Ennek a címnek első látásra semmi értelme. De majd lassan kiderül, mégis miért van itt. Most mindenesetre mindenki kapjon elő egy tetszés szerinti wysiwyg szövegszerkesztőt, Wordot, OpenOffice-t, akármit, és írja bele az alapértelmezett Times New Roman betűkkel, hogy ffi, majd jelölje ki, és nagyítsa fel alaposan.
Valami ilyesmit fog kapni:
Csúnya, nem? Nos, akkor most csináljuk meg ugyanezt egy nyomdai minőséget produkáló, igényes programmal, mondjuk valamilyen TeX-variánssal.
Mindjárt más.
Mi a különbség? Az f betűk felső vége összeér, illetve rálóg az i pontjára, a betűk közelebb vannak egymáshoz, az áthúzások szintén összeérnek. Ez ugyanis egy úgynevezett ligatúra, van ilyenből kismillió féle. Ez egy aprócska tipogárfiai trükk a sokból. Aki ezzel foglalkozik, biztosan sokat (és nálam sokkal szakszerűbben) tudna mesélni ezekről.
De mire is jók ezek? Arra, hogy megkönnyítik a szabályoknak megfelelő szövegelrendezés kialakítását. És az vajon mire jó? Nem elég bepötyögni valamit, aztán úgy ránézésre elrendezgetni, hogy kinézzen valahogy? Mire jó az, hogy precízen megtervezzük: hogyan osztjuk el a sorban a szóközöket, mekkora távolságot hagyunk a sorok között, hogyan helyezzük el a lapon az egész szöveget, miféle speciális megoldásokkal (lásd a fenti ligatúrák) lehet mindezt elérni, vezetni a szemet a soron, stb?
Két eredménye van: a tipográfiailag helyesen nyomtatott szöveg esztétikus lesz, és könnyen olvasható. Hogy jön mindez a Konzervatóriumra? Úgy, hogy ezek az elvek, szabályok a könyvnyomtatás sok-sok éves történelme alatt alakultak ki, és beléjük van sűrítve rengeteg tudás arról: hogyan olvas az ember, hová néz a lapon, merre jár a szeme, mikor nem fárad el, és így tovább. Nem véletlenül alakultak ki. És mivel az ember természete az elmúlt évszázadokban igen keveset változott, ugyanúgy nézelődünk a lapon, ahogy eleink. Nagyjából hasonló elvek alapján kell tehát egy jól olvasható szöveget összerakni ma is. Itt a hagyomány követése nemcsak elvi igényesség, hanem a gyakorlatban is igen jó eredményre vezet.
Na ezért írtam egy keveset a tipográfiáról a Konzervatóriumon.
(Ha meg szembe megyünk a tapasztalattal, ocsmány, szörnyszülött szövegeket fogunk kapni, amiket senki nem fog elolvasni, akkor is, ha kiváló tartalmuk van, egyszerűen azért, mert a Word alapértelmezett szövegtükrétől és az ad hoc elrendezett mindenféle tipográfiai elemtől kifárad a szem, ezért aztán az agy a könyv falhoz csapdosására ad utasítást a kéznek. A gányolt könyvkivitelezés nagyban hozzájárul az olvasási kedv csökkentéséhez.)
