A Konzervatórium különítménye Angyalföldön járt egy LMP-s lakossági fórumon. Vári György Konzi-kommentelőt és levelezőt, a Lehet Más a Politika helyi képviselőjelöltjét kérdeztük többek között az LMP és az SZDSZ (MDF) viszonyáról, az SMS-ben is terjesztett Kóka-támogatásról, arról, hogy miért támadják liberális értelmiségiek az LMP-t, mit keresnek jobboldaliak az LMP-ben, hogy a párt támogatja-e Sólyom László második ciklusát, és persze arról, hogy mit tud mondani egy értelmiségi ökopárt az angyalföldi munkásoknak és nyugdíjasoknak.
Angyalföldön, Kádár János örökös választókörzetében indulsz egy kommunista párt színeiben. (Bokros Lajos nevezte annak az LMP-t.) Győzelemre készülsz?
Ezen sokat mosolyogtam. Bokros Lajos kijelentésének természetesen semmi értelme, akinek akár csak csekély ismeretei is vannak arról, micsoda a kommunizmus, az ezt pontosan tudja. Bokros azt akarta mondani, hogy az LMP vállalhatatlan, vitaképtelen. Ugyanezt teszik udvariasabban azok, akik „zavaros”-nak minősítik az LMP programját, mint Kuncze Gábor az előző heti Magyar Narancsban, anélkül, hogy akár egy félmondatot is szentelnének arra, mi a kifogásuk. A „racionális” is ilyen bűvszó. Az MDF programja racionális, ezt lépten-nyomon hangsúlyozni kell és akkor megvitatni már nem is szükséges. Amit én mondok, az az igazság, amit mások csak azért nem látnak be, mert nem olyan okosak mint én. Vagy elvetemültek. Hasonlóképpen: mi vagyunk a demokrácia egyedüli letéteményesei. Vagy: a haza nem lehet ellenzékben. Mi nem egy álláspontot képviselünk, hanem az egyetlen igazságot, minden más tolerálhatatlan, aki mást mond, szélsőjobb, szélsőbal, nem európai, fasiszta, nemzetietlen.
Ennek a „haladó, nyugatos, racionális” és „nemzeti” egyigazság közt dúló háborúnak kéne véget vetni végre, hogy értékvitáink ne váljanak rendre identitásháborúkká. Az LMP komolyan veszi a demokráciát és a pluralizmust, érdeklik mások javaslatai és nem akar ezen a „bolsevik” nyelven beszélni. Ezeken a mondatokon sokat és hangosan kell röhögni, hogy politikai ellenfeleink is leszokjanak róluk.
Mi igaz abból, hogy Kóka János az LMP-t támogatja - ahogy ezt egy kör-SMS is állítja -, és mi igaz abból, hogy ez valójában egy MDF-es lejáratókampány?
Az első kérdésre tudok válaszolni: semmi. A második kérdésre nem tudok válaszolni, csúnya lejáratókampány, bárki csinálja is. Mindenesetre nem volt elegáns lépés az SZDSZ nevű kísértő emlék elnöke részéről, hogy látványosan bejelentette, hogy a rosszindulatú, bizonyítatlan pletykákat roppant komolyan véve belső vizsgálatot vagy valami ilyesmit indít. Saját népszerűtlen politikusommal próbálni elidegeníteni riválisom szavazóit, saját hitelességi deficitemmel megpróbálni ellenfelem lejáratni, ez még ebben a kevéssé ízléses választási kampányban is figyelemreméltó húzás.
Sok Bokros Lajos van kiplakátolva a Róbert Károly körúton, de hová tűnt a helyi MDF-SZDSZ-es jelölt, Szabadai Viktor?
Nyilvántartásba vették, aztán végül mégsem indulhatott. Valaki megfellebbezte a nyilvántartásba vételről szóló határozatot és végül annyi szelvényt minősítettek érvénytelennek, hogy nem maradt elég érvényes, a Fővárosi Választási Bizottság nem hagyta jóvá a nyilvántartásba vételt. Egy szelvény ügyében pedig a rendőrséghez fordult a testület. Ez áll legalábbis a Hír TV honlapján.
Miért gondolod, hogy egy olyan baloldali hagyományú munkáskerületben, mint Angyalföld, bárki is szavazna egy értelmiségi párt értelmiségi jelöltjére? Mit tud mondani egy magasan iskolázott fiatalokból álló párt mondjuk a kerület iskolázatlan munkásainak és idős nyugdíjasainak?
Ennyire azért nem homogén a kerület lakosságának szociológiai összetétele. A magasan iskolázott fiatalok éppen arra használhatják a tudásukat, hogy ezekben a kérdésekben tegyenek javaslatokat, hogy visszaforgassák ezt a tudást a társadalomba. De a párt foglalkoztatási programja sokat beszél arról, hogyan kéne biztosítani az alkotó munka lehetőségét a képzetlenek számára is, hogyan tudnák például a felfutó zöld-ágazatok felszívni ezt a munkaerőt.
Ami a nyugdíjasokat illeti, sok idős hölggyel és valamivel kevesebb idős úrral beszéltem az ajánlószelvények gyűjtése alatt és sokan azok közül, akiknek el tudtam oszlatni a bizalmatlanságát (például azzal, hogy igazoltam, én tényleg a képviselőjelölt vagyok, nem kell félniük tőlem), szívesen és hosszan beszéltek velem, akár anélkül is, hogy az ajánlószelvényeiket odaadták volna.
Minden ellenkező híreszteléssel szemben nem csak a nyugdíjukról. Világossá vált, hogy az, ahogy mondani szokták, ingerszegény környezet, a közösség hiánya milyen súlyos problémájuk. Ezért lenne fontos, hogy a kerületet ne csak értékesíthető, beépíthető terepként gondoljuk el, hanem közös, tág értelemben vett otthonunkként is. Fontos, hogy az itt lakók, a nyugdíjasok is, bele tudjanak beszélni, hol éreznék otthon magukat, milyen fejlesztéseket tartanának célszerűnek, ennek szeretnénk a helyi önrendelkezés, a részvétel elvének szellemében biztosítani az intézményi kereteit.
Továbbá véget kell vetni az idős embereket hülyének néző szociális demagógiának (tizensokadik havi nyugdíj-licitek stb), másrészt pedig a „nyuggerezés”-nek is, a nyugdíjasokat parazitaként láttató megszólalásoknak is, már olyat is olvastam, hogy vegyük el a szavazójogukat. Ha a „nemzet” szónak van valami értelme (és van), akkor egy olyan közösséget jelent, amelynek tagjai felelősek egymásért, összetartja őket valami, ezért azok, akik ki akarják zárni a politikai közösségből az életkoruk miatt immár nem termelőképes tagokat, azok a nemzeti közösséget nem veszik komolyan. Ezt a retorikai háborút is sürgősen abba kell hagyni. Ez máris nagy előrelépés volna.
A lakossági fórumon az oktatásügyet és a romaintergrációt emelted ki, mint olyan területeket, melyeket a párt programjában te személyesen a legfontosabbnak tartasz. Biztos, hogy ezek egyben a legégetőbb problémák is?
Ezek nem egyszerűen a legfontosabb kérdések, hanem életbevágóak. Az oktatás, ezt mindig el szokták mondani, hosszú távú befektetés és eredményessége finoman szólva sem független a munkanélküliség kérdésétől. Ha az oktatás nem képes integrálni és kilöki a rendszerből azokat, akiknek esélyt kéne hogy jelentsen, akkor ezek az esélytelen emberek nem lesznek képesek értelmes, alkotó munkát (vagy semmilyen munkát sem) végezni, esélytelenségüket, mivel minden mobilizációs lehetőség megszűnik, átörökítik. Nem vállalhatnak részt a közteherviselésben, egyre több szociális kiadást jelent borzalmas, szégyenletes életviszonyaik fenntartása, könnyen kriminalizálódhatnak ezek a tömegek, szociális konfliktusok keletkeznek és villámgyorsan etnicizálódnak, megerősödik a szélsőjobboldal stb. Irtózatos társadalmi krízis jön, jött létre.
Ezenkívül vérlázítóan igazságtalan is, hogy a születésed pillanatában – nagyon kis túlzással – eldőljön, mi lehet belőled. Ilyen helyzetben egyszerűen cinizmus versenyről beszélni. Egész régiók szakadtak le. Beszélhetnék megint csak a nemzeti közösségről. Beszélek is.
Liberális orgánumok hónapok óta játsszák a "Kire szavazzanak a liberálisok?" című játékot, és az LMP rendre megkapja, hogy nem eléggé liberális párt. Az ún. liberális értelmiség, főleg a 45 év feletti generációk, ellenségesen tekintenek az LMP-re. Mi ennek az oka?
Nem tudom. Részben, azt hiszem, azért, mert az LMP ki akar lépni ezekből a kölcsönös félelmi kivetítéseken alapuló politikai játszmákból és ez a résztvevők számára úgy tűnhet fel, mintha „elárulnánk” őket, nem lennénk velük szolidárisak, „átálltunk” volna az ellenséghez. Én ezt valamelyest meg is értem, nekem például nagyon nehéz kibontakozni abból a szorításból, amit a saját, súlyosan traumatizált családtörténetem jelent. Amikor kritikát vagy irodalomtörténeti tanulmányt írok, akkor is többnyire ezen gondolkozom áttételesen. Nálam idősebbeknek ez és más kötöttségek „fellazítása” alighanem még nehezebb. Biztos vannak más okok is.
Ezt az „elég liberális-e”-játékot pedig doktrinerségnek gondolom. Ráillenek-e a liberális nagykönyv örök igazságai az adott programra? Ha nem, elkárhozik. Ez szerintem eleve rossz kérdés, és könnyen vezet el a Bokros-féle kiátkozáshoz.
A jobboldalon az LMP-t sokan SZDSZ 2.0-nak tartják. Mit szólsz ehhez?
Azt, hogy paranoid hülyeség. Milyen előfeltevés az, hogy mindazok, akik nem „mi” vagyunk, azok mind egyformák? Erről már túl sokat beszéltem. A sajtó jelentős része nem vizsgázott túl jól ebben a kampányban, se a „baloldalon” se a „jobboldalon”. Túl sokat ijesztgettek és gyanúsítgattak és túl keveset informáltak, ezért aztán sok ilyen színvonalú összesküvés-elmélet keringett a nyilvánosságban és simán meg lehetett úszni megvitatható elképzelések ismertetése nélkül. Az egyik oldalhoz lojális sajtó a másikról terjesztette ezeket és fordítva. (A Magyar Hírlap, persze, a mélypont, de messze nem csak róluk van szó). Mi elég sok támadást kaptunk jobbról is, balról is.
A lakossági fórum elején a szóba került, hogy elkezdtek az LMP belső, urbánus-vidéki, liberális-konzervatív konfliktusairól beszélni, és hogy ez jó, mert azt jelenti, a párt tényező lett. Illetve elhangzott, kifejezetten szerencsés és jó, hogy különböző politikai szocializációjú emberek vannak és vitatkoznak egy párton belül. De pontosan mik ezek az ellentétek?
Őszintén szólva nem látom át. Biztos vannak, én kevéssé vagyok informálva erről, nem is érdekel. Ez nem hárítás, tényleg nem látok bele, messze vagyok tőle.
Az MDF egykori nemzeti liberálisai közül Mile Lajos és Elek István (Orbán Viktor volt tanácsadója, a Heti Válasz volt főszerkesztője) is az LMP-ben/körül kötött ki. Ez hogy lehet?
Vannak a pártprogramnak konzervatív, a tradícionális közösségeket védő vonásai. A kisbirtokos termelésre vonatkozó elgondolások nekem egy egyszerre „szocialista” és „konzervatív” gondolkodó, a minőségszocialista Németh László Kert-Magyarország-vízióját juttatják eszembe, persze, megfelelően korszerűsítve, és én nagyon örülök ennek.
Sólyom László a Védegylet és akkori vezetője, a most LMP-listavezető Schiffer András hatékony kampánya segítségével lett köztársasági elnök. Sólyom mandátuma hamarosan lejár. Az LMP ezek szerint – főleg, ha bekerül a parlamentbe - Sólyom Lászlót akarja újra köztársasági elnöknek?
Nem tudom, van-e már erről bármilyen döntés. Én úgy képzelem, igen. Nekem vannak ugyan kifogásaim Sólyom ellen, de ennek ellenére a legkövetkezetesebb és legtisztességesebb magyar politikai szereplők egyikének tartom. Én személy szerint nem bánnám, minden fenntartásom ellenére sem, ha újrázna.
Sikerült-e már rájönnötök, kicsoda a Mintapolgár, aki az index angyalföldi választási blogját írja? Mit szólsz egyébként a kiemelt figyelemhez, ami a blog által a körzetre irányul?
A fórumunk óta vannak sejtéseink, de tudni nem tudjuk. És ha tudnánk, akkor is tiszteletben tartanánk az inkognitóját. Örülünk a médiafigyelemnek, jó lenne, ha a választások után is rajta tartaná a szemét a Mintapolgár a politikusokon. Ha rajtunk tartaná a szemét.
Utolsó kérdés. Szerinted hogy fog szerepelni az LMP vasárnap?
Biztosan be fog jutni a parlamentbe, én 6%-ra számítok.
