„A konzervatívoknak milyen válaszuk van az iszlámfasizmus kihivására ?”
Megláttam az egyik bejegyzés hozzászólásai között ezt a kérdést, és gondolkodásra sarkallt. (Konkrét megoldási javaslatot nem teszek, csak egy-két gondolatmenetet szeretnék elővezetni.) Úgy vélem, azelőtt, hogy bármiféle választ adhassunk erre a kérdésre, érdemes lenne egy nagyon rövid, csak címszavas történeti visszaemlékezést tenni.
Elsőként az Iszlám és a Kereszténység többé-kevésbé hasonló tőről, a Judaizmusról származnak, persze lényeges eltérésekkel, és különböző mértékben, de azért mégis... Kapcsolatukat azonban számos véres konflikus mérgezte a múltban. Mindenkinek érdemes ezekre visszaemlékezni, mielőtt bárki bármit is kíván a jelenlegi helyzetről mondani. (A múlt felől ismerd meg a jelent) A teljesség igénye nélkül: keresztes háborúk, ibériai reconquista, törökök európai háborúi a XIV. századtól a XX. század elejéig, az arab világ gyarmatosítása, a Török Birodalom arab lakta térségeinek protektorátusokba való léptetése, Izrael USA támogatása, a 2 olajválság, gyarmati háborúk (lásd Algéria), vendégmunkás mozgalom, a Szovjetunió muszlim népeinek erőszakos szekularizálása, terrortámadások, 2 afganisztáni és a 2 iraki háború, stb.
Arra is érdemes lenne kitérni, hogy az iszlám államai között több szempontból lehet választóvonalakat húzni, ám ezek lényegesen keresztbe metszik egymást. Pl.: állami vallásosság szempontjából egymás mellé helyezhető Irán és Szaúd-Arábia, nyugati elfogadottság szempontjából azonban elég messze állnak egymástól.
Ha egy pillanat erejéig a jövőbe is tekintünk, mielőtt a jelen ezen égető kérdésével foglalkoznánk, azt is figyelembe kell venni, hogy az iszlám népesség demográfiai szempontból fiatalos, dinamikusan növekvő. Ez az európai keresztény népességről még nagy jóindulattal sem mondható, akár merre nézzünk, Spanyolországtól Oroszországig (persze vannak azért eltérések). Továbbá azt is érdemes észben tartani, hogy jóval nagyobb számban élnek muszlim kisebbségek keresztény országokban, mint fordítva.
Nem tudok róla, hogy lenne bármiféle konzervatív álláspont az iszlám-kereszténységkérdésről, (Bushékkal nem foglakozom). Így egy saját véleményt fogok kifejteni, amely 2 gondolatra vonatkozik. Az egyik az, hogy a nyugatnak mindenféleképpen nyugodtnak és mértéktartónak kell lennie, még akkor is, ha ez áldozatokat követel (nem emberi áldozatokra, sokkal inkább anyagiakra gondolok). Mivel az iszlám fundamentalizmus részben belpolitikai show-műsor, (de sajnos nem csak az), ezért mindenféleképpen támogatni kell a nem fundamentalista csoportokat, és tiszteletben tartani a helyi hagyományokat. A saját világunk ráerőltetése más kultúrákra, ellenállást vált ki. És persze lehet azt mondani, hogy nem szép dolog tőlük az agresszió, de nem szabad elfelejteni, hogy ki rakta fel a csizmás lábát kinek az asztalára. Szóval én elsősorban az önmérsékletet és a saját szándék vizsgálatát javaslom, továbbá a történelmi és kulturális tájékozódást. (Az iraki helyzet azt hiszem jól példázza, hogy mire megy egy agresszív „demokratizáló” hadjárat…)
Végezetül pedig óva intenék mindenkit attól, hogy az ellentét valódi élét a vallási különbségben keresse…
