Az Underground c. film jelentéséről

___________________________ (törölt) I 2010.04.22. 08:00

Emir Kusturica Underground c. filmjét annak idején megnéztem vagy háromszor, tetszett, azt gondoltam, hogy értem, azt gondoltam, hogy mindenki más is érti, és ezzel magamban le is zártam az ügyet. Nemrég fedeztem csak fel, hogy Kusturicát annak idején nagyon kemény támadások, kritikák érték például Slavoj Žižektől és egy csomó nyugati kritikustól, az a fajta tipikus "boszorkányüldözés" zajlott le, ami nagyon meg tudja viselni azt, aki a kereszttüzébe került - fél év össztűz után annyira elege lett, hogy kijelentette, felhagy a filmes szakmával. Szerencsére nem tartotta be - a következő filmje lett aztán a Macskajaj.
 
Ebből az következik, hogy tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy ezt a filmet mindenki érti. Mindenesetre továbbra is azt gondolom, hogy én értem, ezért akkor most szeretném megosztani az értelmezésemet. Ez a film alapjában véve szerintem a következőről szól: adva van egy ember, Kusturica, aki szeretné szeretni a hazáját. Ugyanakkor azzal a nehézséggel kell szembenenéznie - ugyanúgy, mint nekünk - hogy hazája jelenlegi lakosságának jelentős része gazember, és egyáltalán nem tiszteletreméltó. Persze egy ország nem egyenlő annak jelenlegi lakosságának jelentős részével, és a szeretet sem ugyanaz, mint a tisztelet. Ezt a feszültséget mégis valahogy kezelni kell, és szerintem erről szól a film.
 
Mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, egy feltételezéssel kell élnünk, amire az egész elemzés alapul: Kusturica alapjában véve jó ember ill. szeretne az lenni, pontosan tisztában van azzal, hogy morálisan mi helyes és mi nem, és ezt kinézi a nézőiből is. Ergo, ha bemutat valamit, ami morálisan rossz, abból nem következik az, hogy egyetértene vele, éppen ellenkezőleg, kinézi a nézőiből is, hogy tisztában vannak vele, hogy az rossz és nem azért mutatta be, mert azt támogatná. Ezt a feltételezést két dologgal tudom alátámasztani, egy, összefüggővé érthetővé teszi a filmet, kettő, Goran Bregović rendes fickó, és valószínűleg nem lenne jó barátságban Kusturicával, ha az szintén nem lenne alapvetően rendes fickó. 
 
Szóval, akkor kezdjük. A közepén. A film kb. közepén ugyanis Kusturica önmaga szatíráját alakítja egy rövid mellékszerepben: a Czerny életéről filmet forgató idegbeteg rendezőt, aki a legkisebb hibára is dührohamot kap. Ebből három dolog következik, egyrészt az, hogy ha nem jött át már az első két percben, akkor itt végre átjön, hogy ez a kőkemény szatíra, tragikomédia, gúnyrajz. Másrészt egyfajta bocsánatkérésnek is tekinthető, a saját népétől, hogy gazemberek gyülekezetének mutatta be őket: magát is kigyúnyolja, magát is tiszteletre nem méltó alakként mutatja be, ezáltal válllalva egyfajta közösséget az így bemutatott néppel. Harmadrészt pedig még nyilvánvalóbbá teszi, hogy nem azonosul Czernyvel, Czerny nem ő, nem az ő nézeteit képviseli, éppen azért (is) játssza el magát rendezőként, hogy a néző külön tudja választani őt és Czernyt.
 
Meglehetősen nyilvánvaló, hogy Kusturica a film során nem azonosul Czernyvel. Az is nyilvánvaló, hogy kivel azonosul: a majmos fiúval, Ivannal. Ez abból válik nyilvánvalóvá, ahogy a film végén Ivan fiatalodik 50 évet, megszűnik a dadogása, félszegsége, azaz, a korábbi szerepet a színész mintegy félreteszi, és szereplőből narrátorrá válik, és amit ott, akkor narrátorként elmond, azt tényleg Kusturica mondja. Másrészt pedig - a DVD-n levő interjúból nagyjából kiderül - amikor a német klinikán a megöregedett Ivan sírva-dadogva kiáltja, hogy "M-m-m-mi az, hogy nincs Jugoszlávia ?!!", azt is Kusturica mondja. Ebből válik nyilvánvalóvá, hogy Kusturica végig Ivannal azonosul: a srác ügyefogyott, dadogós, lüke, de igazi jó ember, tele van szeretettel, végig az állatait gondozza, levezeti Czerny feleségének szülését, ajándékot készít Czerny fiának esküvőjére stb. (Ez egyébként a fenti feltételezésemet is alátámasztja- igaz, a film végén a bátyját agyonveri, de egyrészt az voltaképpen igazságos büntetés, másrészt ott már öregember, aki egy német idegklinikáról, bolondokházából lépett le, meglehetősen nyilvánvaló módon tehát Ivan ezen a ponton már orvosi értelemben vett őrült, aki nincs tisztában vele, hogy mit tesz.)
 
Czerny véres, erőszakos nacionalizmusának kontrasztja Ivan fájdalmas, szelíd hazaszeretete, a fentiekből következik, hogy Kusturica az utóbbival azonosul. Ráadásul az interjúban elmondja, hogy ő nem akar magának szerb vagy bosnyák identitást csinálni, ő alapvetően jugoszláv, szerinte fölösleges volt szétverni az országot, amikor Európa amúgy is egyesülőfélben van. A filmben is Ivan Jugoszláviát szereti, míg Czerny szerb nacionalista, aki a film vége fele a bosnyákokat gyilkolja (akik Kusturica világképében szintén jugoszlávok), meglehetősen nyilvánvaló tehát, hogy Kusturica nem Czernyvel ért egyet. Gyakorlatilag Czerny képviseli Milosevicset és a hasonlókat, és ezért nyilatkozta Kusturica 1999-ben, hogy ez a film értelmezhető úgy, mint "a legerősebb támadás, ami csak volt Milosevics ellen" - Kusturica egy békés Jugoszlávia pártján van, nem a bosnyákokat, horvátokat gyilkoló szerb nacionalisták oldalán.
 
Marko és Czerny egyértelműen negatív hősök, Marko csaló, Czerny egy erőszakos, egoista vadmarha (elhangzik az is, hogy már több embert megölt a barátnője miatt), plusz csalja a feleségét. Szó sincs arról, amit egyes kritikusok mondtak, hogy Kusturica heroizálja a szerbeket, éppen ellenkezőleg: gazembereknek mutatja be őket. Marko és Czerny a legkevésbé sem tiszteletremétó, inkább megvetendő figurák. Éppen azért kellett önmagát is idegbeteg idiótaként bemutatnia, hogy honfitársai ne úgy érezzék, hogy ez a nagyon sötét, nagyon amorális kép, amit róluk fest, egy tőlük idegen, velük közösséget nem vállaló ember támadása. Ennek hiányában akár úgy is érezhetnék - hiszen a film nagyjából és röviden arról szól, hogy ott mindenki gazember.
 
Van például egy olyan szál, ami végigvonul a filmet, Czernynek a "B***om a fasiszta k***a anyátokat!" csatakiáltása. Ami a film elejefele még a megszálló nácik elleni harc jegyében, nagyjából pozitív színezetű, amikor már a német egyenruhába öltözött színészeket gyilkolja - persze nem tudja, hogy csak színészek, de a a néző igen - akkor már más töltetet kezd kapni. A film vége fele pedig Czerny a bosnyák lakosságot gyilkoló szabadcsapatok parancsnoka, és egy ENSZ-békefenntartó felháborodva megkérdezi tőle, hogy ki a felettese, akkor közli vele, hogy "a hazám", lefejeli, és hozzáteszi, hogy "B***om azt a fasiszta k***a anyádat!". 
 
Valószínűleg ez az a jelenet, amely a kritikusok dühét legjobban kiváltotta. Úgy értelmezték, hogy Kusturica Czernyvel azonosul. Pedig nem. Éppen ellenkezőleg, ez a jelenetet azt a tragikus iróniát mutatja be, hogy miközben Czerny ezt mondja, valójában maga vált fasisztává, azzá vált, ami ellen ötven évvel azelőtt harcolt.
 
Ez részben a fenti feltételezésből következik: Kusturica alapvetően jó ember, tehát amikor tömeggyilkosokat mutat be, akkor nem azonosul velük. Másrészt Kusturica jugoszláv hazafi, nem szerb, nyilvánvalóan nem támogathatja más jugoszlávok legyilkolását, ez is eléggé nyilvánvaló. Azt hiszem, megáll a feltételezés, hogy Czerny ezen a ponton Milosevicset reprezentálja.
 
Miközben a film főszereplői a legkevésbé sem tiszteletre méltóak, Marko gigantikus csalást követ el, vagy ötven életet téve tönkre vele, Czerny pedig erőszakos bűnözőből tömeggyilkossá aljasul, ugyanakkor, ennek ellenére - valamilyen szinten kedvelhetőek. 
 
Valószínűleg ez is olyan dolog, amit a kritikusok nehezen tudtak értelmezni, mert a mellette-vagy-ellene leegyszerűsített kategóriáiban gondolkoztak. Marko és Czerny morálisan végtelenül elítélendő figurák, ugyanakkor szórakoztatóak. Szórakoztatóak egyrészt a film általános (fekete) humora miatt, és szórakoztatóak amiatt, hogy nagyon tudnak élni, bulizni, nótázni. (Amiben van egy kis csavar. A filmbeli bulik csúcspontjának tekinthető Mesecina ugyanis alapvetően egy háborúellenes dal - a magyar verzióban nem ártott volna feliratozni...) 
 
Szóval, a néző, miközben morálisan elítéli őket, valahogy mégis megkedvelte őket egy kicsit - és ez utal vissza a film alapkérdésére: hogyan tudod szeretni a hazádat, ha jelenlegi lakosságának jelentős része egyáltalán nem tiszteletreméltó, mert morálisan elítélendő dolgokat tesz? A dilemma feloldása, a film talán legrejtettebb, legmélyebb, és egy kicsit tulajdonképpen akár még kvázi-vallásos karakterűnek is nevezhető  (főleg a film legvégéből kihüvelyezhető) üzenete az, hogy a morális elítélés és a szeretet összeegyeztetésének módja (miután a szereplők elnyerték a büntetésüket, meghaltak, de aztán szürreális módon újraszülettek): a megbocsátás. Azt hiszem, Kusturica erre a megoldásra jutott.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://konzervatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr721680488

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kónya-Pető vita az igazságtételről, a kommunizmus bűneiről a rendszerváltáskor 2010.04.24. 11:51:21

Kónya-Pető vita: az igazságtételről, a kommunizmus bűneiről a "rendszerváltáskor"   "legyél Fiú, a tanácsokat fogadd és bólogass sokat. Fogd a maszkot köss nyakkendőt menj a bálba, liberálba"   ""ha mi 56-oso...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

teemur · http://teemur.blog.hu 2010.04.22. 11:25:07

Sok éve láttam, bár sosem elemeztem ilyen behatólag, nagy vonalakban én is így értettem a filmet.

Az, hogy Kušturica jugoszláv, és nem szerb (ezért meg is érdemli a š-t), nem csak a filmből tűnik ki, teljesen nyilvánvaló. Mintha valamikor nyilatkozta is volna.

Az Underground Jugoszlávia gyászolása.

Bloodscalp 2010.04.22. 11:38:55

imádom az amatör filmelemzéseket:)

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2010.04.22. 11:40:07

@Bloodscalp: akkor majd igyekszünk több ilyet írni :D

Bloodscalp 2010.04.22. 12:11:38

@dobray: lehetne a köv. az ördögűzö?:P, esetleg a rossz nevelés?:)

gloire · http://alkaloida.blogspot.com/ 2010.04.22. 12:29:01

Kušturica a konzin? Bravó! Jancsóval mi van egyébként?

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2010.04.22. 13:05:41

szép-szép, csak mi van, ha Kusturica nem "jó ember", és egészen más szerbiai kapcsolatai és szándékai vannak, mint amit Shenpen kolléga tulajdonít neki?

van olyan hozzáértő ismerősöm, aki magánbeszélgetésben mesélt erről.

Aron M 2010.04.22. 13:11:57

szerintem az Underground torzító gyászfilm.

a Monarchiát is hányan siratták, pedig az sokkal inkább az volt, mint ami Jugoszlávia szeretett volna lenni. Nem véletlen, hogy ők (szerbek/jugók) kezdték a szétverését.

Én a magam részéről nem siratom Jugoszláviát, a wilsoni hazugság műve volt.

bryan 2010.04.22. 13:23:45

Régen láttam a filmet, a legjobban az a jelenet maradt meg, mikor egy égő tolószék kőröz egy kereszt körül. Kevés képpel lehetett volna jobban érzékeltetni Jugoszlávia helyzetét a kilencvenes években. Kritikákat nem olvastam az Undergroundról, az extrákat sem láttam, nekem eszembe sem jutott, hogy ebben a filmben bármi gonosz lenne. Lehet, hogy túl közép-európai vagyok ehhez. :)
A filmben egy másik szintet emelnék ki. Az Underground szerintem a jugoszláv, különösen a szerb második világháború utáni történelem egy allegóriája, de sok tekintetben az összes volt kommunista országról szólhatna. A szerbeket egy mesterséges nyilvánosság keretei között tartották közel ötven éven keresztül, kirekesztve ebből a kellemetlen realitásokat és bonyolult összetevőket, amikor pedig ezek Tito halála után felszínre törtek, sokan nem tudtak kilépni ebből a mesterséges valóságból és egy teljesen más világban is ezek szerint a hazugságok szerint éltek tovább, ezeket csak a legminimálisabb szinten adaptálva a valósághoz. Amikor pedig a valóság konfliktusba került a saját világképükkel, akkor erre gyakran erőszakkal reagáltak. A következmény ismert.
Magyarországon egyébként szintén megfigyelhető hasonló jelenség, akár a véresszájú antikommunistákat, akár a népfrontos jellegű antifasisztákat nézzük. Ugyanúgy nem tudnak sokan bonyolultabb jelenségeket a kommunizmusból ránk maradt leegyszerűsítések nélkül szemlélni (ún. négy láb jó, két láb rossz szindróma). Bár nálunk ez szerencsére nem torkollt polgárháborúba, de a sérelmi árokásó politizálás nálunk is jelentős károkat okozott/okoz.

_andris 2010.04.22. 18:50:33

Föld alá kényszerült az erőszakos hős Czerny Jugoszláviában, a csaló, megalkuvó barát pedig fölülre került, aztán a hazug rendszer eltűnésével megint előkerült a szerb hazafi... Nincs pozitív szereplő, a majmos figura egy szegény őrült.
De azért úgy látom Czernyvel nincs kizárva az azonosulás, mint a rosszak közül a jobb, a legkisebb rossz. Legalább is megérti a rendező, inkább mint másokat.
Reméljük Mo. egy kicsit jobb hely Szerbiánál a Duna mentén.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2010.04.24. 11:48:37

kusturicának fogalma sincs arról mi a helyes és mi nem, mi az erkölcsös, mi nem.

term a poszt szerzője, shenpen se tudja ezt megítélni. kettős állampolgárság...

Arp1 2010.04.24. 17:47:58

"szerinte fölösleges volt szétverni az országot, amikor Európa amúgy is egyesülőfélben van"
Szerintem is ez az amit történelmi tanulságként érdemes megjegyezni.

"Valószínűleg ez az a jelenet, amely a kritikusok dühét legjobban kiváltotta."
Ez a rész nálam is rosszallást váltott ki. Egyáltalán nem éreztem benne semmi szatírát vagy "ez a rossz" bemutatását. Nekem egyértelműen úgy jött le, hogy a szerbek oldalára állt, de legalábbis az sugallta: szerbek = megmaradt jugoszlávok. Tény, hogy akkoriban a szerbek PR-ja nagyon rossz volt a világban, rosszabb, mint amit a többikhez képest megérdemelt, de akkor is, nekem úgy tűnt, hogy ezzel a "a hazám" kijelentéssel egy kis pozitív PR-t próbált nekik csinálni.

@bryan: Szerintem is az a témája a filmnek, hogy a népet a "sötét pincében tartotta" és kihasználta a vezetés.

SzépNap 2010.04.25. 18:39:32

Nekem nem is tuom, miért de anno nagyon tetszett ez a film - gondolom az épp akkor divatnajövő balkán rock miatt-, megnéztem vagy háromszor. Lehet politikai szempotnból is nézni, bár ez alegkevésbé sem érdekelt, és inkább a filozófiai mondanvalója tetszett Még néhány szerb dalra is emlékszem: Nema vise sunca, meg niko ne zna sztatosziijá, vagyis azt hiszem ez aztjelenti, senki se tudja, mi ragyog ott fenn. ... Bedőlünk mindenféle nézeteknek, filozófiáknak, mert épp valaki valamit elhitet velünk, és meggyőzödésünk, hogy a valóságot valljuk és látjuk... kedvenc jelentem, amikor Czirni kijut a pincéből és mellette van a fia(?), aki már a pincében született és ott is élt vagy 20 évet, és az erdőben azt mondja a holdra, hogy nap, és egy szarvasra, hogy ló....szerintem ezért tök jó ez a film, jugoszláviáról vagy a monarchiáról szóló gyász nem igazán érdekel, vagy jutott a filmmel kapcsolatban eszembe, én ezért a filmért szeretem Kusturicát a többiért nem nagyon lelkesedem- a cigányok idején egyik jugoszláviai cigány ismerősöm nagyon megorrolt Kusturicára érte- , bár megnézem őket
itt a dal:
www.youtube.com/watch?v=r87CWLsBORE

Nem hiszem, hogy bármilyen országban az emberek erkölcstelenek lennének, sőt azt hiszem, az emberek általában jók, legfeljebb olyan nézetekről vannak meggyőzödve, amiről én nem tudok azonosulni!!!

doktor Habil 2010.04.27. 13:38:05

Jó, ember, rossz ember, igazából tényleg jó ember - te komolyan így képzelsz el egy "filmelemzést"? Figyelj, most az indiánok a jók és a fehérek a rosszak, Pistike! Vicc.

OLVASÓK SZÁMA

AKTUÁLIS TÉMÁINK

MANDINER

JOBBKLIKK

CREATIVE COMMONS

Creative Commons Licenc