tita
I 2008.07.03. 20:04
Dr. Erba Odescalchi Sándor herceg Testamentum című köteteiben megjelent visszaemlékezései segítségével visz bennünket vissza az időben. Történelem, korrajz, önéletrajz is egyben. Egy hiteles szemtanú sorsán keresztül lehetünk szemlélői a tovatűnt világnak. A válogatás visszaemlékezéseiből szubjektív, de sorain nem változtatok, úgy adom közre, ahogy ő írta:
I. Ferenc József ausztriai császár, Magyarország apostoli királya és e két országról elnevezett Monarchia sok más országának uralkodója már nyolcvannégy éves volt és hatvanhat éve uralkodott ötvenmilliós birodalma felett, mikor 1914 március 23-án Budapesten, a magyar királyság székesfővárosában, a történelmi emlékű budai Vár egy kis házában megszülettem, ugyanabban az évben, mint az első világháború.
Apám a császári és királyi hadsereg altábornagya, kiről azt fogják mondani a temetésén, hogy egy oszlop dőlt ki vele, és ilyen oszlopokra építette a nagy császár és király, Ferenc József az ő hatalmas Monarchiáját. Anyám szép hercegnő, kinek ezerháromszáz éves hercegi házát én lettem hivatva folytatni nagy ősök, köztük XI.Ince pápa emlékével. Családja nevét és címeit is én kaptam meg, kormányok és királyok megerősítették. Szülőim testileg és lelkileg kiváló, egészséges, szép, nagyeszű, erős jellemű és jó emberek voltak. Tehetségüket örökölve iskoláimat kitűnő eredménnyel végeztem, a jogtudományok doktora lettem, majd ügyvédi gyakorlatot és ügyvédi és bírói oklevelet szereztem.
1943 augusztus 17-én életem fénypontjához érkezett: a Balaton melletti ősi tihanyi apátság templomában feleségül vettem történelmi pompájú esküvőn a nagy Ferenc József császár és király dédunokáját, József főherceg lányát, a tizennyolc éves Margit ausztriai főhercegnőt, magyar és más országok királyi hercegnőjét.
Másfél évvel később hazánkat, vagyonunkat és mindenünket elvesztve, csak puszta életünket tartva meg Svédországba érkeztünk, mint a svéd királyi család vendégei a Stockholm melletti Haga királyi kastélyba. Ebben az idegen kastélyban született egyetlen gyermekünk. Azután egy kicsiny lakást bérelve, új országban, új klímában, új nyelven kezdtünk új, ezúttal „névtelen” életet. Eltitkoltuk azt, hogy kik vagyunk és végigjártuk a szegénység kálváriáját, de közben mégis mindig boldogok voltunk és új életünk felépítése közben alulról is láttuk azt, amit azelőtt csak felülről ismerhettünk meg. Új perspektívák nyíltak előttem, új megismerések. Mindennapi kenyerünk munkámmal biztosítva lett és szabad országban élhettünk. Materiális igényeink mindig szerények voltak, így még kultúrigényeink is kielégülést nyerhettek: gyűltek a könyvek és családjaink történetének emlékei: a kis bérelt lakás régi lényünk otthona lett.
Stockholm központjában van a Halwyll Múzeum. Nevét a múzeumot alapító és az államnak hagyományozó Halwyll grófi párról kapta: ez volt az ő palotájuk. Vannak benne dísztermek műkincsekkel és híres festményekkel és vannak fürdőszobák mosdókkal és törülközőkkel. A dísztermekben a féltett antik családi bútorok, de ott vannak a hamutartók és szivardobozok is, az íróasztalon az itatós és a használatlan levélpapírok, a tintatartó és a gumi pecsétnyomók, a szalma papírkosár és a napi posta. Pontosan úgy, ahogy Halwyll grófék hagyták, mikor a halál elszólította őket. Tárgyaik nem azért lettek egy múzeum anyaga, mert tulajdonosaik hazájuk vagy az emberiség nagyjai lettek volna. Hanem azért, mert az egész palota mutatja, hogyan élt a huszadik század elején egy előkelő és gazdag család. Minden érintetlenül a helyén maradt és ez kultúrtörténeti dokumentum. Többet mondanak el a személyes tárgyak a korról, mint az időtelen gobelinek és a híres képek.
Feljegyzéseim ugyanezt a célt szolgálják. Nem vagyok híres ember. Hogy nevem és arcom néhány évig ismert volt szülőhazámban az nem tetteim, hanem csak írásaim, történelmi nevem és a királyi család egy tagjával kötött házasságom következménye volt. Csak azt akarom, hogy megörökítsem családom, életem és korom képét, minthogy hagyományainkon kívül mindent elsöpört a háború és az utána következett események, és új létünket egy másik velünk együtt végleg elfújhatja. Írásaim: életem múzeuma. Egy nagynevű család belső életének képe a történelem viharos időszakában olyan őszintén, ahogy azt csak az ember saját maga ismerheti. Nemcsak fénylapok, hanem sok árnyék is: egy darab európai történelem.
