Orbán Viktor és a kelet varázsa

Konzervatorium I 2010.11.10. 07:25

A régi pesti vicc szerint Mao annak idején megkérdezte Kádárt, hogy mennyien laknak az ő országában. „Olyan tízmillióan”, mondta Kádár. „Az nagyszerű lehet, ott mindenki ismer mindenkit”, lelkesedett Mao. Kína már régóta szeretne hídfőállást találni az EU határain belül, s hazánknak több versenytársa is van a Kína felé nyitott kapu szerepéért folyó versenyben. Mivel pedig a magyar költségvetés a könyvelési hibahatár a kínaiban, nem lehetnek különösebb illúzióink azzal kapcsolatban, hogy Magyarország mennyire és meddig fontos a kínaiaknak - figyelmeztet szerzőnk, aki felteszi a kérdést: keleti szél, új világrend? Mennyire jó ez nekünk? 

Huhogó János írása

„Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik, és aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.”
A tanú, 1969

„Olyan századunk lesz, amelyben a magyarokat ismét tisztelik a világban. De még csak az út elején vagyunk. A neheze még hátra van. Végig kell csinálni, különben mindent, még az utolsó erőt adó álmunkat, még a következő nemzedék, a saját gyermekeink esélyét is elveszítjük. Ha a magyarok ma engednek a kétségeknek, akkor holnap veszíteni fognak. Azt mondom, nekünk egy évünk van arra, hogy felvegyük a tempót, végbevigyük a döntő változásokat, átalakítsuk Magyarországot. Egy évünk van, hogy megteremtsük a sikeres magyar élet alapjait. Egy évünk van, hogy a hanyatlás züllésbe fordult korszakát visszafordítsuk, és ismét emelkedő pályára állítsuk hazánkat. Kapkodás nélkül, megfontoltan, de szapora léptekkel. Most ne hallgassunk a sápítozókra, a huhogókra, az örök bizonytalanokra. Azok, akik kételkednek saját erőnk és képességeink felől, akarva vagy akaratlanul a múlt védelmezőivé válnak. De mi, magyarok nem a múlt védelmezői, hanem a jövő emberei akarunk lenni.”
Orbán Viktor, 2010.


Jean Chouan (a.m. Huhogó János) a 12 nyugat-franciaországi megyére kiterjedő royalista felkelés, a Chouannerie (a.m. a huhogók) egyik vezetője, Jean Cottereau harci neve volt. A chouan amúgy a macskabagoly (franciául: chat-huant) ófrancia neve, s a Cottereau-család tagjainak egyik hallgatag felmenője szerezte becenévként, mások szerint azért, mert jól tudta utánozni a bagoly rikoltását – a felkelők is ezzel a rikoltással adtak jelt egymásnak.

Huhogó János, bár távol álljon tőle a 2002-2010 közötti szocialista kormányzat védelme, mégiscsak úgy gondolja, hogy az ancien régime, az 1989-90-ben kezdődött békés rendszerváltozás és a létrejött parlamentáris rendszer mégsem volt az a rettenet, ahogy azt a Duna-parti Bastille-t a szavazófülkékben megostromlók ma láttatni szeretnék. Arról nem is beszélve, hogy az ostromlók az elmúlt húsz évben nem tétlen szemlélői, hanem tevékeny alakítói voltak a rendszernek.

Így Huhogó János magára vállalja, hogy akarva a múlt védelmezőjévé válik, s lehet, hogy árulóvá is, amikor bizalma nem feltétlen a mi fényes és boldog jövőnkben.

Hetvenöt-nyolcvan éve úgy tűnt, hogy a nyugati világban végleg népvezérek és diktátorok veszik át az uralmat, s eltakarítják az útból a parlamenteket, a szabad sajtót, a tulajdont, a piaci versenyt, a választásokat, egyszóval a szabadságot. Nyugat-Európának 1945 adta vissza a szabadságot, nekünk, magyaroknak és sorstársainknak még 44-45 évet kellett rá várnunk. Harmincöt-negyven éve az égnek szökellő olajárak rendítették meg a nyugati világot, a szovjet előrenyomulás megállíthatatlannak tűnt, majd nem sokkal később pedig Soros György arról prófétált, hogy New York helyét Tokió veszi át a világ pénzügyi központjaként. Azután először az olajárak, majd a szovjet hatalom omlott össze, a japán gazdaság pedig hosszú ideje igencsak rossz állapotban van.

Igen valószínű, hogy húsz év múlva nagyon más lesz a világ, s főleg az egyes térségek közötti erőviszonyok, mint az a világ, amibe mi 30-40-50 éve beleszülettünk, de a jövőre vonatkozó minden jóslás a jelenből indul ki, s ritkán találja el azt, ami végül is történni fog. Szerencsére.

Már hosszú ideje a csendes-óceáni térség feltörekvő gazdaságai, először a kistigrisek, majd lassan két évtizede maga az óriás sárkány, Kína a világgazdaság növekedésének legdinamikusabb régiója.  Az évről évre 8-10 százalékos növekedést felmutató Kína, s a hasonló dinamikájú, de lényegesen kevesebb figyelmet keltő India, a demográfiai robbanást átélő arab világ és Afrika állnak az egyik oldalon, velük szemben pedig az elöregedő, éppen hogy csak növekedő „fejlett világ”, vagyis a Nyugati Civilizáció a másik oldalon. Ma a kínai megtakarítások finanszírozzák az amerikai államháztartást, Kína a német autógyárak legfontosabb új felvevőpiaca, s persze Kína az új világhatalmi játékos a reménytelen Afrikában. Így minden valamire való nyugati és keleti politikus elzarándokol Kínába, piacot, finanszírozást vagy akár katonai támogatást keresve.

November elején a magyar kormányfő is Kínába látogatott, s részt vett a sanghaji világkiállítás záró rendezvényein, valamint tárgyalásokat folytatott vezető kínai politikusokkal, üzletemberekkel. Sikeres tárgyalásairól beszámolva kínai finanszírozást, infrastruktúra-fejlesztést, munkahelyteremtő beruházásokat helyezett kilátásba.

A keleti szél

A miniszterelnök már egy jó ideje következetesen nem az országgyűlés előtt, hanem mindenféle más gyülekezetekben jelenti be az ország sorsának jövőbeli alakítását érintő legfontosabb terveit. A köztársasági elnök személyével kapcsolatos elképzeléseit a testvéri Bulgáriából üzente meg, az új gazdasági rend körvonalait a Széll Kálmán Alapítvány rendezvényén ismertette, míg hazánk új keleti stratégiáját, nem sokkal kínai útját követően a Magyar Állandó Értekezlet legutóbbi ülésén jelentette be. A miniszterelnök nem először beszélt a „keleti szélről”. Még a választások előtt, az immár  tizenkettedik országértékelő beszédében bejelentette meggyőződését, hogy a 2008 őszi amerikai pénzügyi válság, majd az abból kibontakozó világgazdasági válság új világrendet eredményezett, amelynek fő haszonélvezője a Kelet, ahol már nem elég a piaci önszabályozás, hanem erős és tevékeny államra van szükség.

Az időközben miniszterelnökké lett győztes pártvezér szerint az új világrend nagy lehetőség Magyarország előtt, mert aki elég gyorsan reagál, az nyertese lehet az új rendszernek. A kínai gazdasági kapcsolatok fejlesztése józan és racionális megállapítás, feltéve, ha valaki a helyiértékén kezeli a magyar és a Magyarországhoz fűződő kínai érdeket. Orbán azonban az új világrendben nemcsak az ország számára lát jó lehetőségeket. Az ahhoz történő alkalmazkodás jó alkalmat teremt az alkotmányos berendezkedés megváltoztatására is. Már jó előre beharangozta, hogy bizony furcsának tűnő intézkedések is várhatók: „Minden, most furcsának tűnő intézkedés indokolt a jövő szempontjából, és a nyugati kultúrkör más területein is elő fognak jönni hasonló lépések”.

Magyarország és a Nyugat

A magyar államalapítás idején átgondolt uralkodói döntés volt az ország sorsának a nyugati civilizációhoz kötése.  Közép-Európában szinte minden tág értelemben vett kulturális vízválasztó ma is ott húzódik, ahol a keleti és a nyugati kereszténység, Bizánc és Róma határa több mint ezer évvel ezelőtt kirajzolódott. A magyarok lehorgonyzása a nyugati civilizáció mellett, ha nem is volt probléma nélküli, de mindenképpen sikeresnek bizonyult. Időről-időre, főleg a válságos időszakokban visszatér az elképzelés – történelmi munkákban, publicisztikában, de még akár irodalmi alkotásokban is –, hogy az ország sorsa esetleg szerencsésebb lett volna keleti orientáció mellett.

Húsz évvel ezelőtt Orbán Viktor és a Fidesz az akkori reformközgazdasági iskolával együtt a manchesteri liberalizmus közgazdasági tankönyvi vizsgatételeit olvasta az akkori jobboldali kormány fejére, de már jó ideje, 10-15 éve, előbb kormányfőként, majd az ellenzék vezéreként másfelé kereste az ország számára üdvözítő megoldást. 1990-ben még a teljesen szabad piac, a minél kisebb, „éjjeliőr” állam és korlátozott állami szerepvállalás mellett érvelt, most az erős és a gazdaságban aktív állam, verseny helyett állami gazdaságirányítás, pénzgazdaság és tőkepiac helyett a termelő gazdaság és állami gazdaságfejlesztés a jelszavai. Az irányváltásban nemcsak az játszhatott szerepet, hogy új politikai ellenfelei, az MSZP és az SZDSZ szövetsége baloldali blokként magát épp a piac, a verseny és egészében véve a nyugatosság kizárólagos letéteményesének mutatta be – holott a baloldali reformkurzus nagyon is kelet-európai értelmiségi politika volt –, hanem az is, hogy a gondolkodására időről-időre láthatóan erős befolyást gyakorló szerzők is az angol-amerikai kultúrájú világkapitalizmus helyett a kelet-ázsiai sikerországok (Tajvan, Szingapúr, Dél-Korea, stb.) példáját ajánlották követésre. Bogár László globalizáció- és nyugatellenes filippikái (a legutóbbi épp tegnap jelent meg a Magyar Hírlapban), Lovas István Amerika-ellenes éllel megfogalmazott lelkes beszámolói a tajvani és szingapúri közállapotokról, majd Matolcsy György Heti Válasz-beli könyvszemléi a világkapitalizmus összeomlását prófétáló könyvekről nemcsak Orbán, hanem az egész jobboldal gondolkodását alakították.

Korlátok nélkül

Orbán Viktor már régóta azt keresi, hogyan szabadulhat meg politikájának külső, általa nem alakítható korlátaitól.

Az 1989-90-ben létrehozott alkotmányos berendezkedés fékek és egyensúlyok finom rendszerét építette fel, hazánk NATO-, majd pedig EU-tagsága jogilag is korlátozták a magyar kormány öntörvényűségét, az ország hatalmas külső finanszírozási szükségletei pedig a kormányzat gazdasági mozgásterének szabtak korlátokat. Választások valóban csak négyévente vannak, s azokon csak a magyarok szavaznak, de a nemzetközi tőkepiacok akár naponta is mérlegre tették a magyar kormány tevékenységét.

A hagyományok, a szokásjog, majd a jog, s végül pedig a politikán kívül álló szellemi hatalom által korlátozott politikai hatalom régi európai gondolat, gyökerei az antikvitásig, s Jézus szavaiig nyúlnak vissza: „add meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené”. A középkorban a király hatalmát az egyház, a bárók, a városok szabadságjogai, s nem utolsó sorban a hagyományok korlátozták. A fékek és ellensúlyok e finom szövedéke a korai abszolutizmusban szakadt át, amikor létrejöttek a központosított európai államok és felszámolták a helyi és rendi kiváltságokat, s a szellemi hatalom államosítása pedig a reformáció, illetve a gallikán egyházpolitika révén történt meg. Minél előbb esett át egy ország a lázon, annál hamarabb gyógyult meg a beteg. Az angol és a holland abszolutizmus (mert ilyen is volt) már a XVII. században megszűnt, a francia abszolút monarchiát, pontosabban a lassan helyébe épülő óvatos reformkurzust a forradalom söpörte el, ami véglegesen megváltoztatta Európát. A skandináv országokban és a német nyelvterületen pedig az 1848-as forradalmi hullám hozta meg a választott népképviseleteket és a felelős kormányzást. De Nyugat-Európában még a legabszolútabb uralkodói abszolutizmust is kötötte a jogrend, az elődök hagyománya és az elitek tényleges befolyása.  A mindenható uralkodó, a korlátok nélküli fejedelmi önkény és a neki alávetett jogok, főleg pedig a tulajdonjog nélküli társadalom a cárizmus, az oszmán birodalom, Dzsingisz kán és a császári Kína, s persze a bolsevizmus és a maoizmus világa.

A valóban rendkívüli parlamenti többség, amelyet a tavaszi választásokon megszerzett kormánypárt, a rajongóinak százezrei és a lényegében a belső ellensúlyok nélkül irányítható Fidesz, párosulva a szétforgácsolódott ellenzék tehetetlenségével, 2010-ben lényegében korlátlanná tették a pártelnök hatalmát. A szorosan kézben tartott, jelentéktelen államfő és a legkisebb üzemzavar esetén is durván megregulázott alkotmánybíróság után már csak külső intézmények, a NATO, még inkább az EU, s főleg persze a nemzetközi pénzpiacok állnak a miniszterelnöki teljhatalom útjában.

A miniszterelnök kínai útja nem egyszerűen egy racionális gazdaságpolitikai döntés eredménye volt, akárhogy is arról beszélt, hogy „a jövőben átalakulnak a külpolitikai kapcsolatok, és elsősorban a gazdasági, pragmatikus szempontok lesznek fontosak. Az ideológiai, civilizációs, vallási vagy katonai szempontok viszont háttérbe szorulnak a szövetségkötésekkor.” Orbán a kínai nyitástól olyan finanszírozást remél az ország számára, amely más logika szerint működik, s függetlenné teszi az EU és a nemzetközi tőkepiacok kontrolljától, amelyek már olyan világossággal megmutatkoztak kormányzásának első heteiben is. A kínai mintájú irányított kapitalizmusban a vállalkozások sikerességét nem a gazdasági versenyben való helytállás alapozza meg, hanem a kormányzati erőforrásokhoz való hozzáférés lehetősége.  A miniszterelnök számára nem új a gondolat, már 1994-ben sem a szabad verseny elősegítését, hanem lényegében az országnak pár kiválasztott nagytőkés között felosztását kérte számon az akkor éppen frissen vesztes MDF-n: „Meg kellett volna találni azt a nyolc-tíz nagyvállalkozót, akik majd Magyarország nagytőkései lesznek… Ezekkel kellett volna személyes kontaktust kiépíteni, amelyet ők aztán jól tudtak volna használni a piacon, mint versenyelőnyt. Azt a kapcsolatot, amely őket így Magyarország miniszterelnökéhez vagy annak legbelső köréhez fűzi. Igen, az ország nyolc-tíz nagytőkés gazdasági érdekszférájává vált volna meghatározott területeken... Ezzel a nyolc-tíz nagytőkéssel kellett volna kiegyezni… Antall ezt elmulasztotta. Nem volt hajlandó foglalkozni ezekkel a dolgokkal...”

Kínai kártya magyar kézben vagy magyar kártya kínai kézben?

A régi pesti vicc szerint Mao annak idején megkérdezte Kádárt, hogy mennyien laknak az ő országában. „Olyan tízmillióan”, mondta Kádár. „Az nagyszerű lehet, ott mindenki ismer mindenkit”, lelkesedett Mao.

Kína a világ egyik legősibb civilizációja, s a kínaiak magukra mindig is a világ közepeként tekintettek. Az ország saját neve (Zhōngguó) Középső Birodalom, s onnan nézve mindenki más vazallus vagy annak kellene lennie – legyen az Japán, Korea vagy Vietnam –, vagy egyszerűen barbár, mint a fehér világ, köztük mi magyarok is. Kína egy-egy tartománya önmagában nagyobb, mint bármelyik nagy európai ország, hazánk pedig kisebb, mint egy kínai nagyváros; a magyar állam egész költségvetése pedig valószínűleg kisebb, mint a kínai birodalmi költségvetésben a könyvelési hibahatár.

Kína már régóta szeretne hídfőállást találni az EU határain belül, s hazánknak több versenytársa is van a Kína felé nyitott kapu szerepéért folyó versenyben. Így nem lehetnek különösebb illúzióink azzal kapcsolatban, hogy Magyarország mennyire és meddig fontos a kínaiaknak. Kína és a távol-keleti sikeres országok eredményei nem az állami gazdaságirányításon alapulnak, hanem elsősorban az évezredes munkakultúrán, a magyarok számára elképzelhetetlenül alacsony munkabéreken és számunkra elviselhetetlen munkakörülményeken, végül nem utolsó sorban a mindenütt jelenlevő parancsuralmi rendszereken. Amit persze már Kínában is feszeget a gazdasági gyarapodás, s főleg pedig az ország megnyitása a világ felé.

A legtöbb magyar még a nyugati kultúrájú multinacionálisoknál is nehezen viseli a vállalati rendet és fegyelmet. Aki már dolgozott kínaiakkal, japánokkal vagy koreaiakkal, pontosan tudja, hogy mentalitásuk milyen végtelenül távol áll a magyaroktól. Fegyelmezett, kollektivista társadalmakban felnevelt, mérhetetlenül szorgalmas és igénytelen emberek állnak szemben a kuruckodó, végtelenül individualista magyarokkal, akik magukért esetleg hajlandóak dolgozni, de másokért nemigen. Az egészen bizonyos, hogy a magyaroknak másképp kellene élnie és dolgoznia, mint eddig, s másképp kellene viszonyulniuk az államhoz, az adófizetéshez, a szabályok betartásához is. Az út azonban aligha lehet az, amit Si-huang ti, az első kínai császár hagyott örökségül, sokkal inkább az, amelyet a magyar államalapító jelölt ki.

A 21 évvel ezelőtti, a Tiennanmen téri fiatal demokraták éveket töltöttek munkatáborokban, míg a budapesti fiatal demokraták egy szabad országban lettek népszerű politikusok. Erre talán még a magyar kormányfő is jól emlékszik.

Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!


A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr72437432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

andzsin 2010.11.10. 09:31:43

Hová szeretett volna eljutni a szerző? Nincs következtetés?:))) Ha az a következtetés, hogy egyre inkább másoljuk a keleti típusú hatalomgyakorlást, akkor bingo. Orbán meg szélkakas, ez tudjuk jól. A legutóbbi időkig fújjoltak a Krasznaja plósagy, meg Beijing irányába is, most meg kisebb istenekké léptek elő. Lehet Orbánt meghatotta az a kedves szeretet, amellyel a kínaiak kirángatnák Görögországot a bajból, ui. megmondták a görögöknek, hogy segítenek nekik elkerülni a gazdasági összeomlást, ha beengedik a kínai tőkét, nem kicsit, hanem nagyon.

Mondjuk okos közgazdászok 20 éve mondják, hogy ki kéne használni azt a helyzeti előnyt, ami már csak félig van meg, de még mindig nagy potenciál, hogy a kínaiak szeretnek minket. Az egyetlen "rokonuk" vagyunk a messzi Ajrópában. Nálunk van Európában a legnagyobb kínai kolónia. Persze ettől még Magyarországot így hívják kínaiul: "Xiongyali" ("songjáli"), azaz "éles" vagy "hosszú fogú barbár".

tábormegsemmisítő 2010.11.10. 09:56:34

Akiről szó van arra hasonlatként jobban ráillik Marco Polo mint Huhogó János, utóbbi inkább a blog szerzőjének a neve lehet. Egy racionális megállapítás azért van az írásában, kár hogy nem vitte végig:

"a nemzetközi tőkepiacok akár naponta is mérlegre tették a magyar kormány tevékenységét"

Ha hittek volna a Huhogóknak, már rég bedőlt volna a forint és lett volna nagy BUKSZ a tözsdén, de nem ez történt

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2010.11.10. 09:57:15

@andzsin:
A végkövetkeztetés mindössze annyi, hogy Orbánnak igaza van abban, hogy sem Magyarország, sem Európa nem haladhat tovább azon az úton, amelyen az utóbbi 50-60 évben járt, viszont téved abban, hogy az ázsiai útra kellene lépni. Elég népszerű vélemény, hogy az európai kultúrkörnek az ázsiaiból kellene merítenie, de ez leginkább a máig létező orientalista diskurzusból fakad - kb. Ázsiában buddhista szerzetesek, nagyszakállú bölcsek, szegény parasztok, fundamentalisták, meg terroristák laknak, oszt csókolom. Persze ez utóbbi kettőt senki nem kívánja átvenni.
Egyébként szerintem Európa képes lesz a saját útját járni, csak előbb még rá kellene ébredni, hogy tényleg változásokra van szükség, de ennek a ráébredésnek még csak kevés jelét látni.

andzsin 2010.11.10. 10:15:16

@Vérszegény éjszakai dúvad: momentán halvány lila gőzöm nincsen hogyan lehet a kettőt összefésülni, ui. a kulturális alapok alapvetően különbözők, mint ezt a munkamorálból tudjuk, amit a szerző is emleget.

KG2000 2010.11.10. 10:18:19

A miniszterelnök számára nem új a gondolat, már 1994-ben sem a szabad verseny elősegítését, hanem lényegében az országnak pár kiválasztott nagytőkés között felosztását kérte számon az akkor éppen frissen vesztes MDF-n: „Meg kellett volna találni azt a nyolc-tíz nagyvállalkozót, akik majd Magyarország nagytőkései lesznek… Ezekkel kellett volna személyes kontaktust kiépíteni, amelyet ők aztán jól tudtak volna használni a piacon, mint versenyelőnyt. Azt a kapcsolatot, amely őket így Magyarország miniszterelnökéhez vagy annak legbelső köréhez fűzi. Igen, az ország nyolc-tíz nagytőkés gazdasági érdekszférájává vált volna meghatározott területeken... Ezzel a nyolc-tíz nagytőkéssel kellett volna kiegyezni… Antall ezt elmulasztotta. Nem volt hajlandó foglalkozni ezekkel a dolgokkal...”

Drága Huhogó, Orbán és az MSZP között az a különbség, hogy az MSZP nem mondta, de 1990 óta (igen, azóta!!!!!!!!!!!!!!) FOLYAMATOSAN (igen!!!!!!!!) azt csinálta, míg Orbán sajnos csak mondta.

"A 21 évvel ezelőtti, a Tiennanmen téri fiatal demokraták éveket töltöttek munkatáborokban, míg a budapesti fiatal demokraták egy szabad országban lettek népszerű politikusok. Erre talán még a magyar kormányfő is jól emlékszik."
Olyannyira emlékszik, hogy a kínai kormány határozott és nyílt tiltakozása ellenére a magyar nagykövet is megjelenik a nemrégiben odaítélt Nobel-békedíj kiosztásán.

Drága Huhogó, sajnos a cikke, amely azért annyira nem jó, hogy elejétől a végéig érdemes lenne elolvasni, csak azt bizonyítja, hogy magát valamilyen mérhetetlen zseninek képzeli, akinek kötelessége a buta, korlátolt és erkölcstelen Orbánt kioktatnia. Csakhogy nem ez a helyzet. Sajnálhatja!

lehet más a handa-banda 2010.11.10. 10:28:05

Miután nagyjából minden amit veszünk Made in China feliratot visel, mégsem ártana tán megkérdeni, melyik országból is való? És ha sikerült kideríteni, az sem árt ha valaki odautazik és megtudakolja miben lehetne együttműködni a jövőben? Feltételezem nem azt várják tőlünk hogy sárguljunk meg és húzzuk ferdére a szemünket, mert ők sokkal pragmatikusabbak ennél. Az ideológiai tudálékosság inkább a hazai publicistákra jellemző

KG2000 2010.11.10. 10:30:29

"A 21 évvel ezelőtti, a Tiennanmen téri fiatal demokraták éveket töltöttek munkatáborokban, míg a budapesti fiatal demokraták egy szabad országban lettek népszerű politikusok. Erre talán még a magyar kormányfő is jól emlékszik."
Ehhez azért hozzá kell tenni azt is, hogy csak utólag látszik Huhogó úrnak, hogy szabad ország, meg minden milyen egyszerű volt. 1987-ben sem lehetett tudni még, hogy tényleg valamiféle szabadság lesz, legfeljebb remélni. Grósz Károly például nem akarta, és ő nem akármilyen pozícióban volt, nem is volt egyedül.

epécske 2010.11.10. 11:57:27

@KG2000:
Látom, azért a pártközpontban és a rajongói táborában éberen sajtószemléznek, és a Konzira is alapos figyelmet szentelnek. Nehogy már lesöprés nélkül maradjon egy ilyen aljas támadás! :)
Az egyeduralmi rendszerek egyik fontos sajátossága, hogy a saját híveiket nyírják ki elsőnek, úgyhogy csak hajrá!

2010.11.10. 12:03:53

Nem mintha szívesen védelmezném Orbánt, de azzal kapcsolatban se tápláljunk túl sok illúziót, hogy Magyarország mennyire fontos a nyugati nagyhatalmaknak, erről láthattunk már néhány példát a történelemből. Arról is érdemes elgondolkodni, hogy annak idején, amikor I. István a nyugati orientáció mellett döntött, döntésének háttere nem ideológiai alapú volt, hanem az akkori világpolitikai helyzet alapján döntött és ez a helyzet ma alapvetően más, mint akkor volt. Lehet, hogy az eredmény is más lesz, ha az ő gondolkodását követjük?

Persze nekem sem tetszik, hogy a törökök, a Habsburgok, az oroszok, majd az USA után lehet hogy megint új gazdi után kell nézni, mert az ilyenfajta változások mindig gyötrelmesek, de ez van. Köztes megoldásként javaslom, hogy Magyarország támogassa Kína felvételét az EU-ba, erre Törökország, Izrael, majd Kuba és Argentína felvétele után van is reális esély :)

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2010.11.10. 12:17:55

@andzsin:
sehogy, de szerintem nem is kellene összefésülni. szerintem Európának egyáltalán nem Ázsiából, vagy az ázsiai kultúrából kellene merítenie, hanem a saját szellemi erőtartalékaiból.

Bloodscalp 2010.11.10. 14:07:12

Nevetséges ez a "keleti szél" szöveg, pár éve még az orosz nagykövet tette helyre viktor vezérünket a világ dolgairól, és most enekmentén nyomják ezt a figyeljünk oda keletre sódert...minden jelentősebb cég már évek óta ott van (főleg kínában) akkor miért adják az okost?

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2010.11.10. 14:25:56

@KG2000: ja, bocs, hogy néha ellenvéleményt fogalmazunk meg. A seggnyalást meghagyjuk magának.

tábormegsemmisítő 2010.11.10. 14:48:39

Ez a blog nem valami szerencsés csillagzat alatt lett összehuhogva, mert éppen ma kilincsel a brit miniszterelnök Pekingben valami jó kis üzletért. Remélem a Vik elhozta az orra elől

Az a helyzet hogy kinőttünk már a suliból, amikor csak azt volt szabad tudni amit aznapra adtak fel, és büntit kapott a tanító nénitől aki előre megtanulta a holnapi leckét

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2010.11.10. 15:07:41

@tábormegsemmisítő: És Cameron lenne a mérce, vagy mi? :D Egyik kedvenc lapunkban, a Salisbury Reviewban, ami old school konzik gyűjtőhelye, elég sokat szapulják Cameront. De a cikk sem a kínai kapcsolatok léte ellen emelt szót, hanem eltúlzása és egy szerintünk hibás szemlélet ellen.

tábormegsemmisítő 2010.11.10. 16:06:02

@dobray:
Az a nagy helyzet, hogy változik a világ, és erről még Salisburyban sem árt tudni.

Ebben az elbizonytalanodott helyzetben az a legrosszabb megoldás, ha a mások által eldobott almacsutkán akarunk megélni, mondván, hogy bevált már eddig. Mostanában ugyanis már az almacsutkát is megeszik akik eddig nem fanyalodtak volna rá

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2010.11.10. 20:11:18

@tábormegsemmisítő:

Azért akkorát még nem fordult a világ, ahogy ezt sokan láttatni szeretnék.

en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_GDP_(PPP)

Ha megnézed a linkelt adatokat akkor a világ GDP-jének (70eMrd$) még mindig 50%-t a nyugat termeli (kicsit több mint 35eMrd$).

Nyugat alatt a következő területeket értem:
EU, USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Norvégia, Svájc. (és bele mertem venni Japánt is az elmúlt 400 év eseményei miatt, bár ez vitatható)

Kína meg a 13%-át.

Azokról a javakról már csak ne is beszéljünk, amelyek a GDP-ben nem jelennek meg, mint például, hogy itt szabadon k*va anyázhatjuk egymást anélkül, hogy rettegni kéne attól, hogy a pártkommandó ránk töri a budiajtót. Mert nekem ez kicsit fontosabb dolog, minthogy 200 vagy 300 forintba kerül egy lángos a büfében.

A cikk egyébként nagyon jól sikerült. És igenis nagyon könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy Orbán Viktor szívesebben vállalna fel egy olyan hatalmi korlátot amit ért és ki tud számítani (kínai politikai vezetés logikája), mint egy olyan korlátot, amelyet nem lát át (nemzetközi tőkepiac logikája). Ez nem valami Orbán-ellenesség. Egyszerűen arra alapozom, hogy Orbán 22 éve politizál és amúgy is jogász. Ebben a világban érzi jól magát, a tőkepiacról meg nincs nagyobb tapasztalta és nem egy közgazdasági lángelme, valljuk be, ha már ilyen Bogár László félékkel veszi körül magát.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2010.11.10. 21:02:02

"a japán gazdaság pedig hosszú ideje igencsak rossz állapotban van."
Azért cserélnék velük.

"erős és tevékeny államra van szükség"
Mintha nem az okozta volna a válságot...

"az egész jobboldal gondolkodását alakították"
baloldali fantasztává.

"A legtöbb magyar még a nyugati kultúrájú multinacionálisoknál is nehezen viseli a vállalati rendet és fegyelmet."
De még mennyire. Bár, azt azért hozzátenném, hogy a kínai nem annyira kollektivista és fegyelmezett, mint amilyennek látszik, hanem sokkal inkább sunyi.

Azt nem tudom, hogy Viktor miért gondolja, hogy a kínai, vagy orosz kapitalista másként gondolkozik, mint német, vagy amcsi?
Attól tartok, hogy nagy csalódások lesznek még itt, ugyanis nem gondolkodik másként.

user792 2010.11.10. 21:51:17

Hát most vagy arról van szó, hogy Viktor egy importképes, itthon is alkalmazható modellnek gondolja Kínát -ami nagyon nagy baj- vagy klasszikus kapitalista elgondolás szerint úgy gondolkodik, hogy "the business is business" vagyis, hogy jók lesznek ezek nekünk üzletelni, munkahelyeket teremteni stb. aztán az így szerzett előnyből jöhet majd Magyarország felemelkedése, azon kívül meg leszarjuk a kommunizmusukat, idegen kulturájukat stb. A probléma az, hogy a modern kapitalizmus működése pont ennek a működési mechanizmusnak a csődjére mutatott rá, méghozzá vaskosan. Az onnan jött emberek hozzák magukkal a saját értékrendjüket, vallásukat etc. és aki egy ekkora birodalomból jön, az nem fog integrálódni.

Bárhogyan is nézem a helyzetet, szerintem Európa sehogy sem jönne ki jól a Kínának való lefekvésből, legalábbis nem úgy, ahogy azt mi szeretnénk. Álljunk már végre a saját lábunkra, térjünk vissza régi értékeinkhez, fedezzük fel régi önmagunkat. Különben egy kolónia leszünk csupán, egy utolsó gyarmat, egy koszos kis periféria, a jövőben.

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2010.11.10. 23:11:37

@user792:

Egyrészt a multikultit ne varrjuk már a kapitalizmus nyakába. Kapitalizmusban nem vagy köteles beengedni a tulajdonodba senkit, ha úgy ítéled meg, hogy nem tudsz vele együttműködni. Kereskedni meg a távolból is lehet. Ahhoz nem kell egymás seggébe költözni, ha nem tetszik.

A gazdasági együttműködéshez nem kell semmiféle AKTÍV politikai együttműködés, egyszerűen csak hagyni kell, hogy menjen a termelés, befektetés és a kereskedelem. A cikk persze pontosan ezért nem is ezt kritizálta. A gazdasági kapcsolatokkal nincs senkinek semmi baja.

Az utolsó bekezdéssel meg teljesen egyet értek, már persze ha régi értékeink alatt ugyanazt értjük. :-)

döncike1 2010.11.11. 00:28:23

@tábormegsemmisítő: a beírásoddal csak pár órát kellett volna várnod. most nézd meg bux, mol, otp

tábormegsemmisítő 2010.11.11. 00:33:20

@jvizkeleti:
A GDP egy félig-meddig fiktív mutatószám, épp elég kritika érte. Jelentősen megdobja például hogy az USA-ban bekapcsolják légkondícionálót, ahelyett hogy kinyitnák az ablakot, míg egy "elmaradott" országban mint Kína ez a tétel elhanyagolható. Nem is beszélve a kábítószer kereskedelemről vagy a prostitúcióról, ami szintén a GDP-t növeli, vagy olyan konszolidáltabb tételek, mint az egészségügyi ellátás. Az erre fordított összeg az USA-ban háromszorosa az európainak, (és rengetegszerese a kínainak) az eredményességi mutatói viszont nem jobbak, és akkor még nagyon finoman fejeztem ki magam.

Persze nem az érdekel, hogy mi a jó ebben nekik, hanem hogy mi hasznunk lehet NEKÜNK ebből? A kábítószerpiac elég nehezen penetrálható, de prostitúcióban a nyugati exportból származó GDP-nk rengeteget fejlődött. Kínába ezt nehéz volna eladni, velük más üzlet jön inkább szóba, mint a fejlett Nyugattal

A demokratikus Nyugat mítosza meg sokat veszített mostanában a hitelességéből. Demokrácia export helyett fogyaszthatatlan ideológi hablaty jut el hozzánk, az elnyomott cigányokról, homokosokról meg hasonlók

evil overlord (törölt) 2010.11.12. 14:42:05

@jvizkeleti: Ideje lenne Bogárt eltüntetni Orbán környékéről.

@Lord_Valdez: A kínai sunyiság igaz (ld. a bevitt technológia ellopása), de ez nem az egyszerű melós szintjén megy, azoknál még igaz a fegyelmezettség (amit belévertek).
Azt hiszem a kínai kapitalista azért egy kicsit más mint a német: a német nem nézi le annyira a magyarokat, mint a kínai az összes fehér barbárt.

bz249 2010.11.12. 15:43:02

@evil overlord: nem latott meg eleg nemetet. :)

Lehet a kinai meg jobban lenez minket, de a magyari neger is csak egy neger nem nagyon szamit mit gondol. :(

evil overlord (törölt) 2010.11.12. 15:48:45

@bz249: Azok a németek, akikkel eddig találkoztam vagy kedveltek minket - mert bajorok :) - , vagy korrekten álltak hozzánk, annak meg örültek, hogy tudok németül. Igaz, nem mentem velük piálni, meg nem is arról volt szó, hogy idejön befektetni x milliárd eurót.
Bár az is lehet, hogy mint félárja, túl jó a véleményem a nemzettestvérekről :)

bz249 2010.11.12. 15:56:42

@evil overlord: "Azok a németek, akikkel eddig találkoztam vagy kedveltek minket - mert bajorok :)"

A bajor az nem nemet (a frank viszont nem bajor). Ez filozofiai alapvetes.

"Igaz, nem mentem velük piálni"

Pedig pialni szeretnek.

"meg nem is arról volt szó, hogy idejön befektetni x milliárd eurót."

Na latja ez az... most gondoljon bele, hogy egy Csanyi, Szeles, Demjan is micsoda lelki nyugalommal tor derekba magyar eleteket. Kepzelje el mi lenne, ha Albaniaban vallalkoznanak. Na kb. egy nemetnek ez Magyarorszag. Egy-egy magyarral persze lehetnek joban (nekem sincs semmi bajom veluk, meg nekik se velem) de azert tomegevel?

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2010.11.12. 16:37:27

@evil overlord:
De a melós is sunyi. Ha valamit elkefél nem mondja meg, letagadja. Ha nagyon mosolyog, akkor valami baj van. Egy kínai szerint mindig minden a legnagyobb rendben van. A büdös életben nem ismerné be, hogy valamit nem tud megcsinálni.

evil overlord (törölt) 2010.11.12. 16:48:20

@bz249: Nem hiszem, hogy a bajorok örülnének ennek a kizárásnak.

Nem vagyok híve az IHB-nek.

Persze, de van egy olyan érzésem, hogy azért az európiakat (na jó, az aljanépektől etekintve) egy kicsit többre tartják, mint a négereket. A kínaik egyformán lenéznek mindenkit.

@Lord_Valdez: Ennyire nem ismerem a kínaiakat, de a melós szintjén a fegyelmezettség csak működik, nem? Ha más nem, Mao beléjük verte a fegyelmet. (A japán mentalitás teljesen más.)

bz249 2010.11.12. 17:05:46

@evil overlord: "Nem hiszem, hogy a bajorok örülnének ennek a kizárásnak."

Dehogynem, ok is csak minimalisan gondoljak magukat nemetnek (kiveve a frankokat).

"Persze, de van egy olyan érzésem, hogy azért az európiakat (na jó, az aljanépektől etekintve) egy kicsit többre tartják, mint a négereket. A kínaik egyformán lenéznek mindenkit."

Egy fokkal tenyleg kevesbe neznek le minket, de azert ez nem tul jelentos. A kelet-europai siman untermensch. Egyebkent meg teljesen igazuk van, ugyanis az ero/penz poziciojabol igy kell targyalni. Az, hogy mi itt a dolog masik vegen mit gondolunk rola az nekik meg nem relevans.

evil overlord (törölt) 2010.11.12. 17:58:14

@bz249: Akkor ezért kedvelnek minket.

Az üzleti partner túlzott lenézése veszélyes, ui. a lenézett fél arra fog törekedni, hogy amennyire lehet, betartson a másiknak (ehhez persze gerinc kell, ami nem mindenkinek adatott meg).

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2010.11.13. 14:03:00

@evil overlord:
A fegyelemben nincs hiány, az őszinteségben annál inkább.

deénnem 2010.11.14. 15:52:15

@KG2000: Drága Huhogó, sajnos a cikke, amely azért annyira nem jó, hogy elejétől a végéig érdemes lenne elolvasni, csak azt bizonyítja, hogy magát valamilyen mérhetetlen zseninek képzeli, akinek kötelessége a buta, korlátolt és erkölcstelen Orbánt kioktatnia.

Telitalálat! Ráadásul a szerző semmilyen utat nem mutat! Ennyiért meg kár volt nekiülni!

(bocs, ha valaki már megfogalmazta, nem olvastam el az összes kommentet)

HaKohen 2010.11.14. 19:07:26

@deénnem:

"Csak írok, nem olvasok" - mondaná most Petőfi; ha hallottad talán már ezt a nevet. (Ha diszlexiás vónál, bocs a föltételezésért, hogy illen ósdi költőt olvasnál.)

Mi a fenének elolvasni egy bejegyzést és a hozzászólásokat? Anélkül is lehet osztani az észt.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

Nincs megjeleníthető elem

JOBBKLIKK

Nincs megjeleníthető elem

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása