Mint minden induló újság, folyóirat, portál esetében a legnehezebb elkezdeni, és a köszöntőt megírni. Így jelen köszöntő sem tart igényt arra, hogy világmegváltó, nagy dolgokat mondjon, és arra sem, hogy új dolgokat mondjon – az alábbiakhoz hasonló gondolatokat sokan papírra vetették már előttünk is. Ez egy kezdet, és mint minden ilyen, nehéz.
Nagyobb részünk, akik ezt az internetes portált szerkeszteni fogjuk, és akik majd a tartalmat írjuk, az úgynevezett szocializmus alkonyán, a rendszerváltás hajnalán születtünk. Nagy többségünk nem élt a totalitárius Rákosi-rendszerben, és az egyeseknek ma is szépnek mutatkozó, ám szellemet és lelket gúzsba kötő Kádár-érát sem kellett átvészelnünk. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy nem tudunk a szocializmus borzalmairól, és arról, hogyan fosztották meg az itt élő embereket a szabadságuktól. Tudjuk, hogy szüleink még nem utazhattak, mozoghattak, gondolkodhattak olyan szabadon, mint ahogy ma mi megtehetjük, és tudjuk azt is, hogy nekik mindez még élő emlék – és rajtuk keresztül ebből az örökségből mi is részesülünk.
A probléma azonban ennél sajnos összetettebb. Egyrészt – amellett természetesen, hogy a rendszerváltást valós váltásnak tekintjük – kontinuitás van az előző, és a mostani rendszer között. Ennek oka sokak szerint az elitváltás hiánya, vagy részleges volta, és ebben bizony van is valami igazság. Akik ezt a kontinuitást fenntartják, azok a szocializmust, mint hagyományt mutatják be nekünk. Mi ezt a kontinuitást, és a szocializmus hagyományként való értelmezését nem fogadjuk el, ezért eme honlap szerkesztői, és a honlapon megjelent cikkek szerzői egyértelműen a posztkommunizmussal szemben állnak ki, és ezt nem kívánjuk titkolni egy percig sem. A hagyományokat fontosnak tartjuk, ám épp a hagyományok azok, melyeket a szocializmusnak nevezett bukott – és tragikus – kísérlet végképp el kívánt törölni. A hagyományokat nem kitalálni, hanem megtalálni akarjuk. Ám épp a 40 éves megszállás miatt olyan hallatlanul nehéz rálelni eme hagyományokra.
A probléma második része röviden a modernitás által felszínre hozott problémákról szól. Ha lehet ezt mondani, Magyarországnak itt sokkal nehezebb dolga van, mint azoknak, akiknek nem kellett átélniük a 40 éves szocializmust. Mi kettős problémával nézünk szembe: A posztkommunizmussal és a modernitással egyszerre. Úgy tűnik, mindkét jelenség meglehetősen sikeresen számolta fel a korábban meglévő tudásokat és hagyományokat – így a Rendet is.
Nem vagyunk „forradalmárok”. Nem kívánunk új embert, új társadalmat, új világot, egy új utópiát alkotni. Hisszük, hogy minden ilyen próbálkozás, mely az emberi természetbe, vagy a természet rendjébe radikálisan beavatkozik egy „eljövendő szebb világ” érdekében, tragédiával végződik, és legtöbbször tömeges számban követel emberéleteket. Azt kívánjuk ismét fölfedezni, ami már volt, de elveszett (remélhetőleg nem maradéktalanul). Amit mi észreveszünk, az csakis az lehet, hogy keressük, de nem találjuk a rendet. Márpedig rend nélkül nem tudunk értelmes és kiismerhető viszonyok között élni. Nem fogadjuk el az ideológiákat, mert azok leegyszerűsítő mivoltuknál fogva nem a valóság megértését, hanem annak megerőszakolását szolgálják.
Hisszük, hogy e rendet hagyományaink megtalálásával együtt találhatjuk meg, és hogy ez élhető viszonyokat teremthet ebben az országban. Hisszük továbbá azt is, hogy a rend nem teremthető meg pusztán formális jogi nyilatkozatokkal. A társadalom, és így a társadalmi rend is bonyolult szövet, melynek számtalan rétege van, és csak a rétegek együttes erősítésével hozhatjuk létre a rendet is újra.
Olybá tűnhet, hogy ez egy pusztán politikai internetes újság, egy a sok közül, ráadásul egy ifjakból álló reakciós társaság újságja. Nem tagadva ezen szemlélet meglétét, azért a célunk nem ez. Lesz itt szó filozófiáról, ismeretelméletről, vallásról, irodalomról, és persze politikáról is – ezen belül aktuális politikai eseményekről is meg lehet és meg is lesz a véleményünk, de célunk nem egy politikai erő szócsövévé válni. A szerzők között is megoszlanak a vélemények számos dologban, és ezek vitára bocsátása is meg fog történni; lesznek érvek a piac mellett és ellen, egyes politikai részkérdések mellett és ellen, szabadság kontra egyenlőség, stb. Egy azonban a szerzőkben közös: a szerzők mindegyike elutasítja a politikai extrémitásokat, és modern politikai fundamentalizmusokat, legyenek azok bármilyen színezetűek is. A hagyományok, és a rend megtalálása végett indított keresés közben szükségszerűen „a régiekhez” fogunk nyúlni, mert sokakkal ellentétben, nem hisszük, hogy mi felette állnánk bármely kor szellemi magasságának, vagy erkölcsi méltóságának, leszámítva a XX. század totalitárius diktatúráit, melyek szintén haladást vizionáltak.
Nem vagyunk „antidemokratikusak”, de azt sem hisszük, hogy egy politikai struktúra csak azzal, hogy valamilyen elnevezést magára vesz, védve van mindentől, legfőképpen a kritikától. Nem a „rendszer” hanem a Rend megtalálása az, ami motivál minket.
Úgy érezzük, nem vagyunk egyedül az „otthontalanság” érzésével, de azt nem gondoljuk, hogy az „otthonunkat” megtaláljuk akkor, ha elmegyünk az országból. Magyarország az otthonunk, felelősséget érzünk iránta, és itt próbálunk meg – magunk rendkívül csekély erejével – hozzájárulni ahhoz, hogy élhetőbb legyen. Ez természetesen nem sok, és nem bízunk abban sem, hogy „majd mi” végre egyszer-s-mindenkorra megválunk az előző rendszerből ránk maradt terhek súlyától.
Ennyit indításnak, jó olvasást, gondolkodást kívánunk, és mindenekelőtt arra kérünk minden kedves olvasót, hogy tegye szóvá észrevételeit, kritikáit, hiszen amiért tenni szeretnénk, az csakis együttgondolkodással sikerülhet, nem pedig néhány ifjú egyetemista „szellemi gettójának” agyaskodásával.
