Köztársasági elnöki, az egész parlamentnek.
inforadio.hu - Sólyom nemet mondott a kormánypártoknak A KE levele Reform, reform, EÜ reform. Van rá gyógyír, hirdetik lelkesen a haladárok. A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg... Na kit is?
Az elnöknek nem a reform tényével van baja, hanem a törvényalkotás folyamatával. És ez végül is rosszabb hír az egész parlamentnek. Nyilván a kormány felelőssége nagyobb, de szvsz az ellenzék sem ülhet karba tett kézzel.
Számos hiányosságot említ, de a két legnagyobb: nem készült hatástanulmány és sekélyes a jogalkotás.
A törvényalkotás nem politikai játék, hanem szakma. Itt azonban megragadtak a politikai alkuk szintjén. Hiányzik a kormányozni tudás, hogy világos és egyértelmű legyek. Nem kilóg a lóláb, hanem a képünkbe röhög a patás maga.
Gondolom az ún. felelős honatyák ismerik a jogalkotási törvényt. Elvileg ez szabályozza a törvényalkotás folyamatát. Többek között a hatástanulmányt is előírja - amit nem lehetne letudni néhány oldalban.
Tehát egy törvény legyártása, elég felületesen úgy nézne ki, hogy van egy politikai koncepció, egy elvi vázlat, amiben megállapodnak a kormánypártok. Már ezt is megvitatnák társadalmilag (pl. ír róla a Konzervatórium), majd az átdolgozott koncepcióból készül - elsősorban a minisztériumban - törvénytervezet. Itt tessék észrevenni egy fontos lépést: a politikai koncepció átkerül az igazgatáshoz, hogy lefordítsák a jogszabályalkotás és a jogalkalmazás nyelvére. A hatástanulmányt is ekkor illik elkészíteni. Ez nem csak homályos elképzelésekből (
ha ezt meg ezt bevezetjük, mindenkinek nagyon jó lesz, meg verseny is lesz és a káposzta is jóllakik) állna, hanem számszerűsített hatásokat (
ennyit és ennyit adunk a kecskének) is bemutatna. Majd ez kerül a parlament elé, amit megvitatnak, módosítanak, végül elfogadnak. A kezdeményezés és a döntés természetesen politikai feladat, de a megvalósítás, a kidolgozás részletei már nem.
A fenti folyamat persze egészében nem túl látványos, és olyan rejtett csapdákat is tartalmaz, mint pl. egy hatástanulmány adatai. Mert mi történik, ha kiderül, a szépséges politikai koncepció számos kellemetlen mellékhatással jár, így a bevezetése több kárral, mint haszonnal kecsegtet? Kidőlnek a hatásosnak vélt érvek az aktuális világmegváltás mellől, néhány szám miatt - és ez még akkor is érvényes, ha tudjuk, hogy ha valami 440 Ft az nem úgy 440 ahogyan a normál A 440 Hz.
De jelen esetben ilyesmiről szó sincs.
Van néhány szlogen - reform, több biztosító; van némi vakhit - az egészségügyi ellátás a magántőke bárminemű beengedésétől jobb lesz; van kapkodás; van rémes politikai kompromisszum.
Az egészségügyi reformmal nem a reform ténye a probléma, hanem az átgondolatlanság. Csak néhány:
- nem tudjuk, mi tartozik az alapellátásba
- 22 előbiztosító, nagyrészt megyei alapon, amikor a régiókról beszélnek állandóan, arról nem is szólva, hogy végül az egyes biztosítóknak több megyét kell összeszedniük
- mindenhol állami többségi tulajdon: ki versenyez kivel?
- tisztázatlan az Országos Kockázatközösségi Alap (amiből a legdrágább ellátásokat finanszírozzák) részesedési aránya a bevételekből
Szakadó hóesésben nyomni a gázt, hogy
haladjunk. De én ki akarok szállni!
Mit látunk - ismét? Hogy egy forradalmár csapat, ha hatalomra kerül, veszélyes, mert saját, íróaztal mellett felépített álmait próbálja átültetni a gyakorlatba, bármi áron. Ezen jelen esetben a következetlen kompromisszumok csak tovább rontanak.
