Ángyán József, Révész Máriusz és Kovács Ferenc rekordnagyságú büntetést kaptak, amiért a frakciófegyelmet megszegve nemmel szavaztak az Alaptörvény harmadik módosítására. Vajon az ilyen büntetés összefér-e a szabad mandátum elvével? És milyen jogi relevanciája van a frakciószabályzatoknak?
Matits Kornél írása
tovább
Volt egyszer egy öreg molnár, s annak volt egy kamasz fia. Volt egy szamaruk. Gondolták, eladják a vásáron, és jó pénzt kapnak érte. Attól féltek azonban, hogy mire a városba érnek, a csacsi elfárad, esetleg a lába is föltörik az úton, s akkor nem kel el olyan jó áron. Ezért hát összekötötték a szamár lábát, rudat dugtak a lába közé, vállukra vették, s úgy mentek vele a vásárba. Ahogy mennek, szembetalálkoznak az úton egy emberrel. Az meglátja a csacsit a rúdon himbálózva, s elkezd hahotázni:
– No, az egyszer szent igaz, hogy a három közt nem a csacsi a legnagyobb szamár! Ők viszik a szamarat, ahelyett, hogy a szamár vinné őket!
Hallja ezt a molnár, gondolja, van benne valami igazság. Leteszik a szamarat a földre, kioldják a lábát, s talpra állítják. Az öreg fölülteti rá a fiát, s úgy mennek tovább: elöl a fiú a szamáron, nyomában gyalog a molnár. Megint találkoznak egy emberrel. Az is mondja:
– Hát ez meg miféle mamlasz! Pöffeszkedik a szamáron, s hagyja az öreget kutyagolni! Szállj csak le, öcsém, s engedd csak szépen apádat a nyeregbe!
Gondolták, ennek is igaza van. Helyet cseréltek, s úgy mentek tovább: elöl az öreg a szamáron, mögötte gyalog a fiú. Ismét találkoznak egy emberrel. Az sem hagyta szó nélkül:
– Ó, szívtelen vénség! Nem átall szamárháton feszíteni, s közben ez a szegény gyerek már alig vonszolja magát!
– Ennek is igaza van – vakarta fejét az öreg. Intett a fiának, üljön fel is, és most már így vonultak tovább szamárháton mind a ketten, míg csak megint nem találkoztak valakivel. Hallják is:
– Micsoda bolond népség! Ketten ülnek egy ilyen jámbor kis jószágon. Jó, hogy még egy házat is nem raknak rá, tornyostul!
Elszégyellte magát erre a molnár is, a fia is és leszálltak. Most elöl a csacsi ment, terhétől szabadulva ide-oda illegette magát, s mögötte kullogott a molnár meg a fia. Jön szemközt megint egy ember. Azt mondja:
– Már csak bolond világot élünk! Elöl táncol a szamár, utána liheg fiastul a molnár! Úgy látszik, elérkezett a szamarak világa.
Hanem erre már méregbe jött a molnár.
– Úgy bizony, eddig szamarak világa volt, mert hol erre hallgattam, hol arra, kivéve a magam józan eszére. No de mától fogva beszéljetek, amit akartok, s én is azt teszem, amit akarok!
2012.szeptember 17.
Az utazás nem kizárólag helyváltoztatást jelent. Sőt, ha szívünkben a világ kiszélesítésének vágya olyan hőfokot ér el, amikor már maradni nem lehet, és még véletlenül sikerül is az utazást egy–ideig–egy–helyben–maradássá kiterjeszteni, akkor is, az utazás kifeszíti a helyváltoztatás fogalmát. Valami, addig ismeretlen érzés türemkedik be az utazó szívébe, amint realizálódik benne, hogy valóban országot vált. A félelem egy addig ismeretlen árnyalata vetül a szívre, „s indul, hogy a jelenvalót minden nemben gyönyörűséggel használja s keresztül egész életére visszaemlékezetének tárházat gyűjtsön.”
Kozma Georgina írása
tovább
Aron M
I 2012.12.14. 07:04
Az Együtt 2014 látszólag könnyű helyzetben startolt a politikai mezőnyben. Új formációként, jól láthatóan elkülönülve az MSZP-től és Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíciótól, a friss nemzeti összefogást hirdette meg. A létrehozók szándéka és vezetőinek nyilatkozata szerint lényegében a politikai táborokon átívelő, széleskörű „népfronttá” kellene válnia, hogy mindenkit egyesítsen a nagy cél érdekében, a nagybetűs Köztársaság helyreállításában. Az Együtt 2014 lényegében Bajnai Gordon pártját jelenti – márpedig Bajnai a nyilvánosság előtt ügyesen próbálja leválasztani magát korábbi énjéről, vagyis a Gyurcsány-kormányokban betöltött szerepéről. Az már egy másik kérdés, hogy van-e bármilyen eredeti, formabontóan új a Bajnai-jelenségben és a hozzá tartozó politikai szövetségben. Az első lényeges pont Bajnai Gordon arculata. A Figyelő által idézett szakértő szerint „minthogy finom modorú emberről van szó, nem csoda, hogy nagy közönség előtt meg-megbicsaklik a hangja.”
tovább
Mondhatnánk, hogy nagyon jól tudjuk, milyen világ is a politikáé: nem is kupleráj feltétlenül, hiszen abban korlátozott módon zajlik valamiféle tevékenység, és onnan kilépve az ember attól teljesen elszigetelt szférákba vonulhat el. Inkább a Lila Akác Közhöz hasonlatos világot kell elképzelnünk, hiszen messze nem csak a – korlátozott, határos értelemben felfogott – politikáról van szó.
Molnár Attila Károly mindenképpen a mentorunknak mondható. Némelyikünknek személyesen, másoknak szellemi értelemben (könyvein, esszéin keresztül). Mivel válogatott módon – és különféle irányokból – gyalázzák az utóbbi időben nem először, a plurális liberális demokrácia summum bonum terepén, a szent nyilvánosságban, úgy gondoltuk, érdemes röviden említést tenni arról, milyen ember, tanár, gondolkodó is Molnár Attila Károly. Szemben egyesek mocskolódó állításaival.
tovább
Dr. Semjén Zsolt kora gyakorlatának megfelelően összeollózott egy szakdolgozatot (amit később átminősítettek doktori dolgozattá). Akármit is állít, az idézőjel nélküli szövegazonosságok és fordítások: plágiumok. Ha a rendszerváltás joga szerint nem is, erkölcsileg mindenképpen.
Semjén arra hivatkozott, témája, a new age újszerű volt, és alig volt magyar szakirodalom. No de a hivatkozások feltüntetése nem nyelvfüggő. Amúgy teológián komoly dolgozatot általában biblikumból, patrológiából, egyháztörténelemből, vagy filozófikus témákból írnak, nem a new age-ből. Rendes dolgozatban pedig nem hivatkozik senki Az öt világvallásra, ami egy minden család alsó polcán megtalálható, ismeretterjesztő alapkönyv.
Semjén Zsolt teológiai dolgozata, amit 1997-ben PhD-vé minősítettek át, egy akkoriban (és talán ma is) átlagos szakdolgozat. A tanárok tudják, hogy az illető nem megy tudományos pályára, megcsinálta a szakot tisztességgel, átengedték (az ELTE-n aztán keresztbe tehetett Semjénnek a foximaxi ellenszél is). Nem hiába hallgat az ügyről az egyetemi világ, és nyilatkozta róla Hiller István, hogy jelentéktelen.
tovább
„Kedves Öcsém – ma elhatároztam, írok Neked, hogy végre megköszönjem mindkét leveledet, de még inkább, hogy életednek e jelentős fordulópontján, mint bátyád és mint keresztyén ember legalább néhány szóval elmondjam: én hogyan látom a konfirmáció jelentőségét…
Igen, a tudomány és az emberiség nagy gondolatai is főként a keresztyénség hatására bontakoztak ki. Mióta a világ gondolkodni képes, az emberi gondolatok és érzelmek sohasem voltak olyan teljesek és mozgósító erejűek, mint a krisztusi szeretet és a krisztusi tanítások. Ez a Te számodra egyre világosabb lesz, amint az emberiség történetét tanulmányozod. Így ma minden, amit „kultúrának” nevezünk, elsősorban a keresztyénségen nyugszik, a társadalom gondolkodási módjában és tevékenységében minden ezzel van kapcsolatban, ettől függ, olyannyira, hogy már mi magunk is alig vesszük észre…
tovább
A család mint társadalom
A család egymással összefonódó függőségeket jelent. Csak akkor tudja szolgálni a céljait, ha a családtagok biztosan számolni tudnak vele. Azaz a családtagok kötelességei abszolútak és feloldhatatlanok. Ha a válást bármi okból engedélyeznék, a család nem lenne többé teljesen önfenntartó társadalom és az egymástól való függőség közössége. A válás lehetőségét gyakran a férjek és feleségek elbizonytalanítására használják fel, mondván, ne váljanak „túlságosan függővé” egymástól. Mivel intelligens lények vagyunk, a várt jövő már a jelenben is leképeződik az agyunkban. Ezért teljesen nonszensz azt mondani, hogy „teljesen a tied vagyok, de csak ma”, vagy „csak amíg jól boldogulunk egymással”. A teljes elköteleződés a teljes tudatunkat igénybe veszi, beleértve a jövőről való gondolkodásunkat és minden lehetőséget. A házasságban való elköteleződés borzasztó áldozatokat is megkívánhat, de ez az, ami miatt olyannyira megbecsült. Ugyanazért becsüljük meg a házastársakat, ami miatt a katonákat – elköteleződésük nagysága miatt. Ha a katonáknak engedélyeznék, hogy veszély idején meglépjenek, mit kellene bennük csodálnunk? Ugyancsak, ahogy a válás egyre inkább elfogadottá válik, a házasságot is szükségszerűen egyre inkább lenézik.
tovább
Megjelent a 2012-es Miles Christi Évkönyv. A 450 oldalas kiadvány számos, eddig magyarul még meg nem jelent szöveget közöl többek közt Arthur Moeller van den Bruck, William Hurrel Mallock és T. S. Eliot tollából. Az évkönyvet Föld Judit Gótika című fotóciklusával illusztrálták. A kötetet a Templárius Alapítványnál (miles.christi@templomosok.hu) vagy egyházi terjesztőknél lehet beszerezni.
Az évkönyv tartalomjegyzéke:
A rendkívüli forma és az új evangelizáció. Javaslatok a II. vatikáni zsinat helyes olvasatára. Írta: Athanasius Schneider, O.R.C. püspök
Morus és az Utópia. Írta: Molnár Attila Károly.
Hermann von Salza nagymester életműve. Írta: D. Fekete Balázs.
A hallgatás pápája: XII. Piusz és a második világháború. Írta: Hámori Nagy Zsuzsanna.
A püspök és a besúgó – Badalik Bertalan és Klempa Sándor kapcsolata az államvédelmi és állambiztonsági iratok tükrében (1949–1957). Írta: Soós Viktor Attila.
A Keresztény Szakszervezet gondolata 1956-ban. Írta: Galambos István.
Mindszenty:
Mindszenty József 80 éves – Rentoul Ferenc interjúja (1972)
Mindszenty József houstoni prédikációja (1947)
Mindszenty szentbeszéde a Westminster-székesegyházban (1973)
Megemlékezés Mindszenty József bíborosról (1951)
Uchronia Mindszentyensis. Írta: Dr. Nagy Csaba.
Mindszenty József bíboros engedelmességéről. Írta: Orvos Levente atya.
Adalékok a keresztény nemzeti felelősségtudat és államszervezés gondolatköréhez. Írta: Uhel Péter Ágoston.
Gróf Teleki Pál beszédei. Az igazi tisztviselő. Írta: Gróf Teleki Pál.
A demokrata. Írta: Arthur Moeller van den Bruck.
A tiszta demokrácia határai. Írta: William Hurrel Mallock.
Egy keresztény társadalom eszméje. Írta: T. S. Eliot
Papi pedofília: a hírek és ami mögöttük van. Írta: Szilvay Gergely.
Isten és a semmi a Hetedik Pecsétben. Írta: Pető Zoltán.
Könyvrecenziók:
Koszta István: Mária román királynő párizsi követsége 1919 (Galambos István).
Mihályi Balázs: Román védvonal Magyarország ellen – A Károly-vonal (Cservenka Ferdinánd, Galambos István ).
Szentesi Zöldi László: Vörösterror Szolnokon – 1919. május 3-4. (Cservenka Ferdinánd, Galambos István).
Egy nyugös történész krónikái Trianonról és revízióról – Ablonczy Balázs két könyvérol (Pánczél Hegedűs János).
A kurrens Horthy-kép népszerű forrása. Turbucz Dávid Horthy Miklós-könyvéről (Pánczél Hegedűs János).
Hetek óta ízlelgetem a szókapcsolatot. Konzervatív? Tiszteli, ápolja a hagyományt, értékként tekint rá. Mindezt mindennapi kenyerünkre, a gasztronómiához való hozzáállásunkra, értékeinkre rávetíteni nem nagy logikai ugrás. Azt hiszem, ha ma az utcán tíz embert megkérdeznénk, számára mit jelent ez, akkor kilencnek egyből a gulyás-pörkölt-rántotthús háromszöget és az általuk lehatárolt területen elhelyezkedő ételeket fogja említeni. De valóban ezek a hagyományaink? Valóban kötelezően gulyásokkal kell elkápráztatnunk elsősorban magunkat és a hozzánk érkező külföldieket? Nincs más, mint az elmúlt néhány évtized ránk maradt, kötelességszerűen begyakorolt, erőspistás, gulyáskrémes, mócsingos húsos borzalmai? Ez lenne az örökségünk?
Budai Zsanett írása
tovább
Nyilvánvalónak kellene lennie, hogy semmi, de abszolút semmi nem fontosabb a társadalom számára, mint a család tekintélye és struktúrája. Legalább az emberek fele, fiatalok vagy idősek, állandóan függ a családtól, és mindenki függ a családtól legalább élete egy szakaszában. Minden társadalomban, amely valaha létezett, a család az az intézmény, ami által az emberek egyik fele gondját tudja viseli a másiknak (mielőtt és miután neki viselték, viselik gondját). A javak és szolgáltatások ezen kölcsönössége messze felülmúlja még a kommunista kormányok újraelosztási kísérleteit is. A családban legmezítelenebb formájában szembesülünk az emberi függéssel; ebből a függésből származnak a legmagasztosabb kötelességeink és legnagyobb (valójában megfizethetetlen) tartozásaink is. Mi lehetne ennél fontosabb az embernek, hogy megértse saját magát? Szóval jó okunk van rá, hogy leszögezzük: semmi fontosabb intézmény nincs egy konzervatív számára, mint a mérvadó házi társadalom, a patriarchális család. Nem csoda, hogy nincs intézmény, ami olyan kegyetlen támadásoknak lenne kitéve a baloldaliak részéről, mint ez.
tovább
Áll a bál az osztrák köztévé Magyarországot bemutató dokumentumfilmje miatt. Fog is, még nagyon sokáig. Andrea Morgenthaler és Paul Lendvai a Situation in Ungarn viszolyogtató jelenségét korszellemmé változtatta. Megmutatják, hogyan vélekedik Ausztria az általános szociáldemokrata jólétből a keleti despotizmust és a szélsőjobboldali eszméket ötvöző álkeresztény és álkonzervatív elnyomás igája alatt roskadozó Magyarországról. Hivatásos Orbán-kritikusokat megszólaltatva elmagyarázzák, mit tett a jobb sorsra érdemes Magyarországgal a miniszterelnök. Leleplezik, amint a diktátor és kormánya tönkrezúzza a lelkiismereti- és vallásszabadságot, korlátozza a szólásszabadságot, teret enged a cenzúrának.
tovább
"Of all tyrannies, a tyranny exercised for the good of its victims may be the most oppressive. It may be better to live under robber barons than under omnipotent moral busybodies. The robber baron's cruelty may sometimes sleep, his cupidity may at some point be satiated; but those who torment us for our own good will torment us without end, for they do so with the approval of their own conscience."
(C. S. Lewis)
Idén Budapesten tartották a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapját. Az emléknap kifejezés talán arra utalhatna, hogy itt pusztán a múlt borzalmairól van szó, ám mindennek – szerencsénkre – a jelenhez semmi köze nincs. Koránt sincs így. Egyrészt e rezsimek áldozatai és elkövetői is köztünk vannak; másrészt az a mindenkiben potenciálisan meglévő szellemi indíttatás, amely hozzájárult a totalitárius rezsimek létrehozásához, velünk marad, és sosem tűnik el teljesen.
tovább
Van egy avas megállapítás, miszerint Magyarországon nehéz elválasztani egymástól a politikaelmélet klasszikus megállapítása szerinti bal- és jobboldalt. Magyarországon a politikai oldal fogalma olyan, mint a megyeszékhely barokk stílusúnak mondott temploma, amire a barokk stílust követően minden kor ráépítette a magáét: ma már csak nyomokban tartalmazza, ami valaha volt.
tovább