Hollywood és a nyugati baloldal tömeggyilkosok iránti perverz rajongásának egy újabb állomását jelentette Steven Soderbergh Che-ről szóló kétrészes filmje.
A Che-kultusz tényleg elképsztő méreteket öltött - már nem csak Che Guevarát ábrázoló póló kapható, hanem olyan póló is, ami a Che Guevarát ábrázoló pólót ábrázolja. Beteg, nem?
A Che-kultusz virágzásának újabb korszakát, na meg annak magyarországi megjelenését a Metazin 2005-ben regisztrálta - akkor jelent meg A motoros naplója c. könyv, illetve a belőle készült film.
Érdekes megfigyelni, hogy tényleg hullámszerűen öntik el a magyar sajtótermékeket is a Che-t mentegető, illetve ezekre reakcióként a Che-t mentegetőket kritizáló írások: ezek a hullámok pedig egészen véletlenül egybeesnek a legújabb Che-filmek és Che-könyvek megjelenésével. Ebben az egészben külön vicces, hogy éppen a baloldal az, amely a művészeteket és a tömegkultúrát szereti "kritikai" nézőpontból szemlélni és bennük a politikai ideológiákat kimutatni - valamiért a Che-dömping termékei nem válnak a kritika tárgyává, ahogy az sem, hogy ezek a művek egy miféle gyilkos ideológiát öltöztetnek "cuki" köntösbe.
A rövid felveztés után pedig szívből ajánljuk a libertárius Reason videóösszefoglalóját a Che-kultuszról, melyben megszólaltatják a híres kubai jazzlegendát, Paquito D'Riverát, aki felteszi a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy míg Che a művészeket utálta, addig napjaink művészei Che-t egyenesen imádják?
Kapcsolódó írások:
A baloldaliság mibenléte
Che Guevara mosdatása
Európai Terror Házát akar Csehország