dobray
I 2010.02.10. 08:01
Az Nyakó-Mesterházy-Török-trió nagyon felizgult a kampánytól, sorra tolják a viccesebbnél viccesebb szövegeket. Mesterházy szerint például Orbán nem beszélt semmiről. Ez alatt azt értette, hogy nem volt szó arról, miből és hogyan, nem volt elég konkrét. Hát, politikai programbeszédek nem szoktak erről szólni, például az MSZP-éi sem szóltak erről sose. Ha elmondanák, hogyan, Hruscsovot és Castrót megszégyenítő hosszúságú beszédeket hallgatnánk. Meg hát ugye ha mussolinista lett volna ez a beszéd, akkor nyilván az MSZP több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak című, emlékezetes szlogenje is mussolinista volt. De hát a kampány már csak ilyen, ellenben ha ugyanazt a poént - például fasiszta Fidesz - sokszor sütik el egymás után, egy idő után már nem röhög rajta az ember, csak legyint. A demagógia meg a demokrácia rendszerhibája, szeretni nem kell, sopánkodni kár miatta. Azt megértem, hogy az MSZP-nek nem tetszik, hogy hogy Orbán akarja kormányozni az országot, de hát ugye a pártok már csak ilyenek. Miért, mi mást akarna? Végülis, Mesterházyék is kormányozni szeretnének, gondolom. A kétharmados túlhatalom meg a demokratikus rendszer része, jogállamilag van rá lehetőség.
Heller Ágnes is megmondta, hogy nálunk nincs konzervatív értelmiség, csak populista-nacionalista. Konzervatív értelmiség Nyugat-Európában van, egyébként az értelmiség liberális. Hát, télleg, én ezt el is fogadom, konzervatív ember ne tartsa magát hazai értelemben vett értelmiségnek, se szakértőnek.
Orbán beszéde kapcsán a másik kritika az volt, hogy éppen nem fasiszta volt, hanem kádárista-szocdem-balos, legalábbis a bankkritikája és a pénzkapitalizmus kissé félresikerült fogalmának emlegetése után rögtön ilyen fanyalgások jelentek meg a Twitteren, ahol élőben lehetett értékelni az értékelőt. Ez a kritika rendszeresen felröppen a Fidesz kapcsán (egykor az SZDSZ köreiből hangoztatták ezt, például Kóka János, aki meg volt róla győződve, hogy ő az igazi képviselője az echte konzi gazdaságpolitikának), amire időnként a párt rá is szolgál némelyik retorikai fogásával. Meg a háza táján sertepertélő volt MSZMP-sekkel, de hát ki az, aki úgy gondolja, nekik komoly szavuk van? Szóval had sertepertéljenek, ha kedvük tartja. Csak ne engedjék őket beljebb (a Bogár László-féle vonal hál' Istennek, úgy tűnik, halkan átállt a Jobbik köré szakérteni).
Retkes Attila szerint Orbán rendpárti államszervezetet vizionáló beszédéből már nyilvánvaló, hogy veszély fenyegeti a parlamenti demokráciát. Hja, kérem, legyen anarchia. Kerék-Bárczy SZabolcs (tudják, ő maradt az MDF sajtóosztályából) pedig leszögezte, a Fidesz és vezetője túlzottan rátelepedett a gazdaságra.
Hát, az egykor kő kommunista, lukácsista Heller Ágnesnek, aki most kioktat minket demokráciából meg konzervativizmusból, meg azoknak, akik szerint a Fidesz nincs európai értelemben véve, meg kádárista, kellene egy pillantást vetnie az Európai Néppártra. A Fidesz elnöke ugyanis annak egyik alelnöke. Biztos a Néppártban vakok, és nem látják, hogy nem kéne Viktort európai értelemben venni. De hát, az a helyzet, hogy Orbán Viktor szalonképes az EU-ban, meg a Néppártban.
Orbán Viktor beszédében a kifogásolt elemek közt volt, hogy szerinte kiderült, szükség van az államra és az állami ellenőrzésre, valamiféle erkölcsi abroncsra a piac körül. De ugyanakkor nincs fellendülés az áruk és szolgáltatások szabad áramlása és verseny nélkül. Ezek azonban csak eszközök, nem célok. Protekcionistább gazdaságpolitikáról, erős nemzetgazdaságról, a kkv-k megerősítéséről, erős államról, szigorú szabályozásról és rendről beszélt.
Mindebből miért következne, hogy balos vagy járatlan útra lépne? Nyilván, akkor Sarkozy is balos. Miért ne lehetne szabályozni a pénzpiacokat a tapasztalatok tükrében? Szerintem érdemes megvárni, hogy majd a Fidesz hogyan fogja szabályozni a pénzpiacokat, és annak tekintetében ítélni. Alapvetően pedig igenis, az lenne jó, ha elsősorban mindenki dolgozna, és csak másodsorban tőzsdézne.
A protekcionista gazdaságpolitika, az erős állam (nem nagy, hanem erős) és a rendpárti politika nem jelent semmi különöset, ezeknek régi konzervatív hagyománya van, emélkezzünk csak De Gaulle-ra. A Fidesz nagyon ügyes, ha ellenzékből is rá tud rátelepedni a gazdaságra, a kormány meg béna, ha ezt nem tudta megakadályozni. Ergo: cseréljenek helyet. Csak remélni tudom, hogy az Orbán beszédében megfogalmazottakra tudják a hogyant is a Fideszben, és nem cseszik el.
Ha megnézzük az említett Európai Néppártot és történetét, szembeötlő lesz valami: többnyire magukat kereszténydemokratának tartó, vagy a kereszténydemokráciából is merítő pártok alkotják. Amikor a Fidesz meg Orbán egyes megnyilakozásait kádáristának meg balosnak titulálják, olyankor kiderül, hogy nem tudnak arról, létezik kereszténydemokrácia. Az pediglen tőlünk nyugatra, a kontinensen bizony pár évtizede a talán a legjelentősebb jobboldali politikai irányzat. Röviden és elnagyolva amolyan szociálisan érzékenyebb, nem éppen éjjeliőr minimálállamban gondolkodó konzervativizmusról van szó, eredetileg a katolikus egyház társadalmi tanítására épített gazdasági elképzelésekkel.
A kereszténydemokrácia tényleg nem éppen a libertárius eszmény (hál'Istennek), de kapitalistának azért kapitalista. A kapitalizmus nem egyenlő csupán csak a chicagói iskola elképzeléseivel. A rendpárti, erős állam meg úgyszintén régi kontinentális hagyomány, de hát éppen az angolszász világ gyakran emlegetett konzervatívjai sem voltak puhányok: baloldalon Kókához hasonlóan etalonként mutogatnak az ő gazdasági elképzeléseikre, de mondjuk Thatcher rendpárti húzásait valahogy igyekeznek elfelejteni.
Ha Orbán rendpárti és egyéb elképzelései veszélyeztetik a parlamenti demokráciát, akkor az egész, Hellerék által példaként állított nyugat-európai konzervativizmus és kereszténydemokrácia veszélyezteti a demokráciát. Persze, ebben az elképzelésben nincs semmi új, így vélekedtek sokan a balosok közül Adenauerről is, meg arról is, amikor Párizsban és Berlinben megpróbálták De Gaulle-ék vagy épp Kiesingerék rendbe tenni a forradalmat játszó ifjakat. Rögtön le is fasisztázták mindegyikőjüket. Csak hát biztos az idő megszépíti az emlékeket, ahogy Orbánnal szemben az egykor lehorthystázott, demokráciaveszélyeztetőnek titulált Antall Józsefet is utólag etalonnak értékelték. Egyébként meg, a 2006-os kardlapozások után vajon kinek van joga számonkérni a rendpártiságot a másikon?
Vicces a balos sopánkodás. Teccettek volna kormányozni.
