Kommunizmus, keresztények

Alekszej Satov I 2007.12.08. 23:53

„Keressétek Isten országát és az ő igazságait, és a többi megadatik néktek.
Mi pedig a többit keressük, és nyilvánvalóan nem találjuk.”
 Lev Tolsztoj: Feltámadás


A következőkben Nyikolaj Bergyajev: A kommunizmus igazságai és hazugsága című tanulmányának pár érdekes gondolatát szeretném bemutatni és töprengésre ajánlani.

Pár mondat Bergyajev életéről, azoknak, akik sosem hallottak róla. 1874-ben született Kijevben, orosz, nemesi származású filozófus. Kezdetben vonzódik a marxizmushoz, de hamarosan szakít velük, és (a korban az európai irányzatokkal szemben) oly népszerű orosz vallási-filozófiai irányzatokhoz közeledik. 1922-ben ő is ott a „filozófus-hajó” fedélzetén, amellyel a bolsevikvezetés megszabadul mindenféle ideológiailag gyanús filozófusától. Ettől kezdve Berlin érintésével Franciaországban él, és ír, szerkeszt, az orosz emigráció meghatározó szellemi alakja. A perszonalista filozófia híve („a szabadság fanatikusa”). Elsősorban az egzisztencialista filozófiára volt hatással. 1948-ban halt meg.

Nem célom könyvismertetést írni, és az idézetek, melyeket kiemeltem, mind az első alfejezetben olvashatók. Tehát hangsúlyozni szeretném, hogy az itt következő kis írásból egyáltalán nem lehet képet kapni Bergyajev az orosz kommunizmusról, való véleményéről. A könyv nagyobb része egyébként ennek ideológiai bírálatából áll. Ezeket mindenképpen szerettem volna leszögezni.

Bergyajev azzal kezdi írását, hogy el kell ismernünk a kommunizmus igazságait, ahhoz hogy felülkerekedjünk hazugságán. De ezt lényegében csak inverz módon teszi meg, akkor, mikor inkább arra mutat rá, hogy a kommunizmus igazságai egy más világlátás igazságainak a kiragadása, meghamisítása. Bergyajev a materialista szemléletet, az emberi személyiség jelentőségét csorbító hazugságot tartja a főbűnnek. „Ez a hazugság azonban olyan hatalmas, hogy túltesz a kommunizmus minden igazságán, és eltorzítja azokat.”

De melyik is az a másik világlátás, amely elhagyott igazságait a kommunizmus kiragadta, és szembefordította vele? „A kereszténység arra szorítkozott, hogy mindössze meghirdesse az igazságát, de nem irányította hozzá az életet. Így aztán gonosz hatalmak vállalkoztak a megvalósítására. A keresztények bűnei és aljasságai – a hamis keresztényeké – beárnyékolták, elfedték és kiszorították a keresztény kinyilatkoztatás tündöklő fényét. Ezért ennek az igazságnak néhány eleme a kereszténységgel szembeforduló, szenvedélyes reakcióban valósul meg.”

Bergyajev a következőkben látja annak okát, hogy a kereszténység már nem képes igazságait hitelesen, és az emberek többsége számára elfogadhatóan közvetíteni: „A keresztény társadalmat évszázadok óta mély belső dualizmus járja át. A keresztények két különböző ritmusban élnek: egy vallásos, egyházi ritmusban – ez napjaink csak egy töredékét érinti –, és egy istentelen ritmusban, amelynek csaknem teljes egészében alávetik az életüket. A keresztény ember életének lényegesen nagyobbik részét nem világítja át a keresztény igazság fénye, így az áldatlan marad. Ami teljesen megszenteletlenül és sötétben zajlik, az a saját törvényeinek kiszolgáltatott gazdasági és társadalmi élet.”

Lesújtó a véleménye kora világáról: „Semmi sem ellenkezik jobban a keresztény szellemmel, mint a kapitalista társadalom. Nem véletlen, hogy a tőkés korszak egybeesik a kereszténység hanyatlásával és a keresztény szellemiség gyengülésével.”

Kitér magának a kommunizmus szó alapjának a rövid értelmezésére, mely szerinte sokkal régebbi, mint ez az új eszmeáramlat. Egészen Platonra vezeti vissza, de kiemeli jelentőségét a kereszténység történelmében, végül ekképpen próbálja megragadni lényegét: „A communio a kölcsönösségen alapuló közösség, az embereknek ez a szellemi egyesülése az élet legmagasabb forrásával – Istennel – feltételezi a közösséget.”

Ezek után Bergyajev kitér a kereszténység két olyan lényeges alaptanításának a hangsúlyozására, amelyek mindenképpen az ő gondolkodására is jellemzőek voltak. „A kereszténység ezzel (mármint a materialista kommunizmussal – A.S.) ellentétben elismeri az ember szellemi szabadságát, nem hisz a társadalom kényszerű megszervezhetőségében, és ezért nem is lát hozzá a megvalósításához.” Továbbá „A kereszténység hisz az emberi személy örök értékében, és nem hozhat létre olyan társadalmi formát, amely megalázza és tagadja a személyiséget. ”

Akkor tehát mit is kell tennie egy kereszténynek? Mi lehet a válasza a társadalmat az annak hibáira hivatkozó brutális átalakítási kísérletre? Bergyajev a következőképpen gondolkodik: „Hazugság és képmutatás a konzervatív és polgári kereszténységnek az az érve, hogy az emberi természet bűnös volta eleve kizárja a társadalom megváltoztatásának, jobbá tételének a lehetőségét, és meg kell hiusítania minden törekvést egy igazságosabb emberi társadalom megvalósítására. Nem az emberi természet optimista felfogása, a naiv rousseau-izmus követel tevékeny részvételt a társadalom megváltoztatásában. Hiszen optimizmusával és a magánérdekek természetes harmóniájával éppen a polgári ideológia teremtette meg a kapitalizmust, összes igazságtalanságával együtt. Mi azonban, akik elismerjük az emberi természet bűnös voltát (és ebben az értelemben pesszimisták vagyunk), olyan társadalmi rendet akarunk, amely képes korlátozni a bűn szociális hatásait, és küzd ellenük. A kommunizmus, sőt talán a világkommunizmus nem azért lehetséges, és nem azért bizonyulhat megvalósíthatónak, mert az emberi természet csupa jóság, hanem éppen azért, mert megérintette és áthatotta a bűn. És ha az igazság szószólói lemondanak ennek a feladatnak a megvalósításáról, akkor a bűn energiái fogják átalakítani a társadalmat.” (Bergyajev egész életében a sztálini küzdő és erősödő kommunizmust láthatta csak)

Azt érdemes ezek után végiggondolni, hogy valóban miből, mi által és mi ellen jött is létre a kommunizmus. Az őszinteség, és a körültekintő, kritikus szemlélet itt elengedhetetlen. Amennyiben ezt nem sikerül tisztázni, abban az esetben, a sötétben tapogatózunk, és gazdaságilag, vagy bármi más módon megdönthetjük (?) ennek a szemléletnek ilyen-olyan megnyilvánulási formáit (amelynek véleményem szerint csak egy formája volt a szovjet bolsevizmus), de az életet újra és újra megrázza, ha nem keríti teljesen a maga kezébe, mondjuk egy másik alakjában.

Tolsztojjal kezdtem, Dosztojevszkijjel zárom ezt a rövid gondolatsort. „mert a szocializmus nemcsak munkáskérdés, nemcsak az úgynevezett negyedik rend kérdése, hanem legfőképpen ateista kérdés, az ateizmus jelenkori megtestesülésének, egy olyan babiloni toronynak a kérdése, amelyet ugyancsak Isten nélkül építenek, de nem azért, hogy a földről elérjék az eget, hanem hogy lehozzák az eget a földre” Karamazov testvérek.

A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr68257433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TFL · http://civilzone.eu 2007.12.10. 10:24:37

Hát az is tanulságos, hogy erre a témára nem érkezett még komment.
Nekem az egészben az az érdekes, hogy a 48-ban meghalt Bergyajev a kommunizmusról értekezik. Pedig mai szemmel nézve 48-ban még csak igazából a materializmusról volt mit mondani (bár a sztálinizmus persze már virágzott, de akkor ez mégiscsak orosz belügy volt csak még). Szóval ha felejtjük a sztálinizmust, az akkori kommunista felfogást még szeretni is lehetett...

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2007.12.10. 13:08:32

nekem amúgy egy ponton szúrja a szememet a cuccos:
"Hazugság és képmutatás a konzervatív és polgári kereszténységnek az az érve, hogy az emberi természet bűnös volta eleve kizárja a társadalom megváltoztatásának, jobbá tételének a lehetőségét, és meg kell hiusítania minden törekvést egy igazságosabb emberi társadalom megvalósítására."

Melyik ponton is szúrná:)))
azt nem mondom, hogy a konzi-polgi kereszténységnek nem volt durván antropológiai pesszimista vonulata, de azért az egészre ráhúzni necces. Tudomásom szerint a konzik úgy gondolják, az ember köztes lény, képes jóra és rosszra is, és érdemes jobbítani, sőt, alapjában véve mindenki jobbításra törekszik, csak elfogadja azt, hogy ezt bizonyos határokon belül képes csak véghez vinni.

Persze a másik fontos kérdés hogy az "igazságos társadalom" meg a "társadalmi igazságosság" vajon mit takar - de ez nyilván mai konnotációja miatt szúrja a szemem. A balosoknak kb. az a "társadalmi igazságosság" hogy add nekem ami a tiéd mert az igazságos:))) És akkor a hagyományosan lopásnak minősített dolgokat is lehet igazságosnak nevezni... najó, nem folytatom:)))

mr. pharmacist 2007.12.10. 15:31:25

fogadd el ezt az apróságot bergyajevnek. benézte, na :(
a tomista konzervatívokkal mi lesz? :(

Vendée 2007.12.10. 19:23:29

Ez aranyos, a szomszédban az MN-t ekézik, hogy miért antiglobalista, antikapitalista vagy mifene. Itt meg egy szép kerek, nem túl kapitalizmus-párti post.
Hozzászólás a kommunizmus védelmében nem fog nagyon érkezni úgy hiszem, mivel ma a legkommunistábbak sem védik a kommunizmust és a hozzá kapcsolódó történelemfilozófiát.
Satov Sanyi esetleg arról írhatnál egyszer, hogy szerinted az otodoxok, szlavofilek - tehát a nyugati műveltségen kívüliek - esetében értelmes-e egyáltalán a konzervatív jelző?

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2007.12.10. 19:57:16

én ennél Satovtól sokkal durvább posztot várok, remélem eccer megszületik:)) Bár direkt volt egy majdnem fundi piacos bejegyzésem, hátha arra reagál egy majdnem fundi antikappancs cikkel, de egyelőre nem.
Ami késik nem múlik:)))

mr. pharmacist 2007.12.10. 20:38:40

érdekes kérdés ez, szolzsenyicint láttam már ilyen "jellegű" kontextusban. de ez valószínűleg annak köszönhető, hogy nyugaton a jobbosok közt vált inkább ismertté.

Alekszej Satov 2007.12.10. 20:46:11

Először is nagyon szépen köszönöm mindenkinek a hozzászólását.

TFL:
Bergyajev filozófiai és nem gazdasági alapon kritizálja a kommunistákat, ilyen szempontból pedig nagyon konzervatívok voltak. Marx, meg Lenin, más nem igazán nyomott a latba, továbbá a nagyon merev szinte fundamentalista vallásos szemléletüket veszi célkeresztbe. Ilyen szempontból a kritika akár még érvényes is lehetne, de a posztot nem emiatt írtam.

Gabrilo:
Bergyajev itt arra mutat rá, hogy a fennálló rend fenntartásának a védelme azért problematikus, mert egy: ez termelte ki a kommunista (meg sok egyéb más) "borzalmat"; kettő: saját alapjait is felszámolja/ta, és a materializmust is erősíti.

Vendée:
Tudtommal "virágozzék minden virág" elv érvényesül a blogon. ;)
A kérdést köszönöm, majd gondolkodom rajta, de erről most hirtelen nem tudnék semmilyen érdemlegeset írni.

P.S.: Gabrilo még nem jött el az az idő ;)

mr. pharmacist 2007.12.10. 20:48:44

ki kell ábrándítsalak alekszej úr, én például tudok cenzúrázni. a virágok virágzanak, de a kertészek se alszanak.
: DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

mr. pharmacist 2007.12.12. 12:19:13

adalék: békés márton a legújabb kommentárban konzervatívnak tekinti a szlavofileket. dosztit, bergyajevet is. hogy miért, nemmondja. kontinentális konzervek, ennyit csak.

Alekszej Satov 2007.12.12. 13:19:08

Persze, minden attól függ, hogy mit tekintünk konzervatívnak. Nagy Pétert például egyes orosz szerzők Leninhez meg Sztálinhoz hasonlítják, mások ezt túlzásnak tartják.
Kicsit úgy érzem, hogy minden csak idő kérdése a konzervatívizmus tekintetében.

mr. pharmacist 2007.12.12. 13:29:00

ezt időizét hogy érted?

Alekszej Satov 2007.12.15. 16:16:38

Csak arra akartam utalni, hogy ahhoz, hogy hagyománnyá váljon valami, ahhoz idő kell.
Bocsánat, csak kicsit akadályoztatva voltam, azért válaszoltam ilyen megkésve

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2007.12.15. 16:57:07

A hagyománynak talán épp valami olyasmi a lényege, hogy mindig változik, de evolutíve, észrevétlenül. Ha valmit meg lehet jelölni hogy na ez MOST hagyománnyá vált, akkor az lehet hogy nem is az, hanem valami íróasztalnál szerkesztett cuccos.

Alekszej Satov 2007.12.16. 17:29:34

Ezt most mire írtad Gabrilo?

Gabrilo · http://konzervatorium.blog.hu 2007.12.16. 17:31:18

arra, hogy nem lehet pontosan meghatározni hogy valami "mikor" válik hagyománnyá. Ennél sokszínűbb ez a dolog. Ezért nem értettem a megjegyzésedet sem.

Alekszej Satov 2007.12.16. 17:52:39

Hol írtam arról, hogy mennyi idő kell hozzá? Csak annyit írtam, hogy idő, de azt nem, hogy mennyi.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása