Gabrilo
I 2008.01.09. 08:30
Már régóta szándékozom a témáról valamit szólni, és az elmúlt napok megadták a végső lökést. Az írást annyiban szeretném "többrészessé" tenni, hogy a közeljövőben tervezek egy bejegyzést David Irving téveszméinek cáfolatáról - hogy ez mikor készül el, az kérdés (az idő oly rövid, és oly sok a teendő!).
Az antiszemitizmusról már csak azért is hallatlanul nehéz írni, mert át-meg átszövi a közéletet, széltében-hosszában. Ma Magyarországon nehéz szóbahozni egyetlenegy politikai problémát is úgy, hogy a "zsidók" és az antiszemitizmus ne kerüljön terítékre - ami mellesleg szomorú. Itt azonban nem az antiszemitizmus történeti vagy pszichológiai vetületét kívánom górcső alá venni, azt már megtették sokan (jól-rosszul). A célom inkább az, hogy bemutassam, mennyire hasonlatos az antiszemita "logika" a balos-és balszélső logikához, mind felépítésében, mind "érveiben" (élelmesek mondhatják: ez a szemét már megint a balosokat ekézi - és igazuk van; kellemest a fontossal).
A baloldal megszületése pillanatától egy tévedéstől vezérelt; ez a tévedés pedig az, hogy az emberek alapvetően jók, minden rossz a körülmények, és külső viszonyok eredménye. Az ember nem felelős az általa elkövetett rosszért, a cél pedig az intézmények, külső viszonyok "olyanná" tétele, hogy az igazodjon az ember eredendő jóságához. Továbbá szintén egy dogmája a baloldali gondolkodásnak, hogy láthatatlan erők úgy játszanak az emberrel, mint ördög a templomi orgonán. A cél tehát az lesz, hogy ezen gonosz, láthatatlan, vagy nehezen megfogható erők alól a forradalmár/társadalom-mérnök emancipáljon minket. Marx után ez jellemző a frankfurti iskola gondolkodóinak elméleteire, és a dekonstruktivista posztmodern baloldal agyszüleményeire is. Sőt, az egalitárius eszmékre általában is jellemző (az egalitáriusok konstruktív és korrektív érveinek összeegyeztethetetlenségéről lásd bővebben: John Kekes - Az egalitarizmus illúziói).
Most abba sem kívánnék belemenni, hogy Rousseau népakarat-eszméje egyaránt szolgált a nacionalizmusok és a szocializmusok szubsztrátumául, noha témám szempontjából ez sem érdektelen; a XX. századi totalitárius rezsimek igen sokszor, és látványosan alkalmazták a "népszuverenitást" és a kisebbségek "szabadságra való kényszerítésének" gyakorlatát.
Ugyancsak komponense a balszélső elméleteknek az egyszerű világkép: Marxnál minden csak felépítmény, ami nem a gazdaság, és a nyers gazdasági erőviszonyok (nem mellesleg, Marx maga is antiszemita volt). Az antiszemiták követik a mintát: Marxnál a gonoszság a burzsoázia, mert elnyomja a proletárokat, az antiszemitáknál a gonosz erőt a zsidók képviselik: a láthatatlan viszonyok annyiban "láthatóak", hogy a rossz viszonyok/intézmények megalkotóit láthatóvá teszik (a "leleplezők", akárcsak Marx, aki maga is "leleplezett" minden ideológiát, erkölcsöt, vallást). Épp úgy járnak el, mint az emancipátorok, akik különleges, ezoterikus tudásuk révén - a gnózis birtoklói ugyanis ők - felfedezik/leleplezik ezeket a rejtett erőket, és megszabadítanak tőle bennünket, elnyomottakat.
Mint minden ideológia, az antiszemitizmus is előre gyártott válaszokat tartalmaz, ezért tekintik téziseiket cáfolhatatlannak. Olyanok, ahogyan Hookerrel folytatott vitáikból megismerhetjük a puritánokat, mivel tudásuk biztos, az esetleges cáfolatukra alkalmas érvek Kérdéstilalom (Frageverbot) alá vannak helyezve (ahogyan Marx esetében "sincs értelme" a metafizikai kérdéseknek).
Az ideológiák, valamint kicsit jobban az összeesküvés-elméletek a teodícea-válaszok szekularizált verziói. Miért van úgy, ahogy van, és miért van rossz a világban? A vallásos válasz az eredendő bűn, és hasonlók voltak, a modernek gazdagon tálalják a lehetőségeket: a burzsoázia nyom el, a trollok, a barátokközt, a zsidók. A rossz tehát mindig kívülről jön, az embernek nincs személyes felelőssége.
A zsidó-keresztény valláserkölcs* és etikai tanítás viszont azon alapszik, hogy az ember szabad akaratából fakadóan felelős döntéseiért és cselekedeteiért is. Tovább köztes lény, jóra és rosszra is képes (ezek után nem nehéz kitalálni, hogy a vallások miért állnak "közel" a konzervatívokhoz általában). A rosszat több okból is el lehet követni, van nem szándékos, szándékos, és ezeknek különböző keverékei - ennek részletes elemzésétől itt most eltekintenék. Ez azt is jelenti, hogy természetesen az ember cselekedhet rosszat tudtán/akaratán kívül, de erről már Arisztotelész is írt, nincs új a nap alatt...
Azonban kizárólag "külső" okokra, "rejtett erőkre" kenni minden emberi rosszat, az a felelősség hárítása. (És ha már amúgy is felvetettük: hogyan lehetnek azok a bizonyos rossz viszonyok/intézmények - akármik legyenek is ezek - teljesen függetlenek az embertől, ha az ember hozta őket létre? Származhatnak nem szándékolt következményekből a rossz viszonyok, ettől azonban még nagyon is emberi alkotások. A nem szándékolt következmények kivédésre pedig ott van az előítélet és a hagyomány, de ez szintén egy másik poszt témája lesz, mert messzire vezetne.)
Ezek után kérdés nem maradhat, hogy a konzervatizmus és az antiszemitizmus semmilyen ponton sem egyeztethető össze. A konzervatív óvatosan akar választ adni, és igyekszik megfontoltan dönteni, továbbá átgondolni minden lehetséges komponenst egy adott ügyben, az antiszemita egyszerű és leegyszerűsítő választ kíván adni.
Az antiszemitizmus tehát nem csak "esztétikai" (undorító) és erkölcsi tekintetben elutasítandó, hanem "racionális" alapon is - ti. tarthatatlan hallgatólagos és kimondott posztulátumokon nyugszik (hasonlatosan a balos fundi posztulátumokhoz - valamint jellegzetesen gnosztikus, azokat meg nem állhatom).
Ennek fejében természetesen azt is "elvárjuk", hogy egy jobboldali/konzervatív embernek ne kelljen alapjáraton védekező pozícióba helyezkednie, ha antiszemitizmusról van szó - erre ugyanis semmi oka nincs. Továbbá a dolog fordítva is igaz: a "zsidóság" nem lehet mindent ütő lap, ha valakit vád ér.
Ahogyan az antiszemitizmus sem.
*Javítás: szabad akarat csak a katolikusoknál van - G.