdekében a hazugság megengedett - Önök szerint.
Ugyanis ha kreálunk egy jó nagy vödröt, és megtöltjük a nihilizmus végtermékével, akkor mások is ezt fogják értelmezési keretként kezelni. És akkor a hazugság igazság, a fenyegetés/megfélemlítés pedig puszta sorbanállás és jegyvásárlás. És akkor kinek a pap, kinek a paplan ugye.
És erre mit mondjunk? A "megmontuk"-szöveget kezdjük el ismételni? Igen, megmondtuk. Sokszor megmondtuk, hogy az erkölcsi nihilizmus veszélyes, mert olyan előre nem látható következményekkel jár, amire gondolni sem mernénk. Ma még csak igazságnak becézzük a hazugságot, holnap már lehet vitatkozni azon, helyes-e támogató akciót csinálni egy boltfelgyújtás mellé. Ma még csak érdektelenség és vállvonogatás kísér minden eseményt, holnap már újságírókat vernek kukaborogatás közben a "tüntetők".
A szocialista frázisgyűjteményben az erkölcs szó nyilván nincs benne, mert egy haladó ilyen badarságokkal nem foglalkozik.
Csak ha már egyszer mindezt megtette, és abszurddá tette a magyar valóságot, akkor ne gratuláljon nekünk! Mi nem "bátor antifasiszták" vagyunk, és nem is népfrontos harcosok; igyekszünk helyreállítani azt, amit többek között Önök szétromboltak. Igyekszünk visszaállítani a nyelvet, az értelmezési keretet, és azt, hogy az igazság ne lehessen egyenlő a hazugsággal.
Ha valakinek "köszönhetjük" azt, kedves miniszterelnök úr, hogy ennek egyáltalán meg kellett történnie, az elsősorban Ön. Ha nem is az egyetlen ok, mindenképp oroszlánrésze van a helyzet kialakulásában; szokásos jakobinus lendületével azt írja kis bejegyzése végén, hogy tegyük a dolgunkat. Hogy
Tallián kollégát idézzem: mi tesszük.
A kérdés az, Ön mikor veszi észre magát, és mikor fogja Ön is tenni a
dolgát? Remélem érti a célzást.