Sokan kérték, hogy legyen egy pozitív lista is. A "teljes" tudású magyar elit? Talán. Olyan közgondolkodókat és közszereplőket próbáltunk ide válogatni, akikkel ha nem is mindenben értünk egyet, de adunk a szavukra, elismerjük őket, mint véleményformáló embereket. Próbáltunk elég széles spektrumból válogatni az élet minden területéről, de persze nem tudtunk elszakadni a saját szekértáborunktól, a konzervatív gondolkodóktól. A listával nem minden szerzőnk ért egyet, ugyanakkor mivel sokan vagyunk, szükség van a kompromisszumra.
Molnár Attila Károly. Szociológus, eszmetörténész. Akárcsak a negatív listánknál, itt sincs jelentősége a sorrendnek, kivéve az első helyet elfoglaló úr esetében. Saját magát köpné szembe a Konzervatórium szerkesztősége, ha nem tennénk említést róla. Molnár alapvető hatással volt a Konzervatórium szellemiségére (ez alapján azért ne tessék őt megbélyegezni:)). Néhány szerző van vagy volt annyira szerencsés, hogy élőben hallgassa, a többiek pedig olvasták és olvassák munkáit. Amellett, hogy monográfiát írt Edmund Burke-ről, "meghonosította" Michael Oakeshott gondolkodását, írt egy fenomenális esszét JS Millről (John Stuart Mill és a Kánon), mégis elsősorban a „Feljegyzések a kaotikus fegyházból” c. tanulmánykötete az, amit a Konzervatórium szerzői időről időre elővesznek (márpedig a jó szerző egyik legjobb ismérve az, hogy többször is érdemes elolvasni). Említett tanulmánygyűjteményben hihetetlen problémaérzékenységgel kritizálja a kurrens liberalizmust és a baloldalt. Tanulmányai úgy beletaláltak a gyenge pontokba, hogy valószínűleg azóta sem érkezett rájuk adekvát válasz ballib oldalról. Mindehhez adalék kiváló iróniája, mely óriási hatással volt a néhány szerzőnk szóhasználatára. Az őt nem kedvelőknek túl sok érvük nem maradt, azon kívül, hogy a „TáTK nácija”, „antiszemita”, „MIÉP-es képviselő” és hasonló okosságokat találnak ki. Kalapban, és a megfelelő öltözékben simán beleillene az angolszász konzerváns képbe.
Lánczi András. Filozófus. Oké, tudjuk hogy párt-tanácsadó, de maradandó alkotásai miatt mindenképpen helye van a listán. Először is, a „Konzervatív kiáltvány” kb. olyan szintű alapmű a Konzervatóriumosok számára, mint a Kaotikus fegyház, másrészt Strauss monográfiájának megírásáért külön tisztelet illeti meg. Strauss magyar hangjaként ugyanis lehetőséget ad arra, hogy az összemaszatolós-demagóg balosok mellett hallhassuk „magát Strausst is” saját „magáról”. És a tévében is jókat mond, ez van.
Kepes András. A Konzervatórium hosszú órákig ötletelt, hogy kit szedjen elő, aki a mai magyar mainstream médiában értékelhető figura, és nem jön ránk egyből a hányinger, ha nevét halljuk. Alig találtunk hasonló személyt, mint a mindig kimérten intelligens Kepes Andrást, akinek már magától az orgánumától is gyönyör tölt el minket. Szeretjük párhuzamba állítani Frei Tamással, aki ugye negatív ellenpárja. Míg Frei Tamás végigsétál Delhi nyomornegyedén és ármáni öltönyében (mely kifogástalan, akárcsak sminkje) arról beszél roppant közhelyesen, hogy "látják mekkora itt a nyomor?", majd el- és lenézően megbámulja az éhező gyerekeket, mint egyszeri magyar turista a Kheopsz piramist Hurghadából felbuszozva, addig Kepes barátunk fogja magát és minden átmenet nélkül bemegy megebédelni az egyik helyi nyomorgó családhoz, ahol készít egy kisfilmet a család törpehörcsögtartási szokásairól. Mindeközben mi, pocakos tévénézők nem azt érezzük, hogy mennyire idegen tőlünk az a kultúra, hanem azt, hogy mennyire megkedveltük a tévében mutatott embereket. És Kepest. Mi külön gratulálunk a Desszert c. beszélgetős műsoráért, és le a kalappal előtte, mert beszólt Bárdos "arcos" Andrásnak.
Fábry Sándor. Design center és talk-show. Nekünk külön tetszett, amikor Wahorn Andrással végigdzsesszelt Ámerikán. A fingós-böfögős poénjai nem mindig ütik meg a szintet, és néha elereszt pár antifeminista poént is, amik kevésbé elegánsak. Ennek ellenére még mindig ő a leginkább vállalható mindenki által ismert médiaszemélyiség. Élményszámba megy, amikor meghívja a vendégeit a műsorába, és önmagával készít interjút, és minden elismerésünk azok után, hogy elment a Pártkelte c. műsorba, ahol szénné osztotta az összes helyi bértollnokot. Alapvetően úgy gondoljuk, hogy abszurd személyisége mindenhová illik, csak tévéképernyőre nem, mégis, mi szeretjük őt, és százszor humorosabbnak tartjuk, mint a Heti Hetest.
Körösényi András. Az egyik legjelentősebb konzerváns szerző, politikatudós. Az ELTE-ÁJK Pol.Tud. Tanszékének professzora. Legutóbbi cikke a Kommentárban a jobboldal válságáról nem kicsit mérvadó. Publicisztikái bár szűk körben ismertek, mi mégis rendkívül fontosnak tartjuk listánkon szerepeltetését. Könyve, a Vezér és demokrácia az utóbbi idők legjelentősebb politikaelméleti munkája.
Lengyel László. Körösényivel ellentétben őt hétköznapi politológusnak tartjuk, és ezzel ő a listánk "kötelező politológusa". Annak ellenére, hogy számos kérdésben nem értünk egyet vele, és a kardigánjait kifejezetten anti-esztétikusnak tartjuk, mégis messze túltesz a médiában forgó "szakértőkön", akik magukat politológusoknak adják ki. Pártpolitológusok és semmitmondó szakértők megalázott tetemein evickélt szemünkben oda, ahol az értékes beszéd található. Dacára a sok félreértelmezésének mi mégis odafigyelünk rá.
Tviszt Olivér. Olibácsi a Reakció (ex-UFI) nagyöregje, és talán épp „nagyöregsége” az oka annak, hogy kiváló cikkeket ír aktuális témákról; a köztársaságról, az abortuszról, Wass Albertről, a ruszkikról, stb. Konzervatóristáink imádják Olibácsi eredeti stílusát, ami nem keveset dob azon, amitől Reakció a Reakció.
Seres László. A hírszerző publicistája, a média hivatalos neokonja, akivel ha nem értünk egyet, félünk, hogy annektál... Bár rendkívül sarkos véleményei szerkesztőgárdánkat is erősen megosztja, mégis nem lehet nem odafigyelni meglátásaira. A hírszerző publicistáit amúgyis nagyra tartjuk, és nem bírjuk ki, hogy ne nyúljon önmagunk felé a kezünk, és ne ismerjük be, hogy az egyik legjobb közéleti magánblogot az egyik szerzőnk, ottani publicista vezeti. A szerkesztőség egyként csorgatott könnycseppeket, amikor Seres átmenetileg beszüntette a blogírást...
Ablonczy Bálint. Ablonczy a Heti Válaszba publikál, mind az aktuális politikai, mind a történeti vonatkozású elemzéseit szeretik a konzervatóristák. Emellett külön erénye, hogy a Reakció főszerkesztője, ami mára már biztosan a „Polgári Underground” státuszszimbóluma, és arra is rámutat, hogy underground nem csak rikítózöld, vagy mélyvörös színben létezik.
Ablonczy Balázs. Két Ablonczynk is van, megesik az ilyen. Ablonczy Balázs történész, és a kisebbségek a fő szakterülete. Aki már látta tévéműsorban, vagy élőben, az tudja, hogy egy kifejezetten visszafogott, kellemes figura, és talán a „tisztességes történész” egyik prototípusa. Moreover, a ma forgalomban lévő legszínvonalasabb magyar folyóirat, a Kommentár főszerkesztője.
Hankiss Elemér. Az egyetlen ember, akinek jól áll az idealizmus, akinek el tudjuk nézni gyermeki látásmódját. A Társadalmi csapdák és egyéb munkái hétvégi olvasmányok télire. Leginkább egy télikertben tudjuk elképzelni a vele való társalgást, egy csésze forró gyümölcstea társaságában, majd a kérdések megvitatása után valószínűleg festegetnénk vele, vagy komolyzenét hallgatnánk. Majd mintha valami wellness-hotelből, úgy távoznánk télikertjéből, megnyugodva azzal a gondolattal, hogy a romantika még nem halt meg. :)
Horkay-Hörcher Ferenc. Eszmetörténész, és a Heti Válasz publicistája. Bár kollégánk elmondása szerint élőben nem volt olyan ütős, mind aktuálpolitikai cikkei, mind eszmetörténeti elemzései alaposak. Noha TGM szerint az „emberarcú orbánizmus képviselője”, ennél szerintünk kicsit több.
Mérő László. Politikai kérdésekben ritkán nyilatkozik meg, de akkor nem vagyunk egy véleményen. Ellenben a természettudományok divatos népszerűsítője, és mi, mint a matematikához "nem értők" külön örömmel olvassuk könyveit, melyek a játékelméletről és a matematika egyéb izgalmas munkáiról szólnak közérhetően.
Almási Miklós. Szerkesztőségünk szinte sosem ért vele egyet. Ennek ellenére az egyik legfontosabb esztétának és filozófusnak tartjuk, aki - bár egy bizonyos oldalról - igen élesen lát bele a társadalom nagyobb folyamatainak okaiba. Konzumellenessége és a tömegkultúra óvatos, még nem tenyérbemászó ostorozása külön öröm számunkra, és azt is díjazzuk, hogy írásai többségét technikabarátként az interneten is hozzáférhetővé teszi. A globalizáció esztétikai vonzatairól senki nem ír jobban nála ebben az országban.
Esterházy Péter. Senki nem ír úgy a magyar arisztokráciáról és polgárságról mint ő, akinek a vérében van ez a miliő. Úgy képes írni erről, hogy semminemű polgári fanyalgás vagy polgári menekülés az életmódba, nem érződik ki belőle. Nem akar történeteket mesélni, és nem akar bizonygatni semmit. Mégis írásaiban ott van az a fennköltség, az a magasság, az a megbecsültség, ami a nagypolgárt azzá teszi, ami. Bár nézeteivel nem mindig értünk egyet, mégis úgy gondoljuk, hogy az egyik legjobb magyar író, ha nem a.
Kis János. Azt hittük, hogy ő lesz az az ember, aki a nagyon fontos liberális hagyományokat meghonosítja hazánkban, és azokat pártpolitikai szintre is emeli. Szándéka bizonyára ez volt, ez mégsem sikerült. Mi mégis értékeljük ezt, és egyedüli oka amiért itt van, hogy már nem politikus. Közgondolkodó, és annak ellenére, hogy nem értünk egyet vele sok esetben, mégis adunk a szavára, odafigyelünk rá. Ritkán szól. De akkor fontosat. Kivétel, ha Rawls-t büfizi fel.
Marabu. Előszöris a Kretén magazinból kerestünk valakit, mint szerkesztőt, mert meggyőződésünk, hogy az egyik legjobb havilap manapság a Kretén. Így találtunk rá Marabura, aki nagyon fanyar humorával, abszurd rajzaival szinte az összes magyar újságban szerepelt már. Feltételezzük, hogy az összes cikket elolvassa, amihez illusztrál, mert a rajzai nagyon találóak, így azt is feltételezhetjük, hogy hazánk egyik legtájékozottabb emberével van dolgunk.
G. Fodor Gábor. G. Fodor a kortárs magyar konzik ifjabbik generációjához tartozik. Nem csak azért szeretjük, mert ritka jó stílusban ír (többek között a Kommentárba), hanem azért is, mert ő írt először magyarul Voegelinről könyvet, aki a Konzervatórium egyik alapító atyjának szíve csücske. A konzervatív habitus meghatározásaként felvetett „erotika, irónia, politika” hármas jelszaváért plusz jó pont. Minimum egy ifjabb reménység.
Waszlavik Gazember László. Gazember, Petőfi, Velorex, Sámán, Szabadcsapat és Ullmann Mónika. Ő az egyetlen személy listánkon, akinek karrierje autodidakta ellenállóként, Ullmann Mónika-feldolgozással indult. Waszlavikot nem csak azért lehet szeretni, mert egyszerre sámán és avantgárd, hanem mert még szellemes is. A kultúra ápolásáért végzett tevékenysége előtt pedig csupán leborulni tudunk (melyik taknyos adna ma olyan címet a kazettájának, hogy LEGJOBB ZENE A MAGYAR?). Renoméját ha lehet, még magasabbra emeli szemünkben, hogy övé Magyarország leghitelesebb Zappa-bajusza. No internationale standard.
Borókai Gábor. A viszontagságos fideszkormányzás alatt kormányszóvivő, jelenleg a Heti Válasz utolsó oldalas publicistája, újságíró. El kell hogy ismerjük, hogy magyarhonban hagyománya van a "fröcsögő" és "üvöltő" publicisztikának, Borókainak valahogy mégis sikerült ezen felülemelkednie. Kiforrott és mértéktartó hangvétele, éles meglátásai nagyon szép olvasmányok egy kávé mellé.
Barcs Miki. Idézet a Matula.hu jellemzéséből: "Kicsit idegesek voltunk, amikor a Flash a hetedik helyre került, mert úgy találtuk, nehéz lesz megmagyarázni tizenötmillió Matula-olvasónak, hogy a magyar könnyûzene negyven évének legjobbjai között van ez a kevesek által ismert, tizenegynéhány év alatt tizenegynéhány számot produkáló zenekar. Pedig ott van, efelõl semmi kétségünk sincs. Tulajdonképpen a fene se érti, hogy miért nincs Magyarországon sokkal több annyira normális zenekar, mint a Tilos az Á környékérõl indult Flash elvonósnégyes. Lemezük nem jelent meg, egy koncertjüket a Bahia kazettán adta ki. Ha valaki épeszû válaszokat tudott adni a kilencvenes évek kihívásaira, az Barcs Miklós alias Dr. Flash volt, a Flash szövegek ugyanis verhetetlenül zseniálisak. A Bucó féle produkciókra még némi joggal rásütheti a világ, hogy csak a botránykeltést szolgálják, a Flashsel kapcsolatban ez már nem áll. Amit itt háború, kommunisták, nácik, heroin, nõk és trolibusz témakörben hitelesen élménnyé lehet alakítani, azt Barcs megtette."
Lányi András. Humánökológus. Bár jelenlegi szervezete sok esetben ellentmondásos, és ő maga is sokszor radikális "mélyzöld" irányvonalat penget meg, mégis Karátson Gábor csöndes állásfoglalásai mellett az ő hangosabb környezetvédős megnyilatkozásai határozottan tetszetősek számunkra.
Schlett István. Politikai gondolkodástörténettel foglalkozik, azon belül a magyarral. Publikációi tudományos igényességű munkák legyenek azok könyvek, vagy aktuálpolitikai állásfoglalások. Mi mindig elolvassuk. Továbbá becsüljük, mert az egyetlen ismert ember, akinek orvosilag van előírva a dohányzás (anélkül nem tud alkotni). :)