A Tárcatükör rendezvénysorozatának legutóbbi állomásán Pintér Sándor belügyminiszter vitapartneréül Vona Gábort hívták meg a szervezők, a baloldal legnagyobb felháborodására.
Földi Bence írása
Február 16-án a CampusOnline újságírójaként részt vettem a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézete által szervezett, lassan húsz éves rendezvénysorozat, a Tárcatükör legutóbbi előadásán, vitáján. Az esemény célja minden alkalommal az, hogy egy adott minisztériumot - lehetőség szerint a vezetője által - jobban bemutassanak, kiegészítve a helyi politológusképzést. Természetesen a szervezők nem kívánnak egyoldalú tájékoztatást adni, ezért mindig meghívják az ellenzék sorainak egyik, az adott témában járatos képviselőjét, hogy vitába szálljon a minisztérium munkatársával.
Most sem volt ez másként, viszont a szervezők viszonylag nagy kockázatot vállaltak azzal, hogy Vona Gábort, a Jobbik elnökét és frakcióvezetőjét hívták meg Pintér Sándor mellé az aktuális Tárcatükörre, a műsorvezető/moderátor pedig Magyarország egyik leghíresebb politológusa, Török Gábor volt.
Most nem magáról a vitáról és az elhangzottakról szeretnék írni (azt megtettem a CO-s beszámolómban), hanem az erre adott reakciókról. Ugyanis sokan bírálták a szervezőket és Török Gábort, hogy egy állami egyetemen mosolyogva beszélhetett egy “náci”. Most abba nem mennék bele, hogy a magyar közvéleményben mennyiben alkalmazzák tévesen a “náci” és “fasiszta” jelzőket a Jobbikkal, vagy más radikálisokkal kapcsolatban, mert az külön cikket érdemelne. Azonban a felzúdulásról mindenképp szólni kell.
Már a vita elején megjelentek a kritikus hangok, amikor a Demokratikus Koalíció ifjúsági szervezetének néhány tagja (Szarvas Koppány Bendegúz vezetésével - hát nem ironikus?) bekiabálásokkal szakította meg (pl. “Rasszisták haza!”) Vona Gábor első felszólalását. Az Ifjú Demokraták azóta egy gatyanélküli metrós performansszal próbáltak ismertségre szert tenni.
Az eseményt követően Somogyi Zoltán, az MDF 2010-es kampányának vezetője, politikai elemző Facebookon tett fel arra vonatkozóan kérdéseket:
Török Gábor a blogján válaszolt Somogyinak, s érvelése nagyjából ezen a vonalon zajlik: mivel a szavazók eldöntötték, hogy a Jobbik releváns parlamenti és politikai szereplő kell legyen, nem lehet ignorálni őket, s a Belügyminisztérium megismerése kapcsán különösen hasznos lehet, ha az ő tabudöntögető kérdésfelvetéseik is megjelennek, kontrasztba állítva a BM-mel.
Somogyi és a törökgáborelemez facebookos posztjai alatt olyan mocskolódó, előítéletes kommentáradatot lehetett olvasni (pl. valaki elítélte a diákokat, amiért nem tiltakoztak tömegesen Vona és Jobbik ellen), ami gondolkodóba ejtett. A baloldal továbbra is retteg az egyre inkább konszolidálódónak látszó Jobbiktól, szinte az összes blog elítéli a BCE-t és Törököt, amiért egyáltalán szóba álltak Vonával. (Azt pedig, hogy a NolTV azt emelte ki a vitával kapcsolatban, hogy Pintér szerint meg lehet élni 47 ezer forintból, de a közmunkaprogramról szóló részt nem tette videójába, inkább nem kommentálnám).
A liberálisokra jellemző, hogy a gondolati és szólásszabadságra hivatkozva alkotnak véleményt, de ha nekik nem tetsző gondolat lát napvilágot (pl. egy radikális jobboldali párt formájában), akkor a szólásszabadság már nem vonatkozik mindenkire.
Alapvetően nem szoktam egyetérteni sem Török Gáborral, sem pedig a Jobbikkal. Ebben az esetben viszont Töröknek adok igazat: én is úgy vélem, hogy mivel a Jobbik megkerülhetetlen erővé vált a magyar belpolitikában, nem szabad elszigetelni a véleményüket. Sokan attól félnek, ha a Jobbik túl nagy teret nyer a médiában, üzenetei napról napra eljutnak a választópolgárokhoz, akkor az emberek véleménye fokozatosan radikalizálódni fog. Én azonban úgy gondolom, hogy ha a Jobbik politikáját elszigeteljük és elhallgatjuk, akkor afféle “tiltott gyümölcs”-csé válhat, és ez is a Jobbik malmára hajthatja a vizet.
A Jobbik retorikájával nem kell egyetérteni (én is sokszor bírálom megnyilvánulásaikat), de meghallgatni mindenképp érdemes őket. Erősek Kelet-Magyarországon, mely területet a mindenkori kormányzat elhanyagolt a rendszerváltás óta. Lehetnek olyan meglátásaik, amik a tapasztalataikon alapulnak, s hasznosíthatóak lehetnek.
Miként korábban említett összefoglalómban is fogalmaztam, a Tárcatükör előadásán ugyan nem robbant a lőporos hordó, azaz nagyobb botrányt nem okozott Vona Gábor a nyilatkozataival, de rengeteg fontos témát felvetett, köztük olyanokat is, amik elnyerték Pintér Sándor tetszését. Úgy tűnik tehát, hogy a Jobbik képes bizonyos kérdésekben az értelmes párbeszédre, miért ne lehetnének ott egy közpolitikai előadáson vagy vitán?
A baloldali publicisták és bloggerek persze erre egyből rávágnák, hogy azért, mert ezzel a szervezők (és a jobbikosokkal szóbaállók) legitimálják egy szélsőjobboldali párt ténykedését. Egyetértek Török Gáborral: ezt a szavazók megtették. 850 ezer állampolgár véleményét ignorálni szerintem nem kellene, még olyan nagy nevű (egyébként jobboldali) politikai elemzőknek sem, mint Mráz Ágoston Sámuel, aki rendszeresen nem ejt szót a Jobbikról elemzéseiben.
A hallgatóságban ülve egyre inkább realizálódott bennem, hogy Pintér mellé a lehető legjobb választás volt Vona Gábort ültetni - még akkor is, ha nem értek egyet vele -, méghozzá pont azért, mert a létező tabutémákra is rá tudott világítani. Igaz, kisebb botrányt azért kavart, de gondoljunk bele: a következő alkalommal Navracsics Tibor ellenében a Vonánál talán még jobb szónoknak számító Gaudi-Nagy Tamás lesz a Tárcatükör vendége. S a baloldalnak ismét lesz alkalma háborogni!
A szerző a Mos Maiorum bloggere.
Kövesd a Konzervatóriumot a Facebookon is!