„...a kommunista Kínában lelepleztek egy gyermekrabszolgaságra épülő üzemet. Hol volt a párttitkár, kérdezem én.”
(Orbán Viktor, 2007)
„Kínában több tízmillió embert emelnek ki a szegénységből...”
(Orbán Viktor, 2011)
Különösebb jelentősége nincs ennek a posztnak. Mindent megírtak már máshol, ahová ki akarok lyukadni: jelesül oda, hogy mintha kicsit fakó lenne ennek a mesés Keletnek a fénye. Persze tudom én: utolsókat rúgja a Nagy Sátán, Őfelségét csoda, hogy nem rángatták ki hajánál fogva a kapucnis grimesterek a Buckingham-palota ablakából, és persze egész Skandináviából kizárólag egyetlen búvárruhás futóbolond csinált hülyét. Hanyatlik a Nyugat, csak a vak nem látja. Bezzeg a több ezer éves szakrális birodalomban égbe szállnak a grafikonok, és emelkedik kifele a több tízmillió ember a szegénységből, mint tündér a tóból, mert ott irányítva van a csúnya piac, ott biza nincs profithajhászó, lélekgyilkos kapitalizmus. Sőt, idetévedt ateistáknak: ott még a pedofil papoknak is kuss a neve. Szóval repül a sárkány, na.
Csak hát időnkét a lángot a lakosok közé böffenti, szárnyával szaggatja a szociális hálót, és különböző testnyílásaiból olyan gőzöket és gázokat ereget, hogy az már zavarba ejtő. Nem csoda, hogy időnként megböködik a kínaiak ezt a gigantomániás dögöt.Vegyük csak az elmúlt héten történteket: biztos volt rengeteg szalagátvágással kísért felhőkarcoló-avató, de történt egy negyven halálos áldozatot követelő, teljesen elkerülhető vonatkatasztrófa az Új Rend szakrális hazájában. Aztán: a közterület-felügyelők a Selyem út keleti végén annyira korruptak, hogy körülbelül ezer ember ment ki miattuk tüntetni az utcára. Nem csoda, hogy be voltak rezelve az elvtársak az arab tavasz miatt, ahhoz se kellett ugye ennél sokkal több. Volt még egy elnáspángolt demonstráció is, pár ezren azért tüntettek volna, mert szerették volna megtudni, hogy egy tájfunnak köszönhetően megsérült üzemből ugyan mennyi mérgező vegyi anyag szivárgott ki. Erre csak annyit tudok mondani: vörösiszap. És végezetül egy félig-meddig kakukktojás: egy jó cikk arról, hogy Kínában tulajdonképpen nem csak cuki szőrös kis pandák, hanem fájdalmasan profi hackerek is élnek.
Na jó, állj. E könnyed kis kamaragrindcore után rájöttem, hogy nem találtam meg magamban Gréczy Zsoltot. (Gyurcsány Ferenc felhúzható bloggere és lendkerekes kommunikátora ugyanis újabban azzal utazik a kattintásokra, hogy rettenetes párhuzamokat von 56 és a Corvinus körüli balhék, valamint 2006 ősze és a brit zavargások között. Jól van na: biztos le kell nyomnia Debreczenit.)
A párhuzamok ellenére ugyanis alapvető különbségek vannak a nyugati és a keleti fiaskók, kudarcok és szerencsétlenségek között. Maradjunk Londonnál. Az ottani emberkedőknek nem a rendszerrel van bajuk, hanem pont fordítva: saját bevallásuk szerint is haszonélvezői a szisztémának, köszönhetően a píszínek, a segélyeknek és a Guardian véleményrovatának. A maszkos suttyók legnagyobb ellensége a rend. Kína más tészta: ott ugyanis meglehetősen kevés haszonélvezőt fenntartó rendszer van, és szemmel láthatóan nem mindenki akar benne együttműködni és a rendszer ezt nem tűri. Nevezhetjük ezt persze akárminek, állam- vagy irányított kapitalizmusnak is felőlem, de saját, szabad akaratból fakadó rend nincs benne. Hiszen a rendszer kereteit egyetlen párt és annak teljhatalma biztosítja, így a Nyugat testét rágó korrupció, gátlástalanság és a felelőtlenség – ahogy a mellékelt ábra is mutatja – Keleten egyenesen borítékolható.
Állítólag mi, itt Magyarországon nem fogjuk soha lehagyni Keletet, Nyugat meg kényszerlakhely nekünk, magyarok számunkra. Lehet. De azért óvatosan azzal a kuanhszival, mert egy hasonló, ázsiai zsákutcára hajazó rendszer már megbukott itt. Ezt kéretik fejben tartani a bizniszelés folyamán.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!
