A vasárnapi önkormányzati választáson lezárult egy hosszú választási korszak Magyarországon. 2002 óta a 2005-ös és 2007-es évet leszámítva mindegyik évben vagy egy vagy több országos szavazás is volt hazánkban. 2002-ben az MSZP győzelmeivel kezdődött ez a korszak, míg a mostani önkormányzati választáson a párt immár sokadszorra súlyos vereséget szenvedett és akár a végső összeomlás felé is elindulhat.
Tunyogi Károly cikke
A mostani önkormányzati választás kapcsán a legfontosabb, ami elmondható, hogy a választók egyértelmű bizalmat szavaztak a kormánynak, míg az ellenzék pártjai nagyarányú vereséget szenvedtek. A helyhatósági választáson a legfontosabb pozíciók a főpolgármesteri, a fővárosi közgyűlési, a budapesti kerületek, a megyei közgyűlések és a megyei jogú városok. Először érdemes ezeken végigmenni.
Tarlós István magabiztosan nyerte meg a főpolgármesteri posztot, ami annak fényében, hogy jobboldali politikusnak 1990 óta nem sikerült Budapesten nyernie hatalmas eredménynek számít. Tarlós egymaga több szavazatot szerezett, mint az ellenzék összes jelöltje, ami Demszkynek is csupán egyszer sikerült. A választást sokan lefutottnak tekintették, ami végül is teljesült, de a korábbi felmérésekkel szemben Horváth Csaba valamivel több szavazatot kapott, mint azt várni lehetett, amit győzelemként ünnepelni kissé túlzónak hat, de arra mindenképpen rávilágít, hogy a közvélemény-kutatási eredményekkel mindig csínján kell bánni.
A rendszerváltás óta először lesz jobboldali többségű a fővárosi közgyűlés, ami egyértelműen a legnagyobb sikere a jobboldali kormánypártnak, főként annak fényében, hogy mind a szocialisták, mind az LMP azt a célt tűzte ki a választás előtt, hogy ez semmiképpen sem jöjjön létre. Az országgyűlési választások óta a Fidesz-KDNP támogatottsága 4 százalékkal emelkedett a fővárosban, és így története során először átlépte az 50 százalékos küszöböt. Az MSZP szintén négy százalékot javított, amely növekmény vélhetően a tavasszal még 5 százalék körül szereplő bokrosista MDF-től érkezhetett. Az LMP és a Jobbik pedig az országgyűlési választás óta rontott az eredményén.
A fővárosi kerületekben is soha nem látott jobboldali fölényt láthatunk. A Fidesz-KDNP-összefogásnak 19 kerületben sikerült polgármesteri helyet szereznie, sikerült legyőzni többek között Molnár Gyulát is és olyan, az MSZP korábbi fellegvárának számító kerületeket bevenni mint például Újpest, Rákospalota, Csepel, Erzsébetváros. Az MSZP-nek csupán Angyalföld, Kispest és Pesterzsébet maradt, valamint az általuk támogatott Geiger Ferenc Soroksáron. A választások előtt nagyjából az volt a közvélekedés, hogy csak ezeken a helyeken marad MSZP-s városvezető, így ez szintén nem okozott meglepetést. Ami mindenképpen figyelemre méltó, hogy a szocialistáknak csupán a XIII. kerületben sikerült többséget szerezniük a helyi közgyűlésben, így két megválasztott városvezetőjüknek jobboldali többséggel kell irányítania. A Fidesznek ezekben a kerületekben a legnagyobb problémája az volt, hogy nem sikerült olyan népszerű jelöltet találniuk, akik képesek lettek volna a többséget maguk mellé állítaniuk a polgármesterekkel szemben, és vélhetően több helyen a kormánypárt szavazói is a szocialista jelöltekre voksoltak.
A megyei jogú városokban szintén soha nem látott diadalt aratott a kormánypárt a 22 győzelemmel és azzal, hogy mindegyik településen sikerült a helyi testületekben többséget szerezniük. Szegeden Botka László viszonylag simán nyert, ami szintén amiatt történhetett meg, mert a Fidesz az elmúlt években nem tudott felépíteni egy olyan jelöltet, aki képes lett volna elhitetni, hogy jobb városvezető, mint a szocialista politikus. Az MSZP a választás előtt titkon reménykedett abban, hogy legalább négy-öt helyen (Tatabánya, Dunaújváros, Miskolc, Nyíregyháza) nyerhet, de ezekben az egykori fellegvárakban is viszonylag sima vereséget szenvedett.
A legegyértelműbb kormánypárti fölény a megyei közgyűlésekben alakult ki. A Fidesz-KDNP az összes megyében abszolút többséget szerzett, és sehol nem kényszerül alkalmi koalíciókat kötni valamelyik ellenzéki párttal, ami nagy mértékben megkönnyíti a döntéshozatalt. Ami a tavaszhoz képest jelentős változás, hogy a Jobbik csupán három megyében tudta megelőzni a szocialistákat, míg áprilisban még nyolc helyen szorult harmadik helyre az MSZP. A Jobbik térvesztése és az MSZP viszonylagos erősödése ezen a szinten figyelhető meg a legjobban.
Ami a kormánypárt számára figyelmeztető jel, hogy több olyan településen is veszített, ahol még tavasszal simán hozták el az egyéni mandátumot. Esztergomban Meggyes Tamás súlyos vereséget szenvedett, de ennek ellenére a Fidesz jelöltjei az összes egyéni kerületben nyertek, ami világosan mutatja, hogy a kormánypárti szavazóknak is elege lett a polgármesterből. Makón és Szentesen szintén vereséget szenvedett a kormánypárt. Gödöllőn Gémesi György és a mögötte álló helyi civil szervezet simán nyerte el a helyi választók bizalmát. Az egykori szocialista iparvárosok felemás képet mutatnak, mivel Dorogon, Kazincbarcikán és Tiszaújvárosban simán nyert az MSZP, de Komlón, Ózdon és Oroszlányban a jobboldal aratott győzelmet.
A választás országos összesített eredménye szerint a legtöbb mandátumot természetesen a független jelöltek szerezték. A pártok közül a Fidesz-KDNP fölénye óriási, mivel közel nyolcszor annyi jelöltjét választották meg, mint az MSZP-nek. A szocialisták 591, míg a Jobbik 377 mandátumot szerzett, amivel teljesen egyértelművé vált, hogy a Jobbik a politikai erők között a harmadik erőnek számít, de nagyon messze került attól, hogy legalább középpártnak tekinthesse magát. Az LMP a megszerzett 54 mandátummal egyértelműen a kis párt kategóriájába került, és hatalmas erőfeszítésre lesz szüksége, hogy egyáltalán láthatónak tűnjön a következő években.
Érdemes még szót ejteni arról, hogy a mostani választással az SZDSZ és az MDF végképp a történelemkönyvek lapjaira került. A szabad demokraták csupán egy jelöltet indítottak Sopronban, aki 33 szavazatot szerzett. Az MDF-nek pedig csupán a Somogy megyei Karádon sikerült egy képviselői helyet szereznie. A két párt eredményéről mindent elmond, hogy még a MIÉP és a Thürmer vezette Munkáspárt is több mandátumot tudott szerezni. A két egykor legerősebb párt eltűnésével a rendszerváltás egy korszakát is lezártuk október 3-án.
Mindezeken túl a választás egyik legnagyobb kérdése az, hogy miért sikerült a Fidesznek a tavaszi nagy támogatottságát megőrizni, és vajon ezt követően hogyan módosulhat a politikai verseny. A kormánypárt sikerének az egyik eleme, hogy az új kabinet megválasztását követően rögtön átvette a közbeszéd irányítását, amit egészen mostanáig sikerült is fönntartania. A siker másik összetevője, hogy a Fidesznek a korábbi évekkel szemben sikerült megnyernie azokat a választókat, akik korábban a bizonytalanok közé vagy a politikai skála közepén helyezkedtek el. Ennek a rétegnek egy jelentős része 2002-ben Medgyessyre, míg 2006-ban Gyurcsányra szavazott. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése és a Gyurcsány-kabinet működése ezt a réteget teljesen elfordította az MSZP-től és a 2008-as népszavazás óta nem talált vissza a szocialistákhoz.
A Fidesz a mostani, példa nélküli győzelmével olyan felelősséget is a vállára vett, amivel eddig egyetlen párt sem rendelkezett. Orbánék a három és fél év múlva sorra kerülő parlamenti választáson nem hivatkozhatnak arra, hogy nem rendelkeztek elég választói felhatalmazással, vagy az ellenzék megakadályozta, hogy végrehajtsák a fontos reformokat. A feléje irányuló óriási bizalom óriási felelősséggel is jár. Ezt az előnyt megtartani embert próbáló feladat lesz, de egyelőre úgy tűnik, hogy a politikai aréna többi szereplője nem rendelkezik olyan hitelességgel, amely alapján képes lehet a kormánypárton fogást találni. Fontos kiemelni, hogy egyelőre – mivel a választók gyorsan felejtenek, és most még ugyan a többség számára az MSZP egyenlő a bukott kormányzással, de ki tudja, mi lesz pár év múlva. A Fidesznek a legfontosabb teendője az, hogy a minél jobb kormányzásra összpontosítson a következő években, és a hatalmas bizalmat megszolgáló hatalmas alázattal vezesse az országot.
